„A női lélek érzékeny hangszer, nem egy dob!” - hangzik a Stoll'Art Kortárs Galéria nyári kiállításának címe, ami első olvasatra meglehetősen viccesen hangzik, aztán az ember elkezd gondolkodni, hogy honnan is ismerős. Végül rájön, hogy ez bizony a Csinibaba egyik ominózus jelenetének kulcsmondata, amellyel Tupírka buzdítja szerelmét a gyengédebb bánásmódra. A Stoll'Art ennek jegyében négy női festőt hozott egy tető alá, akikben azon túl, hogy nők és festenek, közelítés- és látásmód terén is bőven találunk hasonlóságot.
Ékszerek és női lelkek
A Stoll'Art Kortárs Galéria egész lényével a nőiséget sugározza: hiszen nem csak vezetői nők, de – talán épp ennek köszönhetően – profiljuk egyik fontos része az ékszer. A náluk megtalálható darabok leginkább neves francia és német tervezők keze alól kikerült designékszerek, de magyar iparművészek munkái is feltűnnek itt. Legújabb kiállításuk, A női lélek érzékeny hangszer, nem egy dob így, a különleges ékszerektől övezve még inkább a teljesség benyomását kelti – ha hatásvadász akarnék lenni, azt mondanám: a női teljesség valamiféle képzőművészeti manifesztálódásának lehetünk tanúi – de nem mondom.
A kiállítás négy főszereplője már nevében is valami különlegeset hordoz: Osgyányi Sára, Papageorgiu Andrea, Schnedarek Réka és Töttös Kata alkotásai mintha csak ennek az együttműködésnek az apropójából születtek volna. A Képzőművészeti festő szakán 2004-ben végzett Osgyányi Sára a szakközépiskolában még a szobrászathoz vonzódott inkább, ez az irányultsága pedig valahol furcsamód a képein is tetten érhető.
Meseszerű rohanás, életrekelt növények
Festményei élénk színeiknek és erős kontúrvonalaiknak köszönhetően erősen meseszerűek, ám tárgyuk többnyire a városi ember mindennapi rohanása és sodródása, így a két pólus között kellemes kontraszt ejt gondolkodóba minket. Gyakran előfordul, hogy egy hatalmas virág, vagy éppen a rajta üldögélő pillangó a fél képet elfoglalja, mintegy elrejti előlünk a háttérben elenyésző, már-már jelentéktelenné váló villamosmegállót, egyúttal meg is szépíti, egy másik szférába helyezi azt.
És mintha ez a fajta elvágyódás tűnne fel Schnedarek Réka festményein is: különleges csendéletein sokszor szintén egy-egy növény, virág kap főszerepet: legyen az orchidea, vagy éppen egy kálavirág, alkotásai a lehető legnemesebb értelemben vett portrékként funkcionálnak. Osgyányi Sára kontúros, erőteljes, mozgalmas képi világa és Schnedarek Réka pasztelles, az apró részleteket – például a festő kislányának arany topánkáit – kiemelő finomsága remekül kiegészíti egymást.
Giccsel és szexualitással kevert önreflexió
Akárcsak a nagyobb termet birtokba vevő Papageorgiu Andrea és Töttös Kata: azon túl, hogy mindketten az Amadeus Alkotóház szárnyai alatt tevékenykednek, képeik a kiállításcím – tudniillik, hogy a női lélek nem egy dob – élő transzparenseiként is értékelhetőek.
Míg Töttös Kata nem fél a giccs eszközeit segítségül hívni és csupatüll festményeiről a játékossággal vegyített tömör szexualitás kacsint le, addig Papageorgiu Andrea sötétebb, szokatlan színekkel és nézőpontokkal operáló önreflexiói mélyebb vizekre kalauzolnak.
Akinek tehát eddig bármiféle kétsége lett volna afelől, hogy a női lélek nem egy dob, nézzen be a Stoll'Art Kortárs Galériába, ahol a tárlat zenével megspékelt záróeseményén, szeptember 18-án az alkotókkal is találkozhat.
