KÖLYÖK

8 módszer a hatékony tanuláshoz

Primilla 2015. április 13., hétfő 14:35

Egyáltalán nem hatékony, ahogy a legtöbb diák tanul – erre a lehangoló következtetésre jutott kutatásai során a St. Louis-i Washington Egyetem két pszichológusa, Henry Roediger és Mark McDaniel. Ketten több évtizede foglalkoznak az emberi tanulás és emlékezet működésével, eredményeikről könyv is született, melyben szerencsére nemcsak a rossz hírt közlik, hanem jó tanácsokkal is ellátják az olvasókat. A lényeget a Vox foglalt össze 8 pontban, lássuk!

Mindent egybevetve a lényeg (majd ez után pontokba szedve is kibontjuk), hogy a jegyzetek, tankönyvek újraolvasása majdhogynem teljesen értelmetlen. Ehelyett inkább az olyan aktív tanulási módokra kellene időt és energiát szánni, mint a tesztelés, a tanulókártyák, folyamatábrák, vázlatrajzok készítése. Már amennyiben a cél valóban a tartós tudás, valamint hogy a kölyök egyre jobban elmélyedjen a témában, és nem csupán a küszöbön álló vizsgán vagy dolgozaton szeretne túlesni valahogy.

1. Ne csak újraolvasd!

A tananyag ugyanis általában akkor világosodik meg, amikor az ember először találkozik vele, és a felfedezés öröme, izgalma is akkor éri a tanulót. Amikor pedig újraolvassa a jegyzeteit, már valódi kíváncsiság, érdeklődés nélkül bólogat, igen, igen, igen, tudom, hallottam már. Új összefüggések, mélységek ilyenkor nem bontakoznak ki, és az sem derül ki, hogy mi az, amit nem tud, ami nem áll össze. 

shutterstock 197445230
Távolról sincs vége, olvasson még »

Három szupertanár, aki már mém lett

Primilla 2015. április 12., vasárnap 11:43

Az oktatási rendszerben eltöltött évek alatt szerencsés esetben mindannyian találkoztunk olyan tanárokkal, akikre még ma is szívesen emlékezünk, akikkel most is bármikor leülnénk teázni. Sőt, még talán olyan is akad, akiért egyenesen rajongtunk. Akár azért, mert egy szellemi kaland volt velük minden óra, vagy, mert annyira ismerték és érették a lelkünket, vagy, csak mert egyszerűen szuperjófejek voltak. Jönnek már a nevek, arcok?

Az alábbi három videó három olyan tanárt mutat be, akikre alighanem így emlékeznek majd a diákjaik. Minél több ilyet szeretnénk a saját gyerekeinknek is!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Élménybánya: még egy szuper múzeum gyerekkel

Puskás Pálma 2015. április 10., péntek 20:25

Sokat hallottunk már a soproni Központi Bányászati Múzeumról, főként azóta, hogy néhány évvel ezelőtt gyermekrészleggel is bővült a kiállítás. Most végre alkalmunk nyílt személyesen is utánajárni, mégis, mi ebben a pláne, mitől lehet olyan érdekes a bauxit meg a fejlámpa? Megnéztük, megtapogattuk, kifaggattuk az igazgatónőt és egy négygyerekes családot is. Kiderült, hogy a fentieken kívül is rengeteg, elképesztően változatos és interaktív látnivaló várja az embert: képzőművészeti alkotások, ásványok, régi térképek, ezeréves pénzek, működő (és általunk is működtethető!) makettek, berendezett bányarészletek, múlt századi táncrend, archív fotók, steampunk benyomást keltő bányamentő készülékek. Mindez egy több száz éves, reneszánsz-barokk épületben, ami a soproni városkapitányok után az Esterházy hercegeké volt.

Az Élménybánya elnevezésű gyermekrészleget néhány évvel ezelőtt alakították ki, és azóta is töretlen sikernek örvend – ottjártunkkor is tele volt visítozó kisiskolásokkal. A tapasztalatok szerint ugyanakkor a felnőtteknek szóló kiállítás egyes részeiért ugyanúgy képesek rajongani a gyerekek – működő modellekkel és berendezett bányákkal azért le lehet nyűgözni a tizenéves fiúkat, és meglepő tapasztalataink szerint a hatéves kislányokat is. És szüleiket. Még akkor is, ha eddig azt hitték, teljesen hidegen hagyja őket a bányászat.

Alig vártuk, hogy visszajöhessünk

Zsuzsa férjével és két gyerekével érkezett. Amíg a gyerekek, egy hatéves kislány és egy négyéves kisfiú a tárlatvezető hölgy és a szkip rakodógép-modell segítségével két ásványkincset rakodik nagy átéléssel (az ásványkincsek valójában alufóliagombócok), Zsuzsa elmeséli, hogy ők már törzslátogatók: bár nem soproniak, sokat járnak erre, és ha tehetik, útba ejtik a múzeumot is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A család feszültsége a gyerek feszültsége

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 9., csütörtök 16:27

Ezerféle jele lehet, hogy rosszul érzi magát egy (kis)gyerek a bőrében. Kezelhetetlen, nekitámad másoknak, a szorongás jeleit mutatja, túlzottan kényszeresen ragaszkodik bizonyos rigolyákhoz, vagy egyszerűen csak nem mutat érzelmeket. A szülő pedig gyakran a legjobbat akarja, mikor elkezd kutatni utána, mi lehet annak a tünetnek az oka. Megkérdezi a pszichológust, vajon miért van, ha a gyerek egész nap rágja a körmét és morzsolgatja a ruhája szélét. Rákeres az interneten, hogy „körömrágás oka”, olvassa a fórumokat, megkérdezi a barátokat, szerintük miért van, ha egy gyereknél ez és ez jelentkezik. Ezzel a fajta lelkes utánajárással egy probléma van: a reflektorfény a gyereken marad, holott nem ott van a megoldás kulcsa.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a gyermek minden problémájában kizárólag az otthoni légkör a ludas. Vannak neurológiai zavarok, illetve érzékenységek, nem mindenki ugyanazzal a csomaggal érkezik. Általában mégis igaz, hogy az a gyerek, aki megkapja otthon a fejlődéséhez szükséges biztonságot, kiszámíthatóságot, elfogadó szeretetet, az jól van. Még ha van valamilyen veleszületett vagy szerzett betegsége, akkor is máshogy beteg, akinek a családja rendben van, mint aki zaklatott körülmények között él. Lehet valaki egy neurológiai zavarral együtt is harmonikus személyiség, akire akár súlyos betegségével együtt azt mondja az ember: tulajdonképpen jól van.

shutterstock 190194815
Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan segítsük a kölyköt a konfliktusaiban?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 8., szerda 17:19

Már volt róla szó, hogyha a kölyök nem kéri, lehetőleg ne avatkozzunk be a kapcsolataiba. De még a lázadó kamaszkorban is előfordul, hogy a gyerek az anyukájának vagy apukájának sírja el, hogy megbántotta a legjobb barátnője, mennyire nem veszi észre a srác, aki tetszik neki, vagy milyen igazságtalan volt vele a tanár.

A tinikor elején ezek a beszélgetések gyakoriak, később egyre többet a barátaival oszt meg, de akkor is készen kell lennie a szülőnek arra, hogy bármikor megeshet, hozzá fog fordulni a gyerek. Az sem ritka, hogy a vagány kölyök órákat beszél telefonon a haverjaival, a szüleihez szinte nem is szól, de amikor igazán mély szomorúság éri, mikor gyengének és kiszolgáltatottnak érzi magát, az anyu vigasza kell. Azért van ez, mert egy kicsit újra gyerekké válik, aki több babusgatást is igényel. Jó, ha a szülő tudja, ugyanaz a gyerek, aki előző nap még nagymenő volt, most talán buksi simogatásra vágyik, és arra, hogy a beszélgetés után anyu palacsintát süssön neki, mint rég.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem hatékony a tanár-szülő kommunikáció, és ez baj

Primilla 2015. április 7., kedd 09:30

Bizonyított tény, hogy a gyerekek iskolai teljesítménye, tanulásvágya, sőt a magatartása is szoros összhangban van azzal, hogy szülő milyen kapcsolatot tart fenn a tanárral. Ennek ellenére a tanárképzésben nem fektetnek kellő hangsúlyt a leendő pedagógusok kommunikációjának és viselkedés-technikájának fejlesztésére – áll Kornéli Beáta tanulmányában, mely teljes terjedelmében az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet honlapján olvasható.

Az a szülő, aki „jelen van” az iskolában, jó irányba befolyásolja a gyerekének nem csak a tanulmányi eredményét, hanem a szociális, érzelmi fejlődését is – ez mára már vitán felül áll. A jó szülő és a jó tanár persze igyekszik tartani a kapcsolatot, de a legtöbb tanárjelölt még a tanítási gyakorlat letöltése után sem tudja, hogyan informálhatná a hozzátartozókat arról, mi történik a gyerekkel a tanórán, hogyan beszéljen anélkül, hogy szakzsargonba bonyolódna, hogyan alakítson ki egy szülőbarát attitűdöt. Sőt, arról sincs kialakult képe, hogyan kellene tudatosítania a szülőben, hogy az ő szerepe ugyanolyan fontos gyermeke tanulmányi eredményeit illetően, mint a pedagógusé – állapítja meg a tanulmány. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Autisták vallomásai az autizmusról: könyvajánló

Puskás Pálma 2015. április 6., hétfő 11:18

Az autizmus spektumba tartozó gyermekek száma az utóbbi évtizedekben egyre nő - a kutatók szerint ez részben az egyre kifinomultabb diagnosztikai eljárásoknak köszönhető. Vagyis ma már korábban és pontosabban diagnosztizálható a probléma az enyhébb esetekben is, ez pedig azért jó, mert a gyerekek hamarabb és nagyobb eséllyel juthatnak el valamilyen fejlesztőprogramra.

Az autizmus diagnózis körébe nagyon különböző súlyosságú esetek tartoznak: a szellemi fogyatékossággal is járó, élethosszan tartó ápolást, gondozást igénylő esetektől egészen a kiemelkedő intellektusú, csak éppen szociálisan az átlagnál esetleg ügyetlenebb személyekig.

Az utóbbi csoportba tartozókat a korábbi diagnosztikai rendszerben Asperger-szindrómásnak nevezték, ez újabban kikerült az orvosi szaknyelvből, mivel világossá vált, hogy ugyanannak az eltérésnek - az autizmusnak - különböző fokozatairól van szó, nem pedig önálló betegségekről.

A fejlesztési lehetőségek ellenére a szülőket azért többnyire komolyan megrázza, amikor először szembesülnek a diagnózissal. Felmerül a kérdés, hogy felnőve hogyan boldogul majd a gyerekünk, képes lesz-e teljes életet élni, mennyire határozza meg jóllétét, emberi kapcsolatait ez a probléma?

Tovább nehezíti a dolgot, hogy nem autistaként nagyon nehéz elképzelni, mikor mit érezhetnek, mit gondolnak, esetenként furcsa, különc reakcióik mögött milyen belső történések állnak?

Szerencsére ma már nagyon jó könyvek állnak rendelkezésre a témában magyarul is, ráadásul ezek közül többet "valódi" autisták írtak a saját élményeikről, küzdelmeikről. Úgy gondoljuk, autista gyerekek szüleinként sokat segíthet egy-egy ilyen olvasmány.

Öt könyv az autizmusról az érintettek tollából.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ingyen kresztanfolyam a gyereknek

Primilla 2015. április 5., vasárnap 11:09

Ha a tanórák keretében nem is, az interneten már elérhető iskolásoknak kidolgozott KRESZ oktató program. A tanuloknak.hu weboldalról kiindulva az 1-8 évfolyamosok és a 9-12-ikesek korosztályonként külön-külön „tananyagot” kapnak, ezeket kell végigjárniuk. A programot sikerrel elvégző első ötvenezer tanuló ingyen KRESZ tanfolyamot nyer, ami már a jogosítványszerzés előszobája (ez nyilván a megfelelő korosztályra vonatkozik).

Az uniós adatok alapján a 14 év alatti gyermekeket érintő halálesetek közül minden tízedik vezethető vissza köz­lekedési balesetre. Ez a kétségtelenül riasztó adat egyértelműen jelzi, hogy a gyermekek a közúti közlekedés legvédtelenebb és legveszélyeztetettebb résztvevői – áll az állami közlekedésbiztonsági projekt tájékoztatójában.

shutterstock 221224405

A gyerekek KRESZ oktatása személy szerint, szülőként a vesszőparipám. Nehéz elfogadható indokot találni arra, hogy ha az iskolai keretekbe a heti öt testnevelésórától Odüsszeusz utazásának valamennyi állomásáig minden belefér, akkor a rendszeres és alapos közlekedésoktatás miért nem. Pedig a közlekedni tudáson – ahogy a fenti adat is mutatja – a gyerekünk élete múlhat. Helyette mindenféle szakkörökbe és különórákba próbálják besuvasztani a KRESZ oktatást, holott „A nemzeti alaptantervben súlyponti téma a helyes, biztonságos közlekedésre nevelés”. Mi lenne, ha nem lenne az.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Iskolai holmival loholó szülők - ön kihúzza a gyerekét a csávából?

Primilla 2015. április 4., szombat 12:11

A szomszéd fiú a minap otthon felejtette a tesicuccát. Sebaj, gondolta az anyukája, ő úgyis otthon dolgozik, legfeljebb visszajön a tornazsákkal, és minden rendben lesz. Csakhogy hiába, az iskola portása nem engedte be. Azt mondta, az igazgató megtiltotta, hogy a szülők a gyerekek után vigyék a holmijukat, mivel az iskolaszereket összekészíteni nem a felnőttek dolga, és nem is lenne igazságos, ha ők korrigálnák a tanulók hibáit. Ugyanis nem minden szülő teheti ezt meg, akár azért, mert nem tud eljönni a munkahelyéről, akár azért, mert távol lakik, az iskolavezetés pedig nem szeretne senkinek sem kedvezni.

shutterstock 148548557

Elvileg ez egy méltányolható érv, meg is értette az anyuka. Tényleg nem lenne fair, ha a gyereke elkerülné a feledékenysége következményeit, csak azért, mert a szülők a hóna alá tudtak nyúlni. Mivel a szomszédasszonyom egy emelkedett lélek, csak csendben, nekem érvelt azzal, hogy ha jobban belegondolunk, az egész világ így működik: a szerencsések el tudják kerülni a tetteik következményeit, és nyilván mindenki erre törekszik, a szegény embert meg még az ág is húzza, de persze megérti, hogy az iskolában ezt nem táplálják, nagyon helyesen.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A kölykök mindent ki akarnak próbálni!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 3., péntek 19:43

A gyereknek alapvető tulajdonsága, legyen akárhány éves, hogy mindent ki akar próbálni. Az egy-másfél évesnél ez elsősorban úgynevezett funkcióöröm, a mozgás öröme: élvezi, hogy képes hatni, eldobja a kockát, és tényleg elrepül. Az óvodáskorú örül, hogy ő is meg tudja tenni, amit a nagyobbak, mindent utánoz.

A kölyöknél már benne van a kipróbálásban, hogy kinek akarja érezni magát, és milyennek akar tűnni. Hatást akar kiváltani a környezetéből, és szerepeket akar kipróbálni. Néha olyan dolgokra is kiterjed az érdeklődése, amitől frászt kap a szülő.

shutterstock 89095567
Távolról sincs vége, olvasson még »

Majdnem megfulladt nálunk a lányom barátnője

abra 2015. április 3., péntek 14:59

Ahogyan egyre nagyobb lett a lányom, annál nagyobb örömmel vállaltam be suli után vagy hétvégente a barátnőit is. Így legalább nem unatkozott, nem a számítógép és a tévé előtt kuksolt a nagy semmittevésben, hanem elszórakoztatták egymást, és nekem is jutott néhány óra magamra. Ugyanígy az én gyerekem is többször volt más szülők felügyelete alatt, és azt vettem észre, senki nem zárkózik el a cserenapoktól, sőt, mindenki örül egy-egy ilyen alkalomnak - az enyémhez hasonló okok miatt. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyerek vagy tanulatlan lesz, vagy rövidlátó

Primilla 2015. március 31., kedd 18:35

Semmiképpen sem szeretnénk bárkit is lebeszélni a tanulásról, de sajnos van egy rossz hírünk: egyre több kutatási eredmény támasztja alá, hogy a napi több órán át tartó, folyamatos olvasás rövidlátást okoz. Azon persze lehet vitatkozni, hogy mi a rosszabb, ha szemüveges vagy kontaktlencsés az ember, vagy ha tudatlan, minden esetre nagyon úgy tűnik, hogy a kettő összefügg.

További rossz hírünk is van, gyakorlatilag mindegy, hogy a könyvet, vagy a monitort bámulja-e meredten, naponta több órán át a gyerek – sőt, ugyanez a fiatal felnőttekre is vonatkozik – a lényeg, hogy tartósan közelre és ugyanoda fókuszál, ami rövidlátást okoz.

shutterstock 15854215

Már a nyolcvanas években is végeztek ezzel kapcsolatban kísérleteket: újszülött kismajmokat úgy tartottak, hogy 50 centi távolságnál messzebb nem volt nekik semmi látnivaló, ezeknél az állatoknál 3 éven belül maradandó rövidlátás alakult ki. A tengeralattjárók legénységénél, akik jó ideig nem gyakorolhatják a távolba nézést, szintén az átlagosnál gyakoribb a miópia. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kölykök az autóban – hol ülhet, hogy utazhat

Primilla 2015. március 30., hétfő 09:44

Szerencsére ma már alapnak számít, hogy a gyerekeket az autóban gyermekülésben szállítjuk. Sőt úgy megszoktuk, hogy a legtöbben már felhagytak a huhogással is: ma már szinte senki nem mondogatja, hogy a mi gyerekkorunkban egyáltalán nem volt gyermekülés, mégis felnőttünk valahogy. Talán sikerült belátni, hogy ez az intézkedés nem (csak) a gyerekülésbiznisz vámszedőit szolgálja, hanem főként a gyerekek védelmét. 

Az első gyerekülést még, ahogy a legtöbb babaholmit, gondos körültekintéssel vásárolják a szülők, és mivel súlyos tízezrekről van szó, a másodikat is. Később azonban, ahogy magabiztosabb szülővé válunk, és a gyerek is nagyobb már, lélekben kezdenek fellazulni a szabályok. Sőt, sokan nem is tudják pontosan, hogy milyen szabályok vonatkoznak az autóban nagyobb gyerekekre. 

Sorba vettük őket. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Bebizonyították: tényleg árt a gyereknek a túl sok házi

mzd 2015. március 29., vasárnap 17:33

Bár a gyermekek sokszor szeretnek panaszkodni, hogy túl sok házit kapnak, most egy friss kutatás bebizonyította, hogy igazuk is van. Az egészséges maximális házifeladatmennyiség a kutatók szerint annyi, amit a gyerek egy órán belül meg tud oldani. Ha másfél óránál tovább tart a feladatok elvégzése, az már egyenesen káros. A spanyol Oviedo Egyetem vizsgálata arra is rámutatott, hogy nem szabadna, hogy a gyermekek otthon segítséget kapjanak a megoldás során.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ne szóljunk bele a kamasz kapcsolataiba!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. március 28., szombat 19:02

Nem könnyű egyengetni a szülőnek a kamasszal a kapcsolatát, de sokszor találkozik olyan helyzettel, mikor úgy érzi, még a másokkal való kapcsolatában is lenne tennivalója. Rosszul kezel konfliktusokat, nyegle, olyat mond vagy tesz, ami a szülő értékrendjébe nem fér bele. Vagy olyat választ barátként, olyannal jár, aki anya, apa szerint nagyon nem hozzá való.

A rövid válasz arra a kérdésre, mennyire szóljunk bele a tizenéves kapcsolataiba: a lehető legkevésbé! Tulajdonképpen már a tizenéves kor előtt is érdemes mértéktartónak lenni, de a kamasznak kifejezetten feladata, hogy próbálgassa magát, a szerepeit, hogy kipróbálja, milyen, ha kicsit felnőttesebb, hol van az egyensúly, és törvényszerű, hogy ebben lesznek bakik.

Nagyon szerencsés helyzet, ha olyan bizalmi kapcsolat van szülő és gyerek között, hogy a szülő el tudja mondani a véleményét, a csemetét még érdekli is, nyitott rá. A visszajelzés persze nagyon kell a kamaszoknak, épp az foglalkoztatja őket, hogyan tudnák úgy befolyásolni kapcsolataikat, ahogy ők szeretnék, és mi áll nekik jól, rosszul, de a fő referenciapont már nem a szülő.

Távolról sincs vége, olvasson még »

7 különbség a magyar és a német gyerekek között

kh 2015. március 27., péntek 10:08

Miután a három iskolás gyerekem több mint fél év után sikeresen beilleszkedett egy Drezda melletti kisváros, Freital egyik iskolájába, nemrégiben leültünk megbeszélni a tapasztalatokat. Arra voltam kíváncsi, látnak-e szembetűnő különbséget a magyar és a német gyerekek között. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a véleményük szubjektív, azt írtam le, amit a 15 éves Bendegúz, a 13,5 éves Botond és a 12 éves Rozi mesélt nekem. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A sok fejtörést okozó kérdés: a kölyök és a pénz

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. március 25., szerda 12:10

Ahogy a gyerek belép a tízes éveibe, egyre több gondolkodni-, és eldöntenivalót ad a pénz témájában. Kérdés, mire kapjon, milyen formában, legyen-e zsebpénze, legyen-e büntetés-jutalmazás eszköze a pénz.

Először is: kapjon zsebpénzt a gyerek, és annak elköltésébe egyáltalán ne szóljon bele a szülő. Még mielőtt valaki szigorúan kérdezné: „akkor drogot is vehet belőle?”, nos, valahogy úgy érdemes megfogalmazni a szabályt, hogy a zsebpénz az övé, szabadon használja fel, de csak az egyébként meglévő szabályok betartásával. Azaz, drogot nyilván nem, mert az törvénysértő, de ha neki ez a szívügye, gyűjthet a legjobb whiskyre, ez az ő dolga. De ha történetesen tizennégy éves, és az a szabály, hogy nem ihat, csak ünnepekkor egy kis kóstolót, akkor ez arra az italra is vonatkozik. Ha szeretne pókot venni, de a családtagok nem kívánnak vele egy fedél alatt élni, akkor megvétózhatják, de amiatt, hogy egy háziállat jöveteléhez mindenkinek van köze, nem arra hivatkozva, hogy „igazán kitalálhatnál valami okosabbat is, kisfiam!”

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyöngybetűn és a macskakaparáson túl is van élet

Primilla 2015. március 24., kedd 12:21

Az ön gyermeke akkurátusan, nagy igyekezettel kerekíti szépre a betűket, vagy sietősen, mondhatni rondán csak odapenderíti a szavakat? Vagy, bár nagyon szeretné, ennek ellenére egyik sem jön össze, az írása olvashatatlan, viszont néhány mondatonként rázza a fáradt, fájó kezét?

Akkor az ön gyermeke valószínűleg a „cés kötésű szabályos írással” tanulta a betűvetést, szigorúan első osztályban, és egy perccel sem tovább. Pedig állítólag van ennél sokkal hatékonyabb technika is, mellyel a tanulók lendületesen, tetszetősen írnak, és a tempó gyorsításakor sem torzul olvashatatlanná az írás. Ez a Virágvölgyi Péter typo-grafikus, Ligeti Róbert pszichológus és Kutyné Sahin-Tóth Katalin pedagógus által kifejlesztett dőlt írás.

Kolleganőnk a múltkor megdöbbenéssel meredt az egyik baráti család elsős kislányának az írásfüzetére, Szonjáék ugyanis dőlt betűkkel tanulnak írni - a füzet, a betűk és az íráskép gyönyörű volt. De mi ez? Miért nem hallottunk még róla soha? 

A módszert 1975-től éveken keresztül tesztelték, majd az 1987-es tantervmódosításkor megjelent az álló írás alternatívájaként. Az első osztályok, melyek így tanultak meg írni, 2000-ben érettségiztek, és a felmérések szerint kétszer-négyszer olyan gyorsan tudtak írni, mint a „hagyományosan” tanult társaik, ráadásul úgy, hogy írásképük is sokkal egységesebb volt, nem esett szét.

A módszer megértéséhez elég egy nagyon egyszerű kísérletet elvégezni. Fogjunk a kezünkbe egy tollat vagy ceruzát, és kezdjünk el koncentrikus köröket rajzolni. A huszadik-harmincadik mozdulatnál a feladatot úgy könnyíti meg saját magának a kéz, hogy a körök egyszer csak oválissá válnak és dőlni kezdenek - állítják a módszer hívei, de mi is kipróbálhatjuk otthon.

shutterstock 130119419
Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan kezeljük partnerként a gyereket?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. március 23., hétfő 13:59

Szinte szlogenné vált, hogy „a gyereket partnerként kell kezelni”. Értsen ez alatt mindenki, amit akar. Félre is csúszhat ez az üzenet. Van, aki úgy értelmezi, teljesen egyenlőként, annyira, hogy a szülőnek nincs is joga megmondani, mikor indulunk, hova megyünk, kell-e sapkát venni, mit szabad, mit nem.

Ebből persze először káosz, majd hatalmas feszültség származik, amikor a szülő átéli tehetetlenségét, a gyermek pedig a biztonságot adó korlátok hiányát. Így aztán jogosan vetődik fel a kérdés: hogy lehet egyszerre megőrizni a szerepeket, a rendet, és mégis partnerként kezelni a gyereket. Mit jelent ez egyáltalán?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Emigráltunk: iskolai tapasztalatok bő fél év után

kh 2015. március 21., szombat 08:57

Két "sehr gut" és egy "gut"-os félévi bizonyítvány után azért hatalmas kő esett le a szívemről. Nem arról van szó, hogy nem bíztam bennük, inkább ők paráztak rá a dologra és bizonytalanodtak el egy kicsit, amikor első nap egy új országban, új iskolában beléptek az új osztályba. Szerencsére kellő humorérzékkel vették az akadályokat: a nyelvi nehézségek rengeteg olyan szituációt produkáltak, amin a suliban és itthon is dőltek a röhögéstől. Mindeközben játszva tanulták/tanulják a nyelvet. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hat igazán jó önsegítő könyv kamaszoknak

Puskás Pálma 2015. március 20., péntek 21:37

Persze, gondolhatjuk, hogy már önmagában a műfaj létjogosultsága is kérdéses, hiszen melyik kamasz tájékozódik manapság könyvből az élet dolgait illetően? Tapasztalataink szerint azért vannak még néhányan. A kamaszoknak szóló önsegítő könyvek egyik nagy előnye, hogy felnőtt tanácsot nyújtanak abban a korban, amikor épp meglehetősen ambivalens a felnőttekkel, szülőkkel való kapcsolat. A könyvek segítségével a gyerek mégis tájékozódhat, olvashat olyan problémákról, amelyek foglalkoztatják őt, ráismerhet bennük magára, társaira vagy családjára, gyakorlati tanácsokat kaphat.

És persze amellett, hogy egyik vagy másik kötetet mintegy véletlenül kamaszlányunk ágyán felejtjük vagy megvesszük unokaöcsénk 15. szülinapjára, arra is nagyon jók, hogy szülőként kicsit belemerüljünk a kamaszok világába. Persze, mindenki emlékszik valamelyest a saját kamaszkorára, ugyanakkor gyakran előfordul, hogy az emlékeket átszínezi a nosztalgia: emlékszem, milyen gyönyörű volt az első szerelem, de nem biztos, hogy fel tudom idézni azt a totális kétségbeesést, amikor a randink előtt alapozóval kentem össze a nagy műgonddal kiválasztott fehér felsőmet.

Hat, kifejezetten kamaszoknak (és akár szüleiknek) szóló önsegítő könyvet mutatunk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Amin nem érdemes túl sokat rugózni egy kamasszal

Kovács Emese 2015. március 19., csütörtök 21:37

Kamasz gyerekkel együtt élni általában komoly kihívást jelent, már ami az idegek viszonylagos épségének megőrzését illeti. A saját dolgunkat könnyítjük meg, ha tudatosan nem nyitunk felesleges frontokat – nem mellesleg pedig még jó pontokat is szerezhetünk a gyerek szemében, még ha nem is fogja tanújelét adni, hogy méltányolja a viselkedésünket. Melyek lehetnek hát azok a dolog, amelyek felett inkább hunyjunk szemet, de legalábbis ne csináljunk belőlük túl nagy ügyet?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Házibuli-szervezés kiskamaszoknak - nézzük reálisan

Primilla 2015. március 18., szerda 18:55

Ha a zsúrnak mindenképpen meg kell lennie, mert a gyerekünk már okos, és a szokásjogra, esetleg a testvérei hasonló bulijára hivatkozik, akkor sajnos nem bújhatunk ki a feladat alól olyan pimf érvekkel, hogy a gyerek augusztusban született, most meg március van. Nézzük a jó oldalát: legalább nem romlik meg olyan könnyen a torta.

A buliszervezés a megfelelő időpont kiválasztásával kezdődik. Mivel, nyugodjunk csak bele, a végén úgyis a mi feladatunk lesz megszervezni és lebonyolítani az egészet, legalább azt kössük ki, hogy mikor NE legyen a buli. Például semmiképpen sem akkor, amikor nyakig vagyunk a munkában, vagy másnap jönnek Mici néniék Szombathelyről nyolcan, ebédre, vagy amikor éppen műtik a kutyát.

Előbb-utóbb úgyis akad egy megfelelő időpont, amit beírunk a naptárunkba, és amihez onnantól kezdve már tartan kell magunkat, pláne ha már kiküldtük a meghívókat. Ja, és még valami: ne szervezzünk zsúrt az osztálytárs bulija előtti napra. Egyszerűen nem illik belekényszeríteni egy versengésbe a másik szülőt. Utána egy hétig úgyis az lesz a téma az iskolában, hogy kinek a bulija volt a jobb, és ugye nem akarjuk elrontani sem a saját gyerekünk, sem a másik szülinapját?

shutterstock 109009181

Ha sikeresen kiválasztottuk az időpontot, jöhet a vendéglista összeállítása. Először is egyezzünk meg a kívánatos létszámban. Ez hagyományosan annyi vendéget jelent, ahány éves a gyerek, gyakorlatilag viszont szerintem ennek iskolás kortól már semmi értelme. 15-20 gyerek gond nélkül elvisítozik és rohangál egy hétéves zsúrján is, feltéve, hogy elég nagy a lakás. Amiből következik, hogy érdemesebb a gyerek kora helyett a rendelkezésre álló helyhez igazítani a vendégek számát.

Tudatosítsuk a kölyökben, hogy mélyen átérezzük, és boldogok vagyunk tőle, hogy a 12. a-ban is ilyen sok kebelbarátja van, nem is beszélve a céről, de a 80 négyzetméteres lakást momentán nem áll módunkban kibővíteni 160-ra. Úgyhogy legyen szíves, és ne hívjon meg egy hirtelen szeretetrohamtól vezérelve, szóban, chat-en, viberen további ötletszerűen kiválasztott személyeket. Egyet sem.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vigye családterápiára az anorexiás kamaszt

Puskás Pálma 2015. március 17., kedd 16:29

Az étkezési zavarok kezdete az elmúlt évtizedekben egyre korábbi életkorra tevődött: nem ritka, hogy kiskamasz gyerekeknél diagnosztizálható az anorexia vagy a bulimia. A két legismertebb étkezési zavar közül az anorexia a nehezebben gyógyítható, hiszen sajnos nincs olyan gyógyszeres kezelés, amely megfelelően hatékony lenne, és a pszichoterápiás módszerek is gyakran sikertelenek.

Az újabb kutatások szerint ugyanakkor létezik valamennyire hatásos gyógymód, csak éppen meglehetősen sok energia- és időbefektetést igényel a család összes tagjától: a tanulmányok ugyanis a családterápia és az egyéb, család-alapú beavatkozások hatékonyságát támasztják alá.

A családterápia hatékonyságáról korábban is jelentek meg tanulmányok, egy friss kutatás azonban kifejezetten a kamaszkori anorexia nervosa esetében vizsgálta kétféle családterápiás módszer hatékonyságát. A Stanford Egyetem kutatói 164, 12 és 18 év közötti pácienst kísértek figyelemmel egy hét éves időtartamban. A résztvevők egyik csoportja család-alapú terápián, másikuk szisztémás családterápián vett részt. A kettő között nagy vonalakban az a különbség, hogy míg a család-alapú terápián kifejezetten az étkezésre, evészavarra, annak hatásaira és tüneteire koncentrálnak, addig a szisztémás családterápia a család egészével foglalkozik, beleértve annak összes problémáját, elakadását.

shutterstock 157723973
Távolról sincs vége, olvasson még »

A kamaszkor pszichés feladatai

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. március 16., hétfő 18:29

A tizenéves kor nemcsak a szülők számára kihívás: kamasznak lenni még sokkal nehezebb. A testi változások nyilvánvalóak, látható, ahogy nemcsak megnőnek a gyerekek, hanem megváltoznak, van, aki már nőiessé, férfiassá válik, és van, aki inkább csak elveszíti kisgyermekes báját, és belekerül valamiféle átmeneti létbe, amiben nem érzi magát otthonosan.

Még nem tudnak mit kezdeni a nemiség új jegyeivel, a lányok általában zavarban vannak a menstruációtól, ki büszke a melleire, ki takargatja, ki hiányolja. A fiúk közül is van, aki büszkén borotválja arcáról az első pihéket, van, aki nem tud mit kezdeni megváltozott külsejével.

De sokkal rejtettebb, hogy mindeközben mi történik belül. Mégis mi az a pszichés feladat, amit meg kell oldania ebben az időszakban a gyereknek?

shutterstock 154595420
Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 17 díjnyertes fotó 2016-ból

Lakótelepen, slaggal mosdatott elefánt, gyönyörű portrék, sportolói örömkönnyek.

OTTHONTÉRKÉP Szupertuti eladó nyaralók

A legnépszerűbb a Balaton és Pest megye, de az egész országban lehet gyöngyszemekre bukkanni. Nyaralókörkép a hirdetések alapján.

ÉDES POFA Ne dobd ki a zöldjét!

Három tuti recept, és garantáltan más szemmel nézünk a tavaszi zöldségekre, mint eddig. Bónusz: még a gyerek is megeszi.
Ajánlok blogbejegyzést

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés