Ladányi Andrea őrült tánca lézerrel

Csikósnadrágra emlékeztető tüllszoknya, frakk, lézerhárfa, Tom és Jerry – csak néhány elem a LA Dance Company előadásából, amelyben Ladányi Andrea ismét Borlai Gergő dobossal csap a (lézer)húrok közé. Mindezt ráadásul Liszt zenéjének felhasználásával.

Egy Magyarországon egyedülálló elektroakusztikus zenei eszköz, a lézerhárfa játssza a főszerepet a táncos-koreográfus Ladányi Andrea társulatának, a LA Dance Company-nak Szerelmi rapszódia című előadásában. Az izgalmas kísérleti produkciónak március 22-én a Bárka Színház adott otthont, ahol a táncosok elektroakusztikus zenei eszközök és improvizációs technikák segítségével idézték meg a kísérletezéstől egyébként szintén nem idegenkedő Liszt Ferencet.

Liszt és az elektronika

Ez az év egyébként többszörösen a zeneszerzőre irányítja a figyelmet, az egész világ idén emlékezik meg Liszt születésének 200. évfordulójáról. Ladányi Andrea és társulata a Magyar Rapszódiák és a Szerelmi álmok című Liszt-műveket emelte a Szerelmi rapszódia című előadás fő motívumaivá, mindezt viszont úgy, hogy a kortárs zene, a zajok és a lézerhárfának köszönhetően egyedi látvány is fontos szerephez jutottak.

Ladányi Andrea szerint „az évfordulók azért izgalmasak, azért lehet velük élni, mert évfordulót 50-100 évente ünneplünk a klasszikus szerzők esetében – és ez felkelti annyira az ember figyelmét, hogy elkezdjen vele foglalkozni és megnézze, hogy hogyan lehet a jelen generációjának ebből valamit megmutatni”. A koreográfus hozzátette: „Ez az előadás is ettől más, ettől izgalmas, hogy aki ismeri, az tudja, aki nem, az meghallhatja az eredeti Liszt-művet, de az újítást nem lehet kihagyni, ahogy Liszt szellemisége sem hagyta ki – minden izgatta őt, ami jelen időben történt vele. Így vagyok ezzel én is. Liszt imádja a virtuozitást és az emóciót, szerinte e kettő nélkül nincs remekmű – én ezzel egyetértek, mindent a tudásnak kell megalapoznia”.

A lézerhárfa nem mindennapi látvány

Az előadás egyébként egy látványos lézershownak is beillik, azzal a különbséggel, hogy a lézerhárfa különös audiovizuális élményt is nyújt. A lézerhárfából egyébként egy darab létezik Magyarországon, amelyet Szigetvári Andrea, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Pécsi Tudományegyetem egyetemi adjunktusa, a zenei informatika és az elektroakusztikus zene tanára, a Magyar Komputerzenei Alapítvány (MKA) alapítója fejlesztett ki. Ebben Ladányi Andrea számos alkalommal segített neki táncosként – például a Making New Waves Fesztivál keretében.

Amikor a táncos-koreográfust az eszköz mechanikájáról kérdezzük, felvázolja: a hárfában 32 lézercsík helyezkedik el egymás mellett, és százféle hangmintát lehet beletenni a computerzenétől az effekteken át az ütemekig.

„Ezek különböző pontokon helyezkednek el, amelyeknek van egy rendszere – ha például egy ujjal érinti meg az ember a húrt, akkor egy hang szólal meg, ha hárommal, akkor már más, ha dinamikusan üti meg, akkor megint egy másik. Van olyan hang, ami 15 másodpercre van beállítva, ez alapként tud szolgálni, és fölötte még más húrokat lehet megérinteni, amiből különböző hangminták jönnek ki. Ennek körülbelül a 60-70 százaléka az, amit meg lehet tanulni, sőt, meg kell, hiszen a zeneszerző mégiscsak a laptop mögött ül, ő rakja be a hangmintákat, viszont a táncos az, aki az előadás közben élőben komponálja a zenét”.

Lakatos Márk tüllszoknyái és zúzós dobmenetek

Mint kiderült, a produkció közben előfordulhat, hogy egy-egy váratlan hang jön be, amiről a táncos nem is tud, hogy ott van – hiszen olyan mennyiségű minta van a lézerhárfában. „Ez rám hat, és megyek tovább azzal a dinamikával, miközben a testem leképezi azt a hangot, amit hallok. A lézerhárfa tökéletesen alkalmas zenei kompozíciók létrehozására” – folytatta.

A zene iránti szenvedélyéről úgy fogalmaz: „Pont annyit hallgattam zenét, mint amennyit táncoltam, sőt egy picit többet, mert amikor az ember felkészül egy darabra, egy Sztravinszkij-művet például olyan 80-100-szor meghallgat. Nem tudom, hogy mit lehet jobban imádni, a zenét vagy a táncot. Én a táncot választottam, de zene nélkül nem élet az élet”.

Ladányi Andrea, Bajári Levente és Kovács Martina hármasa csikósnadrágra emlékeztető tüllszoknyában és frakkban játszik (stylist: Lakatos Márk), táncol és őrül meg egyszerre, sőt, az előadásban még Tom és Jerry is felbukkan pár pillanatra. (Nem akarjuk lelőni a poént, de talán vannak, akik nem is sejtik, hogy Liszt zenéje anno William Hannát és Joseph Barberát is mennyire megihlette.)

Borlai Gergő dobos most is elsöprő energiával száll be az előadásba, úgyhogy azok is jócskán megkapják a magukét, akik zúzósabb őrületre vágynak és talán nem is számítanának rá, hogy Liszt is képes hajrázós lelkesedést kiváltani. Aki egyszerre szeretné megtapasztalni a legújabb elektroakusztikus eszközök, a kortárs tánc és Liszt kombinációját, ne hagyja ki a Szerelmi rapszódiát. (További előadás-időpontokról egyelőre nem tudunk, de hírt adunk róla, ha megint műsorra tűzik.)

Oszd meg másokkal is!
Mustra