Nincs is olyan ember, aki ne szeretné a csokit. Ezért is használtuk ki a lehetőséget, amikor meghívást kaptunk a Milkától azzal az ígérettel, hogy beleshetünk a Mondelez International csoporthoz tartozó Győri Keksz székesfehérvári üzemének kulisszái mögé. Az apropót az szolgáltatta, hogy elkezdődött a Milka Waves gyártása az európai piac számára.
Csokiúton a Himalájáig
Mielőtt elmerülünk a csokigyártás csodálatos világában, ejtsünk néhány szót a sajtótájékoztatóról, melyen a gyár vezetőin kívül Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, illetve Liptai Claudia vett részt. Az üzemről Pál László Balázs sorolt fel pár érdekességet, aki még csak két hetet töltött gyárigazgatóként, amikor a jelenlétünkben kilökték a sajtó reflektorfénye elé.
Ahogy azt alapozásként elmondta, futószalagjaikról olyan klasszikus magyar termékek gördülnek le, mint a Vaníliás Karika, a Pilóta Keksz és a Győri Édes termékcsalád, valamint számos nemzetközi márkával is büszkélkedhetnek, mint a TUC krékerek, vagy az Oreo, aminek a tört változatát állítják elő. A csoki vonatkozásában ez több ezer tonnányi terméket jelent. Az elképesztő mennyiséget jól szemlélteti, hogy ha egymás mellé pakolnák az egy év alatt legyártott Milka Waves csokikat, akkor Székesfehérvártól egészen a Mount Everest lábáig érnének.
Találkozás Schuberttel
A száraz tények ismertetése után eljött a várva várt pillanat. Kitárultak előttünk az ipari rész kapui. De csak azután, hogy tetőtől talpig egy vegyvédelmi ruhára emlékeztető öltözékbe, illetve szakáll- és hajhullás ellen védő maszkba, sapkába bújtunk (amelyben mindannyian rendkívül hülyén festettünk), majd átestünk egy kézfertőtlenítéssel tarkított, gondos kézmosáson, nehogy véletlenül is megsértsük a szigorú tisztasági előírásokat.
A gyárterületre lépve egyből megcsapott minket a csoki keksszel keveredő, átható illata, amely a gépek zajával keveredve teremtette meg túránk alaphangultatát. Az első masina, amivel rövidesen találkoztunk, maga Schubert volt. Ne úgy képzeld el, mint Mikrobit vagy egy Transformerst. A robot tulajdonképpen egy hatalmas, üveggel borított doboz, amelynek karjai rendületlenül pakolják a futószalagon érkező – a TUC és LU termékekben felhasznált – apró kekszdarabokat a táblás öntőformákra. Fotón ezt sajnos nem mutathatjuk meg, mert többször is felhívták a figyelmünket, hogy a technológia szupertitkos, ezért ne próbáljuk megörökíteni.
Sehol egy lila tehén
A lila teheneket nem a gyár hátsó udvarában fejik meg alpesi ruhás emberek. Mayer Tamás termelésvezető a Dívány kérdésére elárulta, hogy a már elkészült, finomított csokoládémasszát házon belül kapják. Jelenleg a pozsonyi Milka-gyárból, ahonnan tankerautókkal érkezik ide az alapanyag.
Székesfehérváron aztán egy 25 tonnás kültéri silóba fejtik át a csokoládét, ahol 45 fokos hőmérsékleten tartják. Azért ilyen magas hőmérsékleten, mert a massza egy hosszú csővezetéken keresztül utazik a gyárban, ezért fontos, hogy ne dermedjen meg a csövekben.
Tizedfokokon múlik az eredmény
Amikor a folyékony massza beérkezik a gyártóterületre, elkezdődik a csokikészítés alfája és omegája, az úgynevezett temperálás. Az apró részletekkel nem untatnánk. A lényeg annyi, hogy szép lassan lehűtik a csokit, hogy utána tálcákba önthessék.
A hőmérsékletet tizedfokos pontossággal kell beállítani, mert ezen múlik minden: a procedúra a termék szavatossági idejét, színét, állagát, törhetőségét és ízét is befolyásolja. Az érték, amit megcéloznak, 29,5-30 Celsius-fok közé esik.
Technológiai vívmányok
A Waves gyártása speciális technológiákat igényelt. A fehér és a tejcsokit egyidejűleg, egymás mellett öntik össze a tálcán, amihez a gyár egy egyedi adagolót állított üzembe, amely sehol máshol létezik ebben a formában.
Mivel a csokoládé nem terül szét azonnal, sokkal inkább pont- vagy karikaszerűen áll össze, végigmegy egy rázóasztalon, hogy elnyerje végső, lapos formáját. A táblák a következő lépésben a dolgozók által csak bogyószóróként emlegetett – hiszen a golyószóró elég furán hangzana – berendezés felé robognak, ami az említett golyócskákkal tűzdeli meg a képlékeny csokit, majd egy másik gép nyomja bele azokat.
A gyártási művelet utolsó lépcsőfokát az újabb hűtés jelenti. A táblákat egy alagútban dermesztik meg 9-10 Celsius-fokra, hogy kellőképpen megszilárduljanak.
Boldog disznók
A kalandos út végén az új csokoládé más termékekhez hasonlatosan minőség-ellenőrzésen esik át. Ha valamilyen rendellenességet, törést vagy sarokhiányt tapasztalnak, a munkások leszedik a hibás darabokat a sorról.
De ez nem minden. Az összes termék súlyát lemérik, hogy a vevőkhöz csak tökéletes csokik kerülhessenek, és végigmennek egy fémdetektoron is, hogy kiszűrjék az esetleges szennyeződéseket. A csokoládé drága mulatság, ezért a selejtes áru nem a szeméttelepen végzi. Ami mondjuk csak törött vagy vékonyabb, beolvasztják, leszűrik, majd újra feldolgozzák. Ami meg már nem ehető, mert leesett a földre, azt állati etetésre adják tovább.
Bármennyire is hihetetlen, disznóknak készül táp belőle. A minőség-ellenőrzést követően már csak a csomagolás van hátra. A csokit egy gép fűzi körbe fóliával, majd dobozokba és raklapokra kerül, és mehet is a boltokba. Mayer Tamás szerint a fenti módszerrel 5-7 tonnányi csokit tudnak előállítani egy 8 órás műszak alatt.
