Új sorozatunkban az esküvőt, mint olyat járjuk körbe, hogy ne kelljen egy vagyont fizetni esküvőszervezőért. Hol? Mikor? Mennyiért? Milyen ruhában? Milyen csokorral? Milyen zenére? stb. Elsőként a helyszín.
Miután az ember kitalálta, hogy mikor lesz az esküvője, a legnagyobb gondot az jelenti - a ruha kiválasztása után persze - hogy hova szervezze az eseményt. Ehhez főként két dolgot kell figyelembe venni: a pénzt és, hogy kit szeretnénk etetni ebből. Tapasztalataink szerint ugyanis a kettő igencsak összefügg. Ha az embernek pár százezer forintja van ruhástul együtt az egészre, inkább ünnepel szűk körben és tart később (vagy nem) egy az esküvőhöz azért kevéssé köthető bulit, vagy hajlandó rá többet szánni, egy jól megszabható határon belül meghív mindenkit, aki eszébe jut. Átmenet alig van.
Nem reprezentatív felmérésünkből kiderült, hogy a legtöbben késő tavasszal/nyáron, kerthelységben, teraszon vagy egy nagy kertben tartanának esküvőt, de persze vannak olyanok is, akik a téli hóeséstől jönnek igazán hangulatba. A helyszín választásnál viszont mást is figyelembe kell venni:
1. Mennyire van a templom/házasságkötő terem a későbbi helyszíntől?
Ez a kérdés persze csak akkor számít, ha azt szeretnénk, hogy azok, akik a ceremónián részt vesznek, velünk töltsék a nap további részét is. Ha ugyanis nem hivatalos mindenki az esküvő utáni ebédre/vacsorára, a vendégek egy része pedig csak egy későbbi időpontban csatlakozik, akkor teljesen mindegy. Egy, a belvárosban tartott déli ceremóniát nyugodtan folytathatunk késő este a Margitszigeten, úgyis mindenki hazamegy a kettő közt. Ebben az esetben viszont a vidéki rokonok és barátok szórakoztatása is a mi dolgunk, hacsak nem akarjuk őket arra kérni, hogy pár órát sétáljanak, vagy üljenek be valahova.
2. Akarunk- e táncolni az esküvőn?
Ha nem, ugorjuk át ezt a részt. Ha igen, nem jó olyan helyszínt választani, ahol maga a táncoló és a beszélgető vendégek teljesen elkülönülnek egymástól, esetleg egy külön helyiségben kell tartózkodnia annak, aki táncolni szeretne. Ez soha nem jön össze. Senki nem akarja egy eldugott, hátsó zugban ropni, ha közben mindenki a kertben szórakozik. És fordítva is. Hülyén jön ki, ha hetven rokon a nagyobbik helységben Santanára vonatozik - a zenéről bővebben majd legközelebb- és húsz haver közben üldögél a teraszon. Ha úgy döntünk, hogy az esküvőhöz kell a tánc, akkor olyan helyet válasszunk, ahol ez egy helyiségben megoldható.
Elsőre triviálisnak tűnik, de fontos idejében eldönteni, hogyan képzeljük magát vendéglátást. Ragaszkodunk a formalitásokhoz, és ültetett vacsorát szeretnénk, vagy inkább büfés, esetleg svédasztalos megoldást? Itt is eltérnek a vélemények. Sokan nem akarnak sokat költeni az esküvőre és megelégszenek egy esti, informálisabb bulival, ahol a barátokat egy-két fajta ital és szendvics várja. Az ilyen esküvőket legtöbbször megelőzi egy szűk körű, családi vacsora. Egy ilyen megoldás simán kijön 200 ezer forintból, de ezt úgyis mindig a szülők fizetik.
Középmegoldásként szóba jöhet, ha nem rendezünk hatalmas lakodalmat vagy harminc fogásos ültetett vacsorát, de azért a barátainkat és a családot meghívjuk magára az ebédre/vacsorára is. Meghívottaktól és a helyszíntől függően ez a megoldás viszont sokkal költségesebb, mint a szendvicses. Míg egy vacsorás megoldás 80 főre számítva 1 millió forint körül van jobb helyeken, addig ugyanennyi vendéggel számítva, egy csévinges megoldás 800-850 ezer forintra jön ki. Van, ahol ezen felül még felszámolnak terembérletet is, ami Budapesten 250 és 500 ezer forint körül van.
(Következő részünkben annak járunk utána, hogy hogyan mondjuk meg a rokonoknak és barátoknak, hogy sem étkészletre, sem lámpa búrára nincs szükségünk, a legjobban viszont a pénznek örülnénk.)
