Régen minden jobb volt klub: 5 műsor, amit a bénaságukkal együtt imádtunk

Zanza!

Persze, régen minden jobb volt – hazudják ezt azok, akik már arra sem emlékeznek, hogy középiskolába tényleg szívás volt járni, és szomorúnak tartják a kötelező sorkatonaság eltörlését, mert ugye nekik milyen fantasztikus élményeik vannak onnan. Íme egy válogatás, ami a legtöbbekben nosztalgiát ébreszt.

A valóság persze nem ez, régen sem volt jobb semmi, viszont nosztalgiázni mindenki szeret. Ha a tévéműsorokról beszélünk, érdekes módon soha nem a nullához közelítő mennyiségű jó film, a szegényes választék és a korai műsorzárás kerül szóba, ezeknek az emlékeknek a helyét átveszik a péntek esti Dallasok, a Die Hard köztévés sugárzása és a vasárnapi Walt Disneyk felett érzett öröm. Íme öt tévéműsor, amikre nem feltétlenül érdemes ráaggatni a minőségi jelzőt, azért valószínűleg mindenkiben szép emlékeket ébresztenek.

Szomszédok (1987-1999)

A hiányolt műsorokból természetesen lehetetlen kihagyni a Szomszédokat, sőt, logikus vele kezdeni a listát! A 12 évet és 331 részt megélt sorozat a befejezés után leginkább a Youtube-on található válogatásoknak kapott új erőre, de háromszor végigismételte az MTV is, megadva azt, amiről az öregebbek csak álmodhattak: nem kellett kivárniuk két hosszú hetet a szokásos csütörtöki epizódok között (érdekesség, hogy a sorozat összes része is csütörtökökön játszódik).

A Szomszédok még nem az izgalmas, cliffhangerekkel teli mintát követte, hanem a magyar átlagpolgár életét akarta élethűen megjeleníteni, persze az akkori tévés elvárásoknak megfelelően sokat finomítva. Ezért aztán a kelet-európai Chuck Norrisként működő Vágási Feri pár akcióján túl nem is történt benne semmi egetverő, viszont megtudhattuk, mit szólnak Taki bácsiék a privatizációhoz, mi a gond az oktatással, és egy emberként szurkolhattunk Julcsinak, hogy a megfelelő emberrel veszítse el a szüzességét.

Játék határok nélkül (1993-1999)

A játék elvileg az Európa Unió országait akarta egységbe kovácsolni, de jelentkezhettek azon kívüli országok is, amire persze sikerekre és nyugati hangulatra vágyó országként bele is ugrottunk 1993-ban. Az egységbe kovácsolás nem tudni, mennyire sikerült, de a néző számára úgyis az volt a lényeg, hogy Gundel Takács Gábor hihetetlen minőségű szóvicceivel, és előbb Geszler Dorottya, majd Borbás Mária lelkesítő felvezetőjével drukkolhassunk honfitársainknak a mindig baromi sokféle színt tartalmazó, a lehető legszembántóbb díszletek között.

A feladatok mellé általában írtak egy gyorsan elmondható történetet is a nemzeti csapatokkal kapcsolatban, amikből azért a végén mindig sikerült kartonpapírból is megoldható feladatot összehozni, legyen az haldobálás egy pelikán szájába, vagy úszó lovakra felmászni répákkal – a lényeg a sok víz volt. Az itthoni népszerűségnek fontos oka volt, hogy végre a tévében is láthattunk magyarokat nyerni valamiben. A megszűnő játékot 2007-ben és 2008-ban is újra akarták kezdeni, végül sikertelenül, ezért Gundinak azóta a focirajongókat kell kiborítani rendszeresen.

TV3 Időjós (1997-2000)

A TV3-al kapcsolatban több kellemes emlék is előkerül, hiszen folyamatosan duplaepizódokban adtak Rém Rendes Családot, meg lehetett nézni rajta úgy kéthetente a Made in Americát Whoopy Goldberggel és nem voltak zavaró hírműsorok, amelyek manapság is csak megkeserítik az életünket.

A csatorna annyira laza attitűddel nyomta, hogy már az időjárás-jelentést is poénra vette. Ennek volt a központi arca Horváth Szilárd, aki mellőzte a szakszavakat, helyettük annyit tudhattunk meg a szóvicczuhatagból, hogy most akkor meleg lesz-e, vagy hideg. kiegészítve kedves tanácsokkal az öltözködésről, kitalált történetekkel a szomszédjairól. Szilárd a TV3 szomorú megszűnése után sem tűnt el a médiából, bár inkább a háttérben maradt. Időjárás-jelentés közelébe nem engedték, mivel állítólag több kollégája is utálta produkciójáért.

Frei Tamás műsorai (1996-2008)

Frei Tamás jó eséllyel a világ legunalmasabb műsorvezetője volt. Ezért szerette őt az egész ország még attól függetlenül is, hogy a "csak most, csak nekünk" készített riportfilmjei nem feltétlenül álltak közel a valósághoz. Az persze mindegy is volt, mivel Frei a maga szenvtelen hangján azt mutatta be, amire igazán vágyik az ember: mértéktelen gazdagságot, gátlástalan jólétet. Segítségével hosszú évekig nézhettük a távfűtéses panelből, ahogy valamelyik sejk megmutatja a Ferrari-gyűjteményét, és örültünk neki. A riportfilmek Schobert Norbijának utolsó műsora a már korántsem riportban utazó A sztárok a fejükre estek volt, azóta leginkább a kávézói kapcsán találkozni a nevével, kivéve ha néha ítéletet mond a magyar néplélekről.

Legyen Ön is milliomos! (2000-2009)

A vége felé már kifulladt, de a 2000-es évek elejének egyértelműen legfontosabb vetélkedőjére nehéz nem emlékezni, hiszen annyira beépült az egyetemes ismeretanyagba, hogy még egy Oscar-díjas filmet (Gettómilliomos) is adott félig-meddig a világnak. A műsor azért produkálhatott ilyen jól, mert szereplői a lehető legátlagosabb emberek voltak, akik általában lakást akartak venni a nyereményből, vagy csak végre elmenni nyaralni egyet.

Őket szorongatta Vágó István, akinek annyira bejött a műsor, hogy állítólag egyedül neki engedték meg a dohányzást az irodájában. Vágó, mint már évtizedek óta mindig, csodásan játszotta a polihisztort, akitől valamilyen módon minden játékos várta azt a soha el nem jövő félmondatot, ami rámutat a helyes válaszra. Az őrület persze akkor jött, amikor az RTL rendszeresen előtúrt valami arcot, aki csak végigfutott a 40 milliós kérdésig, olyankor már kiment hozzá a Fókusz is, hiszen be kellett mutatni az újdonsült gazdagot. A Legyen Ön is milliomos! az elmúlás felé közeledve már módosított szabályokat kapott, nem túl nagy sikerrel, úgyhogy szép csendben le is került a képernyőről.

Blogmustra