A párhuzamosan futó előadások egymásutánisága erősen emlékeztet egy futball-világbajnokság körkapcsolására. A POSzT félidejénél járunk, a bajnokcsapatok hosszan ívelt passzokkal juttatják el sztárjátékosaikat a kapu elé, egy tökéletesen helyezett ollózástól még a lélegzet is elakad, és persze a súgó folyton lesben áll. A mérkőzésen a B-közép hónapokkal korábban megvásárolt jeggyel rendelkezik, relikviaként éveken át őrizgetve még azt, ha bajnok lesz a csapat. A napi meccsek végén két fröccs között mezcsere a Művészbüfé előtt, aztán ünneplés hajnalig, másnap pedig új program, újabb szurkolók.
Alföldi Róbert csapata nagypályán
Kár, hogy itthon még nem dübörög a marketing, kokárdaként szívesen magamra tűznék most egy Nemzetis kitűzőt. Alföldi Róbert nem kispályás csapata hat estén át három előadással olyan teljesítményt mutatott, amin nincs mit megkérdőjelezni. Az idei évad nehézségei dacára a pályán harmonikusan együtt mozgó, őszinte szívvel játszó játékostársak a sérülések ellenére is kihozták magukból a maximumot. A 2011-es szezon sztáredzői – pályára lépési sorrendben – Andrei Serban (Három nővér), Mohácsi János (Egyszer élünk, avagy a tenger azontúl tűnik semmiségbe) és Alföldi Róbert (Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból) mesterhármasa.
Első gól: Versinyin sármja a rácsra szögezi a homlokom
Csehov Három nővére még véletlenül sem nevezhető izgalmasnak, de Moszkvát most biztos beborítaná a hó az irigységtől, ha látnák Andrej Serban rendezését. A nővérek (Udvaros Dorottya, Schell Judit és a Péterfy Bori helyett beugró Ónodi Eszter) összeszokott elvágyódása percek alatt megüli a gyomromat. Azon kapom magamat, hogy három órán át a kakasülő rácsára nyomom homlokom, úgy drukkolok Versinyin (Alföldi Róbert) sármjának, hátha megváltoztatja a végkifejletet. Persze nem, de talán a fiatalok. Szoljonij (Szabó Kimmel Tamás) szerelmi vallomása lázba hoz, és én némán igent suttogok. Csak a színpadra nem hallatszik le, így minden marad továbbra is a régiben. A lányok sosem jutnak el Moszkvába, én is csak a művészbüféig, feloldani a hangulatom.
Második gól: A halálon is nevetünk
A Mohácsi testvérpáros (Mohácsi János író-rendező, Mohácsi István író-dramaturg) társulatra gyakorolt hatása még a holtakat is életre kelti. Szembesítően inspiratív előadás az Egyszer élünk, János vitézzel, halál- és munkatáborokkal terhelt halottas menet pezsgő humorral oldva tablettás bor helyett. Történelmi betekintés egy kisebbfajta közösség életén át nemzeti múltunk tétova megalkuvásaiba és túlélésre kifejlesztett megfelelési kényszereinkbe. Annyi minden történt azóta, mikor még melegen sütött le a nyári nap sugára, csak az ember marad mindig olyan, amilyen.
Túlélni csak csukott szemmel lehet, az igazság pedig odaát van. Nevetek, mikor Makranczi Zalán szeméből még a 6:3 is kiolvasható, de én is tudom, hogy a dicsőséges múlt porát a folyton előkeveredő seprű sem kavarhatja fel, max. a szőnyeg alá. A tömegjelenetek útvesztőjében Szatory Dávid felvillanásai megnevettetnek, amivel én a mellettem ülők rosszallását, tőlem pedig ő a legjobb mellékszereplőnek járó plecsnit érdemli ki.
Ráadás: Vadászjelenetek fasírtba darálva
A mérkőzésnek még nincs vége! A szurkolókat buszra ültetik és irány a világvégi ipari park, sötétedik. A lelátók helyett szalmabálák – ilyen ez a bajor falusi idill – és bő másfél órán át fasírt szagú drámát szimatolok. A Vadászjelenetek Alsó-Bajorországban Alföldi Róbert rendezésében sokkolóan aktuális és nem csak ettől olyan emberközeli. Részévé válok a közösségnek, rámfröccsen a kiteregetett szennyes és összerezzenek, amikor a szemem láttára egy férfi kétségbeesésében sírni kezd.
Stohl András egy kirekesztett homoszexuális szerepében gyilkolja ki belőlem a megfelelési kényszert, letaglóz a falu előítélete. Mellettem feszül a bőröndjén, várja a buszt, hogy vége legyen, sípol a tüdeje és úgy tennék valamit, de nem lehet. Az ilyen bajra nincs orvosság, még a csalánfürdő sem segít. Komoly meccs ez, vérszagú, megérdemelne egy szarvasagancsos trófeát.
Ma új nap, újabb mérkőzések, kezdődik a színházi seregszemlén a második félidő. Nem tudom, ezek után, hogy lehet majd csapatot váltani? A Nemzeti válogatott társulata minden pályán vastapssal bizonyított.
