Megnyitó akadályversennyel
„Szünet után filmszüret!” – hangzik a 6. BuSho Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál idei szlogenje. Újra a Vörösmarty mozi biztosítja az arénát, ahol a válogatott rövidfilmek szabadon düböröghetnek, meg sem állva az értékes díjakig. A megnyitó hagyományos akadályversennyel kezdődött: tavaly a mozi előtti feltúrt járda jelentett kihívást, most egy eldugult csatorna - a felgyülemlett vizet minden autó megtalálta és vastagon rávágta a járókelőkre, akik hangos sipítással rebbentek a moziba. A rendkívül rossz időjárás dacára (a filmekben ilyen időben mindig akasztanak valakit) a mozi villámgyorsan megtelt, talán az ingyen bor és pogácsa miatt, talán a számos rendező, színész és zsűritag jelenléte miatt.
Megosztó filmek és klasszikus retrospektív
Magyarország legnagyobb, kizárólag rövidfilmeket felvonultató fesztiválján 3 kategóriában (fikciós, animációs, kísérleti) idén is közel félezer nevezés érkezett, mintegy 53 országból. A versenyprogramban 15 magyar film is van, és olyan ismert filmek szállnak ringbe a nemzetközi mezőnyben, mint Kenyeres Bálint A repülés története, Alexei Alexeev Log Jam-je, vagy Géczy Dávid Stricik című filmje, ami a filmszemlén nagyon megosztotta a közönséget. A versenybe nem került alkotásokat az információs szekcióban vetítik. A kísérőprogramok közül kiemelkedik a közelmúltban elhunyt két legenda Bacsó Péter és Kállai Ferenc tiszteletére szervezett retrospektív vetítéssorozat, melyen filmkópiákról élvezhetjük újra a klasszikusokat, ráadásul angol feliratozással, hogy a külföldiek is értsék. Az esti koncertek helyszíne a Szabad az Á! lesz, ugyanitt, a Mikszáth téren, Silent Cinemát szerveztek esténként, melynek lényege, hogy maga a vetítés néma, akit pedig a hang is érdekel, az fülhallgatót kap és elmerülhet a rövidfilmekben.Minden film mögött nagy döntés áll
Az est moderátora Szabó Sipos Barnabás volt, a megnyitóra pedig a nagyteremben került sor. Az előző esztendő magyar zsűritagja, Enyedi Ildikó, filmrendező arra kérte a nézőket, hogy a következő néhány napban próbáljanak kilépni a hagyományos, tetszik - nem tetszik nézőpontból. „Ha erről a néző lemond és belehelyezkedik abba a helyzetbe, amiben maga az alkotó is volt, mielőtt nekikezdett volna a filmnek, sokkal érdekesebb dimenziókat fedezhet fel. Mert a forgatás előtt volt egy történet, egy sztori, egy kaland. Minden film mögött nagy döntés áll. Mert egy fiatal alkotó kilépett az álomból a megvalósítás felé – a bizonytalan álmodozásból a realitás felé lépni sokkal nehezebb. Hiszen az alkotó azt kockáztatja, hogy esetleg leég, sőt azt, hogy az elkészült film saját magának sem fog tetszeni. Úgyhogy ez alatt a néhány nap alatt, míg a fesztivál tart, becsüljük meg ezt a bátorságot és kövessük végig az ő útjukat.”
Spotverseny Klapka Györggyel
Az eseményen bemutatkozott a nemzetközi zsűri: Xantus János, filmrendező a nemzetközi zsűri magyar tagja, Nagy-Britanniából Mary Davies (Nemzetközi Filmfesztiválok és a withoutabox filmes portál Európai kapcsolattartója) és Philippe Coquillaud, a francia Brest-i rövidfilmfesztivál igazgatója, valamit Wolfgang Leis, akit állítása szerint „meg lehet vesztegetni sörrel, de akár borral is”.
Első alkalommal szerveztek spotversenyt, melynek célja volt, hogy a 6. BuSho fesztivál reklámspotját a jelentkezők forgassák le. A megnyitón bemutatták a 15 spotot és kihirdették az első három helyezettet. Az első díj egy kiváló animációé lett, majd Klapka György sztárszereplésével a második helyezettet vetítették, a dobogó harmadik fokán pedig szintén egy trükkös technika végzett.
A rövidfilm egy novella - tanácsok kezdő rendezőknek
A fesztivál minden évben újabb adag rövidfilmet kap, a világ legtávolabb eső tájairól is. Nem keveset. A májusi előzsűri egyfajta fókuszcsoportként működött, ahol a zsűritagok a Néző szerepébe helyezkednek - ha őket nem hozza lázba egy-egy alkotás, a nézőt sem fogja. Néha egy jó alapötlet túlszárnyalja azt a tézist, miszerint nem lehet jó filmet csinálni irdatlan lóvé és full technika nélkül. Sok rendező elfelejti, hogy egy rövidfilmnél 5 perc is rengeteg idő, nem lehet húzni a sztorit, maximum akkor indokolt a tötyörgés, ha a végén irdatlan csattanó van. Néhány film lassan indul be, és a végén derül ki, hogy igazából a közepénél kellett volna kezdeni, és akkor jó lett volna. Pedig egy rövidfilm olyan, mint egy novella: nem lehet benne üresjárat.A nyúlon túl
Találomra felütve a katalógust, számos ígéretes alkotást szemlélhetünk meg, többek között David Bonneville portugál rendező Heiko c. rövidjét, melyben egy hetvenéves esztéta és fiatal fiúszeretőjének, láb-fétisen alapuló, bizarr kapcsolatába kaphatunk betekintést. Szürreális kalandozást ígér, sok nyúllal, a Dolce di Limbo c. spanyol remek is, legalábbis a katalógusbeli kép és a mellékelt rövid szinopszis erre enged következtetni, ám az animációk és a kísérleti filmek szerelmesei sem fognak csalódni.
Fotó: Katona Boglárka
