Az Utolsó jelentés Annáról című filmet tavaly októberben kezdték el forgatni, és egy évvel később mutatták be. Ha egy ilyen nagy előkészületet igénylő szerepről van szó, mint amit a filmben kapott, akkor nehezebb kivárni a bemutatót?
Furcsa érzéssel tölt el, hogy filmbemutatónk van, hiszen jelenleg az Othellot rendezem, amelyben filmbéli partnerem, Tibi (Fekete Ernő - szerk.) játssza Jagot. Tavaly márciusban felhívott Mészáros Márta, felkért a film főszerepére. Vártuk, hogy még tavasszal elkezdjük a forgatást, aztán nyár lett, s már azt hittük, nem lesz rá pénz. Végül elkezdtünk dolgozni, s ezzel egyidőben beadtam pályázatomat a Vígszínház igazgatói posztjára.
Sűrű időszak lehetett. A filmben a huszonéves, majd az idős Kéthly Annát is eljátssza, aki a hetvenes években brüsszeli emigrációban élt. Mi a véleménye az időskori alakításáról?
A forgatáson mindig visszanéztem a snitteket, főképp az időskori részeket, így gondoltam, hogy nagy meglepetés nem fog érni. Dinamikus vagyok, le kellett lassítanom magam. Márta azt is kérte, ne legyen annyi csillogás a szememben. Tanultam a felvételekből, láttam, ha túl gyorsan nyúltam a pohárért, s utána korrigáltam. Más miatt is nehéz volt az idős Annát megformálni. Komoly maszkmesteri munka előzte meg a felvételt. Egy folyékony állagú gumit kentek az arcomra, amit hajszárítóval szárítottak meg. Mindez három órát vett igénybe, és ilyenkor feszült lesz az ember, fél, hogy nehéz lesz ezek után koncentrálni.
Mészáros Márta azt kérte, ne legyen annyi csillogás a szemében? Milyen technikával lehet ezt elérni?
Arra próbáltam figyelni hogy minden arcizmomat elernyesszem, hogy minél fáradtabbnak tűnjek, ennek ellenére fenntartsam a figura szenvedélyességét.
A karakter megformálását tekintve van különbség aközött, ha egy nő a közélet iránt szenvedélyes, mint Kéthly Anna, és aközött, ha a magánéletében az?
A kettőt nem lehet különválasztani. Szenvedély vagy van az emberben, vagy nincs, és ha van, akkor az élete minden területére jellemző. Kéthly Annát becsületes, kitartó, szabadgondolkodású nőnek tartom. A fennmaradt dokumentumokból, híradórészletekből kiderül, hogy rendkívül intelligens, több nyelven beszélő nő volt. Mégis magányosan, szerelem és család nélkül élt. Proletár nagycsaládból származott, később férfiak közt a Parlamentben képviselte a szociáldemokrata eszméket. Nagyon kevés ilyen szenvedélyes, nagy nőalakunk van.
A legtöbb ember rengeteget foglalkozik a saját korával. Ha fiatal, ha idősebb, időről-időre számvetést készít. Miután a filmben egy nő több életkorát is bemutatta, saját magával is többet foglalkozott?
Számomra megszokott, hogy a televízióban láthatok fiatalkori felvételeket. Gyerekkori képeim azonban nincsenek olyan számban, mint egy mai gyereknek. Egy kis faluban nőttem fel, édesapám a fotóssal jó barátságban volt, így van néhány kép a családi albumban. Egy mostani fiatal akár még azt is végignézheti utólag, hogy az anyukája hogyan szülte meg. A mai arcommal jó barátságban vagyok, nem tervezek változtatást vagy beavatkozást.
A film sajtóvetítése után tartott sajtótájékoztatón azt mondta, a forgatás első napjaiban kameraláza volt.
Keveset forgatok mostanában és ahogy az idő halad, az embertől egyre többet várnak el. A színház más, nagyszínházban játszom, sok ember előtt, de ott nem vesz egészen közelről egy kamera. A filmben minden részletet ki kellett dolgozni. A kézmozdulatokat, a tartást, az arcot és a testet egyaránt. A forgatáson mindig olyan cipőt kértem, ami öreges, öreges ruháim voltak, és testtömésem. A magyar filmeknél számítanak az apró trükkök, mert sosem számolhatunk annyi pénzzel, mint amennyivel például a Benjamin Button készítésénél gazdálkodhattak.
Kovács Adél, aki a filmben az intrikus, brüsszeli kulturális attasét alakítja, azt nyilakozta, hogy részben személyes tapasztalataiból építette fel a karaktert. A gimnáziumi éveiben a történelemtanárát meghurcolták, ebből az időből volt ismerős számára a karakter, aki a rendszer győztesének gondolta magát. Ön mennyire tudott személyes élményekből építkezni a filmbeli hetvenes évekhez?
Egy kis faluban nőttem fel, ahol nagy volt a szegénység és gyakori volt az árvíz, ám mindezek dacára nagy boldogságban éltem a családommal. Már tinédzser koromban tudtam, hogy művészettel szeretnék foglalkozni.
Értem. Filmbeli partnerével, Fekete Ernővel közös tanáraik voltak a főiskolán. A közös tanárok közös szemléletet is jelentenek?
Mindketten a Horvai-Kapás osztályba jártunk különböző időben. Nagy élmény volt együtt dolgozni, jól ment a közös munka.
A filmben a főszereplő szakmai életútja hiteles, de magánéletének eseményei csak részben valósak. Elképzelhetőnek tartja, hogy sikeres lehetne úgy a film, ha csupán Kéthly Anna közéleti tevékenységének állítottak volna benne emléket?
Én szívesebben néztem volna többet Kétly Anna magánéletéből. Kevés adat áll rendelkezésre róla. Tudjuk például, hogy cipőmániás volt. Azok, akik azzal vádolják, hogy nagyon férfias nő volt, csak azért, mert férfiak között állt helyt a Parlamentben, elfogultak. Akkoriban még nem voltak önálló egzisztenciával bíró nők, innen alakulhatott ki az előítélet. De azt gondolom, hogy aki cipőket gyűjt és titokban szeretője van, az egy igazi nő.
Egy interjújában azt mondta, a Vígszínházat energiafürdőnek tekinti. Az energia áramlásának szempontjából mit jelent önnek egy filmforgatás?
Hozzászoktam ahhoz, hogy sok embernek játszom, van, hogy ezernek. Amikor önálló estjeim vannak, ott is legalább százan vannak. A nézőktől folyamatosan kapok impulzusokat, hallom a lélegzetvételüket, a köhögésüket, a nevetésüket és arra tudok reagálni. A forgatáson a kamera mögött állt a kiváló operatőr, Novák Emil, akivel mégis más jellegű a kapcsolat.
Amikor a Vígszínház élére került, elmondta, a magyar filmeknek is szeretne figyelmet szentelni. Hogyan?
Elindítottuk a Vígmozi elnevezésű sorozatunkat - mozi a színházban -, ennek keretében október 23-án levetítjük a Vígszínházban az Utolsó jelentés Annárólt. A kezdeményezésnek már volt előzménye, a Magyar Dráma Napján a Pesti Színházban Kornis Mihály Kozmájának színházi felvételét láthatták az érdeklődők. A sorozatban nem csak magyar filmekre gondolok. A tavalyi Cannes-i Filmfesztivál fődíjas alkotását, Az osztályt nemrég hatan néztük meg egy kis moziban. Tapasztalatom szerint egyre kevesebb külföldi film látható magyar mozikban. A vígszínházi vetítésekkel szeretnénk lehetővé tenni, hogy a nézők értékes alkotásokat lássanak.
Kéthly Anna élete
1889-ben kilencgyermekes munkáscsaládban született. A közélet iránt már egészen fiatalon is érdeklődött, 1917-ben belépett az MSZDP-be, két év múlva a párt Központi Nőszervező Bizottságának titkára lett. Publikált a Népszavában és a Nőmunkás című lapban. 1922-ben országgyűlési képviselő lett, másfél évtizeden keresztül ő volt az egyetlen képviselőnő. Az 1944-es német megszállás után hamis papírokkal elrejtőzködött, de a háborút követően ismét bekapcsolódott a szociáldemokrata párt újjászervezésébe, az 1945. novemberi választásokon pedig bekerült a Nemzetgyűlésbe. A párton belüli feladatokon kívül a külkapcsolatokért is sokat tett. Miután Peyer Károly kivált a pártból, az MKP és az SZDP fúzióját elutasítók vezéralakjává vált. Ez ellentéteket szült, 1948-ban kizárták a pártból, és megfosztották parlamenti mandátumától, majd két évig házi őrizetben tartották. 1950-ben, a szociáldemokrata perek kezdetén az ÁVH letartóztatta. Több mint három éves fogsága után kémkedés és államellenes tevékenység vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, majd nemzetközi tiltakozás hatására kegyelemben részesítették. Az 1956-os forradalom kirobbanása után ismét nekiállt újjászervezni a pártot, október 31-én a párt elnöke lett. November 1-jén kiutazott a Szocialista Internacionálé bécsi ülésére, de a szovjet intervenció miatt nem tudott hazatérni. New Yorkba repült, hogy részt vegyen az ENSZ közgyűlésén, ahol bejelentette, hogy emigrációba kényszerült. Brüsszelben telepedett le, ahol számos emigráns szervezet képviseletével foglalkozott. 1976. szeptember 7-én halt meg Blankenbergeben, Belgiumban, hamvait hazaszállították.
fotók: marquez
Utolsó jelentés Annáról
A temetetlen halott, a Kisvilma – Az utolsó napló, a Szép lányok, ne sírjatok!, és az Örökbefogadás című filmek rendezőjének új filmjét október 15-én mutatják be.
