Az öngyilkosok klubjában

Zanza!

Hát kérem, így legyen ötösünk a lottón. Alig pár napja hiányoltuk Borisz Akunyin krimisorozatának folytatását és lám, máris a nyakunkon az újabb kötet! Moszkvában vagyunk, ahol Mása úrikisasszony különös képességeit egy naplóban rögzíti. Miközben az öngyilkosok csak úgy hallanak körülötte.

Akunyin mester megint nagyot alkotott, a változatosság kedvéért megint nagyon orosz és nagyon cári krimit tarthatunk a kezünkben, és - szintén a változatosság kedvéért - megint Moszkvában játszódik, a tizenkilencedik század legvégén.

akunyin_konyv_cimlap_1Ezzel körülbelül vége is az azonosságoknak, jönnek a meglepetések. Az író meglehetősen kísérletező kedvű, az Akhilleusz halálában a regény jó felét a gyilkos szempontjából élvezhettük végig, most viszont fel sem merülnek a főhős, a jól megszokott, kiváló Eraszt Fandorin szempontjai. Részben sajtóhírekből tájékozódunk, melyeket remek stílusérzékkel komponált meg a szerző: igen, a tizenkilencedik századi orosz és, ha már itt tartunk, magyar sajtó is ilyen volt. Ezzel váltakoznak a semleges, leíró részek, ám a kötet legjavát Mása Mironova-Colombina úrikisasszony naplójegyzetei és költői kísérletei teszik ki. Másenyka mellesleg Szibériából szökik Moszkvába, és valósággal a szemünk előtt válik sznob, vidéki libácskából felnőtt, érett pszichopatává.

A történet izgalmas és a lendülete egy pillanatra sem törik meg, ezért a könyvet a legjobb egyből végigolvasni, már ha van rá az embernek ideje. Öngyilkosok szerveződnek klubba, melynek tagjai egymás után távoznak önként az árnyékvilágból. Erre ugyan csak elmebetegek lennének képesek, de a klub tagjai majdnem mind azok is. Kivéve, akik nem. Egy ponton kiderül, hogy senki sem az, akinek látszik, a békés bolondoknak jó fele besúgó, újságíró, magánnyomozó és egyéb oda nem tartozó elem, akikre azonban nagy szükség van, hiszen különben nem történne a világon semmi, és mindenki békésen felkötné magát. Így is hullanak szépen, de szerencsére nem mind önkezükkel vetnek véget e földi pályának, döntő többségük komoly külső segítséget kap.
Hogy kitől?
Azt most nem mondjuk meg, tessék végigolvasni A halál szerelmesét, mi is megtettük. A cím mondjuk borzalmas - aki nem ismeri a szerzőt, ennek alapján meg nem veszi a kötetet, vagy ha megveszi, nem azt kapja, amire számít -  kizárólag az elvakult Akunyin-rajongók járhatnak jól. De érdemes foglalkozni ezzel a rettenetes című opusszal, ugyanis jól, szórakoztatóan, fordulatosan követték el, ráadásul a fordítás sem sikerült félre, mint manapság egyébként annyiszor. Sőt, hogy megnyugtassuk az érzőbb kebleket, heppiend is van, mindenki megkapja méltó büntetését: kisgonosz a golyót, főgonosz a mérget, Fandorin Másenykát, Másenyka Fandorint.( Mellesleg, a legnagyobb büntetés az egész történetben valószínűleg Másenyka, akit aztán cipelhet magával, míg bele nem rokkan.)

Egyszóval, már megint jó kis krimit tett az asztalunkra Borisz Akunyi , amit csak színeznek a finoman beleszőtt japános elemek. A nindzsa, mint személyi inas már nem lehet meglepetés számunkra, az már annál inkább, hogy Eraszt Fandorint ebben a kötetben Gendzsi hercegnek neveztetik. (A japán irodalom egyik legrégebbi és legszebb műve a Gendzsi regénye, valamikor az egészen korai középkorból.)
Akunyinnak egy előnye mindenképpen van - ha valakinek nem tetszik véletlenül A halál szerelmese, (pedig jó!), annak még mindig meghozhatja a kedvét a Gendzsi regényéhez, ami szintén nemrég jelent meg újból magyarul.
Egyszóval, kellemes szerző Akunyin, még ha az utóbbi időben kicsit sok is volt belőle, jó a legújabb krimije - de az is egészen biztos, hogy valami szomorú vasárnap kezdte írni ezt a folytatást. Nagyon olyan.


Borisz Akunyin: A halál szerelmese
Európa Kiadó
Ára: 2900 Ft

 

 

Blogmustra