KULTÚR

Rácz Zsuzsa: A lányom születése után ért az igazi sokk

2011. május 16., hétfő 07:59

A nőknek kell megfogalmazniuk, mire vágynak, de a férfiak mondják meg, merre az előre. Rácz Zsuzsa író a lánya születése után szembesült azzal, hogy megszűntek a munkahelyi kapcsolatai és elkezdték mellőzni őt. Többek közt azért hozta létre a Terézanyu klubot, hogy a nőknek lehessen egy biztos kapcsolati hálójuk, és hogy mindenki elmondhassa, ami nyomasztja és a döntéseiért ne ítélje el senki.

A nemrég alakult Terézanyu klubot támogató női közösségként határoztad meg,  ahol mindenkinek jár, hogy meghallgassák. Szerinted mennyire segítség az, ha a problémáinkat egy kívülállóval osztjuk meg, és nem egy baráttal?

Akármilyen furcsa is lehet, egy empatikus kívülállónak, aki sem rokon, sem barát, gyakran könnyebb megnyílnunk. Az érzelmi problémáink leggyakrabban éppen a hozzánk legközelebb állókkal kapcsolatosak. A férjünket, pasinkat nem jó ötlet kibeszélni se az anyánkkal, az ő anyósával ugye, mert óhatatlanul kiadjuk őt így, mint ahogy az egyik barátnőnkkel megromlott kapcsolatunkat sem érdemes kitárgyalni a másikkal.

Arról nem is beszélve, hogy a hozzánk nagyon közel állóknak, éppen azért, mert közel állnak hozzánk, néha ugyanúgy nincsen rálátásuk a helyzetünkre, ahogyan nekünk magunknak sem. Ráadásul mivel ők érzelmileg érintettek, valószínűleg szeretnék, ha nagyon gyorsan megoldódnának a problémáink és sokszor kész megoldási tervvel rendelkeznek.

Én sokszor ijedten hallom azt a mondatot, hogy az anyám, vagy akár a férjem/feleségem a legjobb barátom/ barátnőm, mert úgy vélem, hogy egy komplex kapcsolatban a barátság érzése is benne kell, hogy legyen, de ha csak ő van, és a ő a legjobb barátom, az bennem rögtön felveti a kérdést, hogy vajon mennyi érzelmi terhet pakolhat egy ilyen kapcsolatban egyik fél a másikra, és meddig bírja vajon ezt a kapcsolat? Szakemberként az a tapasztalatom, hogy azok az egészségesen működő kapcsolatok, ahol mindkét félnek megvan, megmarad az a köre, ahol eleget töltődhet, és akikre elég terhet pakolhat.

Amikor a klub kapcsán arról beszélsz, hogy a nőket érdemes lenne jobban segíteni abban, hogy megtalálják magukat és könnyebben lavírozzanak a szerepeik közt, akkor tulajdonképpen kihez szólsz? A nőkhöz, vagy inkább a férfiakhoz?

Abban hiszek, hogy először a nőknek kell megfogalmazniuk azt, hogy mit és hogyan szeretnének, mire van szükségük. De természetesen mindez nem működik a férfiak támogatása nélkül, már csak azért sem, mert alapvetően mi egy patriarchális társadalomban élünk, vagyis eleve a férfiak mondják meg, hogy “merre az előre”. Itt most elég a női parlamenti képviselők számára gondolnunk, ami botrányosan kevés, tehát egyelőre eleve nagyon gyengén működik a női érdekek képviselete.

Húsz éve a pályán

Májusban megjelent Rácz Zsuzsa Ismeritek Terézanyut? című válogatáskötete abból az alkalomból, hogy az író húsz éve van a pályán. A kötetben válogatott írások találhatók az elmúlt két évtizedből. “Írásaim azokról a nőkről szólnak, akik velem, vagy bennem élnek: a barátnőimről és a négy női generációról a nagymamámtól a lányomig."

Egyszer arról is beszéltél, hogy a női, munkahelyi kapcsolati háló akár teljesen is el tud tűnni az alatt az idő alatt, amíg egy nő gyesen van. Ez is a gyenge érdekérvényesítésből fakad, vagy más oka van?

Aki otthon van a gyermekével, az kiesik abból a munkahelyi közegből, ahol hosszú éveken át majdnem annyi időt töltött, ha nem többet, mint otthon. Természetesen lehet tartani a kapcsolatot telefonon, emailen, közösségi site-okon, de egyrészt a munkatársakkal elsősorban a közös munka köt össze minket, ha ez tehát kiesik, akkor eleve elég nehéz átemelni a kapcsolatot egy másik síkra, a közös cél, a“fél szavakból is értjük egymást” érzése teljesen elveszhet.

A környezetemben azt láttam, hogy aki egy konkrét munkahelyről marad ki 3-5 évre, az örül, ha vissza tud menni, sokszor jóval kedvezőtlenebb feltételek mellett is, mint a gyerek előtt. De nagyon sokan nem is tudnak visszamenni.

A másik az idő tényező: egy kisgyerekes anya gyakorlatilag napi 24 órában dolgozik otthon és napközben valószínűleg örül, ha tíz percet egy helyben tud ülni, vagy figyelni bárkire a gyerekén kívül. Úgy tapasztalom, hogy fizikailag is baromi nehéz azt megoldani, hogy elmenj otthonról és találkozz másokkal. Szerintem ez éppen az a helyzet, amire nem érvényes a közhely, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen.

Emlékszem, hogy amikor a barátnőim szültek, utána milyen megdöbbentő volt nekem, hogy tényleg gyakorlatilag két- három évig nem tudtunk egy alaposat beszélgetni.

Nálad mindez hogyan történt?

Amikor a lányom megszületett, akkor ért az igazi sokk, mert én, aki baromi pörgős voltam mindig és mentem, mint a mérgezett egér, a kisbabával már azt is Himalája-expedíciónak éreztem, hogy lemenjünk az udvarra levegőzni, ahhoz meg végképp hullafáradtnak éreztem magam, hogy társaságba menjek.

A kapcsolatokat szerintem csak nagyon komoly odafigyeléssel lehet életben tartani, vagyis ha nagyon tudatosan ügyelünk arra, hogy élőek és aktívak maradjanak, mi is elérhetőek legyünk mások számára. A férfiak azért is boldogulnak könnyebben, mert ezek a networkok nagyon sokat segítenek. A Terézanyu Klub egyik legfontosabb célja, hogy ez a bizonyos network, baráti háló egyre több nő rendelkezésére álljon, tudjanak támaszkodni rá, persze ezért nekik maguknak is tenniük kell.

Nehezen találtál vissza a munkádhoz a kislányod születése után?

Először azzal szembesültem, hogy gyerek mellett kb. ötmilliószor akkora erőfeszítést, fegyelmezettséget és kitartást kíván, hogy ugyanazt a mennyiségű munkát megcsináljam, amit előtte. És aztán persze azzal is szembesültem, hogy míg várandósként mindenki könnyekig hatódott attól, hogy gyerekem lesz, még a munkaadóim is, utána már senkit nem érdekelt, hogy erről a gyerekről most meg gondoskodnom kell - vagyis úgy éreztem, szinte semennyi támogatást nem kapok ebben a kiszolgáltatott helyzetben.

Hogy mást ne mondjak, alig múlt fél éves a lányom, amikor egyik napról a másikra mondták fel egy lapnál azt szerződésemet, ami évek óta a legfontosabb megélhetési forrásom volt, egy egyszerű átszervezés, jött egy új vezető, és nyilván senki nem gondolt bele abba, hogy mennyi esélyem van egy féléves baba mellett új munkát találni. Semennyi, természetesen. Én ekkor kezdtem el írni a Nesze Neked Terézanyu!-t, most így belegondolva, a címadásban ez is benne lehetett. De ilyet többet nem csinálnék kisbaba mellett, mert nagyon nehéz időszak volt az írás nélkül is.

És persze azzal is szembe kellett néznem, hogy a közel két évtized alatt épített szakmai kapcsolatrendszerem azalatt a két év alatt, amíg eléggé begubózva éltem, mert egyszerűen a gyerekemmel voltam és könyvet írtam, ha nem is ment gajra, de mindenképpen alvó állapotba került, és nagyon sok energiámba tellett, hogy aktivizáljam.

2010-ben indítottad az első Terézanyuságom Története pályázatot. Meglepett a pályázók közlésvágya, vagy sejtetted, hogy sokan igen súlyos élményeket szeretnének kiírni magukból, ha lenne rá alkalmuk?

Terézanyuságom története idén is

A tavalyi pályázat folytatásaként idén két kategóriában várják a személyes írásokat.

1. Hány élete van egy nőnek?

A nők általában minden szerepükben – társként, feleségként, anyaként, munkaerőként- szeretnének tökéleteset nyújtani, akár erejükön felül megfelelni mind a saját, mind pedig a társadalmi elvárásoknak.

2. Első szerelmem története

Mint tudjuk, első csak egyszer van, viszont emléke egész életünkben elkísér.  A pályázatokat legkésőbb 2011. május 31-ig kell elküldeni. A részletek itt.

Részben sejtettem, hogy nagyon erős a hallgatás fala, de a beérkezett pályázatok mélysége, a sorsok gazdagsága és gyakran tragikuma engem is letaglózott. És persze az is, hogy mennyien szégyellnek és rejtegetnek olyan problémákat, amik teljesen hétköznapiak, mégis éveken, ha nem egy életen át hurcolják a súlyát.

Gondolok itt a gyerekneveléssel kapcsolatos szorongásokra, hogy vajon jól csinálom-e ezt vagy azt, a munkakereséssel járó óhatatlan kudarcok feldolgozására, egy válás feldolgozására, a “ nem kellek majd senkinek” vagy a “elrontottam az életemet” vagy a “ gyerekeim életét tettem tönkre, mert el mertem válni” érzésekre.

Tavaly a díjat nem nyert pályázók írásai közül néhányat mi is megjelentettünk. Amikor válogattam az írásokat, olyanokat kerestem, amelyek arról szólnak, hogy a szerző az élete különböző - főként nehéz - helyzetét hogyan oldotta meg . Szerettem, ha  tabukról írnak, vagy arról, hogy hogyan tudták elérni, hogy ne a társadalmi elvárásoknak, hanem a saját  igényeiknek megfelelő életet éljenek. Ezek az írások nagyon sokakat érdekeltek, ami valószínűleg azt mutatja, hogy a saját életükre vonatkozó mintákat keresnek, de sok elítélő komment is érkezett, amelyekben a szerzők döntéseit támadták. Szerinted miért van ez az ellentmondás?

A netes kultúra sajnos nem támogató. Persze ez a jelenség- még akkor is, ha én egyszerűen tahóságnak tartom- része az emberi természetnek, ezt pont annak tükre, hogy az egész kultúránk nem támogató és nem elismerő .

A Terézanyu Klub módszertana a szupervízió módszertanára épül - én segítő szakemberként ezt tanultam, eszerint soha, senki felett nem ítélkezünk. Egy-egy ember története kapcsán nincs jelentősége annak, hogy nekem mi a véleményem arról, ahogyan ő cselekedett, ám annál nagyobb jelentősége van annak, hogy a története milyen érzéseket kelt bennem, mitől ismerős, vagy mitől teljesen idegen- vagyis nagyon fontos, hogy mindig a saját érzéseimre koncentrálok, és azokkal “ dolgozom” - és ezt osztom meg a többiekkel, ha akarom.

Aztán jönnek a tanácsok?

Nem, a támogatás leghatékonyabb formája az, ha egyszerűen oda tudunk figyelni egy emberre, netán még kérdéseket is fel tudunk tenni neki- ha igényli- amik abban segíthetik, hogy minél inkább rálásson a saját helyzetére és megtalálja a saját megoldását.

Érdemes megtanulni felismerni a saját felelősségünket minden helyzetben, már csak azért is, hogy mások felelősségét is felismerjük és ha kell, vissza tudjuk tenni arra, akié, adott esetben ne mi vigyük el mások helyett a balhét.

Szerintem ez az út az autonómia felé, hogy ne mások rejtett vagy nagyon is kimondott elvárásainak megfelelve igyekezzünk élni, hanem valóban meg tudjuk élni és fel merjük vállani, hogy egy- egy helyzetben nekünk mi a jó, és megtanuljunk gondoskodni a saját igényeinkről is. Erről úgy gondoljuk, velünk születik, és vannak biztosan sokan, akiknek megy is, de speciel hozzám olyanok fordulnak, akik ezt kemény munka árán sajátítják el. Ez például a nőkre nagyon jellemző, hogy automatikusan felvállalják a felelősséget kritikus helyzetekben, vagy ha valaki elég meggyőző erővel tolja rájuk.

És nem utolsósorban, bár ez az eredeti módszertanban nem szerepel, mivel én mégiscsak író vagyok, és hiszek az írott szó hatalmában, integrálni szeretném ebbe az egészbe az írást: amikor főiskolásoknak tanítottam ezt a módszertant, hétről- hétre naplót kellett írniuk, egyszerűen arról, hogy vannak, és nagyon tanulságos volt látni a folyamatot, hogy míg az elején alig- alig tudtak megfogalmazni egy-egy mondatot a saját érzéseikről, addig az év végére voltak, akiknek napi rituáléjává vált az írás.Akárcsak nekem.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2011.05.16 11:04:34Johnny Tinenbalm

    1. gajra, nem pedig gallyra, kedves médiasegédmunkás.

    2. óóó, szakmai okokból kirúgtak valakit, és eközben nem vették figyelembe h miből fog megélni? hogy mik vannak! ja, hogy ez ugyanaz a kapitalizmus, ami egy copycat írónőt milliomossá tud tenni? jjjja, hogy az az oldala persze nem fáj. a jelek szerint ki lehet hordani lábon a lobotómiát.

  • 2011.05.16 12:00:40Büszke_troll

    Az emberi test a korral előre haladva lesz egyre fáradékonyabb.
    Ha nem 35+ évesen, hanem huszonévesen vállalta volna a gyermeket, nem lett volna "kb. ötmilliószor akkora erőfeszítést, fegyelmezettséget és kitartást kívánó, ugyanazt a mennyiségű munkát megcsinálni" mint előtte.

  • 2011.05.16 12:17:51Desiderata

    En csodalom ezt a not. Irt egy nagyon szar konyvet, a Terezanyut, majd meg mindig ennek a farvizen evezve, megirja az 5. folytatast, detto ugyanaz cimmel, semmihez nem ert, egyetlen tehetsege,hogy tokeletesen visszaadja a Felszines Liba stilusat es tulajdonkeppen olyan olvasni a konyveit,mint belehallgatni az asszonyok pletykazasaba a gangon. Hihetetlen,hogy meg mindig megel ebbol.

  • 2011.05.16 12:43:05stratus

    Desi, Én is csodálom Rácz Zsuzsát.
    Azt javaslom, hogy aki szerint ezt olyan egyszerű elérni. Hajrá, csinálja utána. Ha tehetséges és van elég munka bírása, van esélye mindenkinek.
    Én most olvasom az új könyvét, nagyon jó.
    Szellemes és érzékeny, szórakoztató és elgondolkodtató is egyszerre. Egyszerűen tehetséges.

  • 2011.05.16 13:28:32tea fan

    Büszke_troll

    "Ha nem 35+ évesen, hanem huszonévesen vállalta volna a gyermeket, nem lett volna "kb. ötmilliószor akkora erőfeszítést, fegyelmezettséget és kitartást kívánó, ugyanazt a mennyiségű munkát megcsinálni" mint előtte."

    Hanem hányszor lett volna nehezebb? Pontos számot kérek.
    Merthogy gyerek mellett dolgozni mindig nehezebb.
    Egyébként is: mondani könnyű, hogy "há' huszonévesen köll szülni", a valóság gyakran más.

  • 2011.05.16 13:42:49OftF

    Fizikailag nehéz elmenni otthonról?
    Hát apa hazamegy a munkából, anya már startolhat is. Nem kell mindennap, de feltöltődik tőle. Ha meg már nem szopik, hétvégére is leléphet néha.
    Ehhez persze apa kell, anélkül tényleg elég szívás lehet.

  • 2011.05.16 13:45:48OftF

    mármint a gyerek nem szopik :)

  • 2011.05.16 13:57:16micsoda?

    Ajándékba kaptam a Terézanyút, és azt hiszem azonnal tovább is adtam. Nekem nem tetszett. Nem ilyen könyvekhez szoktam. Gyenge szókincsü, azt sem tudtam miről szól, nem vártam meg a végét! Sajnálom, ez az én véleményem.

  • 2011.05.16 13:58:20Büszke_troll

    tea fan,

    van gyereked? Voltál már 35+ éves?

    Az "ötmilliót" nem én adtam meg, hanem a "sikerkönyvek" írója. Tőle kérdezd.
    Egyébként csak annyit jelent, nagyon-nagyon nehéz, szinte lehetetlen. Fiatalon sokkal könnyebb.

    "há' huszonévesen köll szülni" Gondolom ezzel azt akartad érzékeltetni, aki egészséges időben szül, biztosan tajtparaszt.

    Pedig csak annyi, aki fiatalon szül, kevésbé önző, kompromisszumra képesebb.

  • 2011.05.16 15:04:43GMS

    jaja, troll, te Büszke, meg gyorsan elválik, meg úgy érzi, hogy a fiatalsága a gyereknevelésre ment rá és nem 'élt' - istenem, hány ilyen van csak a szűkebb ismeretségi körömben.... fiatalon az ember kevésbé önző? lehet, én nem így látom. a fiatal szülőnek sokkal nagyobb áldozat nem bulizni menni, hanem gyereket pesztrálni. 30 fölött meg már túl vagy rengeteg bulin.... nem halál, ha kicsit pesztrálsz. nem érzed úgy, hogy lemaradsz mindenről. ja és a korral minden nehezebb, nem csak a gyereknevelés. de akkor sem vállaltam volna a huszas éveimben, mert egyetlen porcikám se kívánta. élni akartam, utazni, világot látni. sikerült. sok helyen voltam, sokat láttam, és most már nem áldozat gyereket nevelni. mindenki akkor vállaljon gyreket, amikor megérett rá, és valóban akarja. csak azért mert 'kell', nem érdemes...

  • 2011.05.16 15:51:49Büszke_troll

    GMS,

    kérném az értő olvasást. Nem az a kevésbé önző aki fiatal, hanem aki fiatalon szül.
    A szűkebb környezetemben pont azok váltak el nagyobb számban akik harmincon felül házasodtak és szültek.

    Fiatalon (20-30) nem nagyon volt pénzünk, 30 évesen a gyerekekkel már utaztunk. Most 40+ évesen, teli pénzzel újra kettesben utazgatunk, egy toronyba épp úgy felmegyünk mint a csóró huszonévesek, esetleg kicsit lassabban. :)

    Persze embere válogatja, én huszonévesen, babázva sem éreztem azt, hogy nem élek. Sőt, éppen a semmitmondó partykat untam. A barátainkkal a gyerekek mellett is összejártunk.


    De felőlem mindenki akkor szül, amikor tud, akar, nem is ezzel vitáztam. Csupán annyit írtam, az ember a kor előrehaladtával fáradékonyabb, amit huszonévesen csípőből megcsinál, 35+ évesen már nyűgnek érzi.

  • 2011.05.16 16:07:46Avenarius professzor

    Most, hogy túl vagyok a második szülésen másfél év alatt, és lassan 2 éve nem dolgozom rendszeresen, egy kissé kezdek betojni én is a netwörkölés hiányától, illetve elsősorban attól, hogy ennek következményeként nem lesz munkám (--> nem lesz pénzünk, --> ránk omlik a lakáshitel --> stb.). A párkapcsolatom a két kisgyerek állandó részvétele miatt gyakorlatilag szünetel. Szóval lenne mit megosztanom a klubtagokkal. Jó ötlet, és utána is fogok nézni, hátha meg tudom oldani a részvételt.

    (Remélem, akad egy-két kommentelő, aki majd elküld az anyámba, amiért ilyen rövid idő alatt szültem, amiért lakáshitelt vettem fel, és hogy egyébként is, mit sír a szám.)

  • 2011.05.16 19:00:27bedtime story

    @Avenarius: egyáltalán nem. Teljesen megértelek, hogy másfél éve szinte csak a gyermekekkel foglalkozol, úgy érzed elszigetelödsz, söt félsz, hogy nem lesz esetleg hova visszamenni dolgozni, stb. Próbálj meg mindenképpen valami társaságba járni, hogy mindezt könnyebben dolgozd fel (tudom: már amennyire idöt tudsz szakítani erre). Sajnos láttam már házasságot is szétmenni hasonló okok miatt.

  • 2011.05.16 23:25:57tea fan

    Büszke_troll

    "Persze embere válogatja, én huszonévesen, babázva sem éreztem azt, hogy nem élek. Sőt, éppen a semmitmondó partykat untam."

    Ez azért elég sarkított így. A "semmitmondó partyzáson" kívül még meglehetősen sokféle szórakozási lehetőség van, amelyet mellőzni illetve redukálni kénytelen az ember, ha gyereke van, vagy legalábbis hathatós családi segítséggel képes csak továbbra is művelni.
    Amúgy nem, nincs (még) gyerekem, de már kicsit előre tartok attól, hogy a fő hobbitevékenységemet, amely eléggé "magányos sport", nem tudom majd űzni. (Persze, minekazilyennekgyerek stb.) Habár szerencsés vagyok, mert tudom, hogy a páromra számíthatok munkamegosztás terén.

    "Gondolom ezzel azt akartad érzékeltetni, aki egészséges időben szül, biztosan tajtparaszt."

    Nem egészen; azt akartam érzékeltetni, hogy a körülmények ismerete nélkül, kéretlenül tanácsokat osztani vagy számonkérni könnyű... Ilyen például a "szülni kell húszévesen" - és ha nem volt hozzá megfelelő partner? Nem volt hová? Vagy egyszerűen csak nem érezte az illető érettnek magát rá?
    Ki ítélheti meg, hogy igaza volt-e?

  • 2011.05.16 23:31:08tea fan

    Megjegyzem, ez az "egészséges időben szül" kicsit megfeküdte a gyomromat. A huszonegynehány természetesen egészséges "idő", de nem csak ez az egészséges. Lehet, hogy párszázezer, sőt, párszáz évvel ezelőtt egy harmincegynehány éves ember már a sír felé lépdelt, de mára ez megváltozott. Tovább élünk, és - az orvostudomány fejlődésének köszönhetően - jóval nagyobb arányban hozunk világra egészséges gyerekeket, mint őseink. (Van ennek az egésznek árnyoldala is, de ebbe most nem folynék bele.)

  • 2011.05.17 08:56:40Büszke_troll

    A szakember szerint 30 éves korunkig vagyunk testileg leginkább alkalmasak a szülésre. A 35 évnél idősebben gyermeket vállaló anyák már számos egészségügyi kockázattal kell hogy számoljanak, a következő életkori sáv a 37, tovább nő a rizikófaktorok száma 40 éves korig, a negyedik „x” után pedig jelentős kockázattal nézhetnek szembe a nők.

    Mindez persze nem azt jelenti, hogy a 35–40 éves korban szülő nők többsége nem egészséges gyermekeknek ad életet, csak figyelembe kell venni azt a tényt, hogy az életkor előrehaladtával megnő a kockázata olyan komplikációknak, mint a cukorbetegség, vérnyomásproblémák, lepényleválás lehetősége, de a vetélésre is nagyobb az esélyük azoknak, akik későbbi életkorban esnek teherbe. És ami a késői szülés kevésbé orvosi aspektusát illeti, vagyis hogy azt a gyereket fel is kell nevelni, nos, az sem elhanyagolható körülmény.

    Az a k.rva biológia, ugye?
    Attól, hogy valami megfekszi a gyomrodat, még igaz.
    Persze nyilván nem te vagy az önző, csak a fő hobbitevékenységed űzése, felülírja a gyermekvállalást. Nincs ezzel semmi baj, egy gyerek folyamatos figyelmet igényel, kakil, büfizik, még éjszaka is felébred, szóval csak a baj van vele. Hagyd a fenébe az egészet.

  • 2011.05.17 11:31:47tea fan

    "Attól, hogy valami megfekszi a gyomrodat, még igaz."

    Sarkítasz ismét. Nem tagadom, hogy 35-40 évesen megnövekszik a kockázat, de a határ nem ilyen éles, hogy huszoniksz évesen még egészséges, 31 évesen meg már vén satrafa a szüléshez.

    "Persze nyilván nem te vagy az önző, csak a fő hobbitevékenységed űzése, felülírja a gyermekvállalást. Hagyd a fenébe az egészet."

    Pfff. Így legyen lottóötösöm.
    Rengetegszer beszélgettem, vitatkoztam már olyan családos emberekkel, akikből egy idő után kibukott, hogy bizony hiányzik nekik a "régi" életükből ez meg az. (Mások nem ismerik be, viszont nonstop cseszegetik a gyermekteleneket azzal, hogy "neked bezzeg van időd magadra, te bezzeg elmehetsz lábat áztatni a tengerpartra".)
    Ez talán akkora bűn? Hogy az embernek vannak egyéb igényei is a családi boldogságon kívül?

    És igen, előre is tartok ettől. De biztos én vagyok az egoista, mindenki más pedig a gyermekei gyöngyöző kacajában boldogan fürdőző szent.

  • 2011.05.17 17:58:57Büszke_troll

    Kedves tea fan,

    irigykedik rád a fene. :))
    Elbeszélünk egymás mellett, de nem célom hogy meggyőzzelek a saját igazamról, éld úgy az életed ahogyan te akarod, én is azt teszem.

  • 2011.05.17 18:16:02tea fan

    Büszke_troll

    "irigykedik rád a fene"

    Ha nem inged, ne vedd magadra. Általánosságban beszélek.

  • 2011.05.19 11:36:50kakaosbogre

    Büszke_troll, az, hogy biológiailag mikor a legideálisabb gyereket vállalni, az a gyerekvállalásnál a legutolsó szempont szokott lenni. Elsősorban egy olyan partner kell hozzá, aki megbízható szülőtárs lesz (akit nagyon sokan nem találnak meg a 20as éveikben), aztán lelki érettség és vágy a gyerekre , egy hely, ahová hazaviheted a gyereket és fel tudod nevelni és legalább minimális anyagi biztonság (szintén nem biztos, hogy összejönnek a 20as éveinkben).
    Ha neked mindez összejött 20onévesen, akkor örülj neki és ne szólj le olyanokat, akiknek nem. Mert az emberek nagy része ezek hiánya miatt nem vállal gyereket huszonévesen, sőt még a harmincas éveiben sem.
    Ja és ott vannak, akik vállalnának, de nem jön össze. Nemrég szült egy ismerősöm 42 évesen. Akart ő már sokkal előbb, de nem jött össze a baba. Már teljesen le is mondtak róla. Aztán valamiért most mégis megtörtént velük a csoda. Vetette volna el, mert túl öreg és fizikailag nem olyan fitt mint 20 évesen és nagyobb a kockázat is? És nem ő az egyetlen a környezetemben, ahol nem jön össze évek óta a baba, pedig mindent megtesznek érte.

  • 2011.05.19 11:54:28kakaosbogre

    Én kicsivel 30 alatt vállaltam gyereket, de nekem is nagyon nehéz fizikailag. Egy 50 kiló vasággyal csontváz alkattal, viszonylag nagy alvásigénnyel, szinte nulla segítséggel nem könnyű csinálni. De mégis csinálom, általában nagy örömmel, mert imádom a gyerekem, néha kicsit besokallva kiakadok és bosszankodom egy sort, aztán megy minden tovább.
    Nem könnyű kimozdulnom a gyerekkel, sétatávolságra még okés, de az alacsonypadlós buszokon kívül másra nem tudom felrakni a babakocsit. Magamra kötve 1 óra alatt kivan a hátam meg a derekam a súlyától és csak addig marad meg úgy, amíg sétálok vele. Szóval marad a hétvége és apa segítsége.
    A gyerek bármilyen életkorban sok lemondással és nehézséggel jár, különösen annak a szülőnek, aki feladja a munkáját és otthon marad vele (direkt nem anyát írok, mert ismerek otthon maradt apukákat is). Ez nagyon nehéz, akkor is, ha az ember akarta a gyereket és mindennél jobban szereti. Fontos, hogy ezekről a nehézségekről beszéljünk, támogassuk egymást, ne leszóljuk, mert sokkal kevesebb anyuka lenne depressziós, ha kapna támogatást ebben az időszakban és merhetne beszélni a problémáiról.

  • 2011.05.19 11:58:08kakaosbogre

    Ja, és ne akarjuk már mindenáron megmondani a másiknak, hogy milyen lemondást hogyan éljen meg. Az, hogy neked nem volt nehéz lemondani a társasági életről, nem jelenti azt, hogy egy másik típusú embernek nem az. Lehet, hogy amit te komoly veszteségként élnél meg, neki pont arról lenne könnyű lemondani. Nem vagyunk egyformák.

Blogok, amiket olvasunk

FOODY A világ 10 leggazdasabb séfje

A világ leghíresebb séfjei sokkal többek, mint szakácsok, ôk már márkák. Na de ki vezeti azt a listát, ahol Nigella csak az utolsó helyet tudta megcsípni?

ZEM 8 tanács kezdő futóknak, hogy ne hagyd abba a harmadik héten

Bárki elkezdheti, majdnem bárhol végezhető, és egy jó cipőn kívül semmi sem kell hozzá. Adunk néhány tippet, hogyan találhatod meg benne az örömödet, azaz hogyan nem fogod abbahagyni a futást pár hét után.

GADGETSHOP Így válassz okoskarkötőt

Az értékesítési adatok alapján az okoskarkötők az idei év slágercikkei lehetnek. Én is az okoskarkötők szerelmese vagyok, így elárulok néhány titkot, hogy tudj választani a több száz elérhető fajtából.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta