Arc memoárok - Sminkeskönyv

Zanza!

Don’t try this at home! Az első gondolatunk ez volt, amikor belelapoztuk Schlovicskó Katalin extravagáns sminkjeit bemutató könyvébe, majd az Ajánlást látva kicsit lassítottunk. A bevezető a szeretetre és hálára hívja fel a figyelmet, ezekből a fogalmakból pedig nem illik tréfát űzni, ezért csak annyit jegyzünk meg halkan, hogy egy kicsit érzelgősre sikerült. De legalább őszinte. Aki viszont Kurt Vonnegut regényein szocializálódott, azt ez az üzenet nem biztos, hogy eltalálja.



A Magamról rész így kezdődik: „Minden vagyok és semmi felé tartok. Semmi vagyok és bennem él a minden. Minden és semmi, jó és rossz, egy és ugyanaz, nem létezem, és mégis érzem a pillanatot.” Ezután szó esik még arról, hogy a sminkmester „békés fa”, „tenger zúgása”, „porszem a sivatagban” etc. Ez sem pont a mi ízlésünk, de elfogadjuk, ha valaki így érez.

A könyvet úgy szerkesztették össze, hogy többnyire egyik oldalon van a kép, a másikon a szöveg. A szövegek olykor Bölcsességek könyve-szerű idézetek és lazon kapcsolódnak a túloldalon ábrázolt sminkekhez. Az egészből nekünk az a tanulság, hogy a smink is művészeti alkotás. Arról le kell mondjunk, hogy ebből a könyvből sajátítjuk majd el a hétköznapi arcfestés alapjait, és azt sem tudjuk meg, a nappali sminkünket hogyan alakítsuk át a nyolc óra leteltével parti-sminkké, ez a könyv egy sminkmester magánalbuma, és üzenete a szakmájának.

A kiadvánnyá szerkesztett fotók alapján Schlovicskó Katalin ügyes sminkes, a képeken a modellek szemhéja sokszor kiscsirke pihés tollára vagy a páva elejtett tollaira emlékeztet. A szép vagy extravagáns sminkek mellett vannak horrorisztikusak és humorosak is. Előbbire példa, ahol a „valami új érzés/Mi a szépség?” szöveg mellett egy roncsolt arcbőr látható apró vérpatakkal.

Kedvencünk a kreatív víziók sorozat képen látható alkotások a Diósgyőri vár mellől és a fűvel megfotoshopolt Hősök teréről, ahol a sminkek ugyan csak távolról láthatók, de a felvételek pazarok. Másik kedvencünk az a néhány, monokróm kép, amelyeken csupán a modell zöld szeme árulkodik arról, hogy a fotókat színes nyersanyagra készítették. A címek itt arra utalnak, angyalokat látunk, valójában a barokk babákra emlékeztetnek a képek.

A kiadvány nagy hiányossága, hogy nem derül ki egyértelműen, melyik fotót ki csinálta. Pedig a jó fotó legalább olyan fontos, mint a jó smink.

 
Blogmustra