KÖLYÖK

Vitatkozzunk bátran a kölyökkel, mert jót tesz!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. május 12., kedd 17:05

A tizenévesekről kialakult nem éppen pozitív képnek az is része, hogy folyton vitatkoznak. Ugyanakkor például a Bronson és Merryman nevű szerzőpáros azt tapasztalta, ennek megítélésében nagyon különbözik a szülők és a gyerekek látásmódja. Míg a szülők általában úgy gondolják, a vita zavaró, a tiszteletlenség jele, olyasmi, ami megtépázza a szülő és gyerek közötti kapcsolatot, a kamaszok ellenkezőleg vélekednek: éppen a tisztelet jelének tartják, és úgy gondolják, ez erősíti a kapcsolatot szüleikkel. De vajon miért nem szeret a szülő vitázni, miért szeret a kölyök, és milyen a jó vita?

Érthető, hogy a szülő valamilyen probléma jeleként értelmezi, ha azt veszi észre, gyakoribbá váltak a viták a gyerekkel. Első gondolata, hogy valami feszültség támadt köztük, oda a korábbi összhang. Azaz baj van. Az is érthető, ha terhes számára, hogy ami eddig viszonylag simán ment, azért most harcolni kell. A gyerek egyszeriben megkérdőjelez mindent: a szabályokat, a szülői tekintélyt, de egyébként is mindent, beleértve, hogy van-e értelme az életnek, miért is kell tulajdonképpen reggel felkelni, iskolába járni.

Fontos, hogy a szülő fel legyen rá készülve, hogy eljön ez az időszak, és ne a kapcsolatuk megromlásaként értelmezze, hanem a gyerek fejlődéséből következő változásnak. Inkább azon mérje a kapcsolat minőségét (és a saját szülői minőségét), hogy mennyire sikerül rugalmasan alkalmazkodni az új helyzethez.

shutterstock 232767430
Távolról sincs vége, olvasson még »

Öt könyv, hogy jobban értsük az evészavaros tiniket

Puskás Pálma 2015. május 11., hétfő 14:00

A kamaszok körében egyre gyakoribb az evészavar, amelynek leggyakoribb formái az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Előbbi "csupán" kényszeres koplalást, utóbbi falásrohamokat is jelent, és mindkettőre jellemző a testképzavar.

Ezeket a problémákat kívülállóként nagyon nehéz megérteni, ezért gyakran előfordul, hogy az érintettek a legjobb szándék ellenére is értetlenséggel találkoznak együttérzés helyett. Ha szeretnénk jobban megérteni, megismerni az evészavaros tinik belső világát, mutatunk néhány erre alkalmas könyvet: egy önvallomást, három regényt, és egy elismert szakember által írt önsegítő kalauzt.

Emma Woolf: Egy alma per nap

B1235336

Kezdjük mindjárt a sajátélménnyel: Emma Woolf anorexiás és ezt írta meg, vagyis a gyógyulásért való küzdelmét. Kamaszkora óta anorexiás volt, és harminckét évesen döntött úgy, hogy most minden erejével felveszi a küzdelmet a betegséggel. Ebben főként az motiválta, hogy találkozott azzal a férfival, akivel családot, gyereket szeretett volna. Emma a küzdelemről hétről hétre beszámolt a Times magazinban, részben ezeken a beszámolókon alapul a könyv, amely tehát nem regény, hanem egy anorexiás lány igaz története.

Ha nem értjük, miért nem képesek ezek a szerencsétlen kamaszlányok normálisan étkezni, miközben Afrikában éheznek, akkor nagyon ajánljuk ezt a könyvet: tökéletes betekintést nyújt abba, milyen keresztülmenni ezeken a problémákon, mennyi szenvedést okoz és milyen hősies kitartást igényel a legyőzése. Érzelmileg is nagy hatású könyv, hiszen egy alódi ember küzdelmeit aszsisztáljuk végig, aki ráadásul eleinte komolyan ellenáll a gyógyulásnak - olvasóként így egyszerre dühösek tudunk lenni Emmára, miközben persze drukkolunk neki.

Távolról sincs vége, olvasson még »

17 éves, terhes unokahúgát fogadta örökbe egy 23 éves egyetemista fiú

Primilla 2015. május 10., vasárnap 20:27

Több százan ajánlották fel a segítségüket egy 23 éves ausztrál egyetemistának, Tommy Connolly-nak, miután kiderült, hogy örökbe fogadta 17 éves hajléktalan unokahúgát. A 32 hetes terhes lánynak nem igazán volt kihez fordulnia: sem a gyermek apja, sem a saját szülei nem gondoskodtak róla – adta hírül az Independent.

Tommy Connolly, az University of the Sunshine Coast törekvő atlétája elmondta, akkor már több mint egy évtizede nem találkozott az unokahúgával. A terhes lány a tengerparton élt és aludt, nem volt se cipője, se telefonja, és iskolába se járt már ki tudja, mióta. A magzat apja börtönben ült, a lány szülei nem voltak a képben.

Ekkor határozta el a 23 éves fiú, hogy a gondját viseli az unokahúgának, magához veszi, és segít neki gondoskodni a babáról. Ahogy a Facebook-on írta: ez volt az egyetlen esélye. A lány több időt töltött az utcán, mint bárhol máshol, és jobban ismeri a rendőrséget, mint a saját családját. Könyvet tudna írni arról a sok szörnyűségről, amit átélt. Senki sem érdemel ilyen életet – vélekedett Connolly. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hagyjuk már a Légy jó mindhaláligot!

Primilla 2015. május 9., szombat 16:37

A kamaszok általános véleménye szerint irodalmi szövegek nehezen érthetők, fontos dolgokról szólnak, régiek, és általában tanulságosak. Mielőtt elkezdenénk jajveszékelni, hogy ezeket a mai fiatalokat már egy jó könyv sem tudja lekötni, és csak a számítógép megy mindig, megnyugtatunk mindenkit: a diákok 86 százaléka olvasó, vagyis évente legalább egy könyvet elolvas, és szintén minden harmadik gyerek a „Z” generációból elit olvasónak számít, vagyis havonta lesz gazdagabb egy irodalmi élménnyel. Ez derül ki egy 2012-es kutatásból, melynek eredményeiről a legfrissebb Új Pedagógiai Szemlében jelent meg tanulmány.

Csak hát ezek a gyerekek nem azt szeretik olvasni, amit az iskolában eléjük tesznek. A magyartanároknak csak elenyésző része olvastat felső tagozaton nyolcvan évesnél (!) fiatalabb szöveget, 7-8. osztályban például 85 százalékuk még mindig a Légy jó mindhaláligot teszik kötelezővé, annak ellenére, hogy ez a mű nem csak érdektelen (és túl korai) a 13-14 éveseknek, de nehezen is érthető, ezért egyáltalán nem alkalmas iskolai, kötelező olvasmánynak. Így persze arra sem alkalmas, hogy megszerettesse az olvasást a gyerekekkel.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Interaktív tábla? Muhaha. Egy izzót sem kapnak az iskolák

Primilla 2015. május 8., péntek 08:52

Úgy tűnik, az iskolák államosítása nem egy sikertörténet az intézmények számítástechnikai eszközökkel való ellátottsága szempontjából. (Sem). Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet már ötödik éve méri, hogy hogyan alakul az informatikai eszközök iskolafejlesztő célú használata. Eszerint az iskolák technikai eszközpark szempontjából rosszabbul állnak most, mint 2011-ben.  

Az eLEMÉR névre keresztelt komplex online felmérést 2011-ben kezdték alkalmazni, legkorábbi adatai tehát ebből az évből valók. Az iskolák önbevallása alapján a kutatók azt tapasztalták, hogy 2011-ről 2012-re az informatikai infrastruktúra állapota jelentősen fejlődött, a következő évben stagnálni kezdett, most pedig már ott tartanak, hogy második éve egyre gyorsul a romlás.

A legnagyobb problémát az elavult technikai eszközök cseréje jelenti, a hibás eszközök javításának az esélye zuhan, a meglévő eszközök pedig egyre kevésbé felelnek meg az iskola céljainak és feladatainak. A tantermek felszereltsége, berendezése sem igazán alkalmas arra, hogy korszerű módszereket vessenek be a tanárok a tanításra. Az iskola belső hálózata sem fejlődik, sok helyen nem támogatja a pedagógiai munkát. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A világ zsenijei között versenyzik, de fél az érettségitől

Edicsek 2015. május 7., csütörtök 08:15

A legnagyobb nemzetközi középiskolás verseny, az Intel ISEF döntőjén idén is lesz magyar versenyzőnk. A világ legkiemelkedőbb diákjai között a magyarok már nem egyszer bizonyultak a legjobbnak, és hamarosan újra szoríthatunk egy fiatalnak, ennek apropóján beszélgettünk egyet a döntős Rozsnyik Szabolccsal, mielőtt Pittsburg felé veszi az irányt. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Három osztály, három ország – Többnyelvű gyerekek

S-W. Zsó 2015. május 6., szerda 19:59

Levente Magyarországon volt első osztályos, majd egy évig a Kanári szigeteken járt iskolába, és most második éve, hogy Bangkokban egy kéttannyelvű iskolában tanul. Votisky Petra pszichológust kérdeztük arról, hogy mennyire veszik könnyen a gyerekek az idegen kultúrákba való beilleszkedés akadályait.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az ön gyerekének van személyije? Pedig kellene!

Primilla 2015. május 5., kedd 12:30

Tudták, hogy a 14 éven aluli gyerekeknek, sőt a csecsemőknek is kell, hogy legyen személyazonosításra alkalmas igazolványa? A jogszabály nem mai keletű, pontosan 2009. június 28-a óta, vagyis lassan hat éve él a törvényi kötelezettség, hogy minden magyar állampolgárnak a születésétől kezdve rendelkeznie kell személyi igazolvánnyal vagy útlevéllel. Ebben mondjuk az az érdekes, hogy ez után az időpont után többünknek született gyereke, és senki nem mondta az okmányirodában, amikor a lakcímkártyát kértük az újszülöttnek, hogy szükség van személyi igazolványra is.

Felhívtuk a Kormányhivatal információs vonalát, ahol elmondták: 2009. június 28-ig a diákigazolvány is megfelelt a célnak, ez után az időpont után azonban már nem. A személyazonosító igazolvány kiváltása egyébként 14 év alatt ingyenes. Hat éves kor alatt az érvényessége 3 év (vagyis ha az alvó kis újszülöttünket lefotózzák, 3 éves koráig fogják azonosítani őt erről a fotóról), hat éves kor fölött pedig a gyermek 14 éves koráig érvényes az okmány. Ezt követően nyolcévenként kell újítani. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tippek otthonra, ha nehezen megy a matek

Bakos Eszter 2015. május 4., hétfő 19:58

Másodikban Terike néni volt a tanító nénim, és bár ő simán csinált olyat, hogy ragasztószalaggal leragasztotta a számat egész napra, mert túl sokat fecsegtem, meg egész órán hátratett kézzel kellett ülni (igen, én 1918-ban voltam általános iskolás... ja, nem, várjunk csak...), azt biztosan neki köszönhetem, hogy a szorzótáblát nagyon jól megtanultam.

Soha az életben nem fogom elfelejteni, pedig nem ma volt, ahogy a szorzótáblát "játékosan" kikérdezte: úgy feleltünk, hogy körben álltunk, ő odadobott egy kislabdát valakinek, és közben mondott egy szorzatot, nekünk pedig el kellett kapni a labdát, és mondani az eredményt.

Soha az életben nem féltem annyira, mint akkor, és simán el tudom képzelni, hogy ha mondjuk atomtámadás érné az országot, azt is csak második helyre tenném a paraversenyben ezután az élmény után. Mi van, ha elejtem a labdát? Mi van, ha nem tudom az eredményt? Mi van, ha nem veszem észre, hogy nekem akarja dobni a labdát? Vagy a legrosszabb: mi van, ha nem veszem észre, hogy nekem akarja dobni a labdát, ezért elejtem, és közben az eredményt is elrontom?!

A rettegés vége az lett, hogy nem ejtettem el, meg nem is rontottam el, aztán biztosan kaptam rá valami csillagot, vagy pónilovat, vagy ötöst, mert ekkor még ötös voltam matekból. Tisztán emlékszem arra a momentumra is, amikor én és a matek szakítottunk egymással: ötödikben volt, amikor elkezdtünk a törtekkel, meg a tizedesekkel foglalkozni.

Ott valami megszakadt, kapcsolatunk nem volt már a régi, én már nem értettem meg őt, neki már kevés voltam én, egyszóval én balra, a matek meg jobbra el. Én később többször szerettem volna járni vele, de sosem voltam neki elég jó, elég szép és elég okos. Kicsit féltem is, hogy mi lesz, ha majd matekozni kell a gyerekkel, főleg, hogy a Gyerek Apja kijelentette, hogy ő valószínűleg az első három hónapban tud majd csak segíteni, az azután következő tananyag már bőven meg fogja haladni az ő kompetenciáját. Maradtam hát én.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Három éven át a hátán vitte az iskolába a barátját

Primilla 2015. május 3., vasárnap 12:16

Ön mit szólna, ha a gyereke minden reggel a hátán vinné be a járásképtelen osztálytársát az iskolába? Van, aki ezt megteszi, na nem Magyarországon, hanem  Kínában. A másik lehetőség az lenne, hogy a mozgáskorlátozott fiú egyáltalán nem jár iskolába.

Forrás: Weibo
Forrás: Weibo

Kína legcsodálatosabb diákjának kiáltottak ki egy 18 éves középiskolást, álljon itt a neve is: Xie Xu. A fiú nem akármilyen áldozatot vállalt: három éven keresztül a hátán vitte az iskolába a barátját, aki egy izombetegségtől szenved, ezért nem tud járni. A fiúk ez alatt az idő alatt egy napot sem mulasztottak az iskolából.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hol a kamaszok szabadságának határa?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. május 2., szombat 14:29

A kamaszkorról gondolkodva általában azon van a hangsúly, miben más a tizenéves kor a megelőző időszakhoz képest, és ilyenkor beszélünk arról, nagyobb szabadság kell a gyereknek. De azt se felejtsük el, a kölyök még nem felnőtt. Rendben van, hogy nagyobb önállóságot kap, de vajon hol van ennek a határa?

Nagy hibát követ el a szülő, aki egyszerűen leveszi a kezét a tizenéves gyerekről, mondván, amit eddig sikerült rajta alakítani, azt sikerült, innentől nincs semmi dolga. Közhelyszámba megy, hogy szükség van korlátokra, de valóban igaz.

Az a kölyök, akinek mindent lehet, egyrészt nem érzi magát biztonságban, ahogy egy meredek sziklafal mellett állva sem érezzük magunkat komfortosan, ha se korlát nincs, se a kezünket nem fogja senki. Másrészt megélheti úgy a nevelés elmaradását, mint a törődés hiányát. Az, hogy már nem is kérdezik, hogy van, mit csinál, mi van vele, nem annyira a szabadság jóleső érzését adja, inkább azt az érzést kelti, hogy egyedül maradt, nem foglalkoznak vele.

shutterstock 90623260

Már csak az a kérdés, milyen határok legyenek, és vajon másképp kell-e ezeket meghatározni, mint a kisgyereknél, és különbözzön-e a szankció.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vekerdy Tamás, Winnetou, és a Láthatatlan Fonal

Steiner Kristóf 2015. április 30., csütörtök 14:44

Bár egyikünknek sem könnyű elbúcsúzni olyanoktól, akiket nagyon szeretünk, a gyerekek számára különösen ijesztő és fájdalmas az élmény - márpedig az élet bőségesen teremt olyan alkalmakat, amikor ezt a félelmet és fájdalmat meg kell tapasztalniuk, legyen szó a szülők válásáról, valamelyikük külföldi munkavállalásáról, egy barátság megszakadásáról, vagy egy családtag haláláról.

Patrice Karst, amerikai ifjúsági szerző meséje ezeket a kelletlen “elszakadásokat” igyekszik megkönnyíteni kicsik és nagyok számára világszerte. A nemzetközi bestseller már Magyarországon is kapható, itthon ráadásul Vekerdy Tamás ajánlásával avat be a láthatatlan és elszakíthatatlanul erős fonal titkába, amit csak azok ismerhetnek, akik igazán szeretik egymást.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mennyire avassa be a szülő a kölyköt a párkapcsolati konfliktusba?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 29., szerda 21:07

Az egyik lehetséges félreértelmezése a tizenéves gyerek partnerként való kezelésének, ha a szülő olyasmit is az orrára köt, amivel nem kellene foglalkoznia, mert túlzottan megterhelő számára vagy felkavarja. Felkavaró például, ha a szülők túlságosan beavatják kettőjük kapcsolatának részleteibe, mert neki másfajta viszonya van velük. Neki ők anyu és apu, megterhelő minden olyan információ, ami túlzottan intim, vagy a rá nem tartozó, kétszemélyes konfliktusaikról szól. Ugyanakkor sok mindent érzékel a gyerek, ha baj van, azt úgysem lehet titokban tartani. Nagy kérdés, mit, hogyan osszanak meg a gyerekkel a szülők.

Vannak helyzetek, amikről muszáj beszélni a gyerekkel. Ilyenek a komolyabb konfliktusok, a válás, a szétköltözés. Ne onnan szerezzen tudomást a gyerek arról, hogy apa elköltözik, hogy látja, ahogy összecsomagol és távozik. Az sem kezelhető a gyerek számára, ha abból meríti információit a szülők közti feszültségről, hogy anya már a nappali kanapéján alszik, vagy, hogy üvöltöznek egymással. Ha (még) nincs szó különválásról, de valamiféle krízist él át a pár, nagy dilemma, hogy terheljék-e ezzel a gyereket. Úgy semmiképp se, hogy a szeme előtt játsszák le!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ennél menőbb matekversenyt még nem láttunk

Primilla 2015. április 28., kedd 14:34

Gondolták volna, hogy létezik matekverseny, amin több ezren szeretnének részt venni?

„Hófehérke öt egymás mellé szóló mozijegyet nyert egy vetélkedőn. Hányféleképpen oszthatja ki az öt mozijegyet a hét törpe között, ha minden törpe legfeljebb egy jegyet kap, és Vidor nem ülhet Morgó mellett?” Ilyen, és ehhez hasonló logikai és matematikai feladatokat kapnak az ország több helyszínén mostanában zajló matekverseny 9-10.-es résztvevői.

Hány király helyezhető el a sakktáblán úgy, hogy ne üssék egymást? – ez pedig az 5-6. osztályosok egyik feladata.

Ha lelki szemeik előtt fehér blúzba öltözött gyerekek jelennek meg, amint egy neonvilágítású osztályterem padjaiban ülnek, és a ceruzájuk végét rágva töprengenek a feladatokon, akkor nagyon tévednek. A helyzet ugyanis az, hogy ezt a versenyt a szabadban rendezik meg, ahol a gyerekek több kilométert is szaladgálnak, máskor meg egyenesen fenéken csúszva jutnak el a következő állomásig. 

A Medve Szabadtéri Matekversenyre háromfős csapatokkal lehet jelentkezni, tízéves kortól különböző kategóriákba, de felnőttek, baráti társaságok, munkahelyi csapatok is részt vehetnek rajta. Induláskor mindenki kap egy térképet az állomásokkal.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tinijóga: nem csak ülünk és ommm-ozunk

Puskás Pálma 2015. április 27., hétfő 16:44

Nem kérdés, hogy a kamaszoknak és a gyerekeknek szükségük van a mozgásra. A helyzet a nagyvárosi gyerekek körében gyakran mégis elég kétségbeejtő. A mai gyerekek idegrendszerének sokkal több ingert kell feldolgoznia, mint néhány évtizeddel ezelőtt, és ehhez sokkal több mozgásra lenne szükségük. A valóságban ezzel szemben idejük nagy részét tantermekben vagy otthon a gép előtt üldögélve töltik.

Pedig a mozgásészlelésnek, a térérzékelésnek, az egyensúlyszervünk ép működésének az iskolai teljesítményben is kulcsszerepe van. A hintázás, a bukfencezés, az egyensúlygyakorlatok a koncentrációs készség fejlesztése mellett az agyféltekék helyes együttműködését, az idegrendszer fejlődését alapozzák meg. A fejlesztőpedagógiában mindez régóta ismert: a fenti testmozgásokat használják többek között diszlexiás, diszkalkuliás gyerekek fejlesztésében is.

Az információdömping miatt a mai gyerekeknek még az előző generációknál is többet kellene mozogniuk. Kisgyerekkorban ez még talán valamennyire meg is valósul, hogy aztán kiskamaszkorban ismét nehezebbé váljon. Az iskolai terhelés mellett nehéz időt szakítani a mozgásra, a tinik eleve nehezebben mozdulnak, szégyenlősek, testképzavaraik lehetnek. A mozgásformák közül a fentiek miatt érdemes kiemelni a jógát, hiszen ez mind az egyensúlyérzékelés, mind a koncentráció fejlesztésére alkalmas, emellett pont a kamaszkorban igen fontos törzsizmokat erősíti, és testtudati aspektusa révén a testképzavarok ellen is jó hatású. Németh Katalin jógaoktatóval a tini- és gyerekjógáról beszélgettünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kell a privát szféra a kamasznak!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 26., vasárnap 17:32

A kölyökkorral együtt járó egyik fontos változás, hogy a fiatal egyre nagyobb magánszférát igényel. Ennek több vetülete is van: szüksége van saját térre, ahova mások nem, vagy csak az engedélyével lépnek be, és szüksége van gondolatok, fantázia terén is privát területre.

Az egyik legelső terület, ahol a tizenéves megköveteli, hogy másképp viszonyuljon hozzá a szülő, mint addig, az a saját teste. Nincs általánosan érvényes előírás arra nézve, hogy hol vannak a határok, ez családonként és egyénenként változó. Van fiatal, aki jobban viseli, sőt igényli a testi érintést, és belefér neki a puszilkodás, ölelgetés, buksi simogatás, míg más akkor is elhessegeti a betolakodót, ha csak a karjához ért.

shutterstock 211615906

Sokaknál csak az ellenkező nemű szülőre vonatkozik a tabu: például a lány hagyja, hogy anyja megölelje, de apjától már nem fogadja. Vannak családok, ahol az a norma, hogy már nyolcévesen sem fér bele semmiféle meztelenkedés egymás előtt, van, ahol egész életükben bejárkálnak egymáshoz a fürdőbe. A lényeg éppen az, hogy nincs előre megírva, hol kell meghúzni a tizenéves magánszférájának határait, hanem az a jó, ha ezt közösen alakítják ki, és figyelembe veszik a kölyök kívánságait.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Utálod a kisebbséget, pedig még gyerek vagy? Ezt nézd meg!

cukorka 2015. április 26., vasárnap 14:34

Az Újvilág című színházi előadás a Jurányiban a közelmúltban sajnálatosan feloszlott Szputnyik Hajózási Társaság Mentőcsónak Egységének produkciója, akik kizárólag olyan színházi nevelési előadásokat hoznak létre, amik kifejezetten társadalmi problémákat vizsgálnak. Írtunk már róluk többször is, legutóbb pont a Szociopoly kapcsán, ami a mélyszegénységgel foglalkozott, most pedig azért, mert a rasszizmus került terítékre. 

Az előadás apropója is pont az volt, hogy a mai fiatalok körében egyre gyakoribb az előítéletes gondolkodás, a negatív diszkrimináció, a kirekesztő beszédmód, a rejtett rasszizmus. A történet szerint Kata (Sztarenki Dóra), a 16 éves lány szülei válása miatt anyjával beköltözik egy panelba, ahol lassan összebarátkozik amúgy nagyon kedves szélsőjobbos fiatalokkal (Kovács Lehel, Porogi Ádám).

ujvilag proba 01 domolky daniel WEB 003
Fotó: Dömölky Dániel

A barátság olyan jól sikerül, hogy szerelem is lesz belőle, meg zsidózás, cigányozás is, amíg nem jön a nem túl kiszámíthatatlan slusszpoén, amit most nem lövünk le.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csak szólunk: egyházi iskolában vallásos gyereket nevelnek

Primilla 2015. április 24., péntek 18:31

Mielőtt iskolába adtuk a gyereket, gyakorlatilag mindent mérlegre tettünk - csak azt nem, hogy egyházi-e vagy önkormányzati az intézmény - mesélte Klári barátnőm (akkor még nem államosították az iskolákat).

"Szempont volt a jó megközelíthetőség, vagyis legyen közel az iskola, és a parkolás se legyen egy különleges kihívás. Fontos volt, hogy jó híre legyen az intézménynek, legyenek jók a felvételi számok, ne legyenek botrányok, és lehetőleg ne válasszanak pár évente új igazgatót. Legyen fűtés, telefon és nyomtatópatron, vagyis meglegyenek a normális működési feltételek. Az pedig nyilván mindennél fontosabb volt, hogy szimpatikus legyen legalább az elsős tanítónéni. Azt persze nem lehet tudni, hogy utána ki lesz, mi lesz, de a jó kezdés azért mindenképpen megadja a lendületet. Legyenek iskolán kívüli programok, sok-sok közösségi élmény" - sorolta a barátnőm, hogy pár évvel ezelőtt miért döntöttek amellett, hogy az egyik egyházi iskolába íratják a lányukat.

A kiválasztott iskola minden szempontból ideálisnak tűnt - mesélte Klári. Önmagában ez a tény, hogy az iskola a református egyházhoz tartozik, se mellette, sem ellene nem szólt. "Mi ugyan egyáltalán nem vagyunk vallásosak, finoman szólva is inkább agnosztikusnak tartjuk magunkat: nem foglalkozunk vele, hogy van-e Isten, vagy nincs, de egyáltalán nem zavar, ha mások meg vallásosak. Sokfélék vagyunk, ez is egy lehetőség."

Távolról sincs vége, olvasson még »

Másmilyen tanár kéne a mai, digitális kölykök mellé

Primilla 2015. április 23., csütörtök 15:41

A mai diákok nem tudnak figyelni, nem akarnak tanulni, lusták, érdektelenek – sok tanár panaszkodik erre. Ami persze nem új, mert minden generáció úgy látja, hogy a „ezek a mai fiatalok” mások. Általában rosszabbnak, nehezebben kezelhetőnek tartják őket.

Kutatások szerint azonban tényleg igazuk van azoknak – csak nem úgy – akik így látják a fiatalokat, és ebben a jelentősen megnövekedett technikai eszközhasználatnak hatalmas szerepe van. Nem rosszabbak lettek a gyerekek, csak nagyon máshogy működik az agyuk, ami abból következik, hogy nagyon más világban nőnek fel, mint a korábbi generációk. Ezért a pedagógiának is alkalmazkodnia kéne ahhoz, milyen stratégiákkal lehet őket motiválni.

Pár héttel ezelőtt tartották az idei Digitális Nemzedék Konferenciát, melynek célja éppen az, hogy a szakemberek jobban megértsék a tanulókat – és önmagukat is - abban a világban, amelyben élünk, és amelyben az információszerzés elsődleges terepe, belátjuk vagy nem, az internet.

Miért van még iskola és tanár, amikor a neten pár kattintással ezerszer annyi információhoz hozzájuthat a diák, mint amennyit a pedagógus heti két órában átadhat? – tette fel a kérdést előadásában Szabó Éva, a Szegedi Tudományegyetem Szociál- és Fejlődéspszichológiai Tanszékének vezetője. Egyáltalán, mi a dolga egy digitális bevándorló tanárnak egy digitális bennszülöttekből álló osztályban? 

A digitális korban, ahol a diák a bennszülött, a tanár pedig legfeljebb letelepedési engedélyért folyamodhat, a pedagógus szerepe: a vezetőé, tanácsadóé. A régi alá-fölérendeltség helyett partneri viszonyt kell kiépíteni a tanulókkal, ami a kölcsönös tiszteleten alapul. A legfontosabb, amit meg kell tanítani, az önértékelés, és, hogy hogyan kell élni a 21. században - véli Szabó Éva.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Egyre több kiskamasz lány boldogtalan

Homoki R 2015. április 22., szerda 18:41

Az elmúlt öt évben a 11-13 éves brit lányok körében 55 százalékkal nőtt az érzelmi problémákkal küzdők száma. Ez azt jelenti, hogy egy átlagos harmincfős osztályban eggyel több olyan lány van ma, akinek érzelmi gondjai vannak, mint öt évvel ezelőtt. Ez osztályonként három olyan lányt jelent, akik gyakran érzik magukat boldogtalannak, letörtnek, gyakran szoronganak és sírnak. Legalábbis ez derül ki a Journal of Adolescent Health májusi számában publikált tanulmányból

shutterstock 204460750
Távolról sincs vége, olvasson még »

Meseterápia: testi érzetek az elme szintjén

Puskás Pálma 2015. április 20., hétfő 19:49

A Mosoly Alapítvány gyermekekkel foglalkozó pszichológusokat, terapeutákat tömörít: ingyenes mese- és művészetterápiákkal segítik a rászoruló gyerekeket a testi betegségekkel együtt járó lelki problémák feldolgozásában. A pszichoterápiák révén lelki rehabilitációval egészítik ki az orvosi kezeléseket, hogy ezek egymást erősítve fejtsék ki hatásukat a tartós gyógyulás érdekében.

A páciensek között vannak súlyosan beteg gyerekek, tumorosak, szervátültetettek, krónikus betegségben szenvedők (például cukorbetegség, epilepszia), vagy éppen pszichoszomatikus zavarral küzdők, vagyis olyanok, amikor a testi tünet mögött nincs kimutatható szervi elváltozás (például tik, reflux, szorongásos fejfájás). Mindezek után nem meglepő, hogy idei, éves konferenciájuk témája a test és a lélek viszonya, a megtestesült elme, és a testi aspektus szerepe a pszichoterápiákban. A 2015-ös Kreatív Napokon vettünk részt.

Meseterápia jöhet a kórterembe, táncterápia kevésbé

Korbai Hajnal pszichológus nyitó előadásából rögtön kiderült az is, miért használnak meseterápiát, és ha már ilyen fontos a testi aspektus, akkor miért nem valamilyen testi, mozgásos módszer mellett köteleződtek el az Alapítvány munkatársai.

"2009-ben, mikor a művészetterápiák mellett belekezdtünk a meseterápiába, olyan módszert kerestünk, amit ágyhoz kötve is lehet, bármilyen körülmények között alkalmazni, pl. steril boxban, ahova nehéz bevinni eszközöket, vagy a gyerek az állapotából kifolyólag nem képes részt venni a foglalkozáson. A mese mindig kéznél van, és addig lehet elmenni a feldolgozásában képző-, vagy zeneterápiával, vagy a hosszú távú csoportokban pszichodrámával, amíg a gyerekek állapota megengedi." - kezdi a szakember.

- "Egyedül a testtudati technikát használó mozgás- és táncterápia nem tudott bemenni a kórházakba, a testi mozgás akadályozottsága miatt. Pedig a testi aspektus fontos lehet, ha minden testi betegségnek vannak pszichés okai, amin a pszichoterápiával változtatni lehet. Lehetséges-e a testtel, testtudattal dolgozni ilyen körülmények között? Nem lenne különösen fontos azoknál a gyereknél, akiknél a test-lélek kölcsönhatás feltáratlan zavaráról beszélünk, mint a pszichoszomatikában? Különösen, ha minden betegség az széles értelemben véve... Ilyen módszerek után kutatunk évek óta."

Távolról sincs vége, olvasson még »

Zaklatják a kölyköt? Erre is van alkalmazás!

Primilla 2015. április 19., vasárnap 19:56

Annyi mindenre van már ügyes mobilos alkalmazás, ami megkönnyíti az életet, hogy teljesen kézenfekvő: olyan is létezik, ami a kamaszoknak szól, és kifejezetten akkor segít, ha a kölyök úgy érzi, bajban van. A kamaszok lelke egyébként is kiismerhetetlenül bonyolult, vagy szólnak, ha baj van, vagy nem, vagy sikerül olyasvalakivel beszélniük, aki jó tanácsot ad, vagy nem.

A magam részéről ezt nem bíznám a véletlenre. Kipróbáltam az Unicef HelpApp-jét, és arra jutottam, hogy ők sem bízzák. Az alkalmazás arra is jó, hogy konkrét veszélyhelyzetben segítséget kérjen a gyerek, és akkor is nagy hasznát veszik, ha ugyan nincs instant vész, de úgy érzik, valaki bántja őket.

Az alkalmazás nagyon átlátható. Abban a szerencsés esetben, ha a gyereknek éppen semmi baja, csak érdeklődik, mert sejti, hogy nem biztos, hogy így marad örökké, hozzájuthat egy csomó hasznos információhoz azzal kapcsolatban, hogy mi számít, mondjuk kényszerítésnek vagy zaklatásnak. Segít abban is, hogy a kölyök beazonosítsa a rosszérzését, szavai legyenek rá egyáltalán, és felismerje, hogy mi történik vele. Nem árt az ilyesmit tudni, nehogy azt higgyék, tűrniük kell!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Erre figyeljen, ha hazudik a kölyök

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. április 19., vasárnap 10:11

Számos kritikával illetik a tizenéveseket, ezek közül az egyik, hogy hajlamosak füllenteni. Vajon tényleg így van? És ha igen, mi az oka, és mit kezdjünk vele?

Két esetben kell a hazugsággal/igazmondással kapcsolatban aggódni a tizenéves miatt: ha mindig mindenről megosztja a teljes igazságot a szüleivel, és ha össze-vissza hazudozik, nem lehet tudni, melyik szavának higgyünk. Utóbbi nevezhető egyfajta tünetnek is: tünete annak, hogy valami komolyan megsérült a gyerekkel való kapcsolatban. Jobb esetben ez valami feszültség kifejeződése, egy vészjelzés, annak közlése, hogy „figyeljetek rám, mert baj van, segítségre szorulok!”.

shutterstock 189640016

Rossz esetben személyiségzavar előrejelzője is lehet: aki azért hazudik, mert az érdekei ezt kívánják, és nem érez ebben semmiféle problémát, várhatóan későbbi életében is ezt az érdekvezérelt működésmódot fogja megvalósítani, ez pedig annak a jele, hogy nem épültek be kellőképp a morális gátak. Viszont fontos arra figyelni, hogyha a kamasz titkolózik, bizonyos kérdésekben füllent, arra ne reagáljon úgy a szülő, mintha egy gátlástalan, leendő bűnözővel állna szembe! Azaz ne keverjük össze a kamaszlázadást az antiszociális személyiséggel!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kicsúszott a határidőből? Vissza a táppénzt!

Primilla 2015. április 17., péntek 09:06

Kedves anyuka, ha ön önfoglalkoztató, vagyis van egy szabad szemmel alig látható kis vállalkozása, amiben mindent ön csinál, és időnként táppénzre menne a beteg gyerekével, akkor nagyon vigyázzon, hogy mikor adja le az OEP-nek a táppénzes papírt. Ha ugyanis kifut az időből, több tízezer forintra is megbüntethetik.

A történet úgy kezdődött, hogy beteg lett a gyerek. A gyermekorvos annak rendje és módja szerint kiállította a táppénzes papírt, amit a beteg gyerek anyukája – talán éppen azért, mert beteg volt a gyerek, és kisebb baja is nagyobb volt ennél – nem küldött el azonnal az OEP-nek, hanem csak valamivel később, túl a 15 napos határidőn.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tündérek, hekkerek és időutazás: könyvek kamaszoknak

Puskás Pálma 2015. április 16., csütörtök 13:58

Milyen könyvet adjunk kiskamasz gyerekeink kezébe? A gyerekkönyvek és a felnőtt irodalom közötti sávban nehéz eligazodni, ráadásul sokan vannak, akik némiképp érthető módon nem szívesen adnak olyan könyvet a serdülő gyerekük kezébe, amit nem olvastak ők maguk is. De létezik egyáltalán ilyesmi a Harry Potterne kívül? Szerencsére igen: mostanában kifejezetten jó és élvezetes kamaszkönyvek is születnek, ráadásul kortárs magyar szerzők tollából. Mutatunk néhányat, amit felnőttként is szívesen olvastunk, és a gyerekeknek is tetszik.

1. Gimesi Dóra, Jeli Viktória, Tasnádi István, Vészits Andrea: Időfutár-sorozat

5
Fotó: Pagony

Kezdjük mindjárt egy személyes kedvencükkel: az Időfutár sorozat következő kötetét együtt várjuk tizenkét éves unokahúgunkkal és negyvenéves könyvesbolti eladó barátnőnkkel. A történet lassan indul, aztán egyre meglepőbb fordulatokat vesz, miközben az időutazós szál mentén történelmi helyszíneket vegyít a nagyon is jelenkori kamaszélet cset-beszélgetéseivel és okostelefonozásával.

Az első kötetben (A körző titka) a főhős Hanna Budapestre költözik családjával, új középiskolába kerül, ennek minden megpróbáltatásával együtt. Aztán furcsa dolgok kezdenek történni: egy ócska körzőt talál, amire környezetéből valamiért többen is pályáznak, felbukkan egy különös öregember, de ami a legborzasztóbb, Hanna számítógépe is önálló életet kezd élni.

A kusza eseményeket a főhős Hannából, szegedi barátnőjéből és fiú osztálytársukból álló hármas próbálja kibogozni. Ehhez időnként némi történelmi tudásra is szükségük van, amiből persze az olvasó is tanulhat, ugyanakkor a regény még véletlenül sem válik tankönyvvé.

Korosztály: 12 éves kortól.

 
Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 17 díjnyertes fotó 2016-ból

Lakótelepen, slaggal mosdatott elefánt, gyönyörű portrék, sportolói örömkönnyek.

OTTHONTÉRKÉP Szupertuti eladó nyaralók

A legnépszerűbb a Balaton és Pest megye, de az egész országban lehet gyöngyszemekre bukkanni. Nyaralókörkép a hirdetések alapján.

ÉDES POFA Ne dobd ki a zöldjét!

Három tuti recept, és garantáltan más szemmel nézünk a tavaszi zöldségekre, mint eddig. Bónusz: még a gyerek is megeszi.
Ajánlok blogbejegyzést

OnGo beszámolók

Hirdetés