KÖLYÖK

Szülő kell a kamasznak, nem szeretet-rabszolga

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. október 20., csütörtök 18:16

Hogy a kamaszkor próbára teszi a szülő-gyerek kapcsolatot, mindenki tudja. De különböznek az anyák, apák abból a szempontból, hogyan kezelik ezt a helyzetet. Az egyik véglet, ha valaki legyint rá, mondván, ezekkel a konfliktusokkal úgysem lehet mit kezdeni. Ennek az a veszélye, hogy eltávolodnak egymástól, és ha kimarad nyolc-tíz év, utána nehéz újra egymásra találni.

Ha a szülő úgy gondolkodik: „mit kezdjek ezzel a mufurccal, inkább nem is próbálok beszélgetni, majd csak túl leszünk ezen az időszakon”, akkor a gyerek sokszor fogja átélni, hogy egyedül marad a problémájával, hogy már nem tartozik a családhoz, hogy ő már senkit sem érdekel.

Ezek olyan sebeket okoznak, amik nem gyógyulnak nyom nélkül, és hiába ér egyszer véget a kamaszkor, a szülő nem fogja visszakapni azt az embert, akivel valaha bensőséges volt a kapcsolata. Más szavakkal: aki nem harcolja meg ezt az időszakot, nem viseli közösen a tinikor terheit, keresztjét a gyerekkel, az később fogja ennek megfizetni az árát.

shutterstock 320089895
Távolról sincs vége, olvasson még »

Heti ezerből kijön egy BMW, mire nagy leszek

Dívány 2016. október 19., szerda 10:19

Ez a gyerek és a pénz dolog központi probléma minden egyes családban, és ha ez önöknél nincs így, akkor vagy a szőnyeg alá söpri a problémát, vagy már most olyan jól csinálja, hogy megemeljük a kalapunkat.

A gyereknek ugyanis onnantól kezdve, hogy közösségbe jár, és kezd találkozni az egyre erősebben tapintható társadalmi különbségekkel és elvárásokkal, a jóisten minden vagyona se lenne elég.

Kell ez! Kell az! Apa vedd meg! Anya, de mindenkinek van az osztályban!...- kis idő után pedig nem csak egyes státuszszimbólumként használt tárgyakra vágyik (amik aztán tényleg megdöbbentően szokatlanok tudnak lenni), hanem saját maga által birtokolt, saját maga által meghatározható célokra elköltött ún. zsebpénzre is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Digitális személyiség kell a gyereknek, nem riogatás

Primilla 2016. október 18., kedd 16:30

Az internet veszélyeiről már sokan és sokfélét írtak, mi is, és lassan ez az egész téma előlép valamiféle elkerülhetetlen főmumussá. Mert a gyerek netezik, amint eszközt kap a kezébe, és igaza van. A szülők meg közben frászt kapnak, hogy vajon milyen káros tartalomba fog belefutni az ártatlan, vagy mi hülyeséget fog csinálni online, amit örök életre ki fog dobni a Google kereső. A pánikolás, a károgás és a sápítozás már elég jól megy, de arra még nagyon kevés konkrét infót találtunk, hogy mit tehet a szülő, hogy felkészítse a gyerekét, és megvédje az online bajoktól.

Word Economic Forum összeszedte, hogy mi az a nyolc képesség, amit a gyereknek magáévá kell tennie a szülők segítségével ahhoz, hogy ne teljesen fogalmatlanul lépjen be a végtelen digitális univerzumba. Kicsit ugyan összetettebb, mintha a bölcsek kövét kínálnák tálcán, de végeredményben mégiscsak tök egyszerű dolgok ezek, amik a normális emberi együttélés szabályain alapulnak. Ehhez először három dolgot kell tisztán látni.

A valódi és a digitális világ összeolvad

A technológia egyre nagyobb hatást gyakorol a társadalomra és gazdaságra, az információelérés sebessége és jelentősége pedig exponenciálisan növekszik. A szakértők szerint a világ népességének 90 százaléka 10 éven belül internethasználó lesz, és ezzel a digitális és a való világ egyszerűen össze fog olvadni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem, nem tesszük szörnyeteggé agyonszeretett gyerekeinket!

