LÁJFHEKK

Vegyen sütizés közben bútorokat!

2014. április 23., szerda 19:51

A tabáni templom mellett bújik meg egy sárga épület. Előtte kőburkolat, hol a villamosok csilingelése, hol egy mentőautó hangja hallatszik. A kis téren pedig mintha megállt volna az idő. Pedig nincs ott semmi különös, virágok, pár asztalka, egyszerű székek, és egy felirat: Asztalka. Berke Márta üzlete ez, aki restaurátorként templombelsőket újított fel Szovátán és környékén, egészen addig, míg úgy nem gondolta, kicsit még tanulna.

Útja a MOME-ra vezetett, szerzett is egy doktorit. Eközben nyaranta Németországban dolgozott, egy farmon, ahol hetente kétszer-háromszor az volt a feladata, hogy süteményeket süssön. Szállodákba, kávézókba és a piacra is került a házi finomságokból. Megtanulta a szakma alapjait, de aztán inkább az irodai létet választotta. Eközben az albérletében vacsorákat adott, ma úgy mondanánk lakáséttermet üzemeltetett.

A desszertjeit ott is dicsérték, és egyre többen kezdték neki mondani, hogy miért nem foglalkozik ezzel. Nem volt az iroda rossz munka, csak rájött, az nem az ő világa, és elgondolkodott. Mi is az amit szeretne csinálni? És rájött. „Szeretek örömet szerezni, sütni, és szeretem a szépet. Egy cukrászdát szeretnék. Amitől kerek lesz a világ"

Ekkoriban indított a Budapest Bank egy nőknek szóló képzést, ahová elment, hogy megtudja, hogy a cukrászda mint ötlet egyáltalán működhet-e, üzleti szempontból. Azt gondolta, hogy nem látják majd benne a fantáziát, de nagy meglepetésére a trénerek lelkesnek bizonyultak.

„Akkor elkezdtem helyeket keresni, és közben úgy alakult, hogy a munkahelyem egyidőben szűnt meg azzal, amikor ezt a helyet megtaláltam." Nagyon sokáig kereste az igazit, egyszer az I. kerület honlapjára tévedt, ahol az állt: "Családias cukrászdának kiadó 45 négyzetméteres üzlet" Ezért ment el megnézni. Pályázott, leírta, hogy mit szeretne, hogy hogyan tervezte el. A legnagyobb meglepetés akkor érte, amikor kiderült, hogy övé lett a hely. „Emlékszem rá, hogy a kiadó helyiség megtekintése előtti nap kávés kekszeket sütöttem.Maradt valamennyi, és azt gondoltam, elviszem magammal. Tél volt, jéghidegben álltunk, én meg még a konkurenciát is megkínáltam, a teljes naivitás példaképe voltam" - mondja magáról. „Az is jó ebben a történetben, hogy nagyon sok barátom mellém állt. Az Asztalkában lévő asztalok például kölcsöndarabok. Aminél ülünk, az a szomszédomé" - mesélte, miközben fél szemmel azt figyeli, ki vágyik még egy kávéra, vagy egy szelet finomságra.

A velünk szemben lévő fotel szilágysági zsákvászonnal van bevonva. A gyerekkora egy része ott telt, így kötődött a kézzel szőtt anyaghoz. „Anyukám szerezte anyagot. Volt egy párja is ennek a fotelnek, az tűzpiros volt. Az első hétekben el is adtuk. Van egy vendégem, aki mindig kipróbálta, és egyszer azt mondta, ő 10 éve egy ilyen fotelt keres, honnan van ez? Elmeséltem neki, és hozzátettem, hogy eladó. Az alapkoncepcióm ugyanis az volt, hogy lesz egy bútorgaléria, ahol pörögnek a bútorok, és van mindig süti. Aztán rájöttem, hogy egyszerre egy lovat lehet megülni. Ha sütit sütünk, akkor azzal foglalkozzunk. A vendégem elvitte a bútort, és küldött másokat is. Most is itt van 5-6 névjegy. Van, aki bölcsőt szeretne, más polcot. Ha találok, szólok nekik."

A cukrászda belső kialakításánál az volt a cél, hogy otthonos legyen a hely, és abból kezdett el gondolkodni, hogy ki mit ajánlott fel, és ami van, azt hogy tudná egy közeggé alakítani. Szerette volna ötvözni a klasszikus világot és a letisztult formákat. A fehér az alap, és igyekszik szezonálisan változtatni a többi tárgyon. A kanapé, ha olyan az idő, kiköltözik a térre, ami szemet csalogató. Ez persze már tudatos koncepció. A csipke, a párna segít megújítani a dolgokat, az általa megálmodott módon felújított bútorok pedig hiába öregek, mégis frissek és modernnek hatnak.

A bejárat melletti másik helységbe kicsit klasszikusabb irányt találtak ki, köszönhetően néhány ajándékba kapott klasszikus vonalvezetésű asztalnak és széknek. A süteményválaszték limitált és napról-napra változik, általában gyümölcsös és csokis alapú finomságok is találhatók a pultban. Ez a hely nem lesz a paleósok törzshelye, bár szinte mindig van gluténmentes édesség, de ez itt nem a nyírfacukor és kókuszliszt fellegvára.

A tulajdonos koncepciója az, hogy minél inkább megtartsa egy-egy édesség eredeti ízvilágát. A változó kínálatban a lágyabb, krémesebb ízek vannak előtérben, de van itt igazi házi fagylalt, vagy egyszerű barackos-meggyes pite is. A konyhában variálják a süteményeket, ha találnak egy izgalmas édességet, akkor azon gondolkodnak, mivel lehetne még feldobni. Nincs túlbonyolítás, bevonat, csak az intenzív íz maga, legyen szó csokoládéról vagy málnahabról.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

HOMÁR Nincs tartozásod? Akkor kikapcsoljuk az áramot!

Azt hazudták, az órát jöttek ellenőrizni, aztán lekapcsolták az áramot, holott tartozás sem volt. Közben kicsit fenyegetőztek, és okoztak némi kárt. Szolgáltatás állami módra

KÖNYVTACSKÓ A svédek már nem csak krimiben brillíroznak

A skandináv krimi mára fogalom, de nem csak ezt tudják az északi írók. Itt az új műfaj, amin hangosan röhögsz, és közben néha megszédülsz a mélységektől. Ráadásul filmen is szuperül működik. Ajánló

TÖRI MÁSKÉPP Tabán: a legendás, elveszett városrész

A nyár akkor kezdődött Pesten, amikor először vette rá magát a pesti polgár arra, hogy megmássza a Tabán girbe-gurba utcácskáit, és betérjen egy kockás abroszos kiskocsmába egy jó rántott húsra. Majd amikor már jót mulatott, egy kézilámpást hordozó éjjeliőr kísérete mellett ledülöngélhetett a macskaköves utcákon, és hazatérhetett Pestre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta