Zanza!

Moholy-Nagy László számára az ideális színház a varieté, ami egy őrült tevékenység, ahol egyszerre van jelen a mozgás, a fény, a zene egymást erősítő jelenléte. A művész egy, alig ismert művének a színházi előadása valósult meg a Negatív Varietében. A rendezővel beszélgettünk.

Fénylények, lebilincselő sziluett-játék, testek ritmusos, egymásba oldódó hömpölygése a Negatív Varieté. Mozgásba öltözött fotográfia és dinamikus építészet ez, Moholy-Nagy László alig ismert művének régóta várt megfilmesítése vászon mögött.  Vastaps kísérte a Negatív Varieté ősbemutatóját október 6-án a Millenáris Teátrumban.

A produkció megálmodójának és rendezőjének Szépvölgyi Viktóriának merész elgondolásához, Demcsák Ottó, a Győri Balett egyik alapítójának műfaji határokat feszegető koreográfiájához a Zagar zenekar vezetője, Zságer Balázs készített úgynevezett hangkollázsokat illetve minimálelektro szimfónikus zenét.

Moholy-Nagy László (1895-1946)

Festő, fotográfus, művészeti szakíró, a modern művészet egyik legsokoldalúbb egyénisége. Számos műfajban volt ösztönző, indító szerepe. A modern művészet új funkcióját kereste, azt vizsgálta, hogy a nagyipari társadalomban, a technikai civilizációban milyen alkotó szerep vár a művészre, hogy dolgozhat az életforma, a környezet alakításában. Ezért a hagyományos műfajok, anyagok helyett újjakkal kísérletezett, új térösszefüggések, viszonylatok kidolgozásán, illetve azok képi szimbolikájának megteremtésén fáradozott. Elsőként kezdeményezte a kinetikus művészetet, hozott létre újszerű konstrukciókat. A hitleri uralom elől Londonba, majd Chicagóba költözött (1937), ahol megalapította az amerikai modern törekvésekben nagy szerepet játszó Új Bauhaust.

Egy kincskereső térkép

Az ősbemutatót megelőző napon a Millenáris Teátrumban nagy erőkkel zajlott a főpróba, ahol a rendezővel a produkció létrejöttének izgalmas folyamatáról beszélgettünk:

„Moholy-Nagy László 1922-es filmforgatókönyvéhez „A nagyváros dinamikája” –hoz kapcsolódik a projekt. Ezt a filmforgatókönyvet még áprilisban találtam meg egy hosszas kutatás során. Azt már azt tudtam, hogy egy árnyjátékot akarok csinálni rendezőként, de abban nem voltam biztos, hogy mi lenne a legszerencsésebb téma. Az árnyék-fény játékok egyik legnagyobb mestere Moholy volt, ezért arra gondoltam, hogy az ő munkásságában biztos, hogy találok valami gyöngyszemet, amiből ki tudok indulni. Az által megírt filmforgatókönyv olyan, mint egy kincskereső térkép. Nagyon kevés fogódzó van benne a konkrétumokra vonatkozóan. Nincsenek klasszikus forgatókönyvi eszközök megjelenítve, vagyis nincsenek rajzolt kis képek, hanem inkább egy szóvirág az egész, ami viszont nagyon nagy játékteret ad az alkotáshoz.”

Fény-test-árnyék

„Nagyon érdekes párhuzamot fedeztem fel az árnyjáték és Moholy fotogram technikája között. Ami azt jelenti, hogy a fényérzékeny fotópapírra helyezett tárgyakat a napra téve „beégett”, fekete képet kapunk. A kitakart felület – fényáteresztő képességétől függően – fehéren vagy szürkésfehéren megmarad a papíron. Hasonló mechanizmussal működik az árnyjáték is. A reflektor a naphoz hasonló fényforrás és a vászon fotópapírként működik. A kettő között álló testek vásznon megjelenő látványa, szintén képként értelmezhető. Ezért éreztem, hogy az árnyjátékforma egy Moholy filmforgatókönyv esetén, ami ráadásul pont abban a gondolati időszakban keletkezett, megfelelő megjelenítési formája, értelmezése lehet az egész anyagnak”- tette hozzá.

Az ideális színház őrült

A Negatív Varieté egyébként Moholy-Nagy szóhasználatából átvett fordulat. „Egyfelől utal magára a filmes gondolkodásra, hiszen egy filmforgatókönyv alapján született produkció.  Másrészt a fotogramoknál, ha az ember egy filmet beéget, akkor az fekete lesz és amit kitakar az fehér, a reflektor miatt ez itt pont fordítva működik, vagyis negatívját láthatjuk.”

„Moholy-Nagy számára az ideális színház a varieté, ami egy őrült tevékenység, ahol egyszerre van jelen a mozgás, a fény, a zene egymást erősítő jelenléte. Emellett a térbeli hatások, játékok jelentőségét is hangsúlyozza és azt is, hogy nem egy test fontos a térben, egy színész vagy szereplő, hanem a testek együttese. Úgy jelenik meg a darabban is egy kép, például egy autó, hogy a táncosok összekapaszkodnak.”

Közös nagy kaland

Bauhaus

A XX. század első felének legjelentősebb művészeti intézménye, a konstruktív törekvések központja, amelyik az alkotó művészet megújítása révén vált kiemelkedővé. Alapja a „Bauhaus-eszme", ami szellemi program, művészeti törekvések összegezése. A művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. A formaképzés problémáit új módszerrel közelítette meg, felismerte, hogy a formálás, az anyagok, alakítási módok, lehetőségek és a funkció, a rendeltetés követelményeinek megismeréséből, feltárásából fakad. Az azokban rejlő lehetőségek kutatásával új művészeti eszközöket adott tanítványai kezébe.

Az alkotótársak számára is új kihívást jelentett ez az újszerű vállalkozás.

„A Bauhaus gondolatiságában, két fontos gondolat jelenik meg. Egyik a gépek iránti vonzalom, a technika imádata, miközben manufaktúrában készültek az első darabok.

Ezért lett Zságer Balázs bevonva a projektbe. Zeneszerzői múltja miatt kapcsolata van az instrumentummal, a hangszeres zenéléssel ugyanakkor tud gépies hangzásokban is gondolkodni.”

Ez a gondolat a díszletekben is megjelenik. „Használunk egy olyan díszletelemet, mint a pop-up könyv, amit biztos mindenki ismer gyermekkorából, hogy ha kinyitjuk, kiugrik belőle a kép. Így emelkedni ki egy Bauhaus város a semmiből.”

Nem is olyan pofon egyszerű az árnyjáték technika

„Kézenfekvő dolog az árnyjáték, mégis mindezt profi körülmények között előállítani, gyönyörű kontrasztokkal, nagy kihívás. Rengeteg kiszámíthatatlan körülményt hozott már így is a próbafolyamat. Kiszakadt a speciális operavászon, közvetlenül, hogy meghozták Németországból. Ez egy nagyon drága anyag, amit a Metropolitan Operaházban, a Milánói Scalaban is használnak. Csak a vászon beállítása egy másfélhetes precíziós munkát vett igénybe.”

Megdöbbentő vizuális elemek

„A nagyváros dinamikája nem akar tanítani, nem moralizál és nem mesél, nincs más célja, mint hogy vizuálisan és csakis vizuálisan hasson. A vizuális elemek itt nincsenek feltétlenül logikai kapcsolatban egymással. Fényképészeti-vizuális vonatkozásaik révén mégis a tér-időbeli események összefüggő, eleven egységévé forrnak össze, és a nézőt aktívan bekapcsolják a nagyváros dinamikus életébe." - írja Moholy-Nagy saját filmvázlatáról, és igaz ez a Negatív Varietére is.

Chicago a végső állomás

A darabnak biztos, hogy legalább egyéves élete lesz, árulta el Szépvölgyi Viktória. „2011 tavaszától külföldi európai városokban, főként ahol Moholy munkássága meghatározó volt, mint Berlin, Dessau, Weimar kerül bemutatásra a mű. Ezen kívül a Párizsi-Magyar Intézettel most folynak a tárgyalások a megvalósítás lehetőségeiről. Emellett a Sziget fesztiválon is láthatóak leszünk. Moholy életének végső államosán Chicagóban szeretnénk befejezni a turnét 2011 nyarán, ami egyelőre szervezés alatt van.”

Október 21-én és 22-én még látható az előadás a Millenáris Teátrumban.

Hivatalos honlap:http://negativvariete.hu/

Szerző: Buczkó Linda

Blogmustra