KÖLYÖK

Szabaduljunk meg az oktatás halálvölgyéből!

Primilla 2016. november 21., hétfő 10:06

Az USA bizonyos részein a tanulók akár 60-80 százaléka is kibukik a középiskolából. Ha ezt a számot sikerülne megfelezni, az az ország gazdaságának nettó 1 trillió dollár bevételt jelentene. Társadalmi szinten ilyen hatalmas összegbe kerül eltakarítani a kárt a bukás-krízis után.

Magyarországon nagyjából 11 százalék körül van a végzettség nélküli iskolaelhagyók aránya. Finnországban pedig nulla. Ken Robinson szerint mindez a kibukás (már ahol van), arra vezethető vissza, hogy az oktatás jelenlegi kultúrája egyszerűen ellentmond az emberi élet három fő alapelvének.

Pedig egyszerű dolgokról van szó: az emberek – és a gyerekek – különbözőek, vagyis különbözően kellene bánni velük; kíváncsiak, tehát akár maguktól is tanulnak, csak jól kell terelgetni őket; és kreatívak, vagyis kitalálják, hogy mit kezdjenek magukkal. Ezekre a tulajdonságokra pedig éppen, hogy alapozni kellene az oktatást, nem pedig visszafogni őket.

Ken Robinson (aki egyébként Sir Kenneth Robinson, mivel 2003-ban a tudomány érdekében végzett szolgálatáért lovaggá ütötték) az oktatás, mint tudomány kutatója, és tanácsadója különböző tudományos és non-profit testületeknek.

Hogyan szabadulhatunk ki az oktatás halálvölgyéből című TED előadásában összefoglalta, hogy mi az a három dolog, amire alapozva sikeres oktatási rendszert lehetne létre hozni. A helyzet Magyarországon - és a világon szinte mindenhol - nagyon hasonló, érdemes vele foglalkozni.

Fogadjuk el: nem vagyunk egyformák

Az első ilyen alapelv az, hogy az emberi lények természetüknél fogva különfélék és sokrétűek. Aki egynél több gyereket látott már életében, az pontosan tudja, hogy minden gyerek különböző. Az oktatási rendszer viszont úgy épül fel, hogy nem a gyerekek különbözőségén, hanem a hasonlóságokon alapul. Arra ösztönzi az iskolákat, hogy kiderítse, mire képesek a gyerekek egy nagyon szűk teljesítményspektrumon belül.

A fókusz leszűkül az úgynevezett STEM tantárgyakra (science, technology, engineering and mathematics, vagyis tudomány, technológia, tervezés és matematika), és bár ezek nagyon fontosak, nem bizonyulnak elégnek. Az oktatásnak egyenlő fontossággal kellene kezelni a művészeteket, a humán tárgyakat, a testnevelést.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így harcol egy amerikai tanár Trumppal

(sze) 2016. november 20., vasárnap 09:28

Vírusként terjed a közösségi médiában egy amerikai tanár cetlije, amit Donald Trump kirekesztő politikájára reagálva ragasztott ki az osztályterem ajtajára:  

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogyan óvjuk meg a gyereket a drogtól?

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. november 19., szombat 15:54

Ha megkérdeznénk anyákat és apákat, mi a legrosszabb, ami történhet a gyerekükkel, valószínűleg előkelő helyen szerepelne a listán: „az, hogy drogos lesz belőle”. Viszont nagy a tanácstalanság azzal kapcsolatban, hogyan lehetne tenni ennek megelőzéséért. Van, aki attól tart, ha szóba hozza a témát, attól csak megjön a tini kedve a kipróbáláshoz, van, aki azzal nyugtatja magát, úgyis csak a zűrös családok gyerekei próbálják ki a kábítószereket. Ez persze nem egészen igaz.

A probléma ott kezdődik, hogy a szülők generációja is keveset tud a témáról, és sok a téves információ. Ha pedig a szülő valamiféle torzított, médiából leszűrt képet próbál átadni a gyereknek, akkor baj lehet, ha a tini (egyelőre közvetett) tapasztalatai ellentmondanak ezeknek. Ekkor a szülő veszít a hitelességéből.

shutterstock 216287236

Például, ha azt próbáljuk közvetíteni, hogy droggal csak a lecsúszott alakok élnek, és aki egyszer kipróbálja, biztosan drogos lesz, azonban a gyereknek történetesen van olyan konszolidált ismerőse, aki alkalmanként drogot fogyaszt, egyébként pedig dolgozik, tanul, van lakása, akkor onnantól kezdve nem fogja elfogadni a szülőt hiteles információforrásként.

Az első tehát az, hogy anya és apa tájékozódjon objektív forrásból. Nem kell drogszakértővé válni, és kenni-vágni az összes drog lehetséges hatását, de jó, ha a szülőben kialakul egy valószerű kép a témáról.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Irtó cuki film lett a Legendás állatok és megfigyelésük

Miklya Anna 2016. november 18., péntek 16:13

A film előzményeit, gondolom, mindenki ismeri, bár ha nem írom le, az a baj, ha meg leírom, az a baj. Maradjunk annyiban, hogy van a legendás Harry Potter, amin egy-másfél generáció biztosan felnőtt (köztük a cikkíró maga), és megváltoztatta az irodalomról, az olvasásról, a sikerekről, a mágiáról való gondolkodásunkat, sőt, még vallási vitát is keltett.

LegendasAllatok jelenetfoto (1)
Fotó: Jaap Buitendijk / intercom

Közben jött Hollywood, jöttek a filmek, J.K.Rowling a világ egyik leggazdagabb embere lett,- áldja meg az isten, nem sajnálom tőle, mert ritka jó ember,- aztán ki is jótékonykodta magát a Forbes leggazdagabb-listájáról, bár kétségem nincs afelől, hogy nem telik neki sokba visszakerülni oda.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csúcsra járatta az áldozathibáztatást a tinimagazin

Edicsek 2016. november 17., csütörtök 20:35

A szingapúri Teenager magazin olvasói levél szekciója verte ki a biztosítékot a világ jóérzésű embereiben, miután egy fiatal, erőszakon átesett lány fordult hozzájuk segítségért, és olyan tankönyvbe illő áldozathibáztatást kapott cserébe, hogy a fal adja a másikat. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

A Kubo úgy mesél, ahogy kell: bátran

Miklya Anna 2016. november 16., szerda 15:50

Az animációs és családi filmek dömpingjében az a legrosszabb, hogy egy kaptafára készülnek. Az ember hasonló fals „lelkesedéssel” ül be az év ikszedik cukimuki filmjére, mint egy szuperhősfilmre: csak azért, hogy a gyerek örüljön, aztán beletemetkezik a nachosba, és tíz perc múlva vége is az örömnek, lehet szundikálni.

Oké, sarkítok, mindig van valami élvezhető az animációs filmekben, csak ezt nem olyan könnyű megtalálni a sablonfigurák, sablonproblémák, sablonmegoldások, és sablontörténetek tömkelegében. Nekem például majdhogynem egyre ment, hogy A kis kedvencek titkos életét, vagy a Gólyákat nézem-e, és a leszűrt tanulságot tekintve valóban szinte mindegy is, melyikre ültem be a moziba.(Egyébként édes volt mindkettő, csak felejthetőek.)

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mit várhatunk el jogosan a kamasztól?

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. november 15., kedd 17:45

Általában nem szoktuk tudatosan megfogalmazni, hogy a gyermek egyes életszakaszaiban milyen elvárásaink is vannak: mit szeretnénk elérni szülőként, mi a célunk. Pedig érdemes, de nem azért, hogy görcsösen ragaszkodjunk hozzá, hanem, hogy értsük magunkat, adott esetben például miért vagyunk olyan dühösek, amikor valami máshogy alakult, mint szerettük volna. Azért is jó tudnunk, mit várunk magunktól és a kamasztól, mert így fény derülhet az irreális elvárásokra. A jellemző szülői elvárások általában részben életszerűek, de előfordulhat, hogy egyes vetületei koraiak. Nézzük meg ezeket a tipikus szülői célokat!

shutterstock 343220099
Távolról sincs vége, olvasson még »

Osztályzatokkal tesszük tönkre a gyerekeinket

Brownie 2016. november 14., hétfő 13:44

Nagy öröm és büszkeség tölti el a szülőket, ha a gyerek az osztályelső, vagy szín ötös bizonyítványa és példás magatartása miatt felkerül a dicsőségtáblára. Amikor viszont rossz jegyet visz haza, anya és apa csalódottak, haragudnak rá és megbüntetik. Ilyenkor a gyerek úgy érzi, nem szeretik.

De az érdemjegyek nem csak a családi békéért vagy perpatvarokért felelősek. Tény, hogy fontos számot adni a tanulók eredményességéről és fejlődéséről, ám nem mindegy, hogyan tesszük azt. 

A jegyekkel történő teljesítményértékelés miatt ugyanis a gyerekek elsősorban nem a tudásért, hanem a jó osztályzatokért tanulnak, holott a puszta számok nem feltétlenül tükrözik a tényleges tudásukat vagy szorgalmukat – nem beszélve arról, hogy mennyi feszültséget szülnek a gyerekek mindennapjaiban és hogyan hatnak önértékelésükre.

Nem véletlenül bírálják olyan sokan a hagyományos értékelési módszereket és hangoztatják az alternatív pedagógiára jellemző szöveges, árnyalt értékelés hatékonyságát és jótékony hatását a gyerekek személyiségfejlődésére.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kicsi hős: a 12 éves plüssmackókészítő

(bzs) 2016. november 11., péntek 14:45

Egy ausztrál kisfiú, az akkor 9 éves Campbell 2013 karácsonyán találta ki, hogy szeretné megajándékozni a kórházban lévő gyerekeknek. Arra hamar rájött, hogy annyi ajándékot nem lenne pénze megvásárolni, amennyi szeretne, így úgy döntött, hogy maga készíti el a meglepetéseket. Magától tanult meg varrni, azóta pedig tömegesen készíti a plüssmedvéket. A célja egészen pontosan az, hogy minden nap készítsen egyet, de ennél sokkal jobban teljesít, idén már 400 mackó fölött jár.

„A kezdet nem volt könnyű. Az első bénácska kis macit öt órába került megvarrni, de aztán egyre gyorsabban és jobban ment a dolog.” - meséli a ma már 12 éves Campbell, akinek nincs kis családja, mert kilencen vannak testvérek. Mostanra egy mackót egy óra alatt varr meg.

Ez persze nem ment simán, volt olyan, amikor az ujját konkrétan hozzávarrta a varrógéphez, ami mellől így aztán nem tudott felállni, de állítólag akkor is azért aggódott, hogy a mamája nehogy elájuljon - derül ki az édesanyja leírásából, amiben a kisfiúval kapcsolatos érdekességeket gyűjtötte össze. 

Az első plüssmedve a kisfiú édesapjának készült, akinél daganatos betegséget diagnosztizáltak. "Rémisztő volt, amikor kiderült apa betegsége. És megtudtuk, hogy az idegeskedés csak hátráltatja a gyógyulást, ezért készítettem neki egy mackót, hogy segítsen neki megnyugodni - meséli a kisfiú. Édesapja szerint "minden mackójában van egy picike varázslat. Campbellben viszont rengeteg varázslat van" - fogalmazott az apa.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A gyermekorvosi rendszert csak a jófejség tartja életben

Primilla 2016. november 10., csütörtök 08:11

Vasárnap délután megfájdult a gyerek foga. Mert a fogak már csak ilyenek, sosem kedden reggel durrannak be, hanem mindig hétvégén, éjszaka, vagy húsvét napja hajnalán, mindenféle előjel nélkül. Ez már-már törvényszerű, ehhez kéne állítani a fogorvosok munkaidejét: hétvégén nyolctól négyig szabadidő, ezen kívül pedig nagyüzem.

De nem a szuper rendszerváltó ötleteimről fogok írni, hanem arról, hogy ennek az esetnek a kapcsán most már meggyőződésem: vidéken, a 21. században az egészségügyet ugyanaz tartja életben, ami az oktatást: a benne dolgozók felelősségtudata, jóindulata, és az elvárhatón bőven felül való helytállás. Na meg a szívesség, az urambátyám, meg a kapcsolatok.

De semmiképpen sem a dolgozó emberekről havonta legombolt, több tízezres járulék az, amitől az ember gyereke, ha valami baja van, normális időn belül ellátáshoz jut.

shutterstock 117627547

A gyerek a fájdalomcsillapító beadása után három órával újra elkezdett vergődni, már megint fáj a foga. Nosza, menjünk az ügyeletre! Emlékeztem rá, hogy a városunkban (Pest megyei járásközpont) működik egy fogorvosi ügyelet, (nem spéci gyerekfogorvos, hanem csak úgy fogorvos) de nem vették fel a telefont. Odamentem, hatalmas neonreklám villogott, de senki sem volt ott. Utánanéztem, kiderült, hogy évekkel ezelőtt megszüntette az ügyeletet önkormányzat, mert sokallta az összeget, amit fordítani kellett rá. És mivel nem kötelező feladat, nyugodt szívvel felszámolták a rendelőt, akinek meg hétvégén fáj, az menjen… valahova. De hova is?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Dühkezelés családon belül: mit tegyek, kihez forduljak?

Divany.hu 2016. november 7., hétfő 19:54

A ceglédi tragédiához hasonló esetek mindig megrázóak, azok számára pedig kétszeresen is, akiknek már van családja. Ugyanakkor ítélkezés helyett sokkal fontosabb lenne megérteni, hogy mit tehetünk abban a helyzetben, ha szülőként elveszítjük a fejünket, ha úgy érezzük, hogy nincs tovább, és felismerni azt, mikor csúszik ki a kezünkből az irányítás.

És még ennél is fontosabb lenne megtanulni, megtanítani azt, hogy mikor, hogyan kérjünk segítséget, és kihez fordulhatunk, ha nagyon nagy a baj. 

Nem az a jó szülő, akinek még sosem jutott eszébe, hogy kivágja az ablakon a visító gyereket

Nagyon fontos tudni, hogy a legjobb, legszeretőbb szülő cérnája is el tud szakadni. Ahogy a pszichológusok fogalmazni szoktak: nem az a jó szülő, akinek még sosem jutott eszébe, hogy kivágja a gyereket az ablakon, hanem az, aki végül mégsem vágja ki. 

Ha elszakadt a cérna, és attól fél, hogy valamilyen krízishelyzetben kárt fog tenni a gyerekben vagy önmagában, a legfontosabb, hogy azonnal kérjen segítséget. Ennek módjai:

  • első lépésben helyezze a gyereket biztonságba, csecsemőt mondjuk az ágyába, nem baj, ha üvölt. 
  • második lépésben vegye számba, kitől kaphat azonnali segítséget: ez lehet a szülőtárs, saját szülei vagy anyós/após, egy közeli barát. Ha van olyan, aki néhány percen belül oda tud érni, mondja el, hogy azonnali segítségre van szüksége, és amíg ez megérkezik, addig is távolodjon el a gyerektől, ha megoldható, menjen ki a szabad levegőre, lélegezzen mélyeket.
  • ha nincsen ilyen közeli rokon vagy barát, hívjon fel egy éjjel nappal hívható krízissegély-szolgálatot.
  • Bár nem ez a fő profilja, de elsőre elértük őket, és megkeresésünkre az Országos Kríziskezelő Infomációs Szolgálat szakembere azt mondta, ha őket hívják fel egy ilyen helyzetben, természetesen megpróbálnak lelki segítséget nyújtani a hozzájuk forduló szülőnek, a telefonszám (éjjel-nappal hívható, ingyenes): 06-80-20-55-20.
  • Lehetne segítség az ingyenes hívható Lelkisegély Szolgálat a 116-123-as telefonszámon, vonalasról és mobilról is előhívó nélkül kell tárcsázni. Ellene szól, hogy nekünk tíz próbálkozásból egyszer sem sikerült felhívnunk őket, vagyis krízishelyzetben nem biztos, hogy ez a legjobb megoldás.
  • Bár alapvetően a fiatalok segítése a célja, ilyen helyzetben a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány felhívása is megoldás lenne, elvileg őket is éjjel nappal és ingyen lehet hívni ezen a számon: 116-111, a számot vonalasról és mobilról is előhívó nélkül kell tárcsázni, ha el lehetne őket érni, de nekünk tíz próbálkozáson át ez a szám folyamatosan foglalt volt.
  • De ha semmi más ötlete nincs, segítséget kérhet egyszerűen a 112-es segélyhívó számon is. 
  • Az általunk megkérdezett segélyszolgálatokon dolgozó szakemberek mind azt tartották fontosnak elmondani, hogy ha valaki ilyen helyzetbe kerül, és képes volt felismerni azt, hogy mekkora a baj, az egy hatalmas első lépés. Viszont ahhoz, hogy ilyen a jövőben ne forduljon elő, valamilyen hosszabb távú segítségre van szükség, pszichológusra, vagy a családsegítő szolgálat szakembereire.

Ha nincs ekkora baj, csak gyakran vagyunk dühösek

A düh természetes emberi reakció. Szemünk fényeinél jobban pedig senki nem tud kiborítani minket: egyrészt senkit nem ismerünk olyan jól és élünk vele olyan „kellemetlen” közelségben, mint velük, másrészt pontosan ismerik a gyenge pontjainkat, és hajlamosak ezekre rátapintani. Arról nem is beszélve, milyen idegesítően hasonlítanak ránk!

Távolról sincs vége, olvasson még »

10 jótanács, hogyan neveljen a gyerekből olvasót

Divany.hu 2016. november 6., vasárnap 14:17

Egyre inkább digitalizálódunk, csak számlát kapunk a postán, levelet alig, a naplónkat a webre pötyögjük le ( mikor írt kézzel valamit utoljára?), és folyton valami elektromos kütyü van a kezünkben, asztalunkon, orrunk előtt. Egy fárasztó, monitorbámulásos nap után pedig lesüppedünk a kanapé elé, hogy nézzük kicsit a tévét.

A betű és olvasás hatalma mégis állandó: jó dolog könyvet venni a kezünkbe, máshogy és alaposabban kapcsol ki, olyasfajta időtöltés, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Az olvasás azonban a mostani gyerekeknek kevésbé magától értetődő, mint a szüleik generációjának – nekünk-, hiszen kiskoruktól kezdve el vannak látva különböző kikapcsolódási alternatívákkal.

Érdemes odafigyelni arra, hogy a gyerek örömmel élje meg az olvasást, és magától vonódjon bele, ne pedig kényszerből tegye. De hogyan lehet olvasót nevelni a gyerekekből?

Távolról sincs vége, olvasson még »

Van, ahol már iskolában tanítják a boldogságot

Menő/Ciki

(bzs) 2016. november 5., szombat 10:31

A hazánkban is ismert Ilona Boniwell (A boldogság egyenlete című könyv szerzője) állítja: a boldogság is tanítható az iskolákban a hagyományos tantárgyak mellett. A Huffington Postban megjelent cikkében gyakorlati tippeket is ad, hol kell kezdeni a boldog gyerek nevelését.

Annak ellenére, hogy a WHO "egészség" fogalmába már 1947-ben belevették a mentális és szociális egészséget is a fizikai mellett, sok iskolában az egészséges életmód még mindig kimerül a tornaórákban és (esetleg) az étkezésben.

Távolról sincs vége, olvasson még »
114 szavazat 380 szavazat

Ha válnak a kamasz szülei, az fájni fog

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. november 4., péntek 09:45

Bármennyire is növekszik a válások aránya, sajnos ettől még nem változik, hogy a gyerek számára a válás nehéz, fájdalmas. Neki úgy kerek a világ, ha együtt vannak a szülei. Lehet kivételeket hallani: a nagyon konfliktusos házasságok esetén előfordul, hogy a már felnőtt gyermek azt mondja, „jól tették, hogy elváltak, hamarabb is lehetett volna!”.

De gyerektől ritkán hallunk ilyet, mert neki megrengeti a biztonságérzetét, megijeszti, hogy utána mi lesz, hogyan folytatódik az élet, ő vajon nem veszti-e el a szüleit. És nem utolsó sorban: vajon nem az ő hibája-e? Ady verssora: „Minden egész eltörött” közvetíti azt a lelkiállapotot, amit a gyerek vagy kamasz számára jelent, hogy különválnak a szülei.

shutterstock 370477757

A riogató bevezetés után azt is tegyük hozzá: ezzel együtt is igaz, hogy egyes esetekben a gyermek szempontjából is jó, az ő érdekét szolgáló döntés a válás. Már csak ezért sem szabad őt kérdezni, „mit szólnál hozzá, ha elválnánk?”. Megdöbbentő, de nem egyszer fordul elő, hogy valóban elhangzik ez egyik-másik szülő szájából. Bűntudata van, fél, milyen hatást gyakorol majd lányára, fiára, talán némi felmentést remél attól, ha a gyerek azt mondja, hogy „jó ötlet, már én is gondoltam rá”. A csemete persze sosem mondja ezt, hanem sír vagy kétségbeesik, vagy lebénul. Messze túl nagy felelősség ez neki, bőven kívül esik a kompetenciakörén nemcsak a döntés, hanem, hogy véleményt nyilvánítson ebben. A szülőknek kell eldönteni, válnak, vagy együtt maradnak, és aztán vállalni döntésük felelősségét és következményét, a gyerekre ebből nem szabad semmit áttenni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ön szerint jó ötlet a gyerekmentes zóna a repülőkön?

Becca 2016. november 3., csütörtök 19:37

A fapadosok korában már hozzászoktunk, hogy nem csak megvesszük a repülőjegyet, hanem összelegózzuk, mit szeretnénk. A fizetős bőrönd, az elsőbbségi beszállás, a választott ülőhely (pláne nagyobb lábtérrel!) mind fizetős extra, és persze nem is olcsó, így aztán előfordul, hogy néha drágábban jön ki a fapados út, mintha egy nem „büdzsé” járatra vettünk volna jegyet.

Pár évvel ezelőtt bejött még egy extra szolgáltatás: a gyerekmentes övezet. Ez egyelőre nem érhető el az összes járaton, de az eddigi tapasztalatok alapján igény az nagyon is van rá. Először az Air Asia, Malaysia Airlines és a szingapúri Scoot Airlines vezette be a „child-free, vagy csendes zónákat”, illetve pár napja újabb társaság csatlakozott közéjük, az indiai IndiGo. 

shutterstock 292081409

Gyerekmentes sorok, szélesebb székek 

  • A fapados szingapúri Scoot Airlines járatain összesen 41 férőhelyet foglal magában a „gyerekmentes zóna”, amit 14 dollárért (körülbelül 4 ezer forintért) bármilyen 12 év feletti személy lefoglalhat, aki nem akar gyerekzsivajban utazni, vagy szeretné elkerülni, hogy egy gyerek a széktámláját rugdossa az út alatt. Bónusz, hogy ezért az árért cserébe, nem csak a gyerekeket iktatják ki, de szélesebb ülést is kínálnak, nagy lábtérrel.

  • Az Air Asia X-nél kicsit más a helyzet, ott ugyanis a gyerekmentes zónában is különböző árkategóriájú helyjegyek vannak, 13-35 amerikai dollár között mozog az áruk (3700-10000 forint), itt külön fizetni kell az extra lábhelyért.

  • A Malaysia Airlines már négy éve diszkriminálja a gyerekeket, az A380-as repülőgépeinek felső fedélzetéről tiltotta ki a 12 év alattiakat, plusz a 747-es gépeinél az első osztályon, csecsemővel itt nem lehet utaztatni. 

 Az IndiGo csendes zónái semmiben sem térne el a megszokott előírástól: 12 éves kor alatt nem utazhat gyerek ezekben a sorokban. A 40 célállomásra repülő társaság így nyilatkozott a döntésről: „Szem előtt tartjuk minden utas kényelmét, így az 1-4-es sorok, illetve a 11-14 sorok, csendes övezetnek számítanak.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A suli, ahol meditálni kell büntetés helyett

Divany.hu 2016. november 2., szerda 13:01

Ha a gyerek valami rosszat tesz, meg kell büntetni érte. Ez egyike a belénk rögződött nevelési szabályoknak, amik nem biztos, hogy feltétlenül igazak – vagy legalábbis nem úgy. Amikor a kisfiam valami rosszat tesz, mindig azt mondom neki: gondoljon bele a másik helyzetébe. És egy kicsit én is belegondolok az övébe.

Vajon ha valaki rosszat tesz, feltétlenül azért teszi, hogy a másiknak ártson? Ez volt a helyzet az adott szituációban? Vagy elképzelhető, hogy dühös, csalódott, érzelmileg összezavarodott volt? Netán fáradt, vagy valamire fel akarta hívni a figyelmet?

Ezen elgondolkodva teljesen újszerű megközelítést alkalmaz egy Baltimore leggettósabb részén lévő iskola, a büntetést meditációs szobával váltották ki, ahol a gyerekeknek légzőgyakorlatok és meditációs technikákat tanítanak, és arra biztatják őket, hogy beszélgessenek a viselkedési szakemberrel. Az eredmények elég meggyőzőek, a program két évvel ezelőtti bevezetése óta egyetlen gyerek ellen sem indult fegyelmi eljárás.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért olyan boldogtalanok a mai gyerekek

S-W. Zsó 2016. november 1., kedd 20:27

„Van abban némi ellentmondás, hogy ugyanaz a szülő, aki nem akarja, hogy gyermeke higgyen a Mikulásban vagy a húsvéti nyusziban - mert a fantázia szüleményei, és ennélfogva hazugságok -, engedi, hogy felnőttként öltözzön és viselkedjen, és nem törődik az ezzel a fajta engedékenységgel járó végtelenül sok hazugsággal” – véli David Elkind a massachusettsi Tufts University professzora, akinek fő szakterülete a gyermeki fejlődés.

B288665

Örülök, hogy a kezembe akadt a szakember mára klasszikusnak számító könyve, a Hajszolt gyerekek, amelynek legfőbb üzenete, hogy a gyerekeknek jogában áll gyereknek lenni, élvezni ennek a kornak az örömeit, és átélni egyes kínjait, amiket a siettetés okoz. Elkind arra keresi a választ, hogy hogyan óvhatjuk meg gyerekeinket a modern világ okozta stressztől, a média sugallta hamis ideáloktól és a kortárs csoport nyomásától.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Irónia level 1000: engedély kell a Fahrenheit 451 elolvasásához

Dívány 2016. november 1., kedd 09:21

Ugye mindenki ismeri Ray Bradbury Fahrenheit 451 című disztópikus regényét, ami egy olyan jövőbeli Amerikában játszódik, ahol betiltották az olvasást, és égetik a könyveket? Az egyik amerikai iskolában a könyvklubban ezzel a művel akartak foglalkozni, és a tanár arra kérte a nyolcadikos diákokat, hogy kérjenek írásos engedélyt a szüleiktől, mert hát vannak, akiket feldühít ez a kötet, főleg, hogy a regényben a Bibliát is elégetik, a profanitásról és a sok csúnya szóról nem is beszélve - írja a Huffington Post

Az egyik tanuló édesapja, aki nem mellékesen a The Daily Show  politikai és kulturális talkshow munkatársa, természetesen nem hagyta szó nélkül a fiával, Milóval íratott engedélykérelmet, és Twitteren közzétette azt, a válaszával együtt. 

És itt jön a duplacsavar. Radosh értelmezése szerint ugyanis az engedélykérés is egy pedagógiai eszköz, úgy gondolja, hogy a tanár a könyv elolvasása után majd elővéve a témát, és rávezeti a gyerekeket, hogy a cenzúrának rengeteg formája van, és könnyű azt mondani, hogy a valóságban nem történhet meg az, amiről Ray Bradbury írt.

"Azt hiszem, hogy amikor a diákok majd rájönnek, hogy mi is volt a tényleges célja ennek a levélnek, akkor majd döbbenten veszik tudomásul, hogy elhitték, tényleg engedélyt kell kérni a könyv elolvasásához" - írja.

Hozzátette, fia nem örült annak, hogy feltöltötte az engedélykérő levelet és a válaszát a Twitterre, mert attól tart, hogy bajba kerül majd. "Ez jól mutatja, hogy a többség miért nyugszik bele a helyzetébe, ahelyett, hogy változtatna a dolgokon, de szerintem a tanára kiáll majd mellette" - zárta szavait. 

Ön mit tett volna Daniel Radosh helyében?

  • 130
    Én is átláttam volna a szitán, és nagyon jó ötletnek tartom ezt a tanár részéről.
  • 23
    Én is átláttam volna a szitán, de szerintem ez nem jó módszer.
  • 138
    Trükkös, én simán bedőltem volna.
  • 27
    Ebből nem szabad viccet csinálni, és igen, vannak könyvek, amik elolvasásához engedélyt kellene kérni.
  • 367
    Szerintem ez nem vicc, a tanár komolyan gondolta az engedélykérést
Távolról sincs vége, olvasson még »

Bréking: jobb, ha válás után fele-felében van a gyerek

Puskás Pálma 2016. október 30., vasárnap 12:50

Sok vita és tévhit övezi a szülők válását követően a gyermekelhelyezés kérdését. Míg néhány évtizeddel ezelőtt inkább az volt a jellemző, hogy a gyerekek egyik szülőhöz kerülve a másikat csak ritkábban, jellemzően hétvégén látták, addig manapság lehetőség van az úgynevezett váltott láthatásra is.

Ez azt jelenti, hogy a válást követően a gyerek nagyjából ugyanannyi időt tölt apánál, mint anyánál, azaz mindkét helyen van „otthona”. A váltott láthatás első pillantásra igen megterhelőnek hangzik a gyerek szempontjából, hiszen állandó költözködést jelent – a kutatások szerint mégis úgy tűnik, hogy előnyösebb a klasszikus, hétvégi szülős elrendezésnél.

shutterstock 310375796
Távolról sincs vége, olvasson még »

Szórakoztató esti mesék gyerekeknek (és felnőtteknek)

Primilla 2016. október 29., szombat 15:03

Igazán nem mondhatják, hogy nem látjuk el önöket időről időre remek könyvajánlókkal, vagy legalább is ötletekkel, hogy miből meséljenek esténként. Most  a nagyobbacska, de olvasni még nem tudó gyerekeknek ajánlunk csupa olyan szórakoztató olvasmányt, amelyen nemcsak felnőni érdemes (hogy majd a későbbiekben is tudja majd, hol a szint), hanem a szülő sem érzi áldozatnak magát közben.

Mert hát, lássuk be, az esti mese nem mindig sikerül úgy, ahogy szeretnénk. Lehet, hogy a kései órák miatt van, bár legfőképp mégis a tartalomtól függ a dolog, lényeg, hogy sajnos túl gyakran sikerül belefutni olyan gyerekkönyvbe, ami valami elképesztően és bődületesen unalmas vagy bugyuta, a szülő meg majd kiesik a saját száján, úgy ásítozik közben, és alig várja, hogy vége legyen a fejezetnek.  

shutterstock 414522784

Hát ez most nem fordulhat elő. Ebben az összeállításunkban csupa olyan mesekönyveket mutatunk be, amit elkezdtünk olvasni a gyereknek, majd miután gondosan betakargattuk és letettük őt aludni, a kötet, mintegy véletlenül, a hónunk alatt maradt, és tovább olvastuk a szabadidőnkben, mert egyszerűen nem tudtuk letenni. És még így is élvezet volt másnap újra elővenni, és megosztani az élményt.

Az aktuális kedvenc: Izom Ozi

Vagyis Dániel András: A könyv, amibe bement egy óriás című meséje. A történet Kuszakeszin játszódik, ott él Ozi, a szelíd és aranyszívű, féllábú óriás. Egyik nap, amikor az egyik önként jelentkező libáját, Pamelát viszi éppen a hóna alatt Virágmintás Piroska néninek, hogy a társalkodónőjévé szegődjön, (mármint Pamela, nem Ozi), három rabló váratlanul megtámadja a falut. A lakosság már éppen kezdi egybehordani az elrabolni kívánt javakat, mégpedig a legszebb emlékeiket, szóval egyébként remekül szórakoznak ezek felidézésekor, amikor is megérkezik Ozi, és megmenti a falut a rablóktól. Csak előtte egy remek favalán versből vett idézettel tisztázza a gazdag szókincsű rablóvezérrel, hogy jól érti-e, miről van szó. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Éreztessük a kölyökkel, hogy már nem kisgyerek!

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. október 28., péntek 11:29

A tizenéves kor annak az időszaka, amikor egyre inkább szeretné érezni a gyerek, hogy a szülők is elismerik önállóságát, azt, hogy ő már nagy, hogy „már nem kisbaba”. Ez sokszor vezet ütközéshez, mert a szülő egész másképp képzelné az önállósodást: ő a feladatok és kötelességek terén gondolkodik erről. A gyerek pedig inkább a szabadságát növelné. Azért fontos, hogy valahogy megtalálják a mindenki számára elfogadható középutat, mert a túlzottan korlátozott tini máshol fogja megtalálni a szabadságát, és ennek nem minden formája veszélytelen.

shutterstock 211350490

Azoknál a fiataloknál, akik túlmennek a határon, ami belefér a tinédzser csínyekbe, és például drogozásba vagy bolti lopásba keverednek, gyakran megfigyelhető, hogy a család valamelyik szélsőséget képviseli: vagy a laissez faire jellemzi őket, és egyáltalán nem figyelnek a csemetére, vagy túlkontrollálóak. Ezért, ahogy a gőz lelöki magáról a lezárt edény fedelét, úgy ők is megkeresik az utat, hogy valami olyat tegyenek, amiben megnyilvánulhat a saját akaratuk. Ha valaki nem kapja meg a terepet a hétköznapi élet kérdéseiben, lehet, hogy őrültségeket fog tenni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nyílt levél a tanárokról dumálóknak

Primilla 2016. október 27., csütörtök 18:28

Valahányszor iskolával kapcsolatos témáról írunk, a kommentekben mindig kétféle vélemény alakul ki: az egyik szerint a tanárok rosszindulatú, kontraszelektált és kiégett lúzerek, akik végtelenül sok kárt okoznak a gyerekeknek minden nap. A másik álláspont szerint viszont igenis kiteszik a lelküket, és ők tartják egyben, miattuk működik még egyáltalán a roskadozó oktatási rendszer.

Nagyon érdekes blogposztra bukkantunk, ami éppen ezt járja körül: az üzleti szférában dolgozók véleménye csap össze egy ex-tanáréval. Persze csak gondolatban. Nagyon tanulságos, olvassák!

shutterstock 96451247

"Kedves Fiúk a Vonatról!

Rögtön mentegetőzéssel kezdem: az egész az én hibám, hallgatóztam, bár ezzel nem kéne dicsekednem. De hát másokkal ellentétben, akik inkább bedugnak a fülükbe valami zenét, én szeretem hallani, ami körülöttem történik. Krónikus megfigyelő vagyok. Azt hiszem, a „másokra figyelés” is lehetne egy hit.

Na mindegy, belőlem ennyi is elég, beszéljünk a srácokról.

Hallak téged, te kibontott nyakkendős, aki Rolexet viselsz, igen, te, ahogy a szép öltönyös haverodnak beszélsz a harmadik barátotokról, Josh-ról, aki épp nincs ott. Valahogy így: 

Távolról sincs vége, olvasson még »

E-napló: kétszer ordítunk ugyanazért a kettesért

Primilla 2016. október 25., kedd 18:34

Tavaly még csak választható volt, idén azonban már a melegen ajánlott kategóriába került az e-napló a gyerekeim iskolájában. Ami azt jelenti, hogy kivételes esetben lehet ugyan kérni, hogy mégis legyen a gyereknek papír tájékoztató füzete, de nagyon nem örülnek neki, egyébként pedig alapból a neten tájékozódjanak a szülők a gyerekük iskolai előmeneteléről.

(A továbbiakban a tízéves nagylányról lesz szó, a hétéves kicsi még nem törődik ilyen elvont dolgokkal, mint iskolai értékelés, kisebb gondja is nagyobb annál.)

Semmi baj ezzel, gondoltam, így mennek a dolgok, előbb-utóbb minden adat digitális lesz, (bár jobban örülnék, ha az iskolát digitalizálnák ilyen tempóban). Az e-naplót legalább nem tudja otthon hagyni, vagy elveszíteni a gyerek, egy gonddal kevesebb.

shutterstock 383681932

Nekem meg végül is szülőként mindegy, hogy hol nézem meg, mi újság az iskolában, sőt, nekem is egyszerűbb csak rápillantani a telefonomra, mint rápillantani a telefonomra ÉS fellapozni és aláírni az ellenőrzőt, mint tavaly. Mi tagadás, akkor elvesztettem a fonalat.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az iskolában feladatokat oldunk meg, nem problémákat

Primilla 2016. október 24., hétfő 10:07

Az első nemzetközi matematikai felmérés, amelyben a magyar iskolások is szerepeltek, 1979 és 83 között folyt. Magyarország 14 országból az ötödik helyet szerezte meg. 1990-91-ben pedig húsz ország közül a másodikak lettünk.

Aztán valami elromlott. Az első PISA mérés, amelyben Magyarország is részt vett, 2000-ben volt, ezen átlag alatti teljesítményt sikerült nyújtani. A 2012-es eredmény pedig szintén hét ponttal az OECD átlag alatt volt matekból, pedig azóta a mezőny is alaposan felhígult a megengedőbb oktatási rendszerű országokkal. De mi lehet a folyamatosan romló teljesítmény oka?

shutterstock 154860965

Az iskolában feladatokat oldanak meg, nem problémákat

Csullog Krisztina, D. Molnár Éva és Lannert Judit végzett kutatást arról, hogy a diákok belső motivációja és tanulási stratégiája, feladatokhoz, problémákhoz való hozzáállása mennyire lehet hatással a romló teljesítményre. Nos, nem árulunk el titkot: kiderült, hogy bizony nemcsak a gyerekeken múlik a dolog, hanem a hazai közoktatás állapota és működőképessége is nyakig benne van a sikertelenségben.

Eleve csak közepes eredményekre predesztinál a bevett tanulási stratégia. A magyar diákok úgy vannak vele, hogy az ismétlés a tudás anyja, vagyis ugyanazt darálják többször, aztán majd rögzülnek a dolgok, vagy nem. Arra a szintre viszont már nagyon kevesen, és főleg csak a lelkesebbek és a legjobb matekosok lépnek, hogy elkezdjenek kapcsolatot, összefüggéseket találni az információk között. Ez pedig gyaníthatóan a kompetencialapú oktatás hiányára utal.

Vagyis az iskolában feladatokat oldanak meg, nem pedig problémákat. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Diák, tanár, szülő, Facebook: ki kit jelöl be és miért?

Primilla 2016. október 22., szombat 17:34

A kamasz korosztálynak már-már közösségi média-használati alapvetés: „Semmiképpen se jelöld be anyádat”. Nyilván megvan ennek a bölcsen kidolgozott elméleti háttere: senki sem akarja, hogy a hülye vicceit, és a még hülyébb posztjait az anyja kommentelje a haverok előtt, nem is beszélve a szülők szemének legkevésbé sem szánt szelfikről.

Ugyanakkor mintha ugyanez az elv nem mindig működne a fiataloknál más felnőttekkel, vagy a tanárokkal szemben. Ezen a nyáron azt vettem észre, hogy a gyerekem és az unokahúgaim tini barátnői, barátai egyre-másra jelölgetnek be ismerősnek. Ez egyrészt megható, mert mégiscsak a bizalom és a szeretet jele (esetleg a gyűjtőszenvedélyé). Másrészt viszont eléggé furcsa érzés, mivel a Facebook-ismerőseim eddig felnőttek voltak, és hát az én megosztott vicceim és fotóim ezeknek a hozzám közel álló felnőtteknek szóltak, semmiképpen sem gyerekeknek.

shutterstock 251692618

Ahogy mondjuk, egészen másképp viselkedik az ember, amikor a barátaival bulizik, és egészen más a helyzet akkor, amikor családi, vagy gyerekes összejövetelen vesz részt. Oké, mindkettőn sok ember van, és szól a zene, de ezzel a hasonlóságok véget is értek.

Elkezdtem keresni az iránymutatást erre a helyzetre, és nagyon jó cikkbe botlottam, amit Prievara Tibor írt. Őt nemes egyszerűséggel szupertanárnak neveznénk, kicsit bővebben sok szempontból példaképe azoknak a pedagógusoknak, akik a tanítást nemcsak a hagyományos, poroszos módon tudják elképzelni. Erről a kérdésről is nagyon hasznos dolgokat írt le, amiken tanárként és szülőként is érdemes elgondolkozni.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés