KÖLYÖK

Így használhatja növényitatónak az eldobható pelenkát

marilla 2015. február 15., vasárnap 09:08

Eszembe nem jutott volna soha az eldobható pelenka háztartási újrahasznosítása, a napokban azonban olyan ötletre bukkantam az interneten, amit tavasszal biztosan ki fogok próbálni. Érdekes közös kisérlet lehet már iskolás korú gyerekekkel, ami megmutatja, mire lehet használni a pelenka nedvszívó kristályait, és nem mellesleg hasznos végeredménnyel jár. Minden ötlet arra alapoz, hogy a pelenka belsejében található kristályok akár saját súlyuknak hatvanszorosát képesek felvenni a vízből.

Az eldobható pelenka szuperjó nedvszívó belsejét felhasználva segíthet a szobanövények életbentartásában, az elültetett pelenkabél zseléként magába szívja a vizet, azt lassan adja le, így nagyon sokáig nedvesen tartja a növényeket, megvédve azokat a kiszáradástól. Emellett ráadásul szuper házi jégpakolás is készíthető belőle.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Képregényajánló nem olvasó kiskamaszoknak

Puskás Pálma 2015. február 13., péntek 12:03

Barátnőm, Eszter nemrégiben szokatlan problémával szembesült: kisfia már tizenegy éves, és gyakorlatilag nem hajlandó olvasni. Pedig olvasni tud, és még csak nem is diszlexiás, csak mivel sohasem gyakorolta valami túl sokat, ezért lassan olvas, és mivel lassan olvas, nem élvezi, és mivel nem élvezi, nem olvas. Az olvasás pedig nem csak azért fontos, mert felnőve így nem fog tudni értelmiségi társaságban elbeszélgetni Esterházy Péter vagy éppen George R. R. Martin legújabb művéről, hanem azért, mert az olvasás és szövegértés hiánya szinten minden területen hátráltatja az embert - legyen szó orvosi egyetemi tanulmányokról vagy a lakáshitel-szerződésünk áttekintéséről. Persze, mivel a szülők és az iskola erőltetné, hogy olvasson, ez kötelességé vált, és szinte kizárt, hogy a gyerek bármi élvezetet leljen benne. Ördögi kör.

Eddig ebben semmi szokatlan nincs, az most következik: a tanító néni azt javasolta, olvasson képregényeket, mert ott nem ijeszti el a gyakorlatlan olvasót a hatalmas szöveg, a gyerekek többnyire élvezik, a képregények olvasása ugyanakkor a tévénézésnél jóval nagyobb aktivitást kíván a befogadó részéről is és ezzel az átmenettel szinte észrevétlenül át lehet majd vezetni a picit hosszabb szövegek birodalmába. Eszter gyerekesnek tartotta az ötletet, de azért elindult a könyvesboltba, ahol végképp elbizonytalanodott, ugyanis a Garfield-zsebkönyv mellett rögtön talált egy, a holokausztról szóló képregény-könyvet. Akkor mit vásároljon a tizenegy évesnek?

Szakértőink segítségével összeszedtük, melyikek azok a magyarul is kapható képregények, komolyak és viccesek egyaránt, amiket jó szívvel ajánlanánk a tíz-tizenhárom éves korosztálynak - akár szeretnek olvasni, akár most fogják megszeretni azt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Meddig kísérgeted még? Tud járni egyedül is!

Primilla 2015. február 12., csütörtök 14:19

Amikor iskolát választunk a gyerekeinknek, rendszerint évekre, akár egy évtizedre előre kell kalkulálni. Például azzal, hogy az intézmény milyen távol esik az otthonunktól, meg tudja-e közelíteni a kölyök önállóan, gyalog, kerékpárral vagy tömegközlekedéssel.

Néhány évig persze kísérgeti, hordja a szülő, ám előbb-utóbb ez nem csak nagyon fárasztóvá, hanem cikivé is válik, és igény mutatkozik a szabadabb mozgásra, a gyerek és felnőtt részéről egyaránt. Ha bevállalunk egy kizárólag autóval megközelíthető iskolát, akkor elég mély levegőt kell venni hozzá, mert nem biztos, hogy - több gyerek esetén akár - tíz év múlva is ugyanolyan jó ötletnek fog tűnni, hogy minden reggel és délután leszállítsuk és összeszedjük őket. 

A mostani szülők nyolc-tízéves korukban már vidáman közlekedtek egyedül. Én például harmadikos koromban a testvéremmel simán hazabuszoztam iskola után, és fel sem merült, hogy a pár utcával arrébb lévő zeneiskolába bárki elkísérjen a napköziből, pedig akkor még csak hétéves voltam. 12 évesen a barátnőmmel már keresztül-kasul bebicikliztük a várost, és nem éreztük, hogy veszélyben lennénk. Az önállóság csimborasszója a szomszéd kisgyerek volt, aki ötévesen egyedül járt az óvodába, ami akkor még nagyon vicces volt, ma viszont már gyakorlatilag elképzelhetetlen.

Ma már a lányom zeneóráit nem is elsősorban az ő, hanem az én időbeosztásomhoz próbálta igazítani a zenetanár. Azt mondta, fel sem merül, hogy egy 12 év alatti gyerek egyedül érkezzen. Ezen egy kissé megütköztem, mivel nekem egyáltalán nem áll szándékomban 12 éves koráig kísérgetni a gyerekeimet, bár nyilván ebben az is szerepet játszik, hogy vidéki kisvárosban élünk, ahol szerintem egy jól ismert útvonalon öt-tíz perc sétát nyugodtan megtehet már egyedül is egy harmadik-negyedikes gyerek. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Márpedig a beteg gyerek maradjon otthon!

marilla 2015. február 11., szerda 15:02

A hatodikosok már csak négyen vannak, a tanárok fele is beteg. Az oviban meg összevonták a négy csoportot kettőbe, de így is nagyon szellősen vannak - meséli a szomszédasszony.

Tombol az influenzajárvány, én meg hetek óta tömöm a gyereket vitaminnal, kúraszerűen Béres Cseppel. Nem kevés pénzbe kerül az immunrendszerének megerősítése, hogy egészséges maradjon és ne hiányozzon az iskolából. Igen, az a fajta balek szülő vagyok, aki, ha köhög a kölyök, orvoshoz küldöm, külön megkérve a dokit, hogy írja ki a gyereket a teljes gyógyulásig.

Szomszédasszony szerint persze túlreagálom ezt a dolgot, ő például mindig tart otthon gyógyszert, beadja a gyereknek, majd elzavarja iskolába, amíg nincsen láza, járjon csak rendesen, még a végén lemarad a tananyagokról. Ráadásul ő sem tud annyi szabadnapot kivenni, ahányszor beteg Jancsika. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Iskola Angliában: gyakorlatias, befogadó, és konzerválja a kasztrendszert

Primilla 2015. február 10., kedd 11:47

Kriszta Magyarországon született és itt végezte az iskoláit, de már évtizedek óta az angliai Brightonban él. Férje angol, bankban manager. Két gyermekük, a 12 éves Sophie, és a 7 éves Peter anyanyelve szintén az angol lett – Kriszta is ezen a nyelven beszél otthon hozzájuk. A család az angol középosztály életét éli. Kriszta szerint, ha az angliai oktatásról beszélünk, akkor az osztály hovatartozástól nem lehet eltekinteni, az oktatási rendszer ugyanis meglátása szerint nem hogy enyhítené a különbségeket, hanem alátámasztja a merev társadalmi rendszert.

Angliában az iskola ötéves kortól kötelező, de általában már négyévesen elkezdik a nulladik évfolyammal. Egy-egy osztályba mindig ugyanaz a korosztály jár, még bukás sincs, olyan tehát nem fordulhat elő, hogy akár egy-másfél év korkülönbség is legyen az osztálytársak között, mint itthon. Ezért aztán mindenki igyekszik minél előbb iskolába adni a gyermekét, nehogy emiatt induljon hátránnyal. Kriszta szerint éppen ezért elég nehéz, mondjuk egy Magyarországról érkezett kisgyereknek beilleszkedni, hiszen egy hatéves angol gyerek már tud írni, olvasni és alap matematikai műveleteket is el tud végezni, míg egy ugyanilyen korú, Magyarországon élő kisgyerek az iskolának még a közelében sem járt. A frissen beköltözötteknek áthidaló iskola vagy osztály nincs, vannak viszont szakemberek, akik felzárkóztató órákat tartanak. Általában úgy veszik, hogy a legtehetségesebbek 3 hónap alatt tanulnak meg kommunikálni az új nyelven, az átlagnak ehhez egy év kell, a leglassúbbak azonban két évet is kapnak erre.

Az iskolarendszert megpróbáljuk érthetően leírni. Az oktatás 4 éves kortól 11 éves korig az ún. primary school-okban folyik. Ezt az időszakot helyenként két részre bontják, így a gyerekek 4-7 éves korig az infant school-ba, 7-11 éves korig pedig a junior school-ba járnak. Ez után a secondary school (középiskola) következik. Ezek egy része 16 éves kortól felső középfokú oktatást is nyújt (sixth form), ugyanakkor működnek külön erre specializálódott sixth form college-ok vagy further education college-ok, ezekbe 16-18 éves korig járnak a gyerekek. A középiskolákba nincs felvételi, Anglia egyes részeiben azonban még ma is működnek hagyományos gimnáziumok (grammar schools), amelyekbe a belépést a diákok szűrése előzi meg. A sixth form általában egyetemi előkészítő. Akik nem mennek sixth formba, azok college-okba mennek szakmát tanulni. Hogy még bonyolultabb legyen, elég sok egyetemet is College-nak hívnak, de ez ne tévesszen meg senkit.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne vegye félvállról a kamaszszerelmet!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. február 9., hétfő 16:35

A kamaszkorra gondolva talán az elsők között jut eszünkbe, hogy ez a nagy szerelmek, rajongások, első kapcsolatok kora. A fiatalok érdeklődése a szex és szerelem felé fordul. A lányoké általában valamivel előbb, mint a fiúké, persze nincs ebben kötelező menetrend. Ahogy abban sincs, hogy ez az érdeklődés miben nyilvánul meg: szexuális fantáziákban, idolok iránti magasztos, plátói rajongásban, vagy valós próbálkozásban hús-vér emberekkel.

Vannak szülők, akik megijednek a hirtelen fellépő vehemens érzésektől, amiknek, bár nem feltétlenül avatja be a gyerek, a jelei láthatók. És van szülő, aki éppen, hogy bagatellizálja a kamasz érzelmeit, mondván, ez még nem igazi szerelem, nem igazi kapcsolat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Menő: Norbi hetekig készíti elő a játékvilágokat a gyerekeinek

Puskás Pálma 2015. február 8., vasárnap 22:51

A szerepjáték, vagyis annak klasszikus, asztal mellett, kockadobással játszott formái a mai harmincas-negyvenes felnőttek tinédzserkorában élte fénykorát Magyarországon, ugyanakkor a mai kamaszok körében is vannak rajongói. A mi szüleink még többnyire némi értetlenkedéssel, mások esetleg félelemmel vegyes rosszallással figyelték a fantáziavilágokban való több órás elmerülést, ugyanakkor a társasjátékok egy formájaként a szerepjáték arra is alkalmat adhat, hogy szülőként együtt játszhassunk és alkothassunk saját gyermekeinkkel.

Norbert két kamasz édesapjaként rendszeresen játszik tizenhét éves gyermekeivel és azok barátaival. De mégis mi ez az egész, honnan veszi az ötletet egy apuka ahhoz, hogy mesélőt játsszon, nem káros-e, és hogyan kell elképzelni a gyakorlatban? Erről faggattuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kicsit autista gyerek normál suliban

Puskás Pálma 2015. február 8., vasárnap 15:19

Az autizmus kifejezés hallatán egészen különféle dolgokra gondolhatunk: van, aki súlyos, intézetben ápolt, értelmi fogyatékos gyerekekre asszociál, és van, aki társaságban kissé ügyetlen matekzsenikre. Ez nem véletlen, hiszen az autizmus úgynevezett spektrumzavar, ami azt jelenti, hogy nagyjából a fenti két véglet között bármilyen előfordulási típusa, fokozata megtalálható.

