Levágott orral is nő maradt – Női történetek a World Press Photón

Zanza!

A világ legnagyobb fotópályázatán idén egy női fotós képe nyerte a fődíjat: a megdöbbentő portrén egy megcsonkított afgán lány látható. A Néprajzi Múzeumban 30-án megnyílt World Press Photo kiállításon azt is megtudtuk, hogy a női fotósok sokszor olyan helyekre is bejutnak, ahova egy férfi soha.

Holttestek tömkelege a haiti földrengés után, bangkoki utcai zavargások, a mexikói halálosztagok kegyetlensége és óriási méreteket öltött olajszennyezés: csak néhány téma azok közül, amelyeket testközelből mutat meg az idei World Press Photo (WPP) legjobbjaiból összeállított kiállítás. Azt eddig is tudtuk, hogy az évente megrendezett tárlatot nem érdemes nyugtató helyett alkalmazni, de ennek a mostani válogatásnak még a szokásosnál is jobban sikerült nálunk kivernie a biztosítékot.

Az idei legjobb fotók között jó pár olyan akad, amely kifejezetten a női sorsokkal és a nőket érintő problémákkal foglalkozik: ezek közül válogattunk, és annak is utánanéztünk, idén milyen a női fotósok aránya.

Elhagyta agresszív férjét, büntetésül levágták a füleit és az orrát

Nem nagyon kell megerőltetnünk magunkat ahhoz, hogy rátaláljunk a legkézenfekvőbb női vonatkozásra: az év sajtófotója több szempontból is szorosan kapcsolódik a nőiséghez. A megdöbbentő felvételen egy fiatal, megcsonkított afgán nő látható, ráadásul a kép dél-afrikai készítője, Jodi Bieber is nő. A portrén szereplő 18 éves Bibi Aisha arcát megtorlásként csúfították el, miután hazamenekült agresszív férje és annak családja elől az afganisztáni Oruzgan tartományban.

A dologhoz hozzátartozik, hogy a lányt húgával együtt 12 évesen, egy pastun törzsi szokás szerint adták oda a talibán harcos családjának, egy vitás kérdés rendezése érdekében. A fiatal nő nem bírta a kegyetlen bánásmódot, ezért szökött meg, az ottani hagyomány szerint viszont az ilyen módon megszégyenített férj olyan, mint aki elvesztette az orrát. A büntetés módja ezért lett az, hogy a lány füleit és orrát is levágták. Bár a kegyetlen megtorlás helyszíneként szolgáló hegyi tisztáson magára hagyták, néhányan a segítségére siettek, és egy, a Women for Afghan Women (Nők Az Afgán Nőkért) szervezet által működtetett kabuli menhelyre vitték. Aishának szerencsére nem kellett Afganisztánban maradnia, Amerikában további lelkisegélyt kapott és helyreállító műtéteket is végeztek rajta.

Már a legveszélyesebb helyeken is dolgoznak nők

David Burnett fotográfus, zsűrielnök szerint Jodi Bieber portréja a borzalom és a szépség együttese: „A kép ereje az alany méltóságában és a fotós átgondolt eljárásában rejlik” – írja. Elmondása szerint azért is volt ez a kép nagy hatással a zsűri tagjaira, mert nem csak az afgán lány egyedi esetét mutatja be, „hanem az összes olyan nőét szerte a világon, akinek az élete állandó veszélyben forog”.

Sokszor viszont nem a veszély találja meg a nőket, hanem a nők találják meg a veszélyt: egyre több női fotóriporter és újságíró merészkedik a legkockázatosabb helyszínekre. „Kitűnő női fotóriporterek vannak. Mindig azon csodálkozom, hogy például a tengerentúlon már alig látok férfi riportert, a legveszélyesebb helyeken is nők vannak, nem is értem, hogy mi ez a nagy erő, ami bennük van. Rengetegen pályáznak és sikeresek” – mondta Révész Tamás fotóművész, fotóriporter, a World Press Photo kiállítás szervezője. Azért érdemes megemlíteni, hogy Jodi Bieber a hírek szerint még csak a harmadik olyan nő a nemzetközi verseny történetében, aki elnyerte a fődíjat.

A World Press Photo 2011 számokban

5691 fotóriporter 125 országból pályázott a World Press Photo éves pályázatán. A 108.059 fotó értékelésével a nemzetközi zsűri 13 napot töltött Amszterdamban. 23 nemzet 55 fotográfusát, köztük a magyar Lakatos Pétert díjazták.

A női fotósok olyan helyekre is bejutnak, ahova egy férfi soha

Bár az idei díjazottak között számításaink szerint mindössze három nő kapott helyet, Révész Tamás elmondta: sosem gondolt arra, hogy kevés nő lenne a verseny mezőnyében, inkább az volt számára feltűnő, hogy mennyire sokan jelen vannak – nem csak a fotó-, de a tévériport műfajában is. Szerinte a női fotósok sokszor olyan témákhoz, területekhez is közel tudnak férkőzni, amelyekhez egy férfi kulturális vagy egyéb okokból aligha. Pár évvel ezelőtt például az egyik női fotós az afrikai nők klitoriszának csonkításáról készített riportot: „Ezek olyan témák, amelyekhez nem tudom, hogy közel tud-e menni egy férfi. Ismerek valakit, aki az arab világban dolgozik, ott női portrékat nem készíthet férfi, csak nő. Van egy bizonyos határa annak, hogy ki hol, mennyire tud szabadon működni egy adott területen” – mondta.

A nők jobban megbíznak egy nőben

Femke van der Valk projektmenedzser, a kiállítás rendezője is kiemelte, hogy a nők sokszor olyan helyekre is be tudnak jutni, ahová egy férfi nem. „Ilyen kényes téma például a kenyai abortusz: ezekre a helyszínekre férfiként biztos, hogy nem engednek be, egy nőben a nők jobban megbíznak. Nagyon fontos, hogy vannak női fotográfusok, mert képesek kinyitni olyan ajtókat, amelyek a férfiak előtt sokszor zárva maradnak” – mesélte a Korunk kérdései kategória 3. helyezett sorozatának kapcsán.

Kötőtű és hipó: az illegális kenyai abortuszok kellékei

Az amerikai Sarah Elliot felkavaró képei leginkább egy horrorra emlékeztetnek: Kenyában illegális az abortusz (akár 7 év börtön is járhat érte, az elvégzőnek viszont a duplája), ezért a nők képzetlen „orvosok” keze alatt, elrettentő körülmények között kénytelenek átesni a beavatkozáson. Kötőtű, hipó – hogy csak néhány kelléket említsünk. Évente minimum 2600 kenyai nő hal meg az illegális műtét után, 21 ezer pedig kórházi kezelésre szorul a szövődmények miatt. Valóban nehéz elhinni, hogy a képen látható, kiszolgáltatott nők közel engedtek volna egy férfi fotóst is.

Valahol Jodi Bieber is azzal nyerte el a megcsonkított Aisha bizalmát, hogy úgy beszélt vele, mint nő a nővel. Femke van der Valk szerint egy férfi fotós nem tudta volna megteremteni ezt a pillanatot, amikor a lány tekintetében mindez a szépségérzet, a nőiesség ott van. És tényleg: még úgy is, hogy levágták a füleit és az orrát, van benne valamiféle büszkeség – már amennyire ez egy ilyen helyzetben lehetséges –, a fotó visszaadja a szépségét.

Repülő asszonyok a ringben

A kegyetlenség és a halál valahogy túl gyakori vendég a WPP képein, és ezen az sem javít túl sokat, ha a megjelenített történet az önfeláldozás és a segíteni akarás olyan mintapéldája, mint a 18 hónapos, vízfejű nepáli kislány, Victoria esete, akin egy dán üzletasszony próbált meg segíteni. Hál'istennek azért szívderítőbb történetek is akadnak a kínálatban: például a „repülő choliták”, azaz a Bolíviában szabadfogású birkózást űző asszonyok jelensége. Az ország egyik legnépszerűbb szórakozási formája korábban csak a férfiak felségterülete volt, mostanra viszont a nők is kiveszik a részüket belőle: a némi túlsúllyal rendelkező asszonyok egymást csepülik, miközben nem csak ők, de a közönség is remekül szórakozik.

A World Press Photo 2011 kiállítás szeptember 30. és október 30. között tekinthető meg a Néprajzi Múzeumban.

Blogmustra