Harcosok klubja és csonttörő kontakt – Japán őrület a Trafóban

Zanza!

Japán fight club, kontakt improvizáció, utcai verekedés, extrémsport és újfajta harcművészet: ez valahol mind benne van a 11-12-én a Trafóban tomboló japán Contact Gonzo előadásában. A fiúk valami egészen különös mozgásformát hoztak létre Oszaka utcáin, amellyel – idén először – bejárják Európa vezető fesztiváljait is.

Még csak most indul az évad, de a Trafó máris egy olyan előadást hoz el Budapestre, amely amellett, hogy fiatalokról és a fiataloknak szól, jól fel is rázza a közönségét. Ma, amikor a legmenőbb mozgásformák az utcáról érkeznek, és őrült tömegeket vonz a poénból lefotózott vagy épp halálosan komolyan vett planking, owling (nem beszélve a nyaktörő ugrásokat és hihetetlen állóképességet igénylő parkour és free run mutatványokról), már meg sem lepődünk, ha valami szokatlan mozgássort látunk a parkokban, gördeszkapályákon vagy bárhol a városban.

A Contact Gonzo srácai azonban most valami olyat csinálnak A néhai dobos (Tanulmányok össze nem illő, de valahogy mégis passzoló színpadi történésekre és ritmusokra) című előadásukban, amit még senki. Ez nem az, amit táncelőadásnak szoktunk hívni. A japán fiúk valami egészen különös mozgásformát hoztak létre Oszaka utcáin, amellyel – idén először – bejárják Európa vezető fesztiváljait is.

Bár jócskán van fájdalom, nem ez a lényeg

A „fájdalom filozófiája és a kontakt technikája” - mondják ők arról, hogy mit is csinálnak, de igazából ez egy nagy koncentrációt igénylő köztéri sport/tánc, olyan mozgásrendszer, ahol nem a fájdalom a lényeg, bár az esések, ütések, ütközések és ugrások során a fájdalomérzet is természetes velejárója a mozgássoroknak.

Igazi különlegesség, hogy „előadásaikat” élőben kíséri egy dobos, ráadásul a magyar bemutatkozáshoz magyar zenészt kerestek, akivel olyannyira egy hullámhosszon van a csapat, hogy legközelebbi berlini fellépésükre is őt viszik majd magukkal: a mozgássorok alatti ritmusért az aktuális bemutatóikon Pándi Balázs dobos felel.

Blogmustra