Az eredetileg a Conversationben megjelent írás egy a Lancasteri Egyetemen tanító pszichológus tollából származik, és azoknak szándékozik segítséget nyújtani, akiknek feltett szándéka, hogy megóvják a bolygót a mindent telefingó, és a globális felmelegedéshez sokak szerint az autók által kibocsátott gázoknál is nagyobb mértékben hozzájáruló marháktól. Lelkes húsevőként is elfogadható emellett az az álláspont is, ha valaki egyszerűen viszolyog attól, hogy elfogyassza a Babe főszereplőjének barátait, vagy ha egészen egyszerűen tarthatatlannak érzi, hogy a kutyákhoz hasonlatos érzelmi kapcsolatok kialakítására képes, az ipari álattenyésztés sokszor apokaliptikus körülményeit jócskán megsínylő malackákat fogyasszon vacsorára. Hiába érzi azonban úgy a húsevők nagyjából 30 százaléka, hogy rossz úton jár, ha mégis képtelen ellenállni annak a gyönyörű, kellemesen véres gemenci szarvasnak.
Felkészül!
Ha valaki a szíve mélyén már rosszul érzi magát tőle, hogy bár nem ő húzza meg a ravaszt, gyakorlatilag minden rendelésével hozzájárul egy hamburgernyi marha halálához (nagyjából 1800 hamburger jön ki egy marhából), nem árt előre felkészülni a nagyobb kihívást jelentő vacsorákra. Sokat segíthet például, ha nem fogadjuk el gondolkodás nélkül, hogy Márton-napon bizony kötelező libát fogyasztani, vagy másnaposan csak a hamburger vagy a kínai segít. Ha előre felkészül valaki, és eleve úgy érkezik egy vacsorára, hogy megnézte, milyen vega opciókat kínál egy étlap, könnyeb lesz kivédenie ezeket a csapdákat, mintha ott helyben szembesülne a kihívásokkal.
Mindfullness
Az is sokat segíthet, ha valaki a mindfullness, vagy tudatos jelenlét szellemében odafigyel arra, milyen gondolatok és érzések bukkannak fel a fejében az ételekkel és étkezésekkel kapcsolatban.Egy 19 elhízott résztvevővel dolgozó program során például bebizonyosodott, hogy azok, akik az egészséges életmód mellett a tudatos jelenléttel kapcsolatos órákon is résztvettek, és megtanulták megfigyelni, majd a hűtő megtámadása nélkül elengedni az ételekkel kapcsolatos gondolataikat, sokkal kevésbé kívánták az ételt, mint a meditációs módszerekkel nem felvértezett társaik.
Tágítsd a látóköröd
Szintén segíthet, ha nem csupán arra az előttünk tornyosuló húsételre, és a várható ízorgiára gondolunk evés előtt, hanem arra, hány állatot menthetünk meg a biztos pusztulástól, ha nemet mondunk a húsra. Egy átlag amerikai például 30 állat haláláért felel évente (amatőrök). Ennek megfelelően, ha valaki nem a húsevés végeként, hanem az állatmentés kezdeteként tekint a döntésére, talán könnyebben legyőzi majd a kísértést.
Képzelj magad elé boldogan ugrándozó kismalacokat
Sok vegetáriánus titka abban rejlik, hogy a lépten-nyomon önellentmondásba ütköző vega aspiráns társaiknál gyorsabban asszociálnak egy-egy gőzölgő sült láttán a nemrég még boldogan szaladgáló négylábúakra. Nem csak a Micimackó karakterek elképzelése segít persze, egy tanulmány során például az is egyértelművé vált, hogy az állattenyésztés egy-egy kellemetlenebb aspektusának leírásával együtt érkező húsételeket is teljesen máshogy látják az emberek, mint a leírásoktól mentes húsokat. Egészen konkrétan zsírosabbnak és sósabbnak érezték a kísérlet résztvevői a leírásokkal párosított húsételeket, de taszította őket az ételek szaga és íze is, és kevesebbet is ettek azokból.
Üljenek a vegák ölébe a vegák
Sokaknak az is nehézséget okoz, hogy elő merjenek rukkolni a húsundorukkal. Ezek az emberek inkább tovább hamburgereznek a barátaikkal, félve attól, hogy kényelmetlenséget okozna nekik, ha vega ételekre is gondolniuk kéne egy-egy összejövetel alkalmával. Érdemes lehet többé-kevésbé tudatosan néhány hasonló gondolkodású barátot is beszereznie a répák és a tofu szerelmeseinek, vagy olyan éttermeket ajánlani, ahol kifejezetten jók a vega kaják, hátha átáll valaki a sötét oldalra. Talán megúszható a skizma!