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. október 17., hétfő 13:38

Időről időre feltörnek olyan hangok, amik megfogalmazzák, hogy a mai gyerekeket elkényeztetik, túl sokat foglalkoznak velük, és, hogy a legfurcsább szót idézzük: „túlszeretik” őket. Nemrég ismét felkapta a Facebook a hvg.hu 2008-as cikkét, amelyben egy nyugdíjas amerikai pedagógus írására hivatkoztak, aki valójában nagyon is különböző fogalmakat söpör egy kalap alá túlszeretés címén, összemosva a gyerek igényeire reagáló nevelést azzal, amikor valaki egyáltalán nem szab korlátokat, vagy éppen agyatlanul elkényeztet egy gyereket.

A lényegi mondanivaló, hogy manapság a felnőttek nem nevelői, hanem szolgái a gyerekeknek. A számára problémát jelentő szülői magatartásformák közt felsorol olyan, pszichológusi szemmel (és merem mondani, a legtöbb szülő szemével) egyértelműen építő szokásokat is, mint az esti mese olvasása. Neki mindenfajta törődés a túlszeretés kategóriájába esik.

Távolról sincs vége, olvasson még »

160 millió órával több jut a lányoknak, mi az?

Primilla 2016. október 16., vasárnap 15:37

Az ENSZ Közgyűlése 2011 decemberében nevezte ki október 11-ét a lány gyermekek világnapjának, hogy felhívja a figyelmet a jogaikra és a kifejezetten őket érintő problémákra. Ennek az egésznek az esélyegyenlőség elősegítése lenne a célja, és például olyan dolgokkal foglalkozik, hogy a lányok naponta és világszerte 160 millió órával többet töltenek házimunkával, mint a fiúk, de kitér arra is, hogy gyakran nem járhatnak iskolába, a nemi szervük megcsonkítására, vagy, hogy gyerekkorukban férjhez kényszerítik őket, és tinédzser korú anyákká válnak.

„A fizetés nélküli házimunkák túlzott terhe már kora gyermekkorban kezdődik, és csak fokozódik, ahogy a lányok elérik a kamaszkort” – mondta az UNICEF főtanácsadója, Anju Malhotra. „Ennek pedig az az eredménye, hogy a lányok kénytelenek lemondani a lehetőségről, hogy tanulhassanak, fejlődhessenek, vagy csak egyszerűen élvezzék a gyerekkorukat. Ez az egyenlőtlen munkamegosztás a gyerekeknél csak állandósítja a hagyományos nemi sztereotípiákat és a nők, lányok generációira háruló kettős teher enyhülését sem segíti.

Az UNICEF legújabb jelentése, amelyet a lányok világnapja alkalmából hoztak nyilvánosságra, arra is kitér, hogy a lányok által végzett munka kevésbé van szem előtt és többnyire kisebb is a megbecsülése. A lányoknak gyakran olyan feladatokat is el kell látniuk, ami egyébként a felnőttek dolga lenne, például a családtagjaikról – akár kisebb testvéreikről – való gondoskodás. A házimunka a lányok gyermekkorából vesz el és a játékkal, barátkozással, tanulással töltött idő rovására megy.
Egyes országokban ráadásul könnyen szexuális erőszak áldozataivá válhatnak, miközben tűzifát gyűjtenek vagy vizet hordanak.

Hol a legrosszabb lánynak lenni?

 A Save The Children elkészítette azt a listát, mely megmutatja, hol a legjobb és a legrosszabb lánynak lenni, a halálozási arányoktól kezdve a nemi egyenlőségig. A Save the Children szervezet 144 országot vizsgált meg, a csecsemőkori halálozás, a gyerekházasságok, az oktatás szempontjából, illetve ehhez hozzávették a női képviselők arányát a férfiakhoz képest. Az élen Svédország végzett, ezt követte Finnország, Norvégia és Hollandia. Az utolsó helyeken Csád és Niger végzett. Magyarország a 41.helyen végzett. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan lehet elnyerni a tizenéves elismerését?

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. október 15., szombat 19:39

Sokan előre félnek tőle, hogy mikor beköszönt a kamaszkor, el fog romlani a kapcsolatuk a gyerekkel. Akinél eleve vannak súrlódások, azért szorong, hova fajulhat ez még, akinek pedig igazán bensőséges a kapcsolata a gyerekével, úgy érzi, van mit veszítenie. Vajon tényleg törvényszerű, hogy ne legyünk jóban a kamasz gyerekkel? Nézzük, mi az, ami a szülőn múlik! 

Először is fontos leszögezni, hogy bár átfogóan szoktunk beszélni a kamaszkorról, a kamasz gyerekek ugyanolyan különbözőek, mint ahogy már a kisbabáknál is megmutatkozik a különböző temperamentum, a dackorszak is sokféle, és minden szülő, akinek több gyereke van, tapasztalja, hogy az egyikkel könnyebben egymásra hangolódnak, míg a másikkal nehezebben jönnek ki. A kamaszkor sem teszi egyformává a gyerekeket, még ha el is mondható általánosságban, hogy a kritikai érzéke bizonyára meg fog nőni a csemetének, és valószínűleg az eddiginél is érzékenyebb lesz arra, mennyire hiteles a szülő.

shutterstock 270919607
Távolról sincs vége, olvasson még »

Vádirat a modern iskola ellen, nem túlzás ez?

Primilla 2016. október 14., péntek 08:37

Az oktatás maradi, megöli a kreativitást, semmire sem jó, ami az iskolában folyik. A tanárok tönkreteszik a gyerekeket, és robotokat képeznek. Ehhez hasonló hangzatos állításokkal tele a világ, és az ilyen, a világ összetett dolgait egyszerűen megvilágító videók általában eléggé népszerűek, és a többség általában kritika nélkül el is hiszi, amit bennük állítanak.

A toptalq által magyarított videó azonban, még ha itt-ott általánosít vagy összemos, nagyon is fontos problémákra hívja fel a figyelmet, és nem a magyar, hanem az amerikai oktatási rendszerrel kapcsolatban. De nagyon kevés kivételtől eltekintve szinte minden ország oktatási rendszere ezekkel a kihívásokkal találkozik. 

Ez a videót most ízekre szedtük, és megnéztük, hogy mi igaz, és mi nem az állításaiból.  

Távolról sincs vége, olvasson még »

Otthontanulók: idén már három gyerek a házisuliban

Primilla 2016. október 13., csütörtök 19:08

Éppen egy éve kezdtük el itt a Díványon a magántanuló lányok mindennapjait bemutató sorozatunkat. Annak idején elmeséltük, hogy miért döntöttek úgy Éváék, hogy az egyébként kitűnő tanuló lányaikat kiveszik az iskolából, és magántanulóként folytatják.

Azóta kiderült, hogy bár igen komoly erőfeszítést és szinte állandó jelenlétet kíván az éppen az ötödik lányukat váró anyától, mindent egybevetve nagyon is megéri: a lányok jól haladnak, az eredményeik meggyőzőek, és főleg marad idejük és energiájuk élni. Az új tanév viszont alapvető változásokkal köszöntött be náluk.

shutterstock 337103486

A két nagyobb lányhoz, a most már negyedikes Marához és a harmadikos Riához idén már csatlakozott Lina is, aki idén kezdi az első osztályt. Jó nagy fába vágta a fejszéjét Éva, az anyukájuk, hiszen a két nagyobbat „készen” kapta, vagyis mire eldöntötték, hogy kiveszik őket az iskolából, és otthontanulók lesznek, addigra már mindketten túl voltak az első osztályon – vagyis írni és olvasni már tudtak valamennyire.

Nos, Lina is. Gyakorlatilag teljesen magától megtanult olvasni, vagyis főleg a nagyobbaktól, akiktől kérdezgette a betűket, aztán egyszer csak összeállt a kép. Most pedig már túl van jó néhány mesekönyvön, és leveleket, üzeneteket ír. Úgyhogy itt már csak a finomhangolás, a csiszolgatás van hátra, meg persze a folyóírás megtanulása – a normál iskolai munkafüzet alapján. Matekból is jól áll, a számokat ismeri (valahogy elleste, biztos figyelt a nagyoknál), és 100-ig simán összead és kivon fejben. Deriválni még nem tud.

Tanévkezdés extrákkal

A szeptember nem kezdődött valami stresszesen a család számára, délelőtt kilenckor, amikor a normál iskolások szülei már rég túl vannak a reggeli őrületen, és éppen lábon hordják ki a harmadik agyvérzést, hőseink, a lányok még javában aludtak.  Anyukájuk nem, mert ő éppen csomagolt; a hattagú család Balatonra utazott, egy kis utónyaralásra. Az első tesióra egy gigantikus csúszdaparkozás volt – szóval lássuk be, vannak előnyei az intézményen kívüli oktatásnak. Vicceltem. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Sótlannak bizonyult a menzareformon

MTI/Divany 2016. október 11., kedd 18:03

Több friss tej és só, illetve teljes tiltás a mesterséges édesítőszerekre - ezek az idei menzareform fő pontjai írja a kormány.hu. A tavaly szeptemberben bevezetett változtatásokat finomítják az idei tanévben a visszajelzések alapján.

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma tavaly közétkeztetési rendelettel próbálta biztosítani, hogy a közétkeztetésben naponta résztvevő több mint egymillió gyermek minél egészségesebben táplálkozzon. Az egészségtelen alapanyagok és a mesterséges édesítők száműzése, valamint a só és a cukor túlzott használatának visszaszorítása mellett szerették volna, ha az ételek továbbra is megfelelnek a magyar ízlésvilágnak.

A tavalyi tanév tapasztalatai azonban azt mutatták, hogy a gyerekek nem mindenütt fogadták osztatlan lelkesedéssel a megváltozott kosztot. A szándék jó volt, a fogadtatás viszont nem annyira, a gyerekek a legtöbbet a sómennyiség drasztikus csökkentése miatt panaszkodtak, azon belül is az ehetetlen levesek vezették a panaszlistát. Ennek oka az volt, hogy a kisebbeknél a sótartalom egy lépésben csökkent, átmenet nélkül.

Erre reagálva idén a hat év alattiaknál is lépcsőzetes csökkentik majd a sótartalmat. A só teljes elhagyása azonban nem cél, ellentétben a mesterséges édesítőszerekkel. Azokat minden korosztály számára tiltólistára teszi a minisztérium.  

Távolról sincs vége, olvasson még »

Sportorvosi pecsét kéne? Haha, sok sikert!

Primilla 2016. október 10., hétfő 17:29

Ha a gyerek komolyan sportol, és versenyez, előbb-utóbb szüksége lesz sportorvosi versenyengedélyre. A tök egyszerű, és formális vizsgálat viszont, ami az engedélyre ütött pecsét aktusát megelőzi, sokak szerint felér egy pszichikai erőnléti edzéssel.

Aki végigcsinálja, az tutira megtanulja tűrni a kudarcot, a monotonitást, uralkodni az érzelmein, és kitartásból is komoly leckét kap. 

shutterstock 143374384

Kollégánk végigjárta már az összes létező utat a két versenyző gyerekével, míg végül idén ősszel is sikerült beszerezniük a sportorvosi engedélyeket, de ezt a pár napot sosem fogja elfelejteni. Némiképp csökkenti a megkönnyebbülés érzését az a további tény, hogy fél év múlva meg kell ismételni a procedúrát, mert csak ennyi ideig érvényes a versenyengedély. De hát nincs más választás.

A naiv kezdetek   

Hivatalos sportorvosi versenyengedélyt nem adnak minden bokorban, de aki nem először fut neki, ezt már tudja. A versenyengedélyeket az Országos Sportorvosi Hálózat intézi, amelynek a központja a Sportkórházban van. Emellett van néhány kihelyezett rendelés, ami elvileg ugyanazzal a jogosítvánnyal rendelkezik: egy tesséklássék vizsgálat után pecsételhet.

Elvileg tök egyszerű az ügymenet: időben kérünk időpontot, ott pontosan megjelenünk, vizsgálat, pecsét, ennyi. Elvileg. Történetünk kiindulópontja az anya, aki szeptember 7-én nekilát, hogy az október 25-én lejáró engedélyt meghosszabbítsa.

Ja, a doktornő nem szokta felvenni a telefont!

Kolléganőnk először megpróbált a Sportkórházba időpontot kérni, egy egész délután hiába hívogatta őket, vagy nem vették fel a telefont, vagy foglaltat jelzett. Ekkor elkezdte hívogatni a lakhelyükhöz közeli rendelőintézetben lévő, kihelyezett sportorvosi rendelést, hátha ott hamarabb sikerrel jár. Mivel épp rendelési idő volt, ez nem tűnt reménytelennek. De ez hát ez sem jött össze, mivel ott szintén nem vették fel a telefont. Ezután felhívta a rendelőintézet központi számát, ahol közölték, hogy szeptemberre és októberre már nincs időpont, a novembert pedig még nem nyitották meg.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A tinikori depresszió öt jele, amire figyeljen

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. október 9., vasárnap 19:35

A tinik „depik” – gondolják sokan. Ha a mufurc arcokra, a derűsnek nem nevezhető zenékre, a sötét ruhákra (amit esetenként fekete körömlakk és rúzs egészít ki) gondolunk, na meg arra, ahogy begubóznak a szobájukba, érthető a megállapítás. Persze, nem minden kamasz ilyen, de sokakra illik ez a leírás. Noha ők nyilván nem mind depressziósak. Akkor mégis, honnan jöhet rá a szülő, hogy baj van, és mi is a depresszió tulajdonképpen, és mitől olyan veszélyes?

shutterstock 419310439

Ha megnézzük annak a görbéjét, milyen életkorban lesznek leggyakrabban öngyilkosok, sajnos kamaszkorban van egy kiugrás, tehát a tinédzserkor rizikó az öngyilkosság szempontjából. (A másik kockázatos időszak az időskor.) Az öngyilkosság mögött pedig a legjellemzőbb ok a depresszió és a reménytelenség. Ez már önmagában indokolja, hogy szülőként figyeljünk, egyszerű kamasz levertségről, vagy valóban depresszióról van-e szó. A másik ok, hogyha tényleg depressziós a gyermek, az nem fog csettintésre elmúlni, akkor segítségre van szüksége. Ez elsősorban valamilyen beszélgetésterápiát jelent, ami lehet egyéni vagy a családterápia. Súlyos esetben felmerül a gyógyszerszedés szükségessége.

Távolról sincs vége, olvasson még »

12 illemszabály, amit minden gyereknek tudnia kell

Miklya Anna 2016. október 8., szombat 12:49

Bár a gyerekeket ma már lazábban neveljük, van néhány olyan alap társasági norma, amit érdemes minél korábban elkezdeni megtanítani nekik. Félreértés ne essék, nem a saját nevelési normáinkat szeretnénk mások gyermekeire ráerőltetni, és azt sem gondoljuk, hogy szigorú kánonja lenne az illemnek.

De bizonyos társadalmi viselkedésmintákat minél idősebb egy gyermek, annál inkább elvár tőle a környezete, ezért érdemes felvértezni velük. A lista természetesen szubjektív, várjuk kiegészítéseit, és tapasztalatait a kommentekben!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Segítség, nem megy a gyereknek a tanulás!

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. október 7., péntek 17:59

A kisiskolás kor fő lehetősége és feladata, hogy a gyerek megtapasztalja, képes valamilyen teljesítményt létrehozni. Ha találkoznak a gyerek igényei az iskola tulajdonságaival, akkor élvezi a kölyök, hogy egyre többet tud, büszke magára, szinte lubickol a sikerélményekben. Persze, sok múlik az iskolán, a tanítón, a tanárokon. Ha forszírozott elvárások és szorongás övezi a tanulást, akkor nehéz megélni ezt a belső elégedettséget.

Természetesen nemcsak az iskola hibája lehet, ha gond van a tanulással. A szülőben számos dilemma merülhet fel annak kapcsán, hogyan reagáljon, ha rossz jegyeket hoz a kölyök, ha kiderül, hogy nem érti, amit tanítanak, ha nem úgy halad, ahogy azt előzőleg elképzelte apa és anya, vagy akár maga a csemete.

A megoldást érdemes két részre bontani: egyik, hogy van-e olyan objektív ok, körülmény, ami megakadályozza a gyereket, hogy a képességei szerint teljesítsen. A másik a hozzáállás: mit kezdjünk vele, ha a vártnál többet botladozik, hogyan beszélgessünk vele erről.

shutterstock 185899193
Távolról sincs vége, olvasson még »

Egy fél film erejéig itt a régi Tim Burton!

Miklya Anna 2016. október 6., csütörtök 17:23

Amikor a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyv megjelent a Kossuth kiadónál, az első dolgom volt beszerezni belőle egy példányt és kritikát írni róla. A könyv egészen különleges volt: a szerzője egy eredetileg grafikus srác, régi, vintage képek gyűjtője, és ezek megbuherálásával alkotta furcsa szereplőit.

887707 33
Fotó: port.hu

A könyv teljes grafikai megvalósítása újszerű: bizarr, de kedvelhető, kicsit steampunkos, kicsit morbid világot alkotott. Miután letettem, két gondolatom támadt: ez a könyv filmben jobb lenne. És a filmet Tim Burtonnek kéne rendeznie.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Több fa a gyerek körül=jobb jegyek a suliban

Puskás Pálma 2016. október 4., kedd 07:55

Nagymamám is megmondta, hogy ne üljek annyit a szobában, hanem menjek a friss levegőre. Bár egyes egészségügyi témájú meglátásait a tudomány később nem támasztotta alá (ha sok vizet iszol, nem nől béka a hasadban), a természeti környezet gyermekekre, illetve az idegrendszerre kifejtett áldásos hatását mostanra meglepően sok kutatás igazolja.

Igen, valóban agresszívak és figyelemzavarosak lesznek a gyerekek, ha az életterükből hiányzik a természeti környezet és túlteng benne a beton. Jobban teljesítenek az iskolában, ha sokat vannak a zöldben – de még az is számít, hogy fák vannak-e a házunk előtt vagy parkoló.

shutterstock 104475683

Természethiányos szindróma

Richard Louv, a téma egyik élharcosa és több könyv szerzője alkotta meg a pszichiátriai diagnózisok mintájára a „nature deficit syndrome”, azaz természethiányos zavar kifejezést. Ez természetesen nem egy diagnózis, csupán érzékletes leírása annak a problémának, amely manapság sok gyermeket érint: hogy kénytelenek nélkülözni a természeti környezet áldásos hatásait. Mert olyan helyen laknak, ahol több a térkő, mint a bokor; vagy mert olyan életvitelt folytatnak (vagy a szüleik folytatnak olyat), amibe nem fér bele az erdei séta.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A hét legmenőbb videóját a Kölcsey gimi csinálta!

Miklya Anna 2016. október 1., szombat 19:16

A világ talán még sosem volt olyan kicsi, mint most. Egy nagy közösségben élünk, annak minden pozitívumával, negatívumával, örömével, bánatával, kiszolgáltatottságával együtt: soha nem volt ilyen egyszerű eljutni Thaiföldre, egzotikus ételeket kóstolgatva henteregni a fehér homokon, de sose éreztem magam ilyen közel egy-két kontinensekkel arrébb dúló fegyveres összecsapásokhoz, háborúkhoz, földrengésekhez, tömegszerencsétlenségekhez, katasztrófákhoz, hiszen nem csak a hírük, hanem a hatásuk is órák alatt eljut hozzám: változik a tőzsde, a benzin ára, meg még ezeregy dolog, változik az egész világ. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Anya vagyok, és 17 évig oltottam tüzeket

Schütz Gabriella 2016. szeptember 30., péntek 10:04

Csepregi Csilla 17 évig volt tűzvizsgáló. Amióta megszületett a kislánya, a tűzvédelem oktatása a hivatása, küldetésének tekinti, hogy a legkisebbek is megtanulják szüleikkel együtt, hogyan kell megelőzni a tüzet, mit kell tenni, ha fellobbannak mégis a lángok, vagy hogyan kell kezelni az égési sérüléseket.

Megdöbbentő, de ma Magyarországon a nap minden órájában van valaki, akinek az otthona lángra kap, és még a felnőttek közül kevesen vannak, akik tökéletesen tisztában vannak azzal, mit lehet, mit tilos, és hogyan kell cselekedni ahhoz, hogy lehetőleg mindenki időben biztonságba kerüljön. A gyerekekkel pedig még annál is kevesebbszer merül fel ez a téma, pedig számtalan tragédia megelőzhető lenne, ha jobban felkészítenénk a kicsiket is. Csilla ezen dolgozik, és erről mesélt nekünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Aki kéthavonta 80 kiló játékot csempész Szíriába

Miklya Anna 2016. szeptember 29., csütörtök 19:32

Rami Adham negyvenöt éves, szír származású, hatgyermekes családapa. 1988 óta Finnországban él a családjával együtt, de nem feledkezett meg szír gyökereiről. Már a háború kezdetekor egyértelművé vált számára, hogy segíteni szeretne a humanitárius munkában: 2012-ben létrehozta a Suomi Syria jótékonysági szervezetet, hogy étellel és lakhatás megszervezésével segítsék a szír háború országban maradt károsultjait.

A pénzügyi segítség azonban nem bizonyult elégnek a számára: úgy érezte, tettekre van szükség. „Összeszedtem pár ezer eurót, alapvető dolgokat vásároltam, gyógyszereket, takarókat, és elutaztam a török-szír határhoz, hogy találkozzak a menekültekkel.” Útja előtt azonban hároméves kislánya, Yasmine behívta a szobájába, és megkérte, hogy vigyen a játékaiból a szír gyerekeknek. Az ötlet megtetszett Raminak, hogy így egy egész zsáknyi, kb 50-80 db játékot vitt be a határon keresztül Aleppóba. „Vettünk élelmiszert is, és azt vettem észre, hogy körülvesznek a gyerekek, jönnek oda hozzám, de nem az ételért. A játékok érdekelték őket”

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így szóljon a kamaszhoz, hogy megértse, mit kér

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. szeptember 28., szerda 16:42

Az ember lánya, fia sosem repes a boldogságtól, ha a szülő kritikát fogalmaz meg azzal kapcsolatban, mit ne így csináljon, mi nem jó, miről kéne leszokni. De valljuk be, felnőttként is jobban szeretünk dicsérő szavakat hallani, mint hogy mi a probléma velünk. Miért is lenne másképp a gyerek? Tizenéves korban még sérülékenyebb a fiatal önérzete, hiszen abban a időszakban van, mikor számos kérdés gyötri saját értékességét illetően, ha pedig azt jelzi vissza a szülő, baj van vele, akkor nagy eséllyel támadásba lendül, vagy sértődötten visszavonul.

shutterstock 413618365

Kezdjük azzal, hogy mielőtt bármit mondanánk, gondolkodjunk el, mi a célunk vele, és miért probléma, ami szerintünk az. A fő kérdés, használ-e, amit mondani akarunk: használ a gyereknek, mert jó irányba változhat tőle, vagy nekünk, mert nem kell tovább frusztrálódnunk? Ha például az nyomja a szívünket, hogy nem kedveljük az új barátnőjét, vagy szerintünk vacak a kedvenc zenéje, akkor kérdés, feltétlenül hangot kell-e ennek adni. A véleményünket persze mindig elmondhatjuk, csak ne azzal az elvárással, hogy egyetértésre jussunk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nemcsak tanítani, szeretni is kéne a gyerekeket!

Primilla 2016. szeptember 27., kedd 09:40

Csodálatos videót találtunk a nagy interneten, hatásvadász, mint egy borotvareklám, és egyszerű, mint egy politikai kampányüzenet, a mondanivalója miatt mégis megéri, hogy foglalkozzunk vele egy kicsit.

Arról van szó, hogy hogyan érzi magát egy gyerek az iskolában akkor, ha a felnőttek (a tanár, a buszsofőr vagy konyhás néni) mogorvák, és csak magukkal meg a telefonjukkal foglalkoznak. Ha soha nem mosolyognak a gyerekekre, és a legfontosabb elvárás az, hogy néma kussban üljék végéig a napokat, sőt, lehetőleg észre se lehessen venni, hogy a világon vannak.

Ezzel szemben a film második felében még a nap is jobban süt, mert ez meg arról szól, hogy milyen szuperül érzik magukat a gyerekek akkor, ha a felnőttek szeretik őket és odafigyelnek a rájuk, a férfiak pacsiznak velük, a nők megölelik – és főleg beszélnek velük, és hagyják beszélni őket. Az oktatás nem frontálisan folyik, hanem megvitathatják a feladatokat, közösen dolgozhatnak és együtt ötletelhetnek. De a legfontosabb, hogy kimondhassák a véleményüket, hogy mit gondolnak a dolgokról és a világról, és ezáltal szabad emberekké váljanak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Depis egyetemista lesz az ovi lúzere

Dívány 2016. szeptember 25., vasárnap 18:19

Az egyetemista korosztály lelki egészségére nagyobb veszély a korábbi kortárs szekálás, mint akár egy nemi erőszak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ilyen 16 évesnek lenni 2016-ban - a világ körül

Dívány 2016. szeptember 24., szombat 17:06

16 lány a világ minden pontjáról, akik megmutatják, hogy milyen az élet 16 évesen 2016-ban

A 16. év? A legtöbbünk számára ez az év a jogosítvány megszerzésének vágyáról, az első bálról és bulikról, vagy éppen az első szerelemről szólnak. Néhány tizenévesnek azonban egy új élet kezdetét jelenti egy idegen országban, miután el kellett menekülnie a háború sújtotta otthonából, más ekkor nyújtja be az első szabadalmát, van, akinek ekkor jön el az idő, hogy felvállalja homoszexualitását, esetleg pont ekkor kell elkezdeni a divatról blogolni.

Valójában tehát annyi lehetősége van annak, milyen 16 évesnek lenni, ahány 16 éves lány él szerte a világban – szóval nagyjából úgy 50 millió.

Celeste Hoang, a projekt szerkesztője szerint ahogy ők mindannyian egyedi életet élnek, ugyanúgy megvannak a közös pontok is abban, milyen 16 évesnek lenni, teljesen mindegy, hogy ki vagy, vagy éppen honnan jöttél.

„Ezek a 16 éves lányok különböző kultúrákból, helyekről, családi körülmények közül érkeztek, más-más szociális és gazdasági háttérrel rendelkeznek – mondta el –, mégis rengeteg hasonló dologgal küzdenek az életükben.”

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lányok, programozzatok, és tietek a jövő!

Miklya Anna 2016. szeptember 23., péntek 21:04

A Skool egy olyan, alig kétéves oktatási cég, ami fő céljának azt tűzte ki, hogy a még fogékony, kisiskolás, vagy kamaszkorban bevonja a lányokat is a programozásba. Az, hogy valakit érdekelnek a bitek, és a programsorok gyártása, egyáltalán nem „fiús”, vagy „lányos”, valami belénk rögzült furcsa szexizmus miatt mégis annyira beleneveljük a gyerekekbe az ellenkezőjét, hogy igen kevés lány ül aztán az informatikai képzések padjaiba.

Pedig agyuk az lenne hozzá. A Skool egyik új projektjeként programozó versenyt írt ki lánycsapatok részére: a ScratchMeccs második évfordulójára most indult el a jelentkezés. Az esemény sajtóbemutatóján jártunk, ahol megismerkedtünk az első évad nyertes lánycsapatával, és közösen fejlesztett játékukkal is.

A Scratch egy egyszerű, panelekből felépülő programozási nyelv, amit bárki képes pillanatok alatt megtanulni. Tanulása senkit nem tesz azonnal képes arra, hogy más, nehezebb, bonyolultabb nyelveket is használni tudjon, viszont a programozáshoz szükséges gondolkodást, logikát, folyamatot tökéletesen el lehet sajátítani a segítségével, ez pedig olyan alap, ami később bárkinek jól jöhet az életben, még akkor is, ha soha nem lesz köze semmilyen IT szakmához. Ha meg igen, akkor pláne.

Távolról sincs vége, olvasson még »

45 éve kutatják, mit kell tenni a nagyon okos gyerekekkel, íme

Puskás Pálma 2016. szeptember 22., csütörtök 10:23

A legtöbb szülő valószínűleg azt szeretné, ha gyereke okos lenne. Esetleg kiemelkedően okos, mi több, akár zseni. A kiemelkedően okos gyerekek nevelése azonban problémákat is felvet: hiszen ha a gyerek lemarad matekból, akkor elvisszük korrepetálásra, ha meg diszlexiás, akkor elvisszük fejlesztésre. De mit csináljunk vele, ha oviban már regényeket olvas, alsóban meg okosabb a felsős matektanárnál is?

A jelenleg uralkodó nézet szerint a lemaradó gyerekeket fejleszteni kell, míg az okos gyerekkel nem kell túl sok mindent csinálni, hiszen úgyis okos, majd fejlődik maga. Egy 45 évig tartó amerikai kutatás vezetője azonban máshogy gondolja: szerinte, és eredményei szerint a tehetséges gyerekeket fel kell kutatni, ki kell szűrni, és számukra megfelelő kihívásokkal teli, különleges oktatást kell biztosítani, hiszen így nagyobb eséllyel lehetnek belőlük a jövő szemléletformáló tudósai és mérnökei.

shutterstock 124002766
Távolról sincs vége, olvasson még »

Befizette már a tankönyvcsekket, amit nem kapott meg? Ejnye!

Primilla 2016. szeptember 21., szerda 13:58

Szeptember 15-én lejárt a tankönyvcsekkek befizetésének határideje, csak hát sajnos van egy kis gond: méghozzá az, hogy a jó sok szülő még meg sem kapta a szóban forgó csekket. Mondjuk ez legyen a legnagyobb bajuk, ha a könyveket úgy egyébként megkapták a gyerekek – és ezzel idén nem igazán voltak nagy problémák szerencsére.

A csekkek ugyanis információink szerint több iskolába kettesével érkeznek meg – mármint egy nap két gyereknek tudják odaadni a befizetni valót. Ezen persze elmélázhatnánk egy kicsit, hogy most komolyan, sárga csekkezünk a XXI. században, meg a mobil kommunikáció korában? De ha csekk van, meg postára rohangálás, akkor ezt kell szeretni. (Meg is lehet úszni, mindjárt mondjuk, hogyan.)

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés