Zanza!

bestsellerslead

Bestseller, ponyvaregény, szennyirodalom, lektűr; rokon értelmű szavak, de mit is nevezünk meg velük? Az „alacsony" kultúra termékeit a „magas kultúráéval" szemben? Olyasmit, ami káros? Sorozat a könnyen fogyasztható műfajok történetéről, hatásáról.

Egyáltalán, miért ponyva? A magyar elnevezés onnan ered, hogy régen földre terített, úgynevezett vásári ponyván árulták a köznép szórakoztatására szánt, olcsó kiadványokat. (Meg kell jegyeznünk, hogy a ponyvára sokszor "jó" könyvek is felkerültek; a böngésző gyakran találkozhatott például Petőfi műveivel, aki már saját korában is nagy népszerűségnek örvendett.) Tarantino Ponyvaregényének bemutatása óta a nyelvet kevésbé bírók is tudják, hogy az angolban a ponyvaregénynek a pulp fiction felel meg. Ezek a regények, sokszor inkább füzetek az 1890-es évek Amerikájában jöttek divatba, s kezdetben elsősorban novellákat és regényrészleteket talált bennük az olvasó. A történeteket olcsó papírra nyomtatták, ennek a papírfajtának wood pulp (kb. fazúzalék) volt a neve, innen kapta nevét a rá nyomtatott műfaj.

A német Schundliteratur sokkal erősebb mellékjelentést hordoz; a szóban a shinden ige lelhető fel, ami azt jelenti, lenyúz, tehát ami szenny, ami felesleges - stiláris értékét tekintve a magyar szennyirodalom szónak felel meg. A németek egyébként sokkal erősebben léptek fel a ponyvairodalom terjedése ellen, mint más nyugat-európai országok: a weimari köztársaság idején keletkezett törvény, amely azt szabályozta, mi kerüljön az olvasók, elsősorban a fiatal olvasók kezébe, csaknem tíz évig élt.)

A műfaj igazi népszerűségre az I. világháború után, az 1920-as években tett szert. Ekkor a ponyvairodalom már nagyon sokféle műfajt magában foglalt: innen nő ki a horror, a detektívtörténet, a thriller, az erotikus regények, a pornó. Nem becsülhetjük tehát alá a népszerű irodalom jelentőségét; nemcsak hogy óriási olvasóközönséget vonzottak és vonzanak, de a televízióból és a filmvászonról (illetve modernebb adathordozókról) jól ismert műfajok is innen eredeztethetők.

 

És tessék mondani, Rejtőt hova soroljuk?

Ami a magas kultúra és alacsony kultúra (népszerűbb nevén popkultúra) szembeállítását illeti, ez a fajta megközelítés egyre kevésbé tartható a második évezredben. A popkultúra olyan módon része mindennapjainknak, hogy a kettős mérce alkalmazása nemigen célravezető már. Különben is, ki dönti el, hogy mi „magas", és mi „populáris"? Rengeteg példát látunk arra, hogy egy-egy szerző a maga korában sztár volt, művei hatalmas népszerűségnek örvendtek, „fogyasztható" volt, és fogyasztották is. Elég csak Shakespeare-t vagy Charles Dickenst említenünk, akikre senkinek nem jutna ma eszébe azt mondani, hogy ponyvát írtak. De sejthető, hogy hasonló történik majd Rejtő Jenővel, aki egyre megbecsültebb „irodalmi körökben" is, vagy említhetünk olyan extrém példákat is, mint Sade márki munkássága.

Miért olcsóbb a bestseller?

A fogyaszthatóság tehát önmagában még nem feltétlenül mutatja, ponyvának nevezhető-e egy mű, vagy nem. S akár örülünk neki, akár nem, profitorientált világban élünk; többé nem lehet figyelmen kívül hagyni, mi az, ami népszerű, ami sok olvasót vonz, ami eladható. A piacgazdaság betörése óta Magyarországon is a felváltotta a lektűrt vagy a ponyvát a bestseller, ami szó szerint „legjobban fogyót" jelent. (A kifejezés maga pedig annyira pozitív jelentést nyert, hogy a Magyar Íróakadémia néhány éve nagy sikerrel hirdetett meg bestseller-író kurzust.) Manapság a magyar napi- vagy hetilapok is gyakran közölnek bestseller-listákat, sőt, a könyvesboltokban sokszor külön polcon kínálják az adott időben legjobban fogyó műveket. A „nem akarok kimaradni belőle"-effektusra joggal épít a piac, hiszen ha sokan olvasnak valamit, sokat beszélnek róla, az ember részese akar lenni a történetnek, nem akar lemaradni. Sokszor már csak azért is elolvasunk egy-egy művet, mert ha nem ismerjük Harry Pottert, vagy nem tudjuk, mi köze van Terézanyunak Teréz anyához, csak állunk hülyén, s nem tudunk részt venni a társalgásban. A bestsellerek ráadásul ma is általában olcsóbbak, mint a nem olyan könnyen fogyasztható könyvek, egyrészt, mert több fogy belőlük, másrészt, mert az előállításuk is kevésbé költséges, mint egy hasonló terjedelmű keményfedeles könyvé. A dolog szövevényes voltát mutatja viszont az, hogy a listák élén ugyanúgy megtaláltuk már Kertész Imre vagy Závada Pál nevét, mint Dan Brownét, Paulo Coelhóét vagy Fejős Éváét.

(folytatjuk -  a következő részben: A magyar ponyvaregény - a kezdetektől a szocializmusig)

szerzőnk irodalmár, író

 

Blogmustra