Ne aggódi, a két távoli fogalom azért egész jól megfér egymás mellett! A jelek szerint a tudományos-fantasztikus irodalom, film és társműfajai a legközelebbi jövőben soha nem látott reneszánsznak fognak örvendeni - igaz, ez nem csak a hihetetlenül látványos film sikerének köszönhető. Sőt, majdhogynem annak ellenére történik.A sci-fit már nagyon sokan eltemették, nagyon sokszor, mindig korai volt - nálunk utoljára a rendszerváltás után tűnt úgy, hogy meghalt a műfaj, illetve átvette a helyét az ötcentes ponyva, amit másnapos betanított segédmunkások fordítottak magyar nyelvre, kommersz rumért és párizsis zsömléért egy beázott szerelőcsarnokban. Az történt ugyanis, hogy privatizálták annak idején a magyar könyvkiadást, és hirtelen megszűnt minden állami dotáció. Ez szüntette meg a hajdani, legendás Galaktikát is. Az új kiadók pedig minden szélhordta sajtpapírt kiadtak, aminek a szerzői jogait meg tudták szerezni lehetőleg ingyen, de maximum szép szóért - az nem volt szempont, hogy a „Rémítő patkányzombik támadása a Vega térségében" (mondjuk) olvashatatlan, és ezen az sem segítene, ha Karinthy Frigyes fordítaná. Az olvasó örülhetett, hogy kapott valamit, színes, puha fedéllel, jó drágán, nem is csoda, hogy egy idő után mindenki elkezdte kerülni ezeket a nyomtatványokat. Kiadócskáink pedig ebből nem azt állapították meg, hogy az olvasó nem hülye, hanem azt, hogy a sci-fi nem üzlet - elkezdték hát hanyagolni. Jó tíz-tizenöt évnek kellett eltelnie, amíg a helyzet jobbra, sőt, manapság már elmondható, hogy kifejezetten jóra fordult.
A nagyvilágban sem volt sokkal jobb a helyzet - a nagy klasszikusok lassan kihaltak, az újak mintha nem akartak volna jelentkezni, vagy megelőzték a korukat, mint William Gibson, akitől ugyan időben kiadták a Neurománcot - csak éppen senki sem értette, főleg Magyarországon nem. Aztán elterjedtek a személyi számítógépek, és rájöttünk, hogy Gibson zseni. Mellesleg, pont a számítástechnika jelentette a legnagyobb kihívást a tudományos fantasztikumnak - ugye, a műfaj alapja a negyvenes-ötvenes évek nagy klasszikusai óta az űrutazás volt. Csak éppen az űrversenyt elfújta a hetvenes évek olajválsága, a virtuális térben játszódó történetekhez pedig eleinte komoly szakismeretek kellettek. Alig néhány legendakör élte túl ezt a csapást, mint például a Star Wars vagy a Star Trek - de ki emlékszik ma már Flash Gordonra vagy Buck Rogersre?
És eljutottunk a várható sci-fi reneszánsz lényegéhez. Mostanra sikerült simán egymáshoz illeszteni a régi és új stíluselemeket, és a termék remekül működik. Felnőtt a szerzők új generációja, akiknek már természetes dolog az internet és a képzelőerejük sem marad el a Nagy Öregekétől. Az a titkuk, hogy tudják: nem igaz, miszerint a fantasztikus irodalomban minden lehetséges. Dehogyis. Mindennel meg lehet próbálkozni, de csak az lesz sikeres, ami legalább egy kicsit elképzelhető. Valahol, valamikor, de valószínű. Így kerül karnyújtásnyi távolságba a jövő. Ki hitte volna a nyolcvanas évek elején, hogy tízen-valahány év múlva mindenki trikorderrel fog szaladgálni a Star Trekből, csak éppen mobiltelefonnak hívják majd. Igen, a fantasztikum belépett a valóságba, ezt természetesen nem mindenki élvezi, és itt nyer komoly szerepet az egyébként harmatgyenge Avatar.
Az Avatar, amely csak forgatókönyve miatt támadható. Az idegen környezetben, idegen testben működő ügynök ötlete több, mint ötven éves, már 1952-ben megírta A. E. Van Vogt, és azóta se szeri, se száma a műfajszerte nyüzsgő alakváltóknak. Nagyot dob viszont az elcsépelt témán a megjelenítés forradalmian új technikája - tessék belegondolni, a Lumiére testvérek első némafilmjeinek sem volt kidolgozott, magvas cselekménye vagy mondanivalója, bár amit a mozik 3D-film néven elkövettek idáig, az kimeríti a zaklatás fogalmát. Az Avatart legalább végig lehet nézni, ami nem mondható el az állítólag szintén háromdimenziós Cápasrác és Lávalány kalandjairól. Most már csak egy keveset kell várnunk, hogy összeérjenek az ízek ebben a legújabb dagobai erőlevesben, ami egyenesen Yoda mester konyhájáról került az asztalunkra: ha a hollywoodi menedzserek rátalálnak az új, fiatal, ötletes szerzőkre, és az ő regényeiket filmesítik meg... az eredmény valami csodálatos lesz. És nem csak a mozivásznat (moziteret) fogják ellepni a vadonatúj káprázatok, a számítógépes játékok piaca is törvényszerűen felfedezi majd a hatalmas üzleti lehetőségeket. Megjelennek majd az új ötletek a ruházatban, képzőművészetben, életmódban is. Valódi áttörés várható, olyasmi, mint amikor bemutatták a Csillagok Háborúját... Színesebb lesz a világ - divat lesz a sci-fi.
Csak trendi ne legyen, mert azt nem élné túl.
Mit nevezünk bestsellernek, honnan indult a ponyvairodalom, káros-e, ha könnyebb műfajű lektűrt választjuk? Rejtő Jenőt hova sorolnád? És Fejős Éva regényeit?
Ponyvaregény Tarantino előtt és után
Heti hét alkalommal színpadra lépni, főszereplőként végigtáncolni az estéket emberpróbáló feladat. Ha mindeközben lecserélik a partnernőt, az napi kilenc órányi plusz próbát jelent az új szereplővel. Rákász Dani talán álmában is táncol.
Patrick Swayze után itt az újabb legenda