A valóban speciális nevelést, súlyosabb esetben ápolást is igénylő esetek mellett gyakoriak az átlagtól alig eltérő, esetleg ránézésre teljesen átlagosnak tűnő gyermekek. Ők normál oviba, iskolába járnak, és ugyanolyan életet élnek, mint a nem autista társaik. Mindemellett az ő esetükben is érdemes felállítani a diagnózist, hiszen némi fejlesztésből ők is profitálnak, nem beszélve arról, hogy a szülőknek nagy segítség lehet, ha jobban értik a gyermekük „furcsa” viselkedését, reakcióit.

Nóra harmincnyolc éves, két iskoláskorú gyermeke van. Egyikük, a jelenleg hatodikas Krisztián körülbelül négy és nyolc éves kora között viselte az „autizmus spektrumzavar” diagnózist. Külső szemlélő számára a kisfiú korábban sem tért el igazán a többi gyerektől, a fejlesztő foglalkozások hatására pedig néhány évvel ezelőtt „lekerült” róla a diagnózis, vagyis a vizsgálatok során a szakemberek szerint már nem felelt meg a zavar diagnosztikai kritériumainak, normál iskolába jár.

Mégis volt néhány dolog, ami mind a kisfiú, mind a szülei számára nehézséget jelentett. Krisztián anyukájával technikákról, fejlesztésről, különbségekről beszélgettünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Minél deviánsabb egy kamasz, annál érzékenyebb

Mártonffy Zsuzsa 2015. február 6., péntek 18:20

Illésné Áncsán Aranka nevét Oláh Ibolya kapcsán ismerte meg az ország. Ő volt a tiszadobi gyermekotthon vezetője, ahol az énekesnő is nevelkedett. Itt problémás állami gondozott kamaszok éltek. Aranka 26 ott töltött év után 2012-ben jött el Tiszadobról, mikor pályázatot írtak ki az otthon vezetésére, és azt nem ő nyerte meg. Azóta a kecskeméti SOS Gyermekfaluban ő a lakásotthonok szakmai vezetője. A lakásotthonokban az önállósodást próbálgató kamasz és nagykorú neveltek élnek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

De miért pont egyházi iskolába jár?

Primilla 2015. február 6., péntek 13:43

A KRESZ kontra hittan poszt kapcsán sokan feltették a kérdést, hogy ha ennyire nem tetszik a hitéleti oktatás, akkor miért írattam a gyereket egyházi iskolába. Először is: nem a hittannal van bajom, hanem a fontossági sorrenddel. Megpróbálom megvilágítani, hogy hosszas és felelős megfontolás után miért adtam egyházi iskolába a gyerekemet – annak ellenére, hogy a KRESZ-t fontosabbnak tartom a hittannál.

Kezdjük az alapokkal. A rendszerváltás után az egyházak elkezdték visszakérni és -kapni a régi iskoláikat, az általános iskolák többsége azonban az önkormányzatok fenntartásában volt. Az egyre súlyosabb alulfinanszírozottság miatt ez a feladat az idő előrehaladtával kezdett púp lenni a települések hátán: az állami normatíva, ami egy-egy tanuló után járt, egyre kisebb részét fedezte a valós költségeknek, amit az önkormányzatoknak valahonnan ki kellett pótolniuk. 2010 után aztán úgy változtak a szabályok, hogy az önkormányzatok kimondottan jól jártak, ha átadták az iskoláikat valamelyik egyháznak.

Ezt sokan meg is lépték, így az utóbbi négy évben 50 százalékkal több egyházi fenntartású oktatási intézmény lett az országban, 2002-höz képest pedig megkétszereződött ezek száma. Vagyis sok helyen a „közeli iskola” egyszer csak katolikus, református vagy evangélikus iskola lett. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nna, fiam, mit adott neked a cucc?

Primilla 2015. február 4., szerda 21:18

Ha a gyerek inni akar, vagy el akar szívni a haverokkal egy spanglit, a szülő akár a feje tetejére is állhat, akkor is meg fogja tenni. Ez azonban még nem a világ vége. Zacher Gábor toxikológus, a Honvéd kórház Sürgősségi osztályának vezetője szerint az alkoholnak jobb az utánpótlás nevelése, mint a Puskás Akadémiának, a drogháborút pedig már rég elveszítettük.

