KÖLYÖK

Ez a baj a magyar oktatással az OECD szerint

Primilla 2016. január 2., szombat 11:16

Nem régen napvilágot látott az OECD Education at a Glance jelentése, melynek adatai meglehetősen lehangoló képet festenek a magyar oktatásról, a tanárok fizetésétől egészen a felsőoktatásban való részvételig több téren is.

A felmérés egyik fontos megállapítása az volt, hogy az összes OECD ország közül Magyarországon van a legkevesebb órája az általános iskolásoknak. Míg az átlag (tehát nem a legmagasabb érték, hanem a 34 ország átlaga) 7570 óra, nálunk ez negyedével kevesebb, csak 5553 óra.

Közben folyamatosan azon sírnak a szülők, a tanárok, a gyerekek (és mi is), hogy milyen fáradtak és leterheltek az általános iskolások. Ezt az ellentmondást szerettük volta feloldani: hogy lehet, hogy rekordkevés az óraszám, a gyerekek mégis alig bírják. Úgyhogy utánajártunk.

A jelentés adatait alapul vevő számítás szerint Magyarországon egy alsósnak átlagosan napi 4,8, egy felsősnek pedig napi 5,5 tanórája van. Ez valóban nem tűnik soknak, viszont akinek van gyereke, az nem is ezt tapasztalja, sokkal inkább a nulladik és a hetedik-nyolcadik órákkal küzdenek nap mint nap. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Őket nézik a gyerekeink a youtube-on: a Szirmai-Kiss duó

ZZs 2016. január 1., péntek 19:43

Négy Youtube csatorna, csaknem félmillió feliratkozó. Szirmai Gergely és Kiss Imre youtuberek. Pár éve kezdték, azóta jelentős sikereket könyveltek el, közülük csak egy, hogy a Fox Szirmait vitte Londonba Tom Hankssel és Spielberggel interjúzni - egyedüli magyarként. Velük beszélgettünk a vloggerkedésről és arról, mit is csinálnak valójában. 

Hogy kezdődött a videózás?

SZG: Nagyon szerettem a videóblogolást, nagyon szerettem nézni az embereket. Amikor kikerültem Amerikába hangszerkesztő órákra jártam, kipróbáltam, hogy van-e ezzel keresnivalóm, ezért csináltam egy animációs sorozatot, melyben filmekről beszéltem. Ez lett a Hollywood hírügynökség első 4 része. Aztán felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol egy tanárom, Gerényi Gábor azt mondta, próbáljuk meg, és legyen most élőben. Gerényi segített elterjeszteni, feltette az indexre,

És Imi, te hogy csatlakoztál Gergőhöz?

KI: Osztálytársak voltunk  az SZFE-n (Színház- és Filmművészeti Egyetemen) Greg elkezdte a hírügynökséget, a Gábortól (Gerényi Gábor - a szerk.) is kapott támogatást, és akkor láttuk páran az osztályból, hogy ez jó dolog vala, és arról beszélgettünk Gergővel hogy kéne csinálni egy gémer csatornát. Mert szeretünk játszani, és úgy gondoltuk, hogy lehet okosan beszélni a játékokról, hogy azt amit mi dramaturgiából meg filmelméletből tanulunk az egyetemen, azt lehet alkalmazni játékokra is.

Azt tudtuk, hogy nincs időnk az egyetem mellett annyit játszani és annyit foglalkozni vele, amennyit kéne. Én még nem mondtam meg neked, hogy én voltam a legjobban meglepődve, amikor azt mondtuk, hogy ha vége az egyetemnek azonnal elkezdjük. Elmentünk a diplomaosztóra és egy hónapja rá tényleg felhívott a Gergő, akinek akkora már 80-90 ezer feliratkozója volt, hogy csináljuk meg a csatornát. Azt hittem, hogy már el van szállva, de nem.

És akkor megcsináltuk a Gameday irodát.

Ezt brandként kezdtétek felépíteni?

Sz.G: Ezt a szót azért nem jó dobálni. Nincsen bajom vele, de a brandet úgy kezelik az emberek, mint az Adidast, de itt nem erről van szó. Üzenet és életstílus köré is lehet építeni brandet, és egy elcsépelt konstrukció köré is. Ez nem brand, hanem konstrukció, műsorterv és médium.

Az elsősök ötöde, az ötödikesek fele szégyelli a testét

Puskás Pálma 2016. január 1., péntek 12:14

Az énképet és az önértékelést jelentősen meghatározza a testképünk, vagyis az az attitűd, ahogyan saját testükhöz viszonyulunk. Különösen igaz ez a kamaszlányokra, akiknél a változó test vélt vagy valós tökéletlenségei hatalmas súllyal esnek latba. Ugyanebben az időszakban, azaz a kamaszkorban a lányok egy jelentős része abbahagyja a sportolást, ráadásul minél elégedetlenebb egy lány a testével, annál kevésbé valószínű, hogy sportolni fog. Mégis, mit tehetnénk, hogy kamaszlányaink ne boruljanak ki két plusz kiló miatt, és néha elmenjenek futni? Például mutogathatnánk nekik sportoló nőket.

A testképet már gyerekkortól kezdve lényegesen befolyásolja a környezet véleménye, amibe beletartoznak a társadalmi elvárások, és természetesen a média által közvetített értékek. Ez utóbbiak jelen pillanatban a szexuálisan vonzó és alacsony testsúlyú, azaz vékony és dögös nőket helyezik a kamaszlányok és felnőtt nők elé példaként - kezdjük ott, hogy minden nőnek átlagosan hat kg-t kellene fogynia ahhoz, hogy vonzó legyen. 

Nem sportolok, mert szégyellem a testemet

Úgy tűnik, a nők vagy jobban vevők a testképüket negatívan befolyásoló üzenetekre, vagy szimplán többet kapnak belőlük - az azonban biztos, hogy elég hamar sikerül elbizonytalanítani a kislányokat. Már az óvodáskor végén (5 éves korban) jellemző, hogy a lányok érzékenyebbek a testre, alakra vonatkozó visszajelzésekre. A további évek során a helyzet egyre romlik: míg az általános iskola első osztályosoknak "csupán" 17,4 százaléka, addig az ötödikeseknek már több mint fele szégyelli a testét.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az iskolarendszer ma hivatalnokokat képez

Primilla 2015. december 30., szerda 17:47

Mennyivel jobban érezné magát mindenki, ha az iskolában többé nem akarnák beleverni a gyerek fejébe a tananyagot, hanem hagynák, hogy mindenki azzal foglalkozzon, ami érdekli. Nem utópia ám ez, lassan évtizedek óta tartó megfigyelések, kutatások bizonyítják, hogy más jó megoldás is létezik a tanulásra, mint amit a jelen iskolájában művelnek – sőt!

Sugata Mitra, a Newcastle University professzora szerint még tanárra sincs szükség, csak szélessávra, együttműködésre és bátorításra, és a hat-nyolcéves gyerekek simán rájönnek maguktól is, például, hogy hogyan működik a DNS reprodukciójának biológiája. Ráadásul ez a fajta fejlődés mindenkinek elérhető, a szegény és a gazdag gyerekeknek egyaránt. 

A dolog lényege, hogy fel kell kelteni a gyerekek érdeklődését, majd hagyni kell őket, hogy megoldják a problémát. Ami egy rendkívül sikeres "oktatási módszer".

Sugata Mitra programozó tanárként dolgozott Delhi egyik módos gyerekeket tanító iskolájában, a szülők pedig sorra áradoztak a gyerekeikről, hogy milyen okosak, szuperintelligensek. Van otthon egy számítógépük, amin csuda dolgokat művelnek. Elgondolkozott, hogyan lehet az, hogy a gazdag emberek gyerekei mind zsenik, a szegények biztos elrontanak valamit. Ezért a szomszédos nyomornegyedbe kitett egy falba épített számítógépet. (Innen kapta a nevét Sugata Mitra projektje: Hole in the Wall). Az ottani gyerekek még sose láttak ilyet, ezért odagyűltek, nézegették. Megkérdezték, hogy hozzányúlhatnak-e. Persze, hogy hozzá. Nyolc óra múlva már egymást tanították a neten böngészni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Minecraft töriórán? Miért ne?

Primilla 2015. december 30., szerda 11:05

Oktatás témában sokszor eléggé lehangoló hírek érkeznek, de szerencsére időről időre felbukkannak olyan ötletek, fejlesztések, és főleg tanárok, akiktől az ember rögtön visszanyeri a hitét, hogy még sincs minden veszve. Korábban már írtunk Bognár Amáliáról, arról a történelem-magyar szakos tanárról, aki nemhogy tiltotta, hanem egyenesen biztatta a diákjait, hogy használják az óráin a mobileszközeiket.

Most pedig még egyet ugrott fölfelé az izgalmas tanítás létráján, és elkezdte az iskolások kedvenc játékát, a Minecraftot használni az óráin. A tapasztalatait a Tanárblogon írta le, és úgy megörültünk neki, hogy összefoglaljuk.

Bognár Amália abból tapasztalatából indult ki, hogy a gyerekek sokkal gyorsabban és hatékonyabban tanulnak meg minden olyan dolgot, ami tényleg érdekli őket. A Minecraft (tudják, a számítógépes LEGO) pedig, mit szépítsük, a legtöbb gyereket érdekli. Elkezdett kutakodni a neten, és egy csomó magyar és külföldi példát talált arra, hogy mások hogyan alkalmazzák a programot a tanórákon. Matematikaórán az alapműveletekben és a téglatestek tulajdonságainak megértésében segít, fizikából például a függőleges gyorsulást lehet bemutatni rajta, biológiából pedig a genetika témakörében kalauzolják el a segítségével a gyerekeket. Angolórán pedig a chat ablakon keresztül tárgyalták meg a gyerekek, hogy mit csináljanak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Időgazdálkodási kisokos tiniknek

Becca 2015. december 29., kedd 14:00

A HuffPost összegyűjtött pár praktikát, amik elsajátításával a gyerek rendszerezettebb életet tud élni, és ezáltal könnyebben veszi majd a terheket, amiket az iskola rájuk tesz. És bár valójában egyik tipp sem forradalmi, mégis jó, ha ezeket időnként végigvesszük a kiskamasszal, kamasszal, hiszen legtöbbünknek szintén tanulási folyamat volt, mire ezekre rájöttünk.

Szülői segítséggel, pláne, ha van egy kis belső motiváció, a kamasz gyerekeinknek is segíthetünk, hogy kevésbé essenek szét, és ne kerüljenek állandó időzavarba.

GettyImages-50672514
Fotó: Walter Sanders / Europress / Getty

Készüljenek fel a soron következő hétre

Minden vasárnap szánjon egy kis időt arra, hogy átbeszéli gyerekével, hogy mi lesz a következő héten. Ezek után készítsenek közösen egy listát, amelyek a következő kategóriákba kerülhetnek:

  • Készen kell lenni vele (amit feltétlenül meg kell csinálni)
  • Szeretnék kész lenni vele (egy kicsit várhat a megvalósítás)
  • Amit szeretnék csinálni (rekreációs tevékenység)

Ezek után rendszerezzék hétfőtől-péntekig, hogy mikor és mennyi időt fog az egyes tételek megvalósítására szánni a gyerek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szülő tervez, kamaszkor végez

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 27., vasárnap 09:00

Szülő tervez, kamaszkor végez, legalábbis ami a tiszteletteljes, nyugodt, egymáshoz jóindulattal forduló kommunikációt illeti. Nem az ijesztgetés a cél, inkább a megnyugtatás: az, hogy tizenéves korában gyakran felcsattan a gyerek, és sokszor úgy tűnik, mintha dühös lenne anyjára, apjára, noha erre semmi konkrét oka nincs, nem jelenti, hogy elrontottak bármit is. Nem jelenti, hogy valamivel megbántották, hogy csapnivaló szülők, akik elszúrták a gyereknevelést.

shutterstock 283178228

Sok szülő számol be kétségbeesetten, hogy minden elképzelhető taktikát kipróbált a tizenévessel, de így sem tudja elkerülni, hogy rendszeresen megsértődjön a gyerek, ráförmedjen, vitát generáljon a semmiből. És itt nem azokról a családokról van szó, ahol tényleg hibádzik valami, és a gyerek kétségbeesetten próbálja megértetni a szüleivel, mi nem jó. Hanem az eléggé jól működő családokról is, ahol jó a kapcsolat a szülők közt és a gyerekekkel is, azaz van élő, működő kommunikáció, tudnak normálisan is beszélgetni (ha mindenki olyan hangulatban van), akár még meg is ölelik, puszilják egymást, sőt, az is előfordul, maga a tini jön rá, túllőtt a célon, és ő megy oda anyához, apához, simogatja meg a vállát, és a maga módján valahogy bocsánatot kér. Azaz van igazi szeretetkapcsolat, és mégis elkerülhetetlennek tűnik, hogy a másnap elteljen egy újabb ütközés, mordulás, veszekedés nélkül.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lányoknál sokszor észre sem vesszük az autizmust

Puskás Pálma 2015. december 26., szombat 09:02

Az autizmussal élők jelentős része férfi: fiúknál háromszor olyan gyakori a szindróma, mint lányoknál. ennek megfelelően az autista lányok kevesebb figyelmet is kapnak, mind a diagnózis, mind a fejlesztések terén háttérbe szorulnak a fiúkhoz képest. Gyakran előfordul, hogy félrediagnosztizálják őket, és emiatt nem jutnak megfelelő segítséghez.

A The Atlantic cikke egy olyan lány esetét idézi, aki saját bőrén tapasztalta meg a fentieket: Majának tíz évbe telt, mire rájöttek, hogy autizmus spektrum zavara van, ezalatt összesen 17 pszichiáternél járt és kilenc különböző diagnózist kapott. Szimplán elhanyagolják a lányautistákat a pszichiáterek? A helyzet ennél egy fokkal bonyolultabb.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Önmegvalósítson közösen a gyerekkel!

Primilla 2015. december 25., péntek 21:35

Kicsi gyermeket nevelni még azoktól is jó nagy áldozatokat követel, akik egyébként az önmegvalósítás legmagasabb minőségének tartják, hogy gyereket/unokát szüljenek. Nem, az éveken át nem alvás és a szétrágott mellbimbó eredetileg nem volt benne az alkuban. De hát persze a gyermekéért szívesen megtesz az ember bármit, és most itt nem fél vesére meg májsejtekre gondolok, hanem, mondjuk a homokozó széli végtelen ücsörgésre és golyók gyúrására szakmányban, meg hasonlókra. Mert hát ugye ez az anya dolga.

shutterstock 219277132

Nem rég olvastam egy kommentet, amely szerint nem hiteles a rózsaszín vödörrel a játszótéren prüntyiző „kiherélt” apa. Mondjuk, szerintem a rózsaszín vödörrel prüntyiző anya sem hiteles, én legalább is önszántamból még sosem kezdtem el homokozni, azután, hogy elértem a tízéves kort, és a felnőtt, gyerektelen kortársaimat se láttam munka után a játszótérre sietni, mert a homokozás volt a hobbijuk, meg csillámpónit se vásárolt magának egyik sem, lakásdekornak. Szóval maradjunk abban, hogy maguktól a nők sem választják ezeket a dolgokat, hanem csak megteszik a gyerekükért. Arra pedig bárki képes, ugyebár.

De hát szerencsére, ahogy nőnek a gyerek, bizonyos szélsőségektől eltekintve egyre több találkozási pont akad a kamasz meg a szülők ízlése, érdeklődése és képességei között. Vagyis elvileg egyre több dolgot lehetne együtt csinálni, amit tényleg mindenki élvez, és nem „megteszi” a másikért.

Jó, lehet, hogy az aktuális kedvenc zenekarát nem annyira bírjuk, de hát arra ott van neki a fülhallgató. A kérdés inkább az legyen – hogy legalább karácsony táján ne legyünk már ilyen állandóan fanyalgó meg mindent lekutyázó savanyújóskák - hogy mi legyen az. Mármint amint külön-külön is mindenki szeret, szóval nem egymás, a jófejség, a béke, meg a karácsony kedvéért tűrjük el a másiktól, hanem együtt csinálni is jó, sőt, úgy a legjobb. Sőt, egyenesen igényünk van rá, hogy együtt csináljuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Hiányzik az érintés, ami nem akar valamit

Puskás Pálma 2015. december 25., péntek 19:52

A fogyatékossággal élő - akár értelmileg akadályozott vagy mozgáskorlátozott - gyerekeknek gyakran már a csecsemőkora is máshogy zajlik, mint egészséges társaiknak. A kognitív- és mozgásfejlődési elmaradások mellett az anya-gyerek kapcsolat is sérülhet, hiszen az anyák jó eséllyel a fejlesztőpedagógus és a gyógytornász szerepébe kényszerülnek. Ez persze jó is a gyereknek, hiszen a korai fejlesztéssel rengeteg fejlődést el lehet érni, ugyanakkor fontos észben tartani, hogy a „normál” anya-gyerek kapcsolat megváltozása is következményekkel jár.

A korai anya-gyerek kapcsolat sérülései többek között mozgás- és táncterápiában dolgozhatóak át, de hogyan lehet táncterápiát tartani fogyatékos gyerekeknek, fiataloknak? Horváth Zsuzsanna gyógypedagógussal, mozgás- és táncterápiás csoportvezetővel fogyatékosságról, anya-gyerek kapcsolatról, testi szintű hangolódásról, és a test és elme viszonyáról beszélgettünk.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Tuti nyelvtanulós tippek a könyv helyett

ermiz 2015. december 23., szerda 11:34

Nyelvet tanulni a legkönnyebben akkor lehet, ha az ember ott él, ahol a nyelvet beszélik. Persze ez nem mindenkinek adatik meg, főleg nem iskoláskorban. Ezért Yii-Huei Pang ausztrál diák tippjeit arról, hogyan érdemes nyelvet tanulni. Ő egyébként a francia nyelvbe szerelmesedett bele. 

Dobja el könyveket!

A nyelvkönyvek nem inspirálják az embert a tanulásra, a nyelvtan persze fontos, ez tagadhatatlan, Merüljön el inkább a kultúrában, amire manapság mindennél több lehetősége van. Idegennyelvű újságok, YoutTube, hgoy csak néhányat említsünk. Kövessen menő (vagy nem menő) vloggereket, a reggeli híreket olvassa el az adott nyelven, vagy állítsa át a telefonját a megtanulni kívánt nyelvre. 

A filmek vagy könyvek szintén segítik a tanulást, ha japánul tanul olvasgasson mangákat, vagy bármilyen nyelven gyerekkönyveket, bár a szerző a Csipkerózsikát háromszor olvasta el franciául, de még mindig nem érti az egészet. 

Napi 10 perc szöveghallgatás

Napi 10 perc rádiózás egy tökéletes módja annak, hogy javítsa a hallás utáni szövegértést. A rádió azért is jó, mert a közszolgálati rádiókban és televíziókban nagyon szépen beszélnek a bemondók. A Radio France, a BBC, vagy az ORF mind jó választás. A szerző javaslata franciául tanulók számára a Francais facile, amit direkt nyelvtanulók számára készítenek. Arra érdemes felkészülni, hogy az elején nem lesz egyszerű a dolog, de egyre többet hallgatva az idegen nyelvi szöveget, a dolog egyre egyszerűbb lesz. Ha van egy kis szabad ideje, vagy épp valami olyat csinál, ami mellett tud rádiót hallgatni, csak nyomja meg, és értesüljön egyidejűleg a világ folyásáról is. 

shutterstock 290780003
Távolról sincs vége, olvasson még »

Hogy lehet szót érteni a kamasszal?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 22., kedd 16:39

Embert próbáló kihívás a gyerek tizenéves korában, hogy megmaradjon a kommunikáció. Méghozzá az érdemi kommunikáció, amiből kiderül az is, hogy van a gyerek, mi foglalkoztatja, rendben van-e. Nem pedig csak az, hogy hányast kapott, és mennyi zsebpénzre lenne szüksége. A párbeszéd, amiben szó van érzelmekről is, azért fontos, mert ez tartja életben a kapcsolatot, és ezzel lehet megelőzni sok kamaszkori bajt.

Valójában, egyedül ezzel lehet megelőzni! Az ellenőrizgetésnek, kontrollálásnak és egyéb eszközöknek igencsak korlátozott a hatása. Ha valaki szeretné, hogy ne fogyasszon drogot a gyerek (vagy legalábbis időben kiderüljön, ha segítségre szorul ez ügyben), hogy ne keveredjen felelőtlen szexuális kalandokba, hogy tudjon róla, ha nem érzi magát jól a közösségében, akkor ezekre az egyetlen igazi garancia, ha valós kapcsolatot tart a gyerekkel.

shutterstock 95587969

Ez nem mindig könnyű, hiszen a tini gyakran csak odamond valamit, néha olyasmit, aminek a szülő érzése szerint inkább a bántás volt a célja, mint egy párbeszéd elindítása. De ezekből is ki lehet indulni! Csak tudni kell, hogyan közelítsen a szülő, és milyen csapdákat kerüljön el.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem vagyok én bankautomata!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 21., hétfő 20:13

Fiatalabb életkorban is fel-fel bukkanhat a szülőben a gyanú, ez a gyerek vajon őt szereti-e, vagy azokat a javakat, amikhez rajta keresztül hozzájut, de kamaszkorban különösen kiélesedik a kérdés. Sok családban jellemző, hogy a gyerek alapvetően mufurc, nem osztja meg a gondolatait, vagy bezárkózik a szobájába, vagy nincs is otthon, de a zsebpénzre igényt tart. Könnyen kialakulhat az a felállás, hogy a szülő azt érzi, az egyetlen kapocs köztük a pénz. Egyébként nem mesél a gyerek, de ha pénzre van szüksége, akkor rögtön előkerül a kisgyerekes bája, akkor tud aranyos, kedves lenni, akkor keresi a szülő társaságát. Sok anya és apa teljesen külön tudja kezelni ezt a két kérdést, az anyagi juttatásokat és a kapcsolat minőségét, de az is érthető, ha valaki hiúságát piszkálja, hogy „most bezzeg kellek, erre persze jó vagyok!”

shutterstock 158420606

Ugyanakkor a szülő is néha azt érzi, csak az anyagiakon keresztül tud hatni a gyerekre. A rosszabb időszakokban úgy tűnhet, teljesen hidegen hagyja a fiatalt, hogy valamit azért kellene változtatnia a viselkedésén, mert az éppenséggel rosszul esik a családtagoknak, vagy, mert helytelen, vagy, mert örülnének neki, ha változtatna. Viszont, ha nagyon rá kell valamire venni, akkor ott van utolsó eszközként a pénz, mint zsarolási vagy megvesztegetési potenciál. „Kislányom. Meg akarod kapni születésnapodra azt a koncertjegyet? Na, hát akkor azt ajánlom, ne beszélj velem így.” Erre talán duzzogva vonul el a gyerek, mindenesetre visszavesz, és nem vág újabb sértéseket a szülő fejéhez, mert megijed, hogy tényleg nem kapja meg az ajándékot, amire máshonnan nem tud pénzt szerezni, és amire már hónapok óta vágyik.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért kellenek ellenkező nemű barátok is a kamasznak

Dívány 2015. december 20., vasárnap 18:37

Fiú és lány (férfi és nő) között nincs barátság. Az egyik előbb-utóbb úgyis beleszeret a másikba. Ismerős érvek, ugye? És persze nem is lehet kizárni, hogy a barátkozó kamaszok valamelyike valóban egyszer csak szorosabbra fűzné a szálakat, és visszautasítják. És akkor szomorú lesz és csalódott.

Ennek ellenére jó néhány okot fel lehet sorolni, amiért az ellenkező nemű barátok léte kifejezetten nagy segítség a kamaszoknak, akár fiúkról, akár lányokról beszélünk. A Huffington Post arról ír, hogy akármennyire is jó lenne, a kamaszok nagy része egyáltalán nem érzi magát mindig lazának és nyugodtnak, ha az ellenkező nemmel kell kommunikálnia, pláne, ha az illető még tetszik is neki.

És nem mindenki olyan mázlista, hogy legyenek ellenkező nemű testvérei, korban közel, akiktől megtanulhatná, hogyan érdemes viselkedni, és vajon hogyan gondolkodnak és cselekszenek a fiúk/lányok.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Félti a lányát és közben szexista vicceket mesél?

mzd 2015. december 20., vasárnap 10:08

Bár Norvégiában készült, sajnos Magyarországon is aktuális témát dolgoz fel a CARE Norway legújabb videója, amelyben egy lány édesapjához írt fiktív levelét olvassák fel. Ebből kiderül, hogy még meg sem született, de már most tudja, milyen szexista megjegyzésekkel kell majd szembenéznie életében - részben köszönhetően azoknak a sértő és hímsoviniszta, a nőket lekezelő vicceknek, amiket az édesapja is mesél a haverjainak, persze "mindezt csak poénból". Itt lent nemcsak a kisfilmet nézheti meg, de az angolul nem tudó olvasóinknak le is fordítottuk a narrációt, így ők is megtudhatják, miket hoz fel a lány kezdve a 14 éves korában kapott "ribi" megjegyzésektől egészen a megerőszakolásáig.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Vége a főiskolának és nincs állása? Ideje tébét fizetni!

mzd 2015. december 18., péntek 21:01

Az október 31-én lejáró diákigazolvánnyal rendelkezők számára december 15-én véget ért a 45 napos időszak, így ezután saját maguknak kell gondoskodniuk az egyébként mindenki számára kötelezően fizetendő társadalombiztosítási díjuk rendezéséről - írja az Pénzcentrum. Természetesen, ha valaki időközben talált munkát, annak ezzel nem kell foglalkoznia, de a kevésbé szerencséseknek be kell jelentkezniük a Nemzeti Adó- és Vámhivatal T1011-es nyomtatványán.

GettyImages-452181862
Fotó: Dan Kitwood / Europress / Getty

A bejelentkező adatlapot letölthetjük a NAV honlapjáról, de akár személyesen is bemehetünk érte. Ezután egy évre elegendő csekket ad nekünk a hatóság, amit minden hónap 12. napjáig kell befizetni, hogy az előző havi biztosításunkat letudjuk. Mennyi az annyi? Jelenleg napi 231 forinttal kell számolni, ami 30 napos hónap esetében 6930 forintot jelent.

A Pénzcentrum arra is felhívja a figyelmet, hogy az alacsony jövedelemmel rendelkezők fizetési mentességet kérhetnek - az erre való rászorultságot pedig a járási hivatal állapítja meg az egy főre jutó havi jövedelem alapján. Ha a családban élőknél az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 120 százalékát, vagyis 34 200 forintot, az egyedül élőknél pedig 150 százalékát, vagyis 42 750 forintot, akkor mentesülhetünk a fizetési kötelezettség alól.

Sok szülő még a kamaszoknál is eszetlenebb a neten

Edicsek 2015. december 16., szerda 15:11

Van annál rosszabb, mint hogy a gyerekek egyfolytában szelfiket és különböző személyes dolgokat osztanak meg a magukról: mikor a szülők teszik ugyanezt a gyerekeikkel. Arról már számtalan cikket lehet olvasni, hogy milyen káros hatások és következmények érhetik a gyereket, ha nem óvja megfelelően a privát szféráját az interneten és a közösségi oldalakon, azonban arra is érdemes kitérni, mikor a szülő oszt meg túl sok mindent a gyerekéről az interneten.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A lányát nézik meg az utcán ön helyett? Örüljön!

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 16., szerda 08:23

Ahogy növekszik a gyerek, egyre több dologban lekörözheti a szülőt. A tipikus példa a kütyük világa: anya és apa gyakran csak vendégek a számítástechnika világában, a gyerek egy bennszülött biztonságával tájékozódik, és vannak technikai eszközök, amikről az ősök azt sem tudják, eszik-e vagy isszák. Tudományos ismeretekben is lekörözheti a szülőt, akinek megfakult a tudása az iskolás évek óta. Lehet, hogy a nyelvtanulásban jutott már magasabb szintre, és már ő javítja ki apát, anyát. És persze nemcsak a tudásban szárnyalja felül: eljön a pillanat, mikor anya észreveszi, hogy már kevésbé őt, inkább a lányát nézik meg az utcán. Nem neki bókolnak, hanem azzal kedveskedik a szomszéd, a lánya milyen csinos.

Szerencsés esetben erre az ember azt mondja, hogy „legyen így, hadd legyek rá büszke!”. De az igazság az, hogy nem minden szülő érez így. Ha valaki rivalizál a gyerekével, azt nem szívesen vallja be magának, mert kínos. Így aztán nehéz vele szembe nézni, és kezelni a helyzetet. Kínos, mert éppen azt valósítja meg ezzel, amitől tart. Szeretné, ha még ő lenne a nagy és erős, azzal viszont, ha elkezdi magukat összehasonlítani, éppen, hogy elismeri, már egy kategóriában vannak, legalább bizonyos területeken megszűnt az egyértelmű hierarchia. A versengő szülő pedig éppen ettől a pozícióvesztéstől fél.

Távolról sincs vége, olvasson még »

18+ Hazaküldi a zsebpénzét, és abból az ötezerből egy család él Afganisztánban

Mártonffy Zsuzsa 2015. december 14., hétfő 19:27

A menekült gyerekek talpraesettebbek, türelmesebbek, és remekül főznek. A Magyarországra szülők nélkül érkező menekült gyerekek Fótra kerülnek, a volt Gyermekvárosban a mai Károlyi István Gyermekközpontban működő Kísérő Nélküli Kiskorúak Gyermekotthonába.

Kádas Istvánnal, a Gyermekközpont igazgatójával beszélgettem arról, hogy zajlik a fiatalok beilleszkedése, milyen életpálya vár rájuk Magyarországon, miben más az ő ellátásuk, mint a magyar gyerekeké.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Mennyire engedhetjük szabadon a kamaszt?

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 13., vasárnap 20:33

Ha valakinek tizenéves a gyereke, nap, mint nap szembesül egy dilemmával, aminek, mintha nem lenne jó megoldása. A tini sok mindent kipróbálna, megengedne magának, amitől a szülő félti, vagy amit helytelennek tart. Kérdés, hogy mi a jó stratégia: megpróbálja kontrollálni, és minél tovább gyerekstátuszban tartani, vagy legyint, mondván, amit alakítani lehetett rajta, azon már úgyis túl vagyunk, úgyhogy dobjuk csak a gyeplőt a lovak közé. Könnyű mondani, hogy az arany középút a jó: na de mit jelent az, és hogyan valósítsuk meg?

Először is: jó, ha tisztában van az ember a saját motivációival. Amikor nagyon szigorú korlátokat szab valaki, amögött a saját szorongása áll, amit persze könnyen meg lehet ideologizálni azzal, hogy a világ veszélyes, a gyerek pedig naiv. Még ha ez igaz is, vegyük észre, ha folyton azzal foglalkozunk, hogy „Jézusom, ebben a rövid szoknyában akar elmenni, meg fogják környékezni!”, vagy azzal, hogy „Már megint bulizik, ahelyett, hogy tanulna, mindenből meg fog bukni.” Esetleg: „Gyanús alakok járnak ebbe a képzőművészeti klubba, biztos mindenki füvezik.” Ezek a gondolatok lehetnek jogosak, és ki más legyen résen, ha nem a szülő, de ha valakinek már csak ilyesmi jut eszébe a tizenéves gyerekéről, és a szülőé helyett inkább a testőr vagy a rendőr szerepét látja el, akkor rossz vágányon van a kapcsolatuk.

shutterstock 174168170
Távolról sincs vége, olvasson még »

A tudomány is odafigyel az önök kommentjeire

Primilla 2015. december 13., vasárnap 15:07

Mi itt a Díványon ugyan főleg könnyed, szórakoztató olvasmányokat gyártunk, de azért szemmel tartjuk a tudományos irodalmat is. Néhány hónappal ezelőtt a pedagógus szakma folyóiratának, az Új Pedagógiai Szemlének egyik cikkéből írtunk itt egyet arról, hogy baj van a kötelező olvasmányokkal, a gyerekek nem szeretik, unják, sőt olyanok is vannak köztük, amik kimondottan felnőtteknek íródtak. A digitális kor gyermekei pedig nem fognak számukra unalmas irodalmat olvasni, mivel gyakorlatilag bármit elérnek, ha nem a könyvtárból, akkor a netről – mivel olvasni éppenséggel szeretnek, csak nem feltétlenül azt, amit az iskolában elvárnak.

A cikkünkhöz (melynek megjelenése után néhány nappal a HVG is feldolgozta a témát) több száz komment érkezett, ráadásul többségében nagyon okos meglátásokkal.  És most jön a tadamm élmény: a pedagógus szakma tudományos folyóiratában az önök kommentjeinek a szemlézésével született egy újabb cikk a novemberi számban. A Dívány cikkéhez írt hozzászólásokat az eredeti és az új tanulmány szerzője, Gombos Péter a saját reflexióival egészítette ki.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Csúnyának szavazták a tinit, a Facebookon szólt vissza

mzd 2015. december 12., szombat 09:22

Már írtunk arról, hogy mennyire káros a főleg tinik körében népszerű "kérdezős" oldal, az Ask.fm, most pedig egy újabb eset erősített meg minket abban, hogy távol kell tartani a gyerekeket ettől az alkalmazástól. A Facebookon futottunk bele Lynelle Cantwell posztjába, aki az iskolatársai által meghirdetett csúnyasági versenyen negyedik helyezést ért el - nem is hagyta szó nélkül.

Távolról sincs vége, olvasson még »

És apád mit dolgozik? Börtönben van

Primilla 2015. december 10., csütörtök 21:03

Magyarországon jelenleg mintegy 18000-en vannak börtönben, hozzájuk becslések szerint 30-40 ezer gyermek tartozik. Vagyis egy kisvárosnyi gyerek él úgy ebben a pillanatban, hogy valamelyik szülőjével csak fogvatartási körülmények között találkozhat. Már ha van pénzük odautazni a börtönhöz. Foglalkozik-e valaki ezeknek a gyerekeknek a bajával? Ennek szerettünk volna utánajárni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ez az öt legmenőbb gyerekjáték idén

Becca 2015. december 9., szerda 10:06

Ha eddig nem tudta volna, hogy mit vegyen gyerekének karácsonyra, mutatunk egy listát, amelyből nyugodtan válogathat. A Google keresések alapján ugyanis ezek azok, amelyekre a legtöbbször kerestek rá, szóval a legtrendibb játékok.

A gyerekek megvesznek értük, és ajándékbontogatás után éppen úgy fognak nézni, mint Anakin Skywalker mielőtt megcsókolta volna Padmé Amidalát. (Már ezért megéri.) És most nem viccelünk, őrülten tudnak rajongani a tinédzserek ezekért a cuccokért. 

A hajtás után mutatjuk az öt legjobb játékot, a Google amerikai listája alapján.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Kétségbeesve bolyongó szülők pszichés beteg gyerekkel

Puskás Pálma 2015. december 7., hétfő 16:39

Nemrég kaptunk egy levelet egy kétségbeesett és szomorú anyukától, aki óvodáskorú, feltehetően figyelemzavaros kislányát hasztalanul hurcolja pszichológustól nevelési tanácsadóig, az egyik kórházból területi illetékesség miatt utasították el, a másikban fél évvel későbbre kapott időpontot.

A gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátórendszer elvileg elég jól működik, legalábbis a fővárosban: nevelési tanácsadók, iskolapszichológusok, kórházak és speciális ambulanciák állnak rendelkezésünkre, a rendszert nem ismerő páciens (illetve szülei) mégis gyakran tanácstalanul bolyonganak orvostól orvosig.

Hova vigyük tehát a gyerekünket, ha azt gyanítjuk, hogy valamilyen pszichés zavara, tanulási nehézsége, viselkedészavara, pszichiátriai betegsége vagy lelki nyűgje van? Kell-e félnünk a diagnózisok okozta stigmától? Milyen egy gyermekpszichiátriai kórház belülről? Mit tudnak gyógyítani és mit nem? Dr. Mészáros Gergelyt, a Vadaskert Alapítvány részlegvezető gyermekpszichiáterét faggattuk.

Mennyire gyakori, hogy a szülők ilyen tanácstalanul bolyonganak a rendszerben?

Sajnos manapság ez egy tipikus betegút, ami mindenkinek problémát jelent. A Vadaskert kórházban, különösen a kicsikkel dolgozó kollégák gyakran mondják, hogy a hozzájuk első interjúra érkező betegek nagyjából 80 százalékát „feleslegesen” látjuk el mi, hiszen olyan problémája van, amivel a nevelési tanácsadóban is tudnának mit kezdeni, és amivel elsősorban oda kellene fordulni. Ezek jellemzően viselkedési, magatartásbeli, tanulási problémák, amelyek az esetek többségében nem pszichiátriai ellátást igényelnek.

Mészáros Gergely, Vadaskert Alapítvány részlegvezető gyermekpszichiátere
Mészáros Gergely, Vadaskert Alapítvány részlegvezető gyermekpszichiátere
Fotó: Szécsi István

Az efféle kusza betegutaknak egyrészt az az oka, hogy nem jó, nem kellőképpen kiépített a rendszer - ez elsősorban vidéken igaz. Másrészt pedig az, hogy a gyermek háziorvosok tájékozatlanok abban a tekintetben, hogy pszichés problémával kit hová kellene küldeni. A Vadaskert neve ismert, könnyen beugrik sokaknak, de egyrészt nem is kell minden típusú problémával hozzánk jönni, másrészt most már nagyon komolyan be kell tartani a területi ellátási kötelezettségünket. Azaz két-három éve már olyan gyerekeket látunk el, akik területi illetékesség szerint hozzánk tartoznak. A kivétel: két olyan nehézség van, amiben nem csak területet fogadunk, ez a tik zavarok, ezek közé tartozik a Tourette-szindróma is, és az autizmus, itt országos ellátást biztosítunk saját vállalásként.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ A 30-as évek fotókon

Graffitik, autók, emberek, hatalom, Amerika - John Gutmann a kamera segítségével megtanulta máshogyan látni a világot.

SZUBKULTÚR Utcai divat, de konkrétan, szó szerint

Ki hitte volna, hogy egy csatornafedél vagy irányítótábla ilyen tökéletes mintát ad a textilen. Utcai divat - szó szerint

FILMVILÁG Forog az új krimi Kulkával

Az X egy fordulatokban gazdag, skandináv típusú krimi. Kulka János a forgatás minden percét élvezte, tetszik neki a sztori is, és az általa játszott szereplő is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés