Paranoiák és kényszerképzetek – Csoportterápiára küldik a Madách társulatát

Szente Vajkot egy elakadt liftben szállta meg a szorongás, a klausztrofóbia és a Csoportterápia című musical alapötlete, és a két órás várakozás eredménye végül a Madách nagyszínpadára is felkerül. A darab egyik szereplője, Nagy Sándor egy túlérzékeny balett-táncost játszik: az olvasópróbán vele is beszélgettünk.

Nemrég rendhagyó csoportterápián jártunk a Madách Színházban – persze nem kell semmi tragikusra gondolni, épp csak a június 9-én bemutatandó Csoportterápia című musical olvasópróbájába pillantottunk bele. Arról már korábban is beszámoltunk, hogy a nem éppen szokványos zenés darab a Madách által kiírt musicalpályázat nyertes műve, aminek köszönhetően a nagyszínpadon kapott bemutatkozási lehetőséget.

Szente Vajk egy liftbe zárva találta ki a sztorit

Ahogy Szirtes Tamás igazgató elmesélte, a kezdetekkor Bródy János még azt mondta: egy ilyen pályázat garantáltan bukásra van ítélve, hacsak nem születik a végén egy mű – amit a Csoportterápia szépen bizonyított is. A Bolba Tamás zeneszerző, illetve Galambos Attila és Szente Vajk szövegírók által jegyzett musical már a középdöntőben – egy körülbelül 50 perces rövidített változattal – is hatalmas ovációt váltott ki, a győzelem mégis nagyon meglepte az alkotókat.

Szente Vajk – aki nem csak szövegíró, hanem egyúttal a Madách színésze – elárulta, hogy a pszichoterápiás sztori ihlete akkor jött, amikor egy hajnalon több mint 2 órát volt kénytelen várakozni egy elakadt liftben, majd egy kis lyukon kellett kimásznia abban a reményben, hogy a lift nem indul el sem lefelé, sem felfelé. „Ezalatt megszálltak azok az érzések, amelyekről azt gondoltam, hogy sohasem fognak megszállni. Gondolok itt a szorongásra, némi klausztrofóbiára – és arra gondoltam, milyen érdekes, hogy rajtunk kívülálló okok miatt egyszer csak megváltozik az életünk, vagy úgy tűnik, hogy megváltozhat. Biztos, hogy mindenkinek van olyan dolog az életében, amit fel kellett dolgoznia, vagy feloldania. Arra gondoltam, hogyha egyszer sikerül kijutnom abból a liftből egy darabban, akkor ezt megfogalmazom egy darabban” – mesélt az első lépésekről.

Zenés játék - a Spamalotéhoz hasonló humorral

Bolba Tamás zeneszerző elmesélte: a darab egy teljesen szabad ötletelés eredményeként jött létre, a műfaját pedig leginkább a valamikori, általa nagyon szeretett, de azóta kissé feledésbe merült zenés játékkal lehetne körülírni. „Minden szereplőnek megvan a maga kis bogarához kapcsolódó, valamilyen hangnemű zenéje, így lesz benne például swing és funky is”.

Közben Nagy Sándor színész-énekessel többek közt arról is beszélgettünk, mennyire meglepett mindenkit, hogy végül nagyszínpadra kerül a Csoportterápia. „Furcsa, mert nem gondoltunk arra, hogy nyerni fog, nagyon kíváncsi vagyok, hogyan fog a nagyszínpadon működni. Nem igazán hasonlítható semmihez, talán a Spamalot súrolja ezt a fajta humort”. Nagy Sándornak egyébként túlzás nélkül az egyik leghálásabb szerep jutott: Sziszit, a túlérzékeny balett-táncost alakítja.

„Szeretném, hogy ennek a fiúnak kijöjjön a valódi problémája”

„Amellett, hogy a szerep nagyon hálás, az a nehézsége, hogy egy olyan témát feszeget, ami Magyarországon a mai napig nem egy elfogadott dolog, hogy kinek mi az identitása. Le vagyunk maradva ilyen szempontból, hogy nem tiszteljük a másságot vagy a más véleményt. Az a nehéz benne, hogy ha az ember ezt nem csinálja igaziból, őszintén, akkor elmegy a karikír irányba, úgy pedig lehet egy negatív visszhangja – tehát amennyire hálás a szerep, épp annyira táncol pengeélen, hogy jól sikerül-e, hogy hiteles-e" - mondta, majd hozzátette:

"Én úgy állok hozzá, hogy amellett, hogy ez egy vígjáték, szeretném, hogy ennek a fiúnak kijöjjön a valódi problémája. Van olyan ismerősöm, akinek évekbe telt felvállalnia a másságát – például a családja előtt. Szeretném a dolognak ezt az oldalát is megfogni, hogy valós fájdalmak is fölkerüljenek a színpadra: ettől lesz hiteles, és remélhetőleg ezért fognak aztán nevetni a poénokon”.

Mindig jó, ha a zenéhez egy kis próza is társul

Bár a színészt zenés előadásokban láthatjuk gyakrabban, egyre több prózai szerepet vállal el: mostanában például Gálvölgyi János partnereként az Ördöglakatban tűnik fel a Thália Színpadán, illetve a Játékszín előadásában, a Jutalomjátékban. Nem is tagadja, hogy a zenés előadások közül is azokat kedveli jobban, amelyekben vannak prózai jelenetek. „Az Operaház fantomjában például egyáltalán nincsenek, Raoul karaktere bizonyos határok között mozog, nem nagyon érdemes, illetve nem illik belőle kilépni. Amikor belekerültem a darabba, próbálkoztam vele, hogy én ezt majd másképp fogom megcsinálni – de az a baj, hogyha az ember nem tartja be azokat a szabályokat, amik egy ilyen echte zenés darabban meg vannak írva, akkor kitűnik, de nem biztos, hogy jól”.

Szólókarrier az Adagio után

Nagy Sándor is egyike azoknak a színészeknek, akik egyszerre rengeteg dologgal foglalkoznak, lavíroz a különböző műfajok között. Korábban az Adagio együttes tagjaként is sokat hallhattunk róla, de körülbelül egy éve otthagyta a formációt és szólókarrierbe kezdett.

„Éppen a sok színházi elfoglaltság miatt kellett ezt a döntést meghoznom: hárman voltunk a zenekarban, egy idő után pedig már egyre nehezebb lett az egyeztetés. A szólólemez már régóta a terveim között volt. A srácok és a közös fellépések nagyon hiányoznak, de azt gondolom, hogy jól döntöttem. A szólókarrierben csak engem kell egyeztetni saját magammal, így ez a része már könnyebb. Mindenképpen ki akartam magam próbálni többféle zenei stílusban, a kötött, klasszikusabb dolgokon kívül, és most ízlelgetem az egészet, próbálgatom magamat, hogy ez nekem hogy áll” – mondta.

A Csoportterápia című „mjuzikelkámedit” Harangi Mária rendezésében június 9-én mutatják be a Madách nagyszínpadán, A további szerepekben feltűnik Balla Eszter, Polyák Lilla, Simon Kornél, Ladinek Judit, Dobos Judit és Sándor Dávid.

Oszd meg másokkal is!
Mustra