A nikotinról nem szívesen beszél, mert maga is dohányos. A gyereknevelési kérdésekről azonban annál inkább; a legfontosabb, hogy legyen a szülő és a gyerek között folyamatos kommunikáció, merjünk tőlük kérdezni és tanulni. És lehetőleg ne vájkáljunk a szürkezónájukban.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Korai menstruációt hoznak a cukros üdítők

marilla 2015. február 3., kedd 09:27

Azok a lányok, akik gyakrabban isznak cukros üdítőket, nagyobb valószínűséggel kezdenek el menstruálni fiatalabb korukban - állítja a Harvard Medical School egy új tanulmányában.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ilyen a jó szülő egy tizenéves mellett

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. február 1., vasárnap 20:44

Sokat beszélünk arról, milyen a jó szülő, ilyenkor olyanokat szoktunk felsorolni, hogy érzékeny a gyerek jelzéseire, igényeire, válaszkész, kiszámítható és még sok egyebet. Ezek egyformán érvényesek egy baba és egy nagykamasz melletti szülőre is. De ha ennél konkrétabban nézzük, hogyan viselkedjen az apa és az anya a gyerekkel, sokat változik ez az életkorának megfelelően. Vannak, akik nagyszerű szülei egy kisgyereknek, de elvesztik lábuk alól a talajt, mikor kamaszodni kezd. Mások épp akkor találják meg vele a hangot.

A tizenéves gyerek mellett legfőképp az lesz jó szülő, aki képes egyszerre elfogadni az eltávolodást, hogy a gyereknek saját gondolatai vannak, esetleg olyan stílust, ízlést hoz a családba, ami tőle idegen, ugyanakkor képes megtartani és jelezni az érzelmi közelséget. Más szavakkal: bizonyos témákban elengedi a kontrollt, másban nagyon is résen van.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lop a gyerek! Rendőrért kiáltsunk?

Gantner Ádám, író 2015. január 31., szombat 11:27

Minden szülő rémálma, ha tolvaj kerül a családba. A szerencsésebb szülők soha nem ismerik meg a kevésbé szerencsés szülők által megszégyenülten elmesélt „Tolvaj van a családomban” szégyen érzetét.

Mielőtt még szólásra emelkednénk, álljunk meg egy őszinte pillanatunkra, és nézzünk magunkba: ki az, aki még soha nem csent el bármit is, vagy tett bizonytalan, óvatos kísérletet tolvajlásra gyerekkorában, akár heccből, kíváncsiságból, vagy csak kalandvágyból, a haverok cukkolására, vagy önmaga élvezetére?

Akár egy szőlőszem lecsípése a zöldséges standokról, egy feledésbe merült, ki nem fizetett, de már felfalt Túró Rudi nagybevásárláskor, véletlenül a hónunk alatt felejtett újság! Apróbb baleset, akár ártatlannak is nevezhető, de mégiscsak elkövetett lopás.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A nyelvtanulók nyolc típusa, és személyreszabott démonjaik

Bakos Eszter 2015. január 30., péntek 14:19

Tegnap keresett meg egy hölgy, és azzal kezdte a beszélgetést, hogy mehetne ő nyelviskolába is tanulni, mert kifizetik neki, de nem tartja hatékonynak, meg különben is rázza tőle a hideg. Ó igen, a csoportos nyelviskolai nyelvtanulás! Én is ültem mindkét oldalon: két nyelvet is tanultam nyelviskolában, és jó 6-7 évet nyelvtanárként is lehúztam az egyikben.

A telefonbeszélgetés után tegnap elgondolkodtam azon, hogy milyen kár, hogy ez ennyire nem megy, pedig anyagilag nyilván ezerszer jobb megoldás, mint egy magántanár. De: 90 perc/ 6 fő sosem lesz több mint 90 perc/ 1 fő és akkor még kiscsoportos órákról beszélünk, és nem is való a nyelviskola mindenkinek.

Elmondom, mi történik egy átlagos nyelvtanfolyamon. Általában 10 vagy 15 hetes tanfolyamok ezek, aminek az első két hetében mindenki iszonyú lelkes: minden diák csinál házit, a tanár egy pillanatig elhiszi, hogy ő itt nyelvet fog tanítani, mégpedig mindenkinek! Jó esetben a harmadik-negyedik hétre alakul ki, hogy ki az ügyesebb és ki a kevésbé ügyes, utóbbiak általában küzdenek még egy pár hétig (a hősiesebbje végig), aztán a nyolcadik hét körül lemorzsolódnak (vagy már rég átkérték magukat egy alacsonyabb szintű csoportba).

A lemorzsolódók nélkül is kezd elfogyni a lendület: megfigyeléseim szerint a tanfolyamok időtartamának kétharmadánál teljesen behal az egész, a tanár már csak túlél a fénymásolataival, a diákok már csak megszokásból járnak (meg azért mert befizették), de úgy általában mindenki örül amikor vége van.

shutterstock 153283556

Megint nem történt meg a csoda. Valaki biztosan tanult valamit, a diákok nagyobb része talán nem jön el butábban, mint ahogy odament, de az is biztos, hogy rengetegen egyáltalán nem profitálnak az ilyesfajta nyelvtanulásból, és sokan csak egy újabb kudarcélménnyel lesznek gazdagabbak. A tanár meg... megy tovább. Ha jó tanár, akkor ő is eggyel több kudarcélménnyel, ha nem annyira jó tanár, akkor mindenféle rossz érzés nélkül, a következő csoportra, ahol nagy valószínűséggel ugyanez fog történni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lúzert nevelsz, ha bevonod a gyereket a házimunkába?

Primilla 2015. január 29., csütörtök 21:23

Amikor 20 éves koromban elköltöztem otthonról albérletbe, úgy éreztem, fel vagyok készülve. 12 éves korom óta én takarítottam a házunk felét (másik felét a testvérem), segítettem anyámnak főzni, imádtam tortát sütni, dolgoztam is már, úgyhogy volt róla némi fogalmam róla, hogy mennyit ér a pénz – mesélte Réka.

Hárman béreltünk egy lakást az egyetem közelében – folytatta a történetet Réka. Vidáman elvoltunk, a főtt ételt otthonról hordtuk, a szennyest hazavittük, az albérletben felmerülő feladatokat, mint mosogatás, vécétakarítás, kádsúrolás, csípőből megoldottuk. Ketten. A harmadik lánynak, Ernának valahogy soha nem jutott eszébe, hogy a lakás nem takarítja ki magát önként. Aztán az egyik nap, 19 és fél éves korában Erna megsütötte élete első tükörtojását. Nagyon megdicsértük érte, aztán elmosogattunk utána.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Melltartó tízévesen? Normális!

marilla 2015. január 28., szerda 14:45

Nem tudom, hogy csak a mi vidéki, kicsi falunkban volt ismeretlen a gyerekmelltartó fogalma a nyolcvanas években, de tény, hogy ennek hiánya jelentősen megnehezítette a serdülőkoromat. Szemmel látható jelei eleinte nem voltak annak, hogy kamaszodom, de a szexualitással elég korán foglalkozni kezdő fiú osztálytársaim olyan érdeklődést mutattak minden egyes felsőrészen átütő kislánybimbó iránt, hogy jól jött volna egy kis segítség.

Márpedig melltartóról minálunk szó sem lehetett, a testi változásokat vállaim beejtésével, görbe háttartással voltam kénytelen leplezni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Se órarend, se lecke, úszni és angolul viszont mindenki tud

Primilla 2015. január 27., kedd 10:08

Lara 11 éves, és 7. osztályos. Hollandiában él a családjával a 190 ezres Almerében, Amsterdamtól néhány kilométerre.

Lara családja hétköznap reggel hét órakor kel. Kényelmesen összekészülődnek, reggeli közben átbeszélik a napot, majd útnak indulnak. Az iskola fél kilenckor kezdődik, a gyerekek nyolc óra 20 perckor kezdenek gyülekezni, ekkor nyitják a kapukat. A legtöbben tömegközlekedéssel vagy kerékpárral érkeznek, autót csak nagyon kevesen használnak a mindennapi bejáráshoz. Az iskolában a gyerekek és a tanárok hatalmas, fedett kerékpártárolóban tehetik le a járgányokat. Az eső, a szél itt senkit sem zavar semmiben, a biciklizésben sem.

A reggelek általában nyugodtan telnek. Senki sem izgul amiatt, hogy elfelejtette bepakolni a táskáját, mert nincs is táska, és a miatt sem, hogy nem csinálta meg a leckét, mert lecke sincs. Hollandiában az oktatás 16 éves korig ingyenes. Úgy ingyenes, hogy a könyveket, a füzeteket, de még a filctollat és a radírt is az iskola adja. Hazavinni semmit sem kell, a tanulás az iskolában kezdődik és ér véget, otthon már nincs feladat. Egy apró csomagjuk azonban mégis van a gyerekeknek: az uzsonnás doboz. Közétkeztetés nincs, azt, hogy a gyerek egyen nap közben, a szülő dolga megoldani, nem az iskoláé és nem is az önkormányzaté.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Játék, fantázia és humor nélkül a tanulás csak szenvedés

Sáfár Zsófia 2015. január 25., vasárnap 09:12

Ha a gyerek jól teljesít az iskolában, akkor büszkék vagyunk rá, dicsérjük és fel sem merül bennünk a kérdés, hogy vajon mennyi energiát fektet a tanulásba. Természetesnek vesszük, hogy az a rengeteg információ csak úgy raktározható el hosszú távon a diákok fejében, ha újra és újra előveszik a tankönyvet, ami sokszor unalmas és nyűgös munka számukra. Pedig léteznek olyan egyszerű és hatékony módszerek, amelyekkel a tanulás nemhogy púp a hátukon, de még élvezik is azt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A középiskolások háromnegyede még nem tudja, hol tanul majd idén ősztől

mzd 2015. január 24., szombat 15:39

A Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola 533 felsőoktatási intézményi választás előtt álló, vagy felsőoktatásban tanuló fiatalt kérdezett meg továbbtanulási terveiről. Vészjósló kép tárul elénk: hiába van alig 3 hét a jelentkezések véglegesítéséig, háromnegyedüknek (73%) fogalma sincs arról, hol tanulna tovább.

72090117
Fotó: Christopher Furlong / Europress / Getty

A pályaválasztók talán nem is érzik még át, milyen fontos döntés előtt állnak, ugyanis többségük a "trendi" szakokat részesíti előnyben, és csak 27 százalékuk választ céltudatosan.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A rémisztő kamaszkor

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. január 23., péntek 10:24

Ha egy szülő a dackorszakát élő gyerekével való együttélés nehézségeiről panaszkodik, könnyen kaphatja válaszként egy elnéző mosoly és kézlegyintés kíséretében, hogy „ez semmi ahhoz képest, ami majd kamaszkorában jön”. Ha valakitől megkérdezzük, mi újság Julcsival, és azt feleli, „kamaszodik”, mindannyian értjük, mire kell gondolnunk. Arra, hogy egyre nehezebb elviselni. Talán még konkrét képek is felmerülnek lelki szemeink előtt: a szülő orrára csapódó ajtó, a klasszikus „semmi” válasz a „mi volt ma az iskolában?” kérdésre, meg a többi, úgy, mint „sehova, semmit, hagyjál békén...”.

Fontos kérdés, hogy valóban ennyire nehéz időszak a kamaszkor, vagy felfújjuk egy kicsit? És ha nehéz, akkor kinek: a szülőnek nehéz vagy a gyereknek? És nem lehetne valahogy úgy intézni, hogy könnyebb legyen? Mondjuk, ha már születéstől erre készülünk? A rossz hír az, hogy az első kérdésre biztosan igen a válasz: a kamaszkor bizony tényleg nehéz, nemcsak a PR-ja rossz. És nagyon káros cél, ha könnyűvé akarjuk tenni, legalábbis ha ez azt jelenti, tompítsuk valahogy, legyen észrevétlen, sima. Készülni lehet, de inkább a gondolkodásunk formálásával, azzal, hogyha bekövetkezik, helyesen értelmezze a szülő a gyermek közléseit.

shutterstock 221309041
Távolról sincs vége, olvasson még »

Négy könyvtipp kamaszoknak

Varga Betti 2015. január 22., csütörtök 08:57

Talán az egyik legnehezebb feladat, ha 12-17 éveseknek keresünk könyves meglepetést. A rövidebb mesekönyvekkel ellentétben a belelapozás alig segít a döntésben, a kínálat pedig olyan gazdag, hogy szinte lehetetlen felkészülni belőle. Négy olyan könyvet ajánlunk, amelyekkel nem lehet tévedni. Az egyik kedves ajándékkönyv, amit bárki adhat bárkinek, három pedig olyan kortárs ifjúsági regény, amelyek letehetetlenül izgalmasak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Puskázni bocsánatos bűn. Egyáltalán bűn?

