KULTÚR

POSzT: Egyre több bor és poén

2010. június 9., szerda 13:14

poszt4Telt házzal folynak az előadások a pécsi színházakban. A POSzT felén túl még mindig óriási érdeklődés kíséri a versenydarabokat.

A színházi terek befogadóképessége véges, a megnövekedett érdeklődés miatt a darabok csak jelentős csúszással kezdődnek.

Óriásira nőtt a fesztiválozók száma a kulturális fővárosban. A jól bevált menekülő útvonalak is off-program helyszínként funkcionálnak, még a sarki bolt előtt is kultúrát kapok az arcomba, egy felvonuló roma csoporttól.
Tíz perces előnnyel indulok a Pécsi Nemzeti Színház felé, ahol várakozó álláspontra helyezkedek. Ismeretlenül is elismerő biccentéseket kapok a zsűri tagjaitól - feltehetően kitartásomért, hogy a kánikula sem tör meg -, rendületlenül beszuszakolom a napi színház adagom. Érzem, hogy pár nap múlva már szívesebben innám magamba a kultúrát tablettában oldva, de bejutok és feloldódom. Élvezem a hazai pálya előnyét.

Mai kötelezőm egy pécsi darab, Ion Luca Caragiale után a Mohácsi testvérek olvasatában: Elveszett levél. Két felvonásnyi szóvicc, megszámlálhatatlan csikk, jól megkomponált sugárban hányás és frappáns egyéni villanások a statisztáktól. A közönség is megveszi. Talán átérzik ők is, hogy nem olyan egyszerű érvényesülni a tömeges jelenetek és poénok kakofóniájában.

elveszett_level

Második nekifutás. Bodóra várva tegnapi tervemnek megfelelően (Kockavető - Szputnyik Hajózási Társaság, Bodó Viktor rendezés - a szerk.) barátaimmal kicselezzük a tömeget, és a kulisszák mögött a művészbejáró portásfülkéje felé vesszük az irányt. Az ajtón kívül bágyadt tömeg, bent vagy 40 fok, egy hosszú lépés a művész büfé, egyöntetűen leszavazzuk a darabot.

seta_ter

Mintha csak a Mohácsi darab folytatódna tovább, a büfében csikkek, fröccsök és szereplők. A statiszta ebben az esetben én vagyok. Remek villanásaim nekem is vannak, beszélgetésbe elegyedek a színészekkel, Rozs Tamásnak külön gratulálok a tegnapi Cseh Tamás előadáshoz, aztán balra el.
Szilikózis ellen több turnusban a szabad térre vonulunk. Sétatér, boros pavilonok, ide még az is elkeveredik, aki a színházat hírből sem ismeri. Az ismeretlenség homályába burkolózva itt a főszereplők is bátran leihatják magukat. Talpalávalónak egy cigány prímás húzza, hallgatom egy darabig, aztán én is elhúzok haza.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta