Kiss Ramóna: Bocsánatkérő-csokit kell vinnem mindenkinek

Csak az számít, hogy a családod és a barátaid tudják az igazat, és az, hogy ők mit gondolnak. Ha az agyadat be tudod erre programozni, akkor nem borulsz ki – mondja a Barátok közt-ben Zsófit alakító színésznő a sajtó kezeléséről. Bár Kiss Ramóna már 9 éve szerepel a sorozatban és színházi szerepeket is vállal, nemrég egészen másba vágta a fejszéjét: esküvőszervező céget alapított.

Nemrég indítottad el életed első vállalkozását, egy esküvőszervező céget. Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz?

Nagyon szép története van: 2009 szilveszterén az egyik legjobb barátnőmnek megkérték a kezét, és felhívott január 1-jén, hogy tudnék-e segíteni nekik, mert júniusban már szeretnének összeházasodni. Egyértelmű volt, hogy segítek. Gyakorlatilag január 14-ére, tehát két hétre rá már majdnem mindent elintéztünk. Rájöttem, hogy akkora kapcsolati tőkém van, ami ehhez a munkához szükséges, hogy megpróbálhatnám ezt más párok esetében is hasznosítani. Nagyon pikk-pakk működött minden: a smink, a haj, a ruhák, a vőfély, a dekoráció, tehát minden, ami kell egy esküvőhöz. Hozzátartozik, hogy a baráti társaságom engem tart a nagy szervezőnek, ha valamilyen eseményről van szó, biztos, hogy én szervezem – ezt egyébként édesapámtól örököltem. Arra gondoltam, hogy az esküvőszervezést nagy élmény csinálni, ráadásul nincs szebb annál, mint amikor egy fiatal pár álomesküvőjét kell megszervezni.

Szerinted milyen szempontoknak kell érvényesülniük egy jól működő esküvőn?

Fontos a vőfély, illetve a ceremóniamester szerepe, aki folyamatosan gondoskodik a hangulatról, körbejár és odafigyel a vendégseregre. A zene is nagyon fontos. Általában pontosan meg lehet mondani, hogy miért ér véget 3-kor egy esküvő: elég három lassú dal, aminek köszönhetően mindenki szépen leül, iszogat még egy kicsit, aztán hazamegy. Nagyon fontos, hogy a zenészek ne akarják befejezni már 3 órakor a lagzit, hanem majd csak reggel 6-kor.

Egy ilyen jellegű cég esetében felmerül, hogy mennyire van előtérben a neved, felhasználod-e a népszerűségedet, vagy inkább a háttérben maradsz.

Szerintem ez pont egy olyan szakma, ahol ezt nem igazán lehet kihasználni. Az viszont jó, hogy – mivel minden hétköznap ott vagyunk a képernyőn – a nagymamák úgy néznek rám, mintha az unokájuk lennék. Az embereknek van felém valamiféle bizalmuk, úgy érzik, hogy ismernek: többek közt emiatt is muszáj maximumot nyújtani.

Hogy látod, megéri ezzel foglalkozni ma Magyarországon?

Szerintem akkor éri meg, ha a piacon az első vagy, vagy legalábbis benne vagy az első ötben. Nálam az esküvőszervezés még a hobbi kategóriába tartozik, de nagyon remélem, hogy 1-2 év múlva kiforrja magát. Az ember nyilván szereti, ha egy elvégzett munka után kicsit megsimogatják a fejét, és azt mondják, hogy jó, amit csinált. Mivel ez a cég az enyém, legfeljebb a saját fejemet tudom simogatni.

Az viszont bőven elég visszajelzés, amikor sír a menyasszony, mert elkészült a tökéletes esküvői ruhája. A nők 90 százaléka férjhez szeretne menni és arra vágyik, hogy gyönyörű legyen, az esküvő napja pedig tökéletesen sikerüljön. Eddig még mindenki elégedett volt velünk, hiszen azért vagyunk, hogy sok időt és csalódást megspóroljunk a párnak.

Hogy kell elképzelni egy hetedet, mikor jut a szervezésre idő?

Munka szempontjából természetesen a Barátok közt az első az életemben, játszom színházban és vannak különböző felkéréseim, mint például a műsorvezetés. Abban biztos voltam, hogy az esküvőszervezést egyedül nem fogom tudni csinálni, ha a céget profin szeretném üzemeltetni és működtetni – így összeállítottam egy kis csapatot, akik segítenek nekem.

A Barátok közt stúdiójában egyébként mennyi időt töltesz egy héten?

Ez nagyon változó, mivel nem egy színházi előadásról van szó, ahol előre lehet tudni, hogy kinek mennyi szerep jut. Ez minden héten változik, hiszen mindig valami újdonság történik a sorozatban, nem lehet előre kiszámítani, így ehhez igazítok minden mást. Amikor megkapom a beosztásomat, akkor tudom betervezni a színházi próbákat, a céget és a különböző fellépéseket. Ha ezt a hetemet nézzük: tegnap egész nap színház, ma Barátok közt, holnap színház, csütörtökön Barátok közt, pénteken színház – közben pedig fotózások, interjúk.

Van egy általán szabadidőd, amivel tetszőlegesen gazdálkodhatsz?

Igen, nemrég például síelni voltam, és családcentrikus ember lévén megpróbálok odafigyelni arra, hogy minél több időt töltsek a szeretteimmel és a barátaimmal. Olyan nincs, hogy hónapokig nem járok haza, maximum 2 hetet bírok ki anélkül, hogy ne menjek haza a családomhoz és a veszprémi barátaimhoz.

Úgy tudom, hogy inkább az aktív pihenés jellemző rád, rengeteget sportolsz, táncolsz – a kikapcsolódás terén is a pörgést szereted?

Tény, hogy inkább aktívan pihenek. Tavaly november óta minden hétvégét végigdolgoztam és két héttel ezelőtt volt 3 napom pihenni. Csütörtökön beültem a kocsiba és elmentem a barátnőmhöz Zalaegerszegre. A második napon kezdtem úgy érezni, hogy megőrülök a nyugalomtól. Az ember szerintem addig aktív ennyire, amíg el nem éri a céljait: amíg bírja, csinálja. Persze imádok otthon fetrengeni, dvd-zni és semmit nem csinálni, viszont ez a ritkább. Általában elmegyek a kutyámmal sétálni egy nagyot, vagy kirándulni a szüleimmel. A nyaralások is inkább a raftingról, búvárkodásról szólnak, azt szeretem, amikor pörögnek az események. (nevet)

A dunakeszi Oscar Társulattal tavaly mutattátok be a Páratlan páros című darabot, a szerepről pedig egyszer azt mondtad, hogy egész életedben el akartad játszani. Van még ilyen szerepálmod?

Igen, de nem egy darabot mondanék, hanem egy filmet. Natalie Portman szerepéről van szó a Közelebb című filmben, szerintem szenzációs, ahogy játszik. Annyi minden benne van abban a filmben és annyira megfogott valamiért, hogy akkor, ott azt mondtam, hogy ezt egyszer nagyon szeretném eljátszani. Talán nem is ezt kellett volna kiemelnem elsőként, mert nagyon sok ilyen van.

Az ember minél több olyan szerepet szeretne eljátszani, aminek köszönhetően megmutathatja, hogy mennyire sokoldalú. Az élet küszöbén címmel most éppen egy Bergman-filmből készült darabot próbálok az RS9-ben: itt egy fiatal lányt játszom, aki teherbe esik és mindent elkövet annak érdekében, hogy elvetéljen. Ez egy teljesen más karakter, mint amilyen szerepekben eddig az emberek láthattak. Azért jók az ilyen lehetőségek, mert ilyenkor megmutathatom egy másik oldalamat.

Jó példa erre, amikor bekerültem a Szombat esti lázba. Az emberek Zsófiként ismertek, aztán jött ez a műsor – és bár addig is tudták az emberek, hogy ki vagyok, mégis félelmetes volt, ahogy mindenki szurkolt. Látták egy új oldalamat. Talán az első adásban még Zsófira szavaztak, a másodikban viszont már Kiss Ramónára. Imádom a Barátok köztöt, nem cserélném el semmire, de ott megmutathattam egy másik darabot magamból, és ez nagyon jó érzés volt. Akkor éreztem, hogy beért az a 6 év, amit addig a sorozatban töltöttem.

Korábban azt mondtad magadról, hogy szétszórt vagy. Ezt hogy tudod szinkronba hozni a sok elfoglaltsággal és a precíz időbeosztással?

Úgy, hogy a kocsimban van 6 tonna csoki és mindig bocsánatkérő-csokikat viszek mindenkinek. Kellemetlen, de ez van. Egyébként mindent el is hagyok, és amikor elindulok haza, a lakáskulcsom, vagy valami biztos, hogy a stúdióban marad – ilyenkor a kollégák már lent állnak az utcán az elhagyott tárgyaimmal. Próbálnak nevelni, és úgy érzem, már nagyon sokat fejlődtem. Ez odafigyelés kérdése, de azt gondolom, hogy én 65 évesen, nagymamaként is ugyanilyen leszek, ugyanúgy, mint most a nagymamám. Bohém, őrült, és nincs olyan téma, amiről ne lehetne beszélgetni vele. Ezt örököltem. (nevet)

2 éve úgy fogalmaztál, hogy ajándékként tekintesz a Barátok közt-ben addig eltöltött 7 évre. Ezt változatlanul így gondolod?

