Az ősz egyik legjobb része a sárguló, pirosló lombkoronák, amik nagyon szépek – egészen addig, amíg a fákon vannak. Amikor azonban lehullanak, máris csak nyűgöt jelentenek, hisz kezdődik a végeláthatatlan gereblyézgetés. Vagy nem is? Hisz a levelek tulajdonképpen humusz alapanyagok, vagyis a legtöbből kitűnő minőségű virágföld lesz. Adódik tehát a kérdés: minek takarítanánk el a fűtől a leveleket, ha azok később tápanyagként szolgálhatnak?
A füvet tönkreteszi
„A fákról nagy mennyiségben lehulló levéltömeg az őszi és téli csapadék hatására szinte összepréselődik a talajon és a gyepen. Így a levegőt és fényt át nem eresztő réteg jön létre, ami alatt a gyep szó szerint megrohad" - magyarázza a szakértő, miért is kell mégis eltávolítani - arról nem is beszélve, hogy így a szépen karbantartott gyep szebb látványt is nyújt.
A lehullott levelek lebomlanak a puszta földön, az évelők között, vagy a réten. A bomlásuk közben humuszanyagok és más tápanyagok képződnek. Az otthonunkban komposztálással tudjuk a nagy mennyiségű avart feldolgozni, amelynek végterméke minden növénynek jó tesz. Csakhogy nem minden levél alkalmas erre: "Vannak olyan ún. allelopátiás növények, melyeknek levelei csírázás- vagy gyökeresedés-gátló anyagokat tartalmaznak komposztálás után is. Ilyen például a dió vagy az akác levele. Ha az ezeket tartalmazó komposztot szór ki jóhiszeműen, akkor a kedvelt növényei fejlődését vagy a termésérést gátolja meg. Ha olyan területe van, amelyet gyomtalanítani akar, de beültetni vagy -vetni nem, akkor viszont például a diólevéllel való takarás hatásosan akadályozhatja meg a gyomok kelését” – mondja Kálmán Kata kertészmérnök, a Kertelünk Kft. ügyvezetője.
Virágágyás
Mivel a lehullott leveleknek megvan az a jó tulajdonsága, hogy szigetelnek a hideg ellen, illetve tápanyagot juttatnak a talajba, nem csoda, ha sokan sajnálják eltakarítani őket. De szerencsére nem kell a kukába tenni őket (egyáltalán nem, hiszen, mint fentebb már írtuk is, remekül komposztálhatóak), hanem felhasználhatja a kertben, a virágágyásokban és a fák alatt. A leveleket bele kell forgatni a földbe, nem túl mélyre, igazából csak az a lényeg, hogy a szél ne fújhassa el őket. A zöldségek, virágok fölött és a fák alatt a tél folyamán nem csak szigetelnek, hanem tápanyagot is juttatnak a földbe, így akár 10 centi vastagon is maradhatnak – természetesen egy kis földborítással.
Tavasszal azonban a leveleket el kell távolítani, hogy a növények oxigénhez jussanak, és a fény is elérhesse őket. A leszedett réteg pedig landolhat a komposztban, így jövőre már virágföld formájában kerülhet vissza a kertbe.
Kerti utak, teraszok és sünök
Fontos azonban, hogy a járólappal, díszburkolattal, betonnal fedett területeket megtisztítsa a levelektől. Itt ugyanis olyan egybefüggő, nyálkás, csúszós réteget képezhetnek, ami nagyon balesetveszélyes.
Az összehúzott levelekből készíthet kis kupacokat is. ezek ugyanis tökéletes telelőhelyei a sünöknek, melyek sajnos Európában egyre kisebb számban vannak jelen. A sünkuckóért cserébe pedig nem csak a kis jószágok látványa a jutalom, hanem az is, hogy a csigák, lárvák, és a növényeket tönkretevő rovarok száma is megcsappan a kertjében, hisz ezek a sünök kedvenc csemegéi közé tartoznak. Ráadásul - a mesekönyvek rajzaival ellentétben - a sünök nem igazán kedvelik a növényi táplálékot, így nem fogják a gyümölcsöket és zöldségeket dézsmálni, legalábbis míg a kertben találnak elegendőt a kedvenc rovarjaikból.
