Zanza!

A magyar dal kifejezés árnyéka önmagának – a korábbi évtizedekben nem kellett versengenie a hallgatottságért, az elismertségért, és nem dobta ki magából úgy a közszolgálat, mint ma. Ha a magyar dalról beszélünk, jócskán a múltba tekintünk. Bár maiak is vannak, csak statisztaszerepre ítéltettek – mondja Presser Gábor.


Tavaly a Sziget mínusz egyedik napján a még új keletűnek számító Magyar Dal napja már képviseltette magát, ma pedig, azaz szeptember 13-án tovább borzolja a hangulatot. E napon országszerte a hazai zenekultúra kerül a színpadra. A húsz helyszínen, több mint száz programmal felvonultatott rendezvénysorozattal nem csak egy napra szeretnék a figyelmet összerántani; hagyományt akarnak teremteni. 

A két fő szervező és ötletadó, Presser Gábor és Gerendás Péter távlati tervei közt szerepel, hogy innentől, évente szeptember második vasárnapján a Magyar Dal napja dátum legyen, s országos mozgalommá váljék. A vidéki és budapesti színpadokon a zenei paletta széles egyvelege lesz látható, a rocktól egészen a népzenéig…  
 

Az új himnusz?

A Magyar Szerzői Jogvédő Iroda egyesületétől Artisjus díjat kapott az esemény, az év könnyűzenei produkciójává vált így a Magyar Dal napja.  Az esemény propagálásaképp már elkészült a „Nap Dala” vagyis a Magyar Dal szimbolikus himnusza is.  Ezen áriában közel harminc zenész, előadó hallatja hangját és tudását (többek közt: Szikora Róbert, Tóth Vera, Sub Bass Monster, Dopeman, Benkő László, Ferenczi György, Koós Réka, Leskovics Gábor, Pély Barna, Szekeres Adrien és Bródy János….)  színes ízelítőt prezentálva így szeptember 13-a sokszínűségéből. 

Az idei fellépők között van Sebestyén Márta, a Pa-Dö-Dö, a Heaven Street Seven, Charlie, a Pál Utcai Fiúk, a Balaton, a Besh o droM, a Sebő együttes, a 30Y, a Kaláka, a Bëlga, Berki Tamás, Winand Gábor, a Modern Art Orchestra, Peter Ogi, Péterfy Bori és a Love Band, a Kispál és a Borz, Palya Bea, Jamie Winchester, az Ági és a Fiúk, Török Ádám és a Mini, a Kiscsillag, valamint az Isolated.
 

A huszonkettes csapdája

Presser Gábor szerint a hazai pálya feltörekvői a huszonkettes csapdájába kerültek. A média félvállról veszi a magyar dalkultúrát, a rádiók egyre ritkábban, s több esetben a késő esti órákra söpörve adják le a „kötelező, törvényben szabályozott mennyiséget”.  A kiadók pedig nem kötnek szerződést azon előadókkal, akik nincsenek kellően a sláger irányába futtatva. A kezdők így több esetben árnyékban, vagy még ott se hallattatják hangjukat.

A Magyar Dal napjának legfőbb célkitűzése az ingatag mankókon támaszkodó zenei hagyomány életben tartása, a kultúra ezirányú felpezsdítése. Esélyt szeretnének adni annak a víziónak, hogy a zenei érték fogalma a 21. századra is jellemző legyen.

 

Ha ez bejött, nézz rá erre is:

Péterfy Bori, az underground díva különleges történeteit, találkozásait és kapcsolatait viszi lemezre, adja elő színpadon dalaiban. | Előző életemben denevér voltam


Blogmustra