KULTÚR

Mesék tizennyolc éven felülieknek

2011. március 31., csütörtök 18:48

A mese nem a gyerekek privilégiuma, ezért egy közelmúltban megrendezett mesemondó fesztivál kifejezetten a felnőtteket célozta meg. Ideje volt megtudnunk, hogy a Hold valóban sajtból van, és azt is, hogy a két nem örök harca nem Ádámmal és Évával kezdődött.

Egyszer volt, soha nem volt...

Nagy igazságokra derült fény a Holnemvolt mesemondó fesztiválon: például hogy miért változtatja alakját folyton-folyvást a Hold, és a halottak őrzéséről is megtudtunk egyet, s mást – mindezt idegen nyelven. A mesemondók közül négyen külföldről érkeztek, és anyanyelvükön, tolmács segítségével meséltek. Norvég nyelven kaptunk ízelítőt a viking korból és az északi mítoszokból, németül meséltek a roma kultúráról, angolul a louisianai mocsárvilágáról és spanyolul a dél-amerikai szerelemről.

Mesék nagyoknak

A mese nemcsak a gyerekek privilégiuma, a varázslatos történetek világa a felnőtteknek is szól. A fesztivál célközönsége ezúttal kimondottan az idősebb korosztály volt. Térben és időben, valóság és fantázia határán utaztak; átszellemülve, a mese képzeletbeli díszletei között követték a főszereplőt, miközben a narrátor érzelmekkel, indulattal, félelemmel és kacagással, tudatosan szőtte a történet szálait. Pillanatról-pillanatra nőtt gombóc a torkokban, a jól időzített sikolytól megfagyott az erekben a vér, a csattanós poénok pedig finom görcsbe húzták a rekeszizmokat.

Ezekkel az eszközökkel manipulált például Birgit Lehner, osztrák mesemondó, aki az újságírást és a színészetet hagyta ott a műfaj kedvéért. Az ő meséjéből derült ki, hogy a Hold növekedésének és fogyatkozásának semmi köze a földrajz órán tanultakhoz, egy Holdon élő cigány ember okozza az égitest alakváltozását, akit büntetésből küldtek fel a messzi égitestre.

Sajtból van a Hold

A szívtelen öreg nem szánta meg az éhhalál szélén álló szegény embert, addig nem eresztette a szerencsétlen éhezőt, amíg az elcsent levest meg nem fizeti, hiába tett ígéretet, hogy  tízszeresen hálálja majd meg az ételt. Ám a koldus ruhájában igazából egy tündér állt, aki büntetésből a sajtból öntött Holdra száműzte a fösvényt, ahol annyi sajtot ehet, amennyi csak beléfér, de jóllakni soha nem fog, az egész Holdat megenni pedig soha nem lesz képes. A Hold állandó alakváltozásáról is ő tehet, időről-időre kihányja az elfogyasztott sajtot, ekkor tündököl kerek formájában a Hold, és fogy el újra és újra. Ha hihetünk a mesének, a cigányok e történet óta lett vendégszerető nép.

Az első emberpár története

César "El Wayqui" Villegas perui mesemondó tizenegy éve meséli hazája ősi történeteit, melyeket sok-sok humorral, érzelemmel és tanítással fűszerez. Wayqui a világ szerelmes történeteiből is hozott a magyar közönségnek, tőle tudtuk meg, hogy az első emberpár története nem Ádámtól és Évától ered, az ő meséje szerint perui gyökerei vannak az első férfi és nő egymásra találásának:

Egyszer volt, soha nem volt, valamikor nagyon régen, amikor férfiak és nők még egymástól nagyon távol, szigorúan külön éltek, egy perui ember nagyon rossz napra ébredt. Hajója elsüllyedt a folyóban, piranják támadták meg, egy krokodilt kellett legyőznie, majd majmok kókuszdióval dobálták meg. Sebesülten állt a folyó partján és arra gondolt, mennyire rossz napja van, amikor arra jött egy nő, a nő, akit megérinteni, megszagolni, szeretkezni vele tiltott volt. Ez a nő gyógyfüvekből gyógybalzsamot készített neki, bekente sebeit. Jól érezték magukat együtt. Másnap újra találkoztak, jól érezték magukat, de egymást megérinteni, megszagolni, egymással szeretkezni tiltott volt. Ők azonban nem akarták egymás nélkül lenni többé. Kéz a kézben ballagtak vissza egymás falujába, ők voltak az elsők, akik megtanították a többieknek: férfiaknak és nőknek egymás mellett van a helyük, mert együtt lenni jó.

A storytelling, mint műfaj

A mesemondás szavak, képek, hangok és improvizációval elmondott történetek, melyek szórakoztatnak, tanítanak, miközben hagyományt őriznek, és morális értékekre tanítanak. A storytelling egy különleges nemzetközi műfaj, ami a népmesék és tündérmesék mellett magába foglal mindent, ami történet, ami elmesélhető. A nemzetközi storyteling színpada éppen ezért színes, minden mesélő más országból, más kultúrából érkezik, rengetek személyiség, stílus, előadásforma találkozik. A mesélők egyszerre alakítják a narrátort, a fő-és mellékszereplőt, miközben énekkel, hangszerkísérettel és testbeszéddel színesítik az előadást.

A mese igazából egy szerelem

A mesemondás csak látszatra egy habkönnyű, bájos és hálás műfaj, a háttérben komoly szellemi munka áll. A mesélők hosszú évek, sőt, évtizedek óta képzik magukat, egy-egy mese hosszas kutatómunka és gyakorlás eredménye, melynek szerves része az improvizáció.

„A fejemben mindig megvan a mese alapja, amit aztán mindig egy ritmus mentén építek fel. Soha nincs két egyforma előadás, mindig új és új dolgok jönnek be a történetbe. A storytelling tulajdonképpen nem más, mint egy szerelem, ahol a szívünkkel dolgozunk, és sokat formáljuk a történetet mire az megszületik. ” – meséli Angela Davis, aki New Orleans-ből érkezett Budapestre.

25 dollárért kezdte a szakmát

A karizmatikus, erős és vidám nő világéletében mesemondó volt, de csak felnőtt fejjel fedezte fel magának a mesék világát.  „Amikor kislány voltam, a testvéreimnek meséltem, mindig mesemondó voltam, csak éppen nem tudtam róla. Hihetetlen képzelőerővel meséltem. A fantáziámból hatalmas, valótlan történeteket voltam képes összegyúrni. Aztán felnőtt fejjel, amikor már tanárként dolgoztam, egyik diákom szülője megkérdezte, hogy mennyiért vállalok mesemondást. Gyereke szülinapi zsúrjához keresett mesemondót. Rávágtam, hogy 25 dollár. Akkoriban nagy pénz volt ez. Azt hittem, hogy különleges vagyok, hogy felfedeztem valami újat. Akkor még nem tudtam, hogy ezt a műfajt már rég kitalálták.”– meséli Angela Davis, akitől megtudtuk, meséihez az inspiráció számtalan helyről érkezik, a hétköznapokból, emberektől, szavakból, kifejezésekből. „Az a legcsodálatosabb, hogy soha nem tudhatod, a te történeted, amit a gyerekednek vagy a közönségednek elmesélsz, milyen történetben születik meg újra és újjá.”

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

STÍLER 4 ruhadarab, aminek nincs helye egy stílusos nő ruhatárában

A nagy őszi gardróbcsere remek alkalom arra, hogy megszabaduljunk néhány olyan holmitól, ami csak a megvásárlás pillanatában tűnt jó ötletnek. A divat változik, trendek jönnek-mennek, de biztos lehetsz benne, hogy a most következő cuccok nélkül igenis, lehet élni. Ráadásul egy magabiztos, stílusos életet.

KERTÉSZ Így gondozd ősszel a csónakorchidádat

Most, hogy ránk rúgta az ajtót az ősz, egyre jobban figyelünk a szobanövényekre. Az orchideák különösen népszerűek. ennek oka lehet különleges szépségük, szokatlan megjelenésük, vagy éppen az, hogy a meleg trópusi tájak hangulatát hozzák közel, ami télen különösen jóleső érzés.

OTTHONTÉRKÉP Elfogytak a zuglói garázsok

Fizetős övezetté vált a XIV. kerületben az Örs vezér tere és a Felvonulási tér környéke is. Ráadásul nem csak hétköznap, hanem szombat-vasárnap is. Gondoltuk, megnézzük, milyen a garázshelyzet a kerületben. Aztán koppantunk.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta