Rövidgatyás nők az utcán: menő vagy ciki?

Zanza!

Visszatetsző-e, ha egy nő a kánikulában rövidnadrágban jár dolgozni? Mielőtt elhamarkodott választ adnánk, gondoljuk csak végig a napi útvonalunkat, és azokat, akikkel találkozunk: Józsi bácsi a szomszédból, busz utasok, portás, kollégák, kifőzdei alkalmazottak, a postán sorban állók, és el ne felejtsük: a hentes. Szóval az első fontos kérdés, hogy nekik meg akarjuk-e mutatni a térdünk feletti részt vagy sem.

 
 

Mi az a rövidnadrág hossz, ami az aszfaltra való és 18 pluszosok is hordhatják? És amiben egy nagyvárosi nő még jóérzéssel végignyomhatja a napi rutint anélkül, hogy egy jó nagy blikkfangnak vagy szerepzavaros tinédzsernek érezné magát?   

 
A lista egyik végén ott van ugye a forrónadrág, ami épp csak a farpofákat fedi, a másik végen pedig a térd alatt végződő antiszexi halásznadrág. De a kettő között még igen széles a skála. Gondoljunk csak a sportoláshoz használt rövidnadrágra, a caprinadrágra, a deszkásnadrágra vagy a bermudára (utóbbit a Bermudákon egyébként rendőrök, és hivatalnokok is hordhatják, nálunk viszont nem igazán tartozik a business-lookba.)  
 
 

A férfiaknál egyszerűbb a helyzet, esetükben mindenképp jobb, ha maradnak a lábfejükig leérő hossznál. A nőknél viszont - hogy egy borzalmas szójátékkal foglaljuk össze a problematikát - mi az a hossz, ami már rossz?

(Fotó: AFP)

Blogmustra