A találkozó utolsó napjaiban már jelentős csúszással indul be a nagy színházi gépezet. Minden elismerésem az ültetőké, sokat látott rutinnal, még a kilencedik napon is töretlen udvariassággal posztolnak a nézőtéri ajtók előtt. A látogatók többsége igazi túlélő - köztük én is - a színház, vagy a sajtó képviselői. Már senki sem siet, ha máshol nem, hát egymás hegyén-hátán foglalunk helyet.
Három felvonás, négy óra, ha nagyon unom, akkor szünetenként nézőpontot váltok. A Veszett Fejsze (Noises off) komédiájával ugyancsak Mohácsi János rendezésében pár évvel korábban már találkoztam, idén a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának megfejtésével barátkozom. Időm van rá, az előadás még nem kezdődik. Letekintek a sorok közé, előttem a kaposvári egyetem színművészetisei improvizálnak. A mezítlábas srácot a pár nappal ezelőtti off-programból felismerem és jelmeznek is beillő trendi szettjéről percekig azt hiszem, beépített ember, aki majd a darab közben hirtelen felébred mély álmából és szerephez jut. De békésen szuszog tovább. A csokipapírok zörgése sem zavarja meg, sokkal inkább engem ejt zavarba. Arrébb tekintek, és szemre veszem a Nézőt. Mindenhol jelen van, évad közben is. Párban jár, középkorú, negyvenes, premier bérletét még a nyár elején megveszi. Rutinosan homloktörölgető zsebkendőt markol, vadul szuszog és a színpadi fény erősödésével hangos köhögő rohammal veszi tudomásul, az előadás kezdetét veszi.
Függöny, fény, színpad és cseng a telefon. Csak hogy ne szakadjon meg a tegnapi széria, újból szerephez jut a készülék. A darab döcögve indul, állandó leállással, a rendező folyton beleszól. Színházban vagyunk, izgalmas technika. Két nappal a premier előtt egy semmitmondó komédia szereplői magánéleti nyavalyáik közepette próbálják a kötelezőt. Szünet. Függöny fel és kezdődik a második menet. A komédia most vesz csak igazi fordulatot. A díszlet mögött járunk és megtekinthetjük hátulról is az egészet elölről. Ehhez kell a bravúr. Milliméteres pontossággal és koncentrált színészi jelenléttel három verzióban olvadhatunk bele egy előadás születésébe a darab temetéséig.
Észrevétlenül pörög le négy óra az életemből, a csúszás miatt, a párhuzamosan futó Juronics Háztűznéző rendezésről lekések. De bánom is én!? Kiszivárgó barátaimtól megtudom, nem maradtam le semmiről.
{gallery}POSzT06{/gallery}
Fotó: Balogh Gábor és POSzT
