KÖLYÖK

Unja a Monopolyt? Vegyen belőle különlegeset!

Edicsek 2016. január 21., csütörtök 16:36

Tradicionális japán művészet által inspirált, limitált kialakítású Monopolyt dobtak piacra. Mindössze 5000 darab készült belőle, hogy ezzel ünnepeljék a 300. évfordulóját a Nakagawa Masashichi Shoten márkának, ami a tradicionális japán művészetet népszerűsítette.

Nem lesz könnyű megcsípni egyet a limitált szériából, és ha sikerül, valószínűleg elég mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Ha ez nem jön össze, de unja már a hagyományost, ajánlunk néhány más érdekes kiadást. Nem ez az első különleges Monopoly ugyanis a játék történelmében. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Népmesei cukiság a Fillér utcai suliból

ermiz 2016. január 20., szerda 13:04

A Facebookon jött velünk szembe ez a történet, amelyhez hasonlókat korábban csak amerikai blogokon olvastunk. Szerencsére nem csak ott történnek ilyen menő dolgok, hanem a Fillér utcában is. Egy tanár írta meg a kedves történetet, amihez nincs mit hozzátenni, mint, hogy hajrá gyerekek ! 

Egy általános iskolában tanítok. Itt történt meg ez a népmesébe illő történet! Büszke vagyok, hogy ilyen gyerekek járnak...

Közzétette: Virág Kiss – 2016. január 18.

Hogyan lehet elrontani a tizenéves büntetését?

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. január 19., kedd 18:46

A büntetés minden életkorban nehéz téma. Legjobb lenne büntetés nélkül nevelni, a szülő vágya, hogy pusztán észérvekkel, példamutatással hasson, és a jó kapcsolat révén, amiben szívből, önként fogad szót a gyerek. A valóságban ez nem mindig működik. Előfordul, hogy betelik a pohár, azt mondja a szülő, ezt vagy azt többször nem akarja eltűrni. Nem mindegy, hogy mi a valódi cél: ha igazából a szülői indulatok levezetése, azt megérzi a gyerek, és ha félelemből szót is fogad, a siker ideig-óráig tart csak. Hatékonyabb a nevelés, ha nyugodtan képviseljük az elvárásunkat. Ha nem is ért egyet a gyerek, és nem is tetszik neki, amit tennie kéne (vagy amit nem szabad tennie), mégis látja, hogy nem szülői hisztiről van szó, hanem egy szabályról, amit kénytelen lesz betartani, mert következménnyel jár, ha nem.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Emlékszik még az alapműveletekre? Itt tesztelheti!

mzd 2016. január 18., hétfő 15:38

Az Eduline oldalán futottunk bele egy játékba, ami az unaloműzés mellett arra is jó, hogy egy kicsit felfrissítse az emlékeit és tesztelje, mennyire van képben az alapműveletekkel. Valószínűleg két számot összeadni vagy kivonni nem egy nagy kaland, azonban ha e mellé stresszforrásként visszaszámlálás is párosul, akkor már könnyebben hibázunk.

Mi is kipróbáltuk: első körben B+ eredményt kaptunk (az angolszász rendszernek megfelelően osztályoznak minket a végén) 97 százalékos pontossággal - a hibák egy része viszont abból származott, hogy bár tudtuk a jó választ, a nagy sietségben félregépeltük a billentyűzeten.

Kattintson a képre és indulhat a játék!
Kattintson a képre és indulhat a játék!
Fotó: Mindgames.com

Ha ez már túl könnyű önnek, akkor itt van egy másik is: itt egy hatalmas tábláról válogathat műveleteket és számokat - ezeket úgy kell összeraknia, hogy a végén korrekt egyenlet jöjjön ki. Minél bonyolultabb műveleteket hoz létre (helyesen), annál több pontot kap. Ha viszont elrontja, vége mindennek. 

Szégyenebéd jár a nemfizető gyerekeknek

ermiz 2016. január 17., vasárnap 20:41

A Mommyish furcsa cikkére kaptuk fel a fejünket, melyben arról írnak, hogy egy indianai középiskola "alternatív étkezést" ad azoknak a gyerekeknek, akiknek a szülei nem fizetik be az ebédpénzt. 

If you owe $25 or more on your lunch account, this is what Kokomo High School provides you for lunch. Two slices of...

Közzétette: Sierra Feitl – 2016. január 5.

Egy utolsó éves diáklány, Sierra Feitl arról számolt be a lapnak, hogy miközben a sorára várt, odament valaki az előtte álló lányhoz, és elvette a tálcáját. A lány ezek után kapott két szelet kenyeret két szelet sajttal, egy barna papírzacskóban. Mindezt mindenki szeme láttára. Feitl készített egy képet a megalázott lány "szégyenebédjéről", és feltette a facebookra. Mint később kiderült, az érintett diáklány szülei 25 dollár 60 cent ebédpénz befizetésével voltak késésben.

Ciki vagy nem az alternatív étkezés?

  • 778
    Ciki és megalázó
  • 766
    Legalább kap enni valamit
  • 516
    Miért, itthon mi van?

"Ha 25 dollárral vagy többel tartozik valaki, akkor a Kokomo High School így biztosítja az ebédet. Két szelet kenyér sajjtal. Iszonyatosan megalázó. A szívem szakad meg azokért a gyerekekért, akik csak ezt kapják az iskolában " -részletezte Feitl. 

Úgy tűnik, a szégyenszendvics a gyerekeket bünteti a szülők helyett, akiket úgysem tudnak. Feitl egy csomó mocskolódó üzenetet kapott miután kiposztolta a történetet és a szendvicset a Facebookra. A végzős diák különösen azt sérelmezi, hogy mindenki előtt alázzák meg a diákokat. 

Nem csak ciki, kevés is

A szendvics nem megfelelő egy középiskolás számára, főleg ha nem is reggelizett. Hogyan tudna koncentrálni egy gyerek, ha csak ennyit kap enni?- teszi fel a kérdést a magazin.

Jeff Hauswald a Kokomo Iskola tanfelügyelője szerint az "alternatív étkezés" szövetségi szabályozás, és azután hozták meg az erről szóló döntést, hogy tavaly több mint 50 ezer dollárnyi (kb 15 millió forintnyi) be nem fizetett ebédből származó kintlévősége volt az iskoláknak. Véleménye szerint ugyanakkor a diákok méltóságára ügyleni kell, mert a diákokat a társaik előtt nyilvánosan megalázni kegyetlenség. 

Menekültügyi óra az iskolákban - közösségi finanszírozásból

Primilla 2016. január 17., vasárnap 09:08

A kormányzati menekültellenes kampány alaposan megdolgozta a közvéleményt, és jól felvértezte migránsellenes érvekkel, aki erre fogékony, vagy csak nem tudta elég gyorsan elkapni a fejét a mindenhonnan előugró propaganda elől. Sőt úgy látszik, a gyerekeknek is jutott bőven a menekültellenességből, mivel ők különösen ki vannak téve annak, hogy kritika nélkül elfogadják és továbbadják, amit a szüleiktől, a tévéből vagy az iskolában hallanak.

Ezért a másik oldalt is szeretné szóhoz juttatni egy kicsit az Artemisszió Alapítvány, akik azt találták ki, hogy megismertetik az iskolásokkal, hogy mi járhat azoknak a fejében, akik valami miatt kénytelenek voltak elhagyni az otthonukat. Indítottak egy közösségi gyűjtést is az Indiegogo-n, azt szeretnék, ha összejönne tizenöt ilyen iskolai alkalomra elegendő pénz.

A terv a következő: az alapítvány kidolgozott egy másfél órás programot, melynek célja, hogy tanulókat érzékenyítsenek a migráció témájára, és felszínre kerüljenek a gyerekek kérdései, félelmei a menekültekkel kapcsolatban. Az előadások megtartására önkéntes jelentkezőket, elsősorban fiatal felnőtteket várnak, akik szívesen vállalják, hogy a felkészítésük után a programot az alapítvány munkatársaival együtt viszik el az iskolákba. Őket egy már beilleszkedett menekült is elkísérné, aki a saját történetén keresztül mutatná be ezt az élethelyzetet, és válaszolna a kérdésekre. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Űrkiállítás a Millenