A matematikus is érző ember

A matematika és a művészet kéz a kézben jár, és ezt most már egy nagyszabású kiállítás, a B55 Galéria augusztus 3-án nyílt, csupán öt napig látható tárlata is bizonyítja.

Math Art – Művészet a matematikusok világában – e cím hallatán rögtön komolyzenei eksztázisban a hajukat tépő zsenik, de legalábbis a bonyolult képletekben és ábrákban rejlő szépség művészetének hódolói juthatnak eszünkbe. Ha viszont tudjuk, hogy az említett cím egy képzőművészeti kiállítást takar, máris szűkül a kör: fejünkben az imént felvázolt víziókat a bonyolult geometriai ábrákból építkező, láthatóan valamilyen rendszerre építő grafikák sora váltja fel.

Csak öt napig látható

A Balaton utcában található B55 Kortárs Galéria tárlata szerencsére nem annyira a matematika törvényszerűségeit kívánja képzőművészeti alkotásokon keresztül láttatni, inkább alkotó matematikusok, kreatív matematikus-rokonok és a matematika által valamilyen formában inspirált művészek alkotásait vonultatja fel. A kétségtelenül sokrétű és nagyszabású válogatás külföldi és hazai művészek munkáiból egyaránt csemegéz, ezért is érthetetlen némileg, hogy a kiállítás csupán öt napig, augusztus 3-tól 7-ig látható.

Bár a megnyitón felvilágosítanak, hogy a kiállítással egyidejűleg nemzetközi matematikai konferencia zajlik az MTA Rényi Intézet és a Bolyai Társulat szervezésében, illetve a galéria augusztus 8-tól közel egy hónapra szabadság miatt bezár, mégis értetlenül állok a tény előtt, hogy egy ennyire gazdag és figyelemreméltó tárlat csak ilyen kevés időt kap a megmutatkozásra.

Geometria és nonfigurativitás

Úgyhogy akit izgat a művészi vénával megáldott matematikusok munkássága, ne legyen rest a galériáktól övezett B55 felé kanyarodni, mert tényleg egyedi, kuriózumszámba menő alkotásokkal találkozhat itt. Mint kiderül, a válogatás ötletét Enrico Bombieri, az 1940-ben Milánóban született matematikus és a szintén matematikus Jaroslav Nesetril festészete ihlette, így nem véletlen, hogy mindketten szép számú alkotással képviseltetik magukat a kiállításon.

Érdekes módon éppen Bombieri jelent kisebbséget a kiállítók közt abból a szempontból, hogy figuratív festményeket készít: Óra előtt című sorozata feltehetően egy egyetemi jelenetet ábrázol. Kicsit olyan, mintha mániásan ragaszkodna ahhoz a nőhöz, aki a képen egy asztal mellett üldögél: időről időre ő tűnik fel az összes itt látható – esetenként különböző technikákkal készült – alkotáson.

Jaroslav Nesetril, aki egyébként a prágai Károly Egyetem Elméleti Számítástechnikai Intézetének igazgatója, a kilencvenes évek eleje óta Jirí Naceradsky képzőművésszel dolgozik együtt, így ők páros alkotásaikkal jelennek meg ebben a szórásban. Műveikben érdekes módon keveredik a geometria a lágy nonfigurativitással: a jótékony káoszból helyenként üveggolyók gurulnak elő, máshol egy kaleidoszkóp darabkáit vélhetjük felfedezni.

Fotó és Kepes

A kiállítás egy aprócska, mégis kiemelendő részét képezik a fotók: a festészet és a szobrászat mellett ez a műfaj is erős anyagot eredményezett a matematikusok alkotásain belül. A gráfelmélet és a kombinatorika szakértője, Adrian Bondy egészen különleges felvételekkel van jelen: ugyan keressük bennük a matematikára utaló nyomokat, de egy idő után már csak a ránk néző, átható tekintetek és a pillanat különös varázsa marad. A matematikus-művész a hírek szerint ősszel saját fotógalériát nyit Párizsban.

Magyar vonatkozásban természetesen nem maradhat ki Kepes György festő, tervező korszakalkotó látásmódja, Orosz István pedig az optikai illúziókkal játszó, szemet gyönyörködtető rézkarcaival tűnik fel. Matematikusaink közül Klimó János csatlakozik a sorhoz: élénk színei és figuratívba hajló, geometrikus képei helyenként a gyermeki világot is megidézik.

Matematikus-feleségek akcióban

A B55 Galéria kiállítása nem ragaszkodik a szűk értelemben vett matematikus-alkotásokhoz, teret enged olyan hölgyeknek is, aki történetesen egy-egy matematikus feleségeként alkotnak. A Derkovits-ösztöndíjas Hepp Edit például Hamburger Péter matematikusprofesszor nejeként került be a válogatásba: férjével közös munkái bevallása szerint a matematika és a művészet kapcsolatából születtek. A magát csak „a színek költőjé”-nek nevező művész festményei egészen légiesek, valahol mégis felismerhető bennük a grafikonok és hullámgörbék következetessége.

Mary Ann Spencer – Joel Spencer matematikus felesége – fotóin keresztül a szabadban keresi a matematika és valamiféle rendszer visszatérő elemeit, Vámos Kati (férje: Vámos Péter) pedig szintén természetközeli alkotással szerepel, hiszen stílusában az indián kerámiakészítés egyes elemei is megjelennek: kerámiái leginkább hatalmas csigaházakra emlékeztetnek.

A tárlat egyik legérdekesebb darabja a német-amerikai matematikus Gabriele Meyer Hiperbolikus felület névre keresztelt, poliészterfonálból és formázott műanyag-szálból álló képződménye, amely a plafonra függesztve leginkább egy lámpaburára, lampionra hasonlít, egyúttal a korallok egyedi formáját is felvillantja.

Bár az ember önkéntelenül is rendszert, rációt keres a kiállításban, egy idő után feladja – aztán jóleső érzéssel konstatálja: a matematikus is érző ember.

Oszd meg másokkal is!
Mustra