Így győzheted le a húsundorodat

Ne csutakold le a húsokat, attól csak koszosabb lesz minden, inkább vágd fel előre a zöldségeket és készíts elő mindent.

A húsevés és főleg a húsok előkészítése, a nyers húsok látványa és tapogatása sokaknál kiveri a biztosítékot, és bár maga a sütés és a sültek elfogyasztása már gyerekjáték a vér és a csontok látványához képest, sok volt vegetáriánust vagy húsmentes háztartásban felcseperedett újoncot megakadályoznak a félelmei abban, hogy egyáltalán eljusson a tálalásig. Ha magadra ismertél, és még egy puha és sima csirkemell filé megsimogatására is nehezen veszed rá magad, talán te is tanulhatsz ezt-azt a Skillet gyorstalpalójából. 

De olyan undorító!

A nyers hússal, elsősorban a csirkével és a disznóhússal kapcsolatban gyakori problémája a tisztaságmániás, esetleg enyhén hipochonder húsrajongóknak, hogy a húsok előkészítése során baktériumok lepnek majd el mindent, és spanyolnátha szerű világjárványok kiindulópontjává válhat a konyhánk. Baktériumokkal persze minden bizonnyal találkozni fog az, akinek nyers hússal van dolga, szerencsére azonban létezik már csapvíz és szappan is, ha tehát a sütés-főzés előtt, illetve a húsfogdosás után alaposan kezet mos valaki, elodázható a végromlásunk is.

Segíthet az is egyébként, ha fa vagy bambusz alapú vágódeszkát használ valaki a húsok feldarabolásához, ezek ugyanis természetesen antimikrobiális felülettel rendelkeznek és könnyebben tisztíthatóak, mint az össze-vissza vagdalt műanyag vágódeszkák, amelyeket csak a mosogatógépben lehet igazán hatékonyan fertőtleníteni. A húsok vízzel való lemosása, leöblítése viszont nem ajánlott, ez ugyanis csak arra jó, hogy az egész konyhát beterítsük a kórokozókkal.

Jó ötlet lehet viszont a húsfogdosás előtt minden egyéb hozzávalót - beleértve az edényeket és az evőeszközöket is - előre elkészíteni/kimérni/meghámozni, így sokkal kisebb lesz az esélye annak, hogy megfeledkezünk magunkról és a hús előkészítése után végigtapogatjuk a konyhát.

shutterstock 492621064

Meg fogok mérgezni valakit!

Általában inkább a túl sokáig sütött, csontszáraz húsok szoktak problémát jelenteni a kezdőknek, de ez is és a félig nyers, nem megfelelően átsült húsok is könnyen elkerülhetőek lesznek, ha valaki vásárol magának egy konyhai maghőmérőt.

Ezek után már könnyű az ember dolga: a Skillet 65 fokos maghőmérséklet, azaz belső hőmérséklet elérését javasolja a csirkemell esetén; 74 fokot a csirkecombok; 63 fokot a disznóhús és - attól függően, ki hogy szereti a steaket – 49-65 fokot a marhahús esetében, legalábbis ha maximum közepesen átsült steakről van szó.

El fogom rontani!

Könnyen lehet. Érdemes lehet először kisebb és könnyebben elkészíthető húsdarabokkal próbálkozni és későbbre hagyni a flamingóval töltött egész disznót. A steakek esetében is jó ötlet elsőre nem a legdrágább húsokkal próbálkozni, ha pedig igazán fejest akar ugrani valaki a húsevésbe és hosszútávra tervez, lehet, hogy megéri beszerezni egy sous-vide gépet, és nekiállni otthon szuvidálni, ezzel gyakorlatilag végleg kiküszöbölve a nem jól átsült vagy szénné pirított húsok jelentette stresszt.

Erek, csontok, belsőségek

Ha hosszútávon is komoly problémát jelentenek valakinek az inak vagy egy-egy ér és csontdarab, lehet, hogy tényleg fölöslegesen próbálkozik a dologgal, olyan titkos módszer vagy eljárás ugyanis nem nagyon van, ami végleg el tudná feledtetni valakivel, hogy valóban, nemrég még életben volt az az állat, aminek egy darabját elfogyasztani készül. Talán érdemes inkább arra fókuszálni, hogy a gusztustalannak tűnő részek nélkül kevésbé lenne ízletes a végeredmény, ráadásul minél kisebb részét használjuk fel egy-egy élőlénynek, annál kevésbé gazdaságosabb és környezetbarátabb a leölése.

Oszd meg másokkal is!
Mustra