Zanza!

Rodin-rk_blvny_2

Hogy megéri egy nőre, az Örök bálványra akár évtizedeket is várni, ez már biztos. A fiatal, magyar, Párizsban tanuló fiút úgy megbabonázta egy Rodin szobor, hogy negyven évig nem engedett elhatározásából, s végül az övé lett. Ma, az ő jóvoltából láthatunk egy Magyarországon ritkaságnak számító kiállítást.

Meglehetősen érdekes története van, a Magyar Nemzeti Galériában, a napokban nyílt Földi paradicsom című kiállításnak, s a központi helyen szereplő Rodin-szobor másolatnak.

A magyar származású Elizabeth és Alexander Kasser (eredeti nevén Kasza) házaspár, illetve az 1969-ben létrejött Kasser Művészeti Alapítvány (Kasser Art Foundation) modern képzőművészeti gyűjteményét tavaly nyáron Augsburgban ismerte meg az európai közönség. Az alapítók szándéka azonban az volt, hogy gyűjteményüket szülőföldjük közönsége is láthassa. Így került hozzánk az a különleges, az impresszionizmustól a modern korig tartó kiállítás, amelynek darabjait itthon még nem láthatta a magyar közönség.
A gyűjtemény 53 művésztől válogatott 102 darabja Rodin, Bourdelle, Marino Marini, Giacometti, Henry Moore szobrai, Monet, Degas, Renoir, Chagal festményei, Modigliani, Matisse, Lipchitz grafikái sok más kiváló alkotással együtt öt nagy tematikus egységben mutatják be a modern művészet mestereinek Földi Paradicsomot megidéző vízióit.

Paul_Signac_-A_harmnia_kora_2

A kiállítás öt nagy egységben járja végig a földi paradicsomot megidéző művészi utat, melyből az ötödik, Ádám és Éva címet viselő egység művei között a férfi és nő kapcsolatáról, az örök nő prototípusának változó művészi megfogalmazásairól valló alkotásokat találunk. Cézanne, Renoir, Maillol, Henry Moore, Modigliani, Matisse, Degas művei mellett a terem középpontjában Rodin Az örök bálvány című alkotása áll, ami egyben a Kasser-gyűjtemény egyik kulcsműve is, hiszen 1929-ben ez a szobor ejtette rabul az ifjú Alexander Kassert, s tette a művészet elkötelezett rajongójává.

Az Örök bálvány története, amelyre negyven évet várt

1929-ben egy fiatal magyar diák a párizsi Musée Rodin termeiben nézelődött, s megakadt a szeme Az örök bálvány eredeti gipszmintáján. A szobor annyira elbűvölte, hogy bár egy fillér nélkül, de eltökélten kopogtatott be az igazgatóhoz, és kijelentette, hogy megvásárolja a szobrot. Kiderült, hogy nem ő állított be elsőként ezzel a szándékkal. Már több múzeum feliratkozott a várólistára, hogy hozzájuthasson Az örök bálvány bronzöntvényéhez, noha egyelőre még tervbe sem vették, hogy öntvények készüljenek a gipszformáról. A magyar fiatalember mindenesetre felíratta nevét a listára.
Tíz évvel később újra ellátogatott a múzeumba, ahol nem kis örömére tudatták vele, hogy Az örök bálványról tizenkét öntvényt készítenek, s azok közül egyet megvásárolhat. Ám nem sokkal ezután kitört a második világháború. Fémet csakis katonai célokra lehetett felhasználni, így a múzeumnak el kellett halasztania az öntvények készíttetését. Időközben az egykori magyar diák kivándorolt az Egyesült Államokba, és családjával együtt New Jersey államban telepedett le. A háború után a múzeum végre sort keríthetett az öntvények elkészíttetésére, a magyar megrendelő hollétéről viszont most már nem volt tudomásuk. Így csak tizenegy bronzöntvény talált gazdára a világ különböző részein lévő gyűjteményekben. Egy-egy öntvény elkészítése mintegy két évet vett igénybe.

A magyar megrendelő már ötvenes éveinek elején járt, amikor ismét Párizsba utazott, hogy utánajárjon a szobornak, s tudomást szerzett az elszalasztott lehetőségről. Közölték vele, hogy a tizenkettedik öntvényt átveheti, amikor az elkészül, valamikor a következő évtized folyamán. Csalódottan, ám még mindig nem reményvesztetten tért vissza Amerikába. Hat évvel később a múzeum értesítette, hogy az egyik, már elkészült öntvényt, a 8-as számút, megkaphatja. Végre, több mint negyven év után, Alexander Kasser birtokába juthatott az a szobor, amelyet annyira csodált és oly állhatatosan igyekezett megszerezni. Valaha szegény diák volt, akinek buszjegyre sem futotta, mégis mert királyi módra álmodni; most pedig végre magával vihette azt, amiről álmodott.
A Magyar Nemzeti Galéria Földi paradicsom című kiállításán többek között ezt a szobrot is megnézheted.


Kasza Sándor a Monarchia idején született Budapesten, egy hat gyermekes család első gyermekeként. Először a párizsi Sorbonne-on tanult, majd a grenoble-i egyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomával tért vissza Magyarországra, egy sor szabadalom birtokában és innovatív személyzeti irányítással hamarosan a papírgyártás egyik legkiválóbb szakértője lett. Megnősült, két gyermeke született még Budapesten.
A házaspár Marino Marinivel1944-ben Alexander Kasser Valdemar Langlet professzorral együtt szervezte és irányította Magyarországon a Svéd Vöröskereszt munkáját, amellyel több száz zsidó és politikai üldözött életét mentették meg. Elisabeth, Kasser felesége tolmácsként dolgozott Raoul Wallenberg mellett.  A háború után a Kasser házaspár gyermekeikkel elhagyták Magyarországot. Először Mexikóba mentek, ahol Alexander Kasser hamarosan a cellulózkémia professzora lett a mexikói Műszaki Egyetemen, majd az Egyesült Államokba áttelepülve egy tanácsadó céget alapított, s így folytatta pályafutását a papíriparban. Gyermekeik, Alex és Mary hívták életre a Kasser Művészeti Alapítványt (Kasser Art Foundation), amelynek célja a képzőművészet és a zene támogatása szerte a világon. Alexander Kasser 1997-ben, 88 évesen, felesége pedig 82 éves korában hunyt el.

 


Földi paradicsom. Modern mesterművek a Kasser - Mochary gyűjteményből

Magyar Nemzeti Galéria
Bp. I., Szent György tér 2.
2010. február 6. és 2010. május 2.

Blogmustra