Bikavér és selyemfestés

A hétvégén rendezett IV. Egri Borász Bálon mutatta be kollekcióját Varró Gabi selyemfestő. A vacsora után kezdődött el a Cuvée című divatbemutató és „táncfantázia” amelyet az Egri Fesztivál Balett táncosai mutattak be. Mindezek előtt Varró Gabi nem a hagyományos módját választotta, hogy az újságírók számára bemutassa a munkáit. Sajtótájékoztató és a portfoliója körbeküldése helyett néhányunkat korábban meghívott az egri selyemfestőműhelyébe, hogy megtanítsa a hat éve választott szakmájának alapjait.  
„Korábban tanárként dolgoztam . Szerettem, de mégis úgy éreztem, szűk a mozgásterem. Pár éve megtaláltam azt a tevékenységet, ami boldogságot hozott az életembe”- mondta a Varró Gabi, miután a néhány tagú csoportunk a Szenátor Házban összegyűlt, és közösen elindultunk az egri minaretnél található műhely felé. Néhány, felújítás előtt álló épület szürrealitását csodáltam, miközben Varró Gabinak úton-útfélen köszöntek a helyiek. Ő láthatóan a belváros celebritása. „A selyemfestést hobbiként kezdtem. Elsőként azt szerettem volna megtanulni, hogyan festhetném a függönyömet olyan színűre és mintájúra, amilyenre elképzeltem. Később elkezdtem kendőket, sálakat, majd ruhákat festeni.” 

 

Varró Gabi kései pályakezdőnek nevezte magát, és amíg a műhelyébe értünk, nagy vonalakban vázolta az elmúlt hat évének történéseit. „Nem volt annyi időm tanulni és tapasztalni, mint annak, aki húszévesen vág bele az iparművészetbe, velem mindennek gyorsabban kellett történnie.”A tervezőnő első kiállítása 2001-ben volt. Azóta egy kollekcióját kiállították a Baden badeni magyar héten, és dolgozott többek közt Herczeg Zoltánnal, a Crystal együttes énekesnőjének fellépőruháit készítette, Juronics Tamással, a Szegedi Kortárs Balett  részére és Barta Dóra táncos-koreográfussal alkalmanként közös, táncos divatshow-t rendeznek.

„Ha  megrendelésre festek, elsőként a viselő egyéniségét figyelem meg, s ezt követi egy beszélgetés. Egyik alkalommal mennyasszonyi ruhát kellett festenem, de nem éreztem magam a topon. Hazamentem és feltettem egy Sting lemezt,  a zene olyan hatással volt rám, hogy megszülettek a fejemben a ruha színei és motívumai. A  próbánál kiderült, a szertartás alatt Sting zenéje fog szólni.”
 

Az eddigi bemutatóiról készült képeket a selyemfestő már a műhelyében mutatta meg. Úgy tűnt, az aktuális divat követése nem tartozik az elvei közé, és a ruhákat az ismert stílusirányzatok közé is nehéz besorolni. Habár rengeteg szín megjelenik a kollekciókban, túlnyomó részt a föld és a tűz színei hangsúlyosak. „A kéket kicsit nehezebben használom, mint például a piros árnyalatait.” Egy lila estélyi lett  kedvencem, amit az egyik sarokban láttam meg kovácsoltvas vázon. A szoknyája elég merész, áttetsző ezüstfehér, abroncsokkal merevítve. „Ezek fellépőruhák, a balettáncosok számára készítettem” – magyarázta Varró Gabi a többi kiállított darabra is utalva, majd néhány, előre, keretre feszített selyemsálat mutatott, amelynek színét néhány órán belül nekünk kellett megterveznünk.

Hundertwasser jutott az eszembe, aki mivel új alapokra helyezte a vízszintmérő fogalmát, szabálytalan vonalaival gondoltam leplezni a hiányosságaimat. Varró Gabi szerint a selyemfestés első látásra tűnik csak egyszerűnek. „Ajánlott színtelen, vagy akár markánsabb kontúrfestéket használni a minta megrajzolásakor, hogy a festék a határszéleken ne folyjon túl” – mondta, de az én bizonytalan határaimon mégis áfolyt, amit azzal magyaráztam, ez is az absztrakt terveim része.

A mintával kezdtük az alapozást, nem a színek felvitelével, ahogyan sminkelni szokás.  Habár néhány, tengeri halakat, giccses pillangókat ábrázoló mintákat láttunk  egy mintakönyvben, a csoportunk nagy részének saját ötletei voltak. Miro-féle csigák, feng shui-ihletésűnek mondott, aranyszegélyes, vörös lángok, vagy paradicsommadár-minta a telet ellensúlyozandó. Én maradtam a konzervatívabb vonalnál, de a többiek előtt a letisztult szót használtam. Egy idő után feltűnt, az Ipanemai lány Stan Getz-feldolgozását hallgatjuk rotációban, amíg a hullámos négyzetek kifestésével el nem telt a délután. Festeni élmény, és még nagyobb a szépasszonyvölgyi pincékben tölteni az estét, és mellesleg várni, amíg az úgynevezett műveink meg nem száradnak. Nem értünk vissza a műhelybe túl hamar.      

Oszd meg másokkal is!
Mustra