Zanza!

A japán földrengésről és cunamiról annyi felvétel készült, hogy kikerülhetetlenné vált. A szökőár utáni atomkatasztrófa mégsem érdekelte az embereket.
Fotó: REUTERS/Yomiuri, www.alertnet.org
Fotó: REUTERS/Yomiuri, www.alertnet.org

Pár héttel ezelőttig a cunami volt az egyik legtitokzatosabb természeti jelenség. Puszító ereje mindig csak utólag lett nyilvánvaló. De március 11. óta a japán szökőár vált minden idők legtöbbször filmre vett természeti katasztrófájává - írja az AP tudósítása.

Inkább kitöri a nyakát, de levideózza

A korábbi hasonló esetekkel szemben a 2011-es japán földrengés felvételei azonnal láthatók voltak: emberek futottak ki az irodákból, miközben törmelékek zuhantak az utcára, felhőkarcolók ide-oda inogtak, képek potyogtak a falakról. Egy ember például saját nappalijának a széteseését vette fel. A kamera felvette ingatag lépteit is, ahogy végül kirohant.

Lehet, hogy a földrengés felvételei drámaiak voltak, a szökőárról született képek viszont tényleg lélegzetelállítóak. A 2004-es indonéziai cunamit még csak egy maroknyi turista tudta rögzíteni és a képek is gyengébb minőségűek voltak. A technológia szerepe (főleg a videók rögzítésére is alkalmas mobiltelefonoké) nem ugyanaz volt akkor mint napjainkban.

Totálisan behálózva

Japánra az is jellemző, hogy nemcsak gyártja a videóeszközöket, hanem együtt is él ezzel a technológiával. A világ egyik legjobban behálózott országa, ami különösen alkalmassá teszi, hogy ilyen felvételek garmada szülessen. Mivel mindig készen kell állniuk hasonló katasztrófa bekövetkeztére, dugig van a szigetcsoport földrengés-érzékelőkkel és robotkamerákkal.

Ha erős a tartalom

Kellő indokoltság esetén és bizonyos terjedelemben egy mobiltelefonos felvétel is szerepelhet egy országos kereskedelmi tévé hírműsorában, akár vezető helyen. Ebben az esetben a tartalom erőssége felülírja azokat a minőségi követelményeket, amiket egyébként egy tévéadással szemben támasztunk. Az ilyen felvételek exklúzív hatásúak és növelik a beszámoló hitelességét.

Kérdés, hogy a sok jó minőségű felvétel megteszi-e a hatását? Inkább valóságnak fogjuk-e látni vagy olyan lesz, mintha egy mozifilmet néznénk?

Mobiltelefonos felvételek hozták a nézettségi rekordot

A földrengést követő napokban a CNN emberei a közösségi médiát böngészték, hogy újabb és újabb feltöltött anyagokat vadásszanak. Egy csomó japán meg már egyenesen a CNN-nek küldte a felvételeit. Olyan képeket kaptak tehát, amikre nem is számíthattak. A földrengés-sztori így a legmagasabb nézettséget hozta a csatornának Obama beiktatási ünnepsége óta. Az emberek meg falták - még azok is, akiket személyesen érintett a katasztrófa.

"Én megpróbáltam, de nem tudtam nem nézni" - mondta egy indonéziai nő, aki férjét és három lányát vesztette a 2004-es szokőárban. "Ugyanolyan volt, kivéve azt, hogy minden a szemem előtt bontakozott ki."

Egy, a CNN-en látható különösen megkapó videó a gyorsan emelkedő vizet és benne a törmeléket mutatta, ahogy pár ember megpróbál utat törni magának egy magasabban fekvő ponthoz. A felvétel hamarabb véget ér, minthogy megtudnánk, mi lett a sorsuk. Egy másikon, ahol még azután is, hogy egy parkolóház tetejére sikerül felkapaszkodnia, egy ember csak tartja a kameráját és veszi fel az eseményeket, habár egyik társa komolyan aggódik, hogy megmenekülnek-e vagy sem.

Menekülő stábok

A földrengés gazdag képi anyagával a fukushimai atomerőmű-szerencsétlenség áll szemben, ahol hat reaktor kapott lángra vagy olvadt ki részlegesen. Ahogy a víz visszahúzódott és a figyelem a megbénult erőmű felé fordult, a televízió eszköztárai kevésnek bizonyultak a történet érzékeltetésére. Néhány légifelvételen kívül azonban más nem állt rendelkezésre mint egy több kilométerről felvett videó, amit a szerkesztőnek is kezelésbe kellett venni, hogy kiemelje a lényeges részleteket.

A tévéstáboknak el kellett hagyni a területet az evakuálási zónák létrejöttével. Így most senki sem tudja, hogy tényleg mi történik vagy mi fog történni az erőművel, hogy mekkora sugárzásnak vannak kitéve az emberek és hogy mennyi embert érint ez.

Nem veszik komolyan

A tévétársaságok nem tudtak mást tenni, minthogy kényszeredetten visszatérjenek a régi rutinokhoz, például olyan műsorokhoz, ahol az egymást követő szakértők a nukleáris fenyegetettségről beszéltek. A történet bizonytalan vonatkozásai oda vezettek, hogy sokszor arról szólt a vita, hogy nem a tévé az-e, aki túldimenzionálja a veszélyt. Az NBC híradója minimálisnak mondta a katasztrófa hatását Amerikára, a Fox News egyik adásában egyenesen lesajnálták azokat az amerikaiakat, akik nagy mennyiségben sugárvédelmi tablettákat vettek.

De a sugárzás nem tévés esemény. Olyan, amit nagyrészt nem látni: homályos, láthatalan, szertefoszlott. A cunami-felvételekben nem volt semmi félreérthető. A véget nem érő látványosságok korában páratlanul kifejező volt, a technológiai fejlődés egy új példája. Megmutatta, hogyan nyílik ki a világ, még ha annak a legszomorúbb, legrémisztőbb pillanatairól is van szó.

Blogmustra