Primilla 2015. január 21., szerda 11:14

Tegye fel a kezét, aki úgy járta végig az iskoláit, hogy soha, egyetlenegyszer sem puskázott! Most pedig tegye le az, aki csak azért nem csalt, mert félt a lebukás következményeitől, vagy „még ahhoz is hülye volt".  Ha véletlenül maradtak még fent kezek, nos, ezek gazdái lesznek azok, akik vagy tudatosan, erkölcsi megfontolásból döntöttek így, vagy egyszerűen csak úgy érezték, hogy nem helyes jogtalan előnyhöz jutni, és a puskázással szerzett ötös semmit sem ér. Valószínűleg nincsenek túl sokan.

Nem akarunk olyan nagy szavakat használni, mint „a társadalom morális állapota”, de mégiscsak tükrözi a néplelket, hogy itt még hónapokig maradhatott köztársasági elnök az, akiről bebizonyosodott, hogy csalással szerezte a doktori címét. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem csak a megerőszakolás abúzus

pp 2015. január 20., kedd 15:15

A gyermekmolesztálás nem könnyű téma, ráadásul rengeteg indulatot gerjeszt és sok tévhit is övezi. A tévhitek nagyon gyakran kapcsolódnak az elkövetők személyéhez: hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy csak magányos, szegény, lecsúszott és pedofíliában szenvedő egyének nyúlnak szexuális céllal gyerekekhez. Az igazság ezzel szemben az, hogy az elkövetők jelentős része nem is pedofil, vagyis a szó orvosi értelmében nem diagnosztizálható nála efféle betegség.

Amikor olyan adatokat olvasunk, hogy minden tizedik gyereket érint, sokszor úgy értelmezzük, hogy azt próbálják velünk elhitetni, hogy minden tizedik gyereket kényszerített valaki erőszakosan közösülésre. Pedig az abúzusnak sok arca van, olyan "ártatlan" megjelenési formái is, amiket a társadalom szinte nem is tekint említésre méltó eseménynek, ám egy kamaszgyereket mégis komolyan traumatizálhat.

A Muszáj Munkacsoport a tévhitek eloszlatását és az érintettek és érdeklődők tájékoztatását tűzte ki célul. Munkatársukkal, Cserháti Évával a gyermekmolesztálás körüli tévhitekről, az elkövetők tipikus tulajdonságairól beszélgettünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Megmagyarázzuk a bizonyítványodat!

Primilla 2015. január 19., hétfő 11:45

Lassan megint itt a félévi bizonyítványosztás, ami hol a nagy hátradőlések, hol pedig a nagy családi perpatvarok ideje. Mert miért nem ötös. Meg miért nem példás, meg kiváló. Néhány tanács, hogy helyén tudjuk kezelni a dolgot.

Ahogy azt a neve is mutatja, a félévi, az egy értesítő. Nem bizonyítvány, csupán egy jelzés, hogy hogy áll, merre tart a gyerek a tantárgyakból. Egy információhalmaz, amiből megtudhatjuk, hogy az év végi bizonyítványig mire kell jobban odafigyelni, mire kell ráerősíteni, esetleg korrepetáló tanárt fogadni, és mi az a tantárgy, amivel nincs gond, mert megy. 

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 17 díjnyertes fotó 2016-ból

Lakótelepen, slaggal mosdatott elefánt, gyönyörű portrék, sportolói örömkönnyek.

OTTHONTÉRKÉP Szupertuti eladó nyaralók

A legnépszerűbb a Balaton és Pest megye, de az egész országban lehet gyöngyszemekre bukkanni. Nyaralókörkép a hirdetések alapján.

ÉDES POFA Ne dobd ki a zöldjét!

Három tuti recept, és garantáltan más szemmel nézünk a tavaszi zöldségekre, mint eddig. Bónusz: még a gyerek is megeszi.
Ajánlok blogbejegyzést

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés