KULTÚR

Alan Rickman: Minden reggel felvenni azt a fekete köpenyt felért egy átváltozással

2011. július 28., csütörtök 08:27 |

Az utolsó film forgatásának végén, az Empire magazinban közölt nyílt levelében köszönte meg J. K. Rowlingnak a lehetőséget és a szép mesét Alan Rickman, aki Perselus Pitonként a Potter franchise legrejtélyesebb alakját játszhatta. Annyira rejtélyeset, hogy még ő sem tudta, mi lesz a következő lépése.

Amikor egy évtizeddel ezelőtt megkeresték a szereppel, állítólag eléggé vonakodott, és csak azután döntött mégis úgy, hogy elvállalja, hogy Rowlinggal beszélgetett. Mit mondott az írónő, amivel sikerült meggyőzni?

Nem hiszem, hogy vonakodtam volna. Mindössze arról van szó, hogy óvatosan közelítettem felé, amíg nem tudtam, mi ez, minek leszek a része. Volt egy beszélgetésünk is, igen, de arra azért volt szükségem, hogy legyen egy kis fogódzóm a karakterrel kapcsolatban. Nem árulta el, hogy mi lesz a történet vége, vagy hogy merre sodornak majd az események, ugyanúgy meg kellett vennem a könyveket, ha tudni akartam, mi lesz, mint bárki másnak. Bár most visszagondolva, nekem elárult egy apró információt, és megígértette velem, hogy nem árulom el soha senkinek, és ezt meg is tartottam, és tartani is fogom. Nem volt különösebben fontos infó a történet szempontjából, de nekem sokat számított, mert végül is ez győzött meg arról, hogy érdemes ezen az úton elindulnom.

Az egyes részek között már nem is beszéltek?

Egyáltalán nem. Nyilván összefutottunk párszor furcsa helyeken, furcsa körülmények között, járt a forgatáson is, de nem beszélgettünk semmi filmmel vagy regénnyel kapcsolatos témáról. Nagyon jól csinálta szerintem. Persze, nyilván volt kontrollja a forgatókönyv fölött, vétójoga, vagy valami, de sosem éreztük, hogy bármibe beleszólt volna.

Mivel a sorozat részei még akkor is jelentek meg, amikor a forgatás már zajlott, nyilvánvalóan ön is út közben értesült arról, merre fejlődik Piton figurája. Volt valami olyan, ami teljesen váratlanul érte?

Nekem nem tudott semmi meglepő lenni, mert Piton útja és karaktere annyira külön mozog a többiekétől, hogy mindvégig hatalmas kérdőjel volt a fejemben. Mindig csak az éppen aktuális dolgokra tudtam koncentrálni, aztán amikor azzal megvoltam, akkor jött a következő. Pitonnál sosem lehetett tudni pontosan, hogy mik a motivációi, úgyhogy meglepni sem nagyon tudott, mert tényleg abszolút bármit el tudtam képzelni róla.

Milyen volt egy ennyire komplex figurát ilyen bizonytalanságok közepette játszani? Ijesztő? Szakmailag kielégítő?

Mindig jó komplex figurákat játszani, mert olyankor derül ki, mire elég az ember színészi eszköztára. Azért is szeretem, mert annak a jele, hogy jó történetről van szó, csak az igazán nagy meséknek vannak ugyanis nagyon árnyalt, sokrétű figurái. A nagyszabású történeteknek az kell, hogy a közönség ne mindig tudja eldönteni egy adott szereplőről, hogy mit miért csinál, ezzel egyébként remekül fenn lehet tartani a figyelmet is. Nemcsak a nézőét, hanem az enyémet is. Én abból dolgozom, ami előttem van a forgatókönyvben, és az minden egyes alkalommal változott, úgyhogy nekem is oda kellett figyelnem.

Fotó: Jaap Buitendijk, Warner Bros
Fotó: Jaap Buitendijk, Warner Bros

És azt hogyan élte meg, hogy ennyiszer kellett visszabújnia valakinek a bőrébe? Elvégre ez nem mindennapos színészi lehetőség, tíz éven keresztül évi egy-két hónapot ugyanazzal eltölteni...

Nagyon egyszerű volt. Annyira erős a fizikai megjelenése, a teljes feketeség, hogy nagyon könnyű volt Pitonná válni. Minden reggel fölvenni azt a fekete köpenyt felért egy átváltozással, fizikaival is és lelkivel is. Úgyhogy amikor két filmet elválasztó hosszabb szünetek után először magamra öltöttem azt a sok gombos hacukát, és betettem a kontaktlencsét, azonnal jött minden magától, és azt gondoltam: „Ja, tényleg, már emlékszem, hol is hagytuk abba”.

A gárda nagy része önnél jóval fiatalabb, gyerekekként kezdték, és útközben felcseperedtek. Hogyan látta ön ezt a folyamatot, a színészek fejlődése hasonlított a figuráikhoz? Ön befolyásolta őket például a szakmai fejlődésben? Vagy pont ellenkezőleg: ők befolyásolták önt?

Az ember nem tudja kivonni magát a fiatalság, az ártatlanság és a kemény munka ilyen keveréke alól, ami mindannyiukban megvolt a kezdetektől fogva. Nagyon kemény tíz év volt ez nekik. Én a magam évi hét hetével is jól elvoltam, nem kétséges, de ők minden nap keményen dolgoztak. Tíz évig minden egyes nap. Meggyőződésem, hogy az egész vállalkozás nagyon-nagyon szerencsés, amiért az a három kölyök részt vett benne. Azt, ahogy felnőttek, nem biztos, hogy mindenki le tudta követni. Aki rendszeresen velük dolgozott, biztosan nem, vagy nehezebben vette észre. De szerintem nem lehet visszanézni a korai részeket, és nem döbbenten ülni, hogy milyen picikék voltak, amikor elkezdődött ez az egész, és mi lett belőlük. És ami még nagyszerűbb: Dan, Rupert és Emma igazából sosem vesztették el azt, ami miatt egyediek voltak már a kezdetek kezdetén. Nagyon különbözőek voltak, és azok is maradtak, ami nagyszerű. És noha biztos vagyok benne, milyen határozottan mondanák, hogy most mindenki megy a maga útján, és éli a saját kis életét, abban is biztos vagyok, hogy ez a tíz év, amin együtt keresztülmentek, össze fogja kötni őket az életük végéig. De erről nem tisztem beszélni, szerintem nagyon intim dolog ez, az ő közös dolguk.

Fotó: Warner Bros Pictures
Fotó: Warner Bros Pictures

Ebben a részben van pár nagyszerű jelenete Ralph Fiennes-szal. Mondana pár szót arról, milyen volt vele dolgozni? Végül is a legintenzívebb pillanatok az önök játékából jöttek létre.

Ralph régi jó barátom, és természetesem színészként is nagyra tartom. Nemcsak filmen, hanem a színpadon is. Főleg azt, ahogy újra meg újra visszamegy, újabb kihívásokat keres a színházban, nagy és nehéz szerepeket vállal. Sosem a könnyebbik utat választja. A bátor és kitartó emberekkel pedig mindig nagyszerű közös jelenetben szerepelni. Persze amikor arról van szó, hogy ő Voldemort, én meg Piton vagyok, akkor ott nincs barátság, piros sarok van és kék sarok, fölvesszük a kesztyűket, és hadd szóljon. Persze a jó értelemben.

És? Végül jó volt a meccs?

Ó, igen. Nagyon élveztük.

Az interjúért köszönet az InterComnak.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta