Akarna eszement színes rajzfilmbútorok közt élni?

Zanza!

Érdekes jelenségre figyelt fel a dezeen.com szerkesztősége, akik az utóbbi idők divat- és designheteit, valamint az építészeti oldalakat elnézve arra a következtetésre jutottak, hogy 2015-re már-már hivatalosan is visszatért a posztmodernizmus és a Memphis stílus. Előbbi a modernizmust a hatvanas évek végétől követő irányzat, utóbbi ennek egy, a nyolcvanak évek legelején virágzó válfaja, melynek forma- és színvilága még a modernitást kedvelők körében is megdöbbentést váltott ki harminc évvel ezelőtt.

Ilyen letisztult, zavarbaejtő, infantilis és megosztó formákat illetve anyagokat mutattak be az elmúlt pár szezonban a világ legmeghatározóbb kiállításain és vásárain New Yorktól Milánón át Japánig. Tehát lehet szeretni vagy utálni, a posztmodernizmus újra divatba jött, sőt megjelent annak egy újhullámos irányzata is a dizájnerek körében, ami feltételezhetően a 3D-s nyomtatóknak tudható be.

„A posztmodernizmus a modernizmus utópikus eszményei ellen jött létre a hetvenes években. Míg a modernizmus követőit tovább foglalkoztatta dizájn letisztultsága, addig a posztmodernistákat ez szinte egyáltalán nem izgatta, inkább a tiltott gyümölcsök, az ellentmondások, a kísérletezések, a rend és a rendetlenség közötti összefüggések mozgatták őket” – mondja a FAT társalapítója, Charles Holland. Szerinte a posztmodernizmus leginkább az esztétikában nyilvánult meg, mivel a művészek élénk színekkel és merész formákkal dobták fel a gyerekek építőkockáira emlékeztető, végletekig egyszerűsített formákat. Bár a végeredmény valóban dekoratív volt, alapjában véve nem sok köze volt a hasznos, funkciót betöltő tárgyakhoz.

„A posztmodern dizájn még a nyolcvanas években is felkapott volt, az építészetben pedig eltartott egészen a késő kilencvenes évekig. Ennek ellenére egy 2011-es posztmodernizmust bemutató londoni kiállításhoz szinte lehetetlen volt olyan építészt találni, aki bevallotta volna, hogy posztmodernben utazott abban az időszakban” – monda a V&A múzeum társkurátora, Glenn Adamson. Pedig a szakemberek szerint éppen ez a retrospektív kiállítás volt az, aminek hatására a frissen végzett milánói és New York-i tervezők újragondolták a posztmodern fogalmát és ismét divatba hozták azt.

Ezek a feltörekvő kreatívosok a kiállítás hatására újra felfedezték a 80-as években Ettore Sottsass által vezetett Memphis Group meghatározó munkáit, majd átértelmezték és megújították annak főbb stílusjegyeit, hogy látványos kollekcióikkal elárasszák többek között a Milánói Design Hét pavilonjait. Egyik nagy kedvencünk volt a tavalyi évből az a szék, amit az eindhoveni OS & OOS stúdió tervezett a dán Kvadratnak és aminek a Dior ház vezető tervezője, Raf Simons álmodta meg a kárpitját.

Posztmodern ihletésű termékekkel töltötte fel boltját a londoni Darkroom is az elmúlt években. Milánóban a Kartell dobott piacra egy olyan gyűjteményt, ami kilenc eredeti Ettore Sottsass formát is tartalmazott. A német származású Konstantin Gric pedig egy műanyag „Sam Son" székkollekcióval debütált az olasz városban. A legnagyobb meglepetést mégis az építészek okozták, akik jól láthatóan tényleg visszanyúltak a posztmodernista elemekhez. Ezt bizonyítja többek között Rotterdam új nevezetessége, a Markthal névre keresztelt vásárcsarnok, melynek vaskos, alagútszerű íve és a túlméretezett gyümölcsöket ábrázoló falfestményei mind a posztmodern hatásra utalnak.

Bár a posztmodern legújabb verziója valamivel tompább és lágyabb tónusú, mint az eredeti, azért így is jól átjön belőle az irányzat eredeti szemtelensége. A posztmodern egyik korai egyénisége, Alessandro Mendini szerint többé már nem létezik ideológiai dizájn, amiben valahol igaza is van, mivel az újragondolt posztmodern esetében inkább a megjelenés az elsődleges, nem pedig a világmegváltó nagy ötletek. A posztmodern újraéledését bizonyítja Michael Graves is, akinek a tavalyi év végén sikerült megmentenie a posztmodern építészet egyik legjobb példájaként számon tartott épületet, az 1982-ben épült Portland Public Services Buildinget, amit Oregon állam a magas felújítási költségekre hivatkozva ítélt volna lebontásra.

A posztmodernizmus a szabadságról, a kísérletezésről szól, miközben egy humorral teli, könnyed irányzat, amire vitathatatlanul szükség volt a túl komoly és merev modernizmus után. Valószínűleg ez esetben is arról van szó, hogy a társadalom ráunt az unalmas színű kárpitokra, az elcsépelt világosbarna fabútorokra, a skandináv dizájnra, és ezúttal egy kicsivel több mókára vágyik. Nézze meg a galériában, milyen elborult divathullámra számíthatunk a közeljövőben!

 

Hozzászólna? Facebook-oldalunkon megteheti!

Kövessen minket a Facebookon is!

 
Blogmustra