Igen, az mindenképp ajándék, hogy az a munkád, amit szeretsz, ennél nincs jobb dolog. Ez nekem megadatott, és a mai napig hálát adok, hogy így alakult. Az is nagyon fontos, hogy semmit nem bánok. Életem legjobb döntése volt, amikor 17 éves koromban a szüleimmel leültünk és megbeszéltük, hogy elvállalom a szerepet.

Gyakorlatilag a nézők szeme előtt nőttél fel, ezt hogy élted meg?

Tényleg furcsa, hogy itt nőttem fel, végig lehetett követni, hogy a 17 éves, dacos tinédzserlányból hogy lett felnőtt, önálló nő – és ezt nem csak a szüleim élték át, hanem azok is, akik nézték a sorozatot. És persze a kollégáim, itt mindenki úgy kezel a mai napig, mint a kisgyerekét. Szerintem akkor sem fogok tudni kilépni ebből a szerepkörből, ha családom lesz.

Második családnak is beillenek?

Abszolút. Végigéltek velem minden boldog és sírós időszakot, a betegségeket, mindent. Közhelyesen hangzik, amikor azt mondjuk, hogy ez egy nagy család, de így van. Sok mindenkit anyának és apának becézünk.

Sohasem tartottál attól, hogy egyszer kiírnak a sorozatból?

14 éves koromtól kezdve valamit mindig dolgoztam, sohasem okozott gondot, ha be kellett piszkítanom a kezemet. A sorozat egy olyan munka, ami azzal jár, hogy az emberek megismernek minket az utcán. Ha valaki ebbe belekattan, nem tudja kezelni, az nyilván nem jó dolog, de az idő múlásával kezelhető az ismertség is. Addig, amíg ezt úgy fogod fel, mint a munkád részét, nincs probléma. Ha már nem lenne a sorozat, egy dolog miatt nagyon sírnék: itt tényleg mindenki olyan számomra, mintha családtag lenne, nem érezném jól magam nélkülük. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha valami véget ér, valami el is kezdődik. Ha búcsúznom kellene a sorozattól, nagyon szomorú lennék, de nem esnék kétségbe.

Egyszer sem szerettél volna kiszállni? Nem volt olyan pont, amikor kicsit besokalltál?

Mivel a sorozatot össze tudom egyeztetni az egyéb elfoglaltságaimmal, nincs hiányérzetem. Ha egy multicégnél dolgoznék, ott lehetne küzdeni azért, hogy minél feljebb jussak a ranglétrán, itt viszont elértem mindent, amit lehetett. Mivel ki tudok teljesedni másban is, valahol mindig bizonyítanom kell, nem vágyom máshova. Az is igaz, hogy nyitott könyv a magánéletünk, legalábbis a sajtó szépen odaszurkál nekünk és kellemetlen helyzetbe tud hozni minket. Erre mindig azt mondom, hogy egy dolog számít: a családod és a barátaid tudják az igazat, és hogy ők mit gondolnak. Ha az agyadat be tudod erre programozni, akkor nem borulsz ki.

A legjobb barátnődet, Szabó Erikát kiírták a sorozatból, majd sikeresen felvételizett a Színművészetire. Számodra ez sosem volt tervben?

Neki nagyon nagy álma volt a Színművészeti Egyetem, nekem nem. Az elején egyébként nem kedveltük egymást, iszonyúan féltékeny voltam rá. Fél évvel azután, hogy idekerült, egy fotózás miatt nagyon korán kellett kelnünk, és mivel Erika dabasi, megkértek, hogy hadd aludjon nálam.

Az egész éjszakát végigbeszélgettük, aztán rájöttünk, hogy imádjuk egymást. Két teljesen különböző karakterű csaj vagyunk és pont ettől működünk. 85-ször néztem meg az Üvegtigris 3-at, voltam bent nála az egyetemen is – ha valakire nagyon büszke vagyok, akkor az ő. Kértem is, hogy majd 5 év múlva is álljon szóba velem, amikor már világhírű színésznő lesz. (nevet)

Fotó: Kováts Dániel
Oszd meg másokkal is!
Mustra