Borbála és Guszti Budapesttől alig 5 km-re, Pomázon élnek. A Pilis kapujaként is aposztrofált kisvárosban néhány éve vették meg az akkor még jellegtelen, de lakható otthonukat. A 90 éves ház rögtön megtetszett nekik, pedig kicsi is, sötét is, mégis van benne valami megkapó. Az akkor még régészként dolgozó Guszti, aki azóta olívakereskedő lett, hétvégenként járt ki a házhoz Borival, hogy sok-sok munkával tegyék élhetőbbé. Ők meséltek arról, milyen nehézségekkel szembesültek, és mennyi munka van egy-egy átalakításban.
B: A házat nagyon olcsón és szinte pillanatok alatt vásároltuk meg 2006-ban. Ez egy legalább 90 éves ház, mert a szembeszomszéd jóval elmúlt 80 éves, és ő mesélte, hogy annak idején itt egy szatócsbolt volt. Teljesen spontán módon vettük meg, mint a hülyék, olyanok voltunk, mert meg sem nézettük se statikussal, se senkivel, csakis érzésre, ösztönből. De teljesen bevált, pont azt hozza, amit gondoltunk.
Mit gondoltatok, milyennek szeretnétek látni a házat?
B: Valójában akkor is teljesen lakható állapotban volt a ház, csak mi beleláttunk egy csomó dolgot, ami végül belekerült. Szűkek voltak a szobák, kicsit bővítettük őket, volt, ahol egybenyitottunk, ahol sötét volt, oda üvegtéglás ablakot tettünk (mert mást nem engedtek), árkádos áttekintőt csináltunk. Azt, hogy ilyen hosszú az előszoba, úgy próbáltuk oldani, hogy téglával ellenkező irányba van lerakva. Az összes burkolat a házban egyedi, tégla, kő. Ezekre azt mondta mindenki, hogy őrültek vagytok, ezt nem lehet takarítani, mi meg mondtuk, hogy dehogynem, miért ne lehetne? Kőbalzsammal le kell kezelni a nyerstéglát és kész! Felmosás helyett többnyire porszívózunk, de amikor a gyerekek kicsik voltak, akkor például mindig felmostam, és láss csodát, működött.
Mikor kezdtetek hozzá a munkához?
8 éve vettük meg, egy és negyed évet töltöttünk a felújítással, de főleg hétvégén meg este dolgoztunk vele. A Guszti ásott, én fordítottam, és csak hétvégén tudtam vele foglalkozni, de olyankor húztuk meg jól a melót. Kevés munka van, amit mesterrel csináltattunk, például a kőművesmunka egy része, de azt meg is bántuk. A villanyszerelés meg a gépészet persze nyilvánvaló, de a többit magunk csináltuk. A burkolást is, ami egy olyan DIY dolog, hogy akkor is meg lehet csinálni, ha az ember még nem próbálta, de ha kicsit figyelt a technika órán, akkor tudni fogja. Ha szívesen csinálja az ember, akkor meg lehet csinálni. Nekem a Guszti megmutatta, hogyan kell, én meg csináltam. Egy fontos: közben ne legyen gyereke az embernek...
B.: Guszti nagyon reneszánsz ember ilyen szempontból, ő csinálta meg például a hajópadlót is. Abban egyetértettünk hogy csak natúr anyagokat szeretnénk a házba ezért nem is jött szóba a laminált. Guszti azt mondta, hogy megcsinálja a hajópadlót, mire én mondtam neki, hogy ember, mások ezért nagyon sok pénzt fizetnek, és sokáig csinálják, készítettél már ilyet? Nem, de megcsinálom, mondta, és így is lett.
G.: A mi hajópadlónk valójában építési palló volt, amit a szüleim házában volt a tetőtérben. Ezt rakják az állványokra, ezen mászkálnak a munkások. Abból volt 50-60 db, hét évet száradt a padláson. Elvittem egy asztaloshoz, aki felvágta, én meg méretre szabtam. Aztán letettem, lekentük. Egy éven belül olyan lett, mintha mindig itt lett volna.
B.:Azért volt olyan is, hogy az egyik fal kidőlt, úgyhogy annak a helyére ytong került, a kidőlt téglák meg mentek az előszobába. Arra emlékszem, hogy 100-120 ezret kértek volna a kőművesek, hogy lerakják, végül mi 5 nap alatt megcsináltuk. Aki ilyen csinálós, meg az apja is csinálós, az tudja, hogy kell.
Az, hogy milyen legyen a ház stílusa, közös döntés volt, vagy egyszerűen mindkettőtöknek ez tetszik?
G: Amit én mondok, az fog tetszeni a Borinak. Van elképzelésem, vanegy ízlésem.
B: Én úgy látom, ha nincs a családodban vagy melletted valaki, akinek van valami határozott elképzelése, akkor elmész az Ikeába, és ott összevásárolod a dolgokat készen. Bele sem gondolsz, hogy meg is lehet csinálni, hanem csak összerakod az ott kaphatókból. Csak az szembejöhet máshol. Én biztos megvettem volna, nem lett volna ennyire egyedi. De azért hatunk egymásra, van ahol én fogom vissza az ötletekben a Gusztit, és van ahol ő engem. Van olyan, főleg textilekben, ahová én sokkal csicsásabbat is kitennék, ő meg azt mondja, hogy na jó, azért pasi is lakik ebben a házban.
G:: Na igen, előfordul, hogy Borit elönti az andalúz romák rózsaimádata, szoktam is rózsát tenni a hajába.
B: Ezt a padot Guszti csinálta, Auréllal (az egyik gyerek - szerk.) egyidős. Csak nem kentük le, ezért kicsit megázott és megfogta a víz. A teraszon az ablakok mögött csak régi deszkák vannak kékre festve, melyek új néznek ki, mintha ezer éve ott állnának.
Honnan merítetek ezekhez az apró, de látványos ötletekhez inspirációt?
G.: Látsz dolgokat a világban és elraktározod, anélkül, hogy tudatosan odafigyelnél rá. Egyszer leültem ide a teraszra és azon gondolkodtam, hogy tök jó, hogy vannak ezek a karácsonyi fényeink, ami jól néz ki és jó általános fényt csinál, de kéne valami még ide. És akkor fogtam egy csomó pici üveget meg egy darab fát, és összebarkácsoltam belőle ezt a lámpát. Én minden fát hazahordok, ráadásul a gyerekek is eltanulták, egy kirándulás után mindenfélét hazahordunk.
Volt azért terv?
G.:Időrendi sorrendiség volt, mint a rétegrend, hogy minek kell a másik után jönnie. Azt azért nagyon megterveztük például, amikor a bútorokat csináltam. Úgy nézett ki, hogy hétfő hajnalban elindultam a Tisza vidékére ásni, végignyomtam a hetet, esténként az ásatási konténerben rajzolgattam, amiért mindenki röhögött rajtam, és hétvégén itt voltam.
B: Elértem azért, hogy legyen beleszólásom a dologba, például a konyha esetében, mert szerettem volna, ha minden fűszernek van helye, ez nekem nagyon fontos volt. A konyhapult leflexelt tetőcserépből van kirakva, aminek levágtuk a végét. Mindenki mondta - talán még én magam is -, hogy hülyék vagyunk, hát billegni fog rajta a pohár...
G.: ...de persze nem billeg.
B.: A konyha falán látható Villeroy csempe is úgy lett, hogy jött Guszti nagybátyja, hogy nektek szoktak tetszeni az ilyen csicsa dolgok, kell ilyen? Elmentünk valahová, ott volt ledobálva az udvar végében egy kupac, amiből akkor volt 25-30 ezer forint négyzetméter nagyjából. A pasas mondta, hogy na, 5-ért kell? Egymásra néztük, mondtuk hogy megbeszéljük, és persze megvettük.
G::A csillár csak úgy lóg, mert ki akarták dobni, kaptuk. Kérdezték már többen, hogy mikor fog világítani? Mondtuk, hogy ennek nem az a szerepe, hogy világítson.
A fürdő egészen egyedi lett..
B:A fürdőszoba bahamabézs, persze bontott volt a mosdó meg a kád is. A falon meg nem csempe van, hanem valami járólap, amit Guszti 780-ért vett. Le volt értékelve, mert mindegyiknek el volt repedve a vége, a sarkán, 1 cm-es hosszban. Mi meg törtük, úgyhogy ezzel nem volt gond.
G.:Az összetört csempét beraktuk egy betonkeverőbe, hozzá 1 vödör víz, szuperül lekoptatja a széleit, és egyből régies hatása lesz. A wc-ben folyami kövek vannak, csak elszúrtuk, mert előbb fugáztunk, aztán kentük le. Mondták is, hogy nem lehet felmosni, de ha le van impregnálva akkor ugyanúgy lehet mosni meg fertőtleníteni.
Esténként együtt gondolkodtatok, hogy, mi, hogyan lesz?
B.:Folyamatosan erről beszéltünk, a barátainkat is ezzel fárasztottuk, olyanok voltunk, mint amikor valakinek gyereke születik, és csak arról tud beszélni. Egy évig csak ez volt a téma.
A kandalló például a látszat ellenére nagyon meg volt tervezve. Amikor elkészült, úgy lett leburkolva, hogy még akartuk díszíteni, mert ytong volt az alap. Ide vettünk mozaik lapokat, ami mosott kő volt, ráragasztva egy alapra, hogy könnyebb legyen feltenni. Csakhogy rosszul volt összeforgatva, nem volt elég igényes. Mi, a két idióta egyenként leszedtük és újraraktuk.
G.: Ez a mozaikrakás egy aktív meditáció, nem is lehet nagyon beszélgetni közben. Az ember agya el is fárad egy idő után, ahogy keresi a legjobb illeszkedéseket. De ahogy egyre gyakoroltabbá válik, egyre jobban megy az egész.
B.:A fürdőszobánál én látom, hogy az elején még hol vannak a hibák, kezdetben még volt pár rosszul összeforgatott darab. A barátaink mondták is, hogy tudjátok, kik rakták régen a mozaikokat? A rabszolgák! Mi meg mondtuk, hogy tessék, itt állunk előttetek, mi a saját házunk rabszolgái vagyunk. Most már talán csak egy sávot raknék ki.
