KULTÚR

Spontán tengerpart a Pollack téren

2010. szeptember 30., csütörtök 12:45

A PLACCC Fesztivál nem csak produkcióival, de a köztéri design szempontjából is felpezsdíti Budapestet. A Nyugati téri felüljáró pilléreire színes személyes névmások, a Pollack térre nyugágyak, míg a Mikszáth tér környékére bordásfalak kerültek: a Haszondesign Projektben turkáltunk egy jót.

A PLACCC Fesztiválnak köszönhetően nem csak érdekes dolgokkal – például egy bicikliző tapsifülessel – és meglepő történésekkel találkozhatunk, de újabban a budapesti közterek is furcsán kezdenek viselkedni. Ott van mindjárt a Pollack Mihály tér, amely egyik pillanatról a másikra csíkos nyugágyakkal telt meg: az elkövető Újirány Csoport ugyanis gondolt egyet és „városi szalonná” alakította a már-már fájó módon kihasználatlan, üresen tátongó placcot. Mert rendben van, hogy egy közteret szépen karbantartanak, de hol marad a megfáradt járókelőnek kijáró, legalább minimális mennyiségű ülőalkalmatosság, amelyen anélkül lehet helyet foglalni, hogy fogyasztani is kellene mellé?

Fogyasztás nélkül is jól kényelembe helyezheted magad

Az utóbbi probléma sajnos a városban nem csak itt fedezhető fel, hanem például az egyik legkellemesebb és leglátogatottabb partszakasz, a Dunakorzó esetében is égető kérdés. (Legalábbis amikor e sorok írója utoljára ott járt, csak méregdrága éttermekben és kávézókban tudtak leülni az arrajárók.)

Tihanyi Dominika tájépítész, a – sajnos csak ideiglenes – városi szalon ötletgazdája is abból indult ki, hogy a hatalmas tereken legtöbbször alig lehet valahol fogyasztáskényszer nélkül, de kulturált, nyugodt körülmények között leülni. Szerinte az ehhez hasonlóan nagy közterek sokszor a tengerparton tapasztalt térérzetet keltenek, ezért hintették tele a Pollack teret éppen nyugágyakkal.

A máskor holt térként is értékelhető helyszín a változásnak köszönhetően felkeltette az emberek érdeklődését: volt, aki leplezetlen rosszallással vonszolta arrébb a furcsa jelenség okait firtató kislányát, valaki pedig csak amolyan „ezek a művészek már megint kitaláltak valamit”-mosollyal nyugtázta a szokatlan látványt. Szerencsére akadtak olyanok is, akik szerényen érdeklődtek, vagy éppen szó nélkül birtokba vették a felkínált nyugágyakat: köztük egy idősebb férfi, aki stílusosan mindjárt rá is gyújtott egy szivarra, de néhányéves gyerekek és szerelmes fiatalok is csatlakoztak.

Matematikusok, filozófusok és építészek a szalonban

Az Újirány ebben a formában a több évszázados múltra visszatekintő szalon fogalmát helyezte szabadtéri kontextusba: a PLACCC ideje alatt ugyanis például Bohus Géza matematikus és felesége, Beleznay Éva építész, urbanista transzportálja ide szokásos szerda esti baráti összejövetelét.

A „matematikusok teadélutánját” csütörtökön 17 órától a Magyar Építőművészek Szövetségének (MÉSZ) Nosztalgia Klubdélutánja követi, október 1-jén pedig a filozófusok veszik birtokba a tett színhelyét. A régi szalonok hangulata kötetlen beszélgetésekkel, kollektív, szabad ég alatti örömködéssel fűszerezve: nem beszélve arról, hogy a Magyar Rádió Márványterméből kiszűrődő áriafoszlányok külön növelik az esemény élvezeti értékét.

Egy kis szabadtéri testmozgás – a bordásfalon

A Mikszáth Kálmán tér környéke sem a megszokott arcát mutatja ezekben a napokban: a Zappa kávézó szomszédságában, a Horánszky utcában, a Mária utcában és a Lőrinc pap téren kedden délután néhány bordásfallal gazdagodott az utcakép. A „városi tornapálya” elnevezésű projekt arra a tényre reflektál, hogy a hírek szerint rengeteg értelmiségi lakja az itt található Palotanegyedet, akik pedig sokat görnyednek a gép, illetve az íróasztal előtt.

Kézenfekvő tehát, hogy valamivel mozgásra kell sarkallni őket: a lakóházakra erősített, használati utasítással ellátott tornaeszközök leginkább gerincnyújtásra, láb- és karizom-erősítésre buzdítanak. Tihanyi Dominika elmondta: Sanghajban és Szingapúrban egyaránt népszerűek a kültéri kondigépek, sőt, olykor a városligetben is akad belőlük – miért ne működhetne ez nálunk is? Az eredetileg egynaposra tervezett akció kedden olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy a szervezők úgy döntöttek, szerdán még kint hagyják a bordásfalakat.

A Nyugati téri felüljáró átlényegülése

A testmozgás mellett az agy és a képzelet sem maradhat rest: az 1000% csapata szintén a Haszondesign Projekt keretében élesztette újra a Nyugati téri felüljáró hídpilléreit. A fiatal képzőművészek 70-80 liter festékkel és személyes névmásokkal burkolták be a betontömböket: az ÉN / TE / Ő című projekt három nap alatt valósult meg és a végeredmény várhatóan 3 évig lesz látható.

Az egyik főszervező, Erdődi Katalin elárulta: sok bámészkodó szólította meg munka közben a művészeket, hogy tulajdonképpen „mit is akarnak ezzel mondani”, és akadt, aki a kitérő választ követően csalódottan távozott. (Hiába, az önálló gondolkodás egyre nehezebb feladat manapság.) A PLACCC-ba magukat aktívan belevetőknek azonban nem kell tartaniuk a csalódástól, legfeljebb csak attól, hogy esetleg nem marad minden programra energiájuk.

Ne maradj le semmiről!

Blogok, amiket olvasunk

HATÁR Mennyiből él meg egy magyar család?

Fejenként 150 ezer? Vagy 250 ezer, esetleg 500 ezer? Olvasói vélemények alapján próbáltuk összeszedni, mennyi pénz kell a normális élethez

KETTŐS MÉRCE Szexizmus, rasszizmus, minden van a kísérleti tankönyvekben

Az iskola az életre nevel – tartja a népi bölcsesség, s ha ez így van, akkor nagy bajban vagyunk, mióta a Fidesz-KDNP kormánya lenyelte az oktatást, desszertként pedig elfogyasztotta a teljes tankönyvpiacot is.

Spanyolviasz Tényleg el kell hagyni a Földet 100 éven belül?

És ha igen, mert különben kiírtjuk magunkat, egymást, és tönkretesszük a bolygót, van rá esély, hogy a kolonizációval ne csak a haldoklásunkat hosszabbítsuk meg?
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta