LÁJFHEKK

De hogy kerül a biliárdasztal egy kávéházba?

2016. január 22., péntek 15:49

A karácsonyi szezon közepén nyílt meg az Aulich utca sarkán a Liberté: a különleges  hangulatú kávéházban beszélgettünk Baldaszti Péterrel, a ZONA és a Liberté tulajdonosával, és  Lengyel Márton tervezővel, akik meséltek a kávéház múltjáról, jelenéről és jövőjéről is. 

Az eredetileg Szabadság nevet viselő kávéházat 1902-ben alapították, az Aulich utcai sarokház teljes alsó szintjén helyezkedett el. Több billiárdasztal, sőt táncterem is volt benne, ám az államosítás véget vetett a szép időknek: a kávéházat feldarabolták, a fele kocsma lett, a fele iroda.

A kocsma Spartacus néven működött, a közeli tévé székháznak köszönhetően a tévések törzshelye volt egészen sokáig. Aztán a  kétezres évek közepén a hely akkori tulajdonosa úgy döntött, visszaállítja a hely régi fényét, és Szabadság kávéház néven nyitotta újra.

És itt került a képbe Baldaszti Péter, aki sokszor sétált el az egykor szebb napokat látott hely előtt. "Mindig azt éreztem, hogy csodálatos dolgok lehetne itt csinálni. Ez valamikor június környékén történt, elkezdtünk beszélgetni róla, hogy átvennénk" - mesélte. A döntéstől a kivitelezés utolsó pontjáig fél év telt el, szeptember végén kezdődött a tényleges építkezés. 

"Volt egy jellegzetes szecessziós jellege a helynek, viszont sok mindenben nem volt modern. A konyha meg a háttéregységek szépen kiépítettek voltak, ezért a dizájnelemeket meg a részleteket át kellett gondolni. Szerettünk volna minél több dolgot megőrizni, mert egy csomó értékes dolgot lehetett megtalálni itt. Folyamatosan hámoztuk le a rétegeket, mint egy hagymát, és a végén semmi sem maradt, csak a csupasz falak. Jó minőségben volt megcsinálva, csak nem a mai gondolkodásmóddal" - mesélte Lengyel Márton építész. 

A folyamat kezdetén meghatározták az irányt, azt, hogy itt egy kávéház lesz. Az Aulich utca - Szabadság tér - Batthyányi örökmécses középpontjában elhelyezkedő épület egy nyugodt, polgári,  jó értelemben vett nyüzsgő és belvárosi helyszín, amihez már csak a megfelelő szakembereket kellett megtalálni. 

Baldaszti még a korábban meghiúsult Sas utcai fejlesztés kapcsán ismerte meg Lengyelt, így adta magát, hogy ismét együtt dolgozzanak. " Volt egy erős alapgondolat, volt egy erős elképzelés, amiből organikusan alakultak a dolgok. Nem volt stratégiai gondolatváltás, tudtuk, hogy milyen székeket akarunk, milyen vendégeket, fontos volt, hogy legyen annyira kávéházi a hangulat, hogy koppanjon a pohár, koccanjon a kanál. Ezek a részletek adottak voltak, a keretrendszer révén fel lehetett tölteni részletgondolatokkal, textúrákkal, színekkel, építészeti megoldásokkal."

A feladat egyáltalán nem volt egyszerű, a galériák megfelelő kezelése mellett még a furcsa szögben álló sarok miatt sem, ahol 67,5 fokban találkozott a két fal. Külön kihívást jelentett, hogy a galériák ne nyomják le a teret, és hogy olyan legyen a galéria, amire vonzó felmenni. Készült egy szeparé rész is, ahol üzleti tárgyalásokat és családi eseményeket is lehet tartani. 

Nagyon fontosnak érezték azt az - első pillantásra meghökkentőnek tűnő - döntést is, hogy biliárdasztal is legyen a helyen, ugyanis régen a kávéházak arculatához hozzátartoztak ezek a zöld posztós asztalok. "Hiányzott a mostani kávéházakból, hogy le tudjak ülni és backgammonozhassak vagy biliárdozhassak a haverokkal egy sör mellett" - fejtette ki Baldaszti. 

Amikor arról kérdeztem, hogy szerinte milyen a hely stílusa, így válaszolt: "Az én fejemben a dizájn inspirációk kapcsán nagyon sok dolog találkozott. Nem akartunk retro helyet csinálni, ezért sok elem klasszikus és elegáns. Amikor olyan helyet alakítunk ki, aminek története van, akkor nagyon szerencsés és jó, ha ebből merítkezünk, és megtartunk belőle. Ezért nem lett volna szerencsés, ha megpróbáltuk volna az 1902-es mására megépíteni, merthogy az evolúciójában a '70-es évek is ott voltak, meg a '90-es évek is ott voltak, meg a '30-as évek is. Azt érezzük, hogy egy nagyon kortárs dolog jött létre, ilyennek képzelünk el egy kávéházat." 

Ha elgondoljuk, hogy az 1900-as évek elején a kávéillat lengte be a kávéházakat, és egy teljesen új világ nyílt meg a vendégek előtt, akkor érthető, hogy miért szerették volna ezt anyaghasználatában és formavilágában is visszahozni. A végeredmény egy modern, de mégis időtálló arculat lett. 

A bútorok nagy része egyedileg gyártott, de sok vintage elem is megtalálható a belső térben, különlegesek az asztalok, melyeknek nagyon fontos szerep jut. A régi cukrászdákra reflektáló, márványőrleményből készült asztalokon pont úgy koppan a csésze, ahogy azt elképzelték. A pult is ebből az anyagból készült, ezt persze nem volt egyszerű megcsinálni, mert az ívelt forma tartogatott meglepetéseket, de az eredmény meggyőző lett, csakúgy, mint a 7 méter hosszú padok, melyek az ablakok előtt futnak végig.

Az arculatot szintén Lengyel Mártonék tervezték - ami viszonylag ritka, mert építészeti háttérrel arculatot tervezni nem teljesen megszokott, de annyira rezonáltak egymással a felek, hogy nekifutottak. És amint látszik, sikerrel: az étlaptól a felszolgálók ruhájáig egységes arculatot sikerült teremteni. Talán ettől, talán mástól, de a hely valóban nagyon szerethető lett. 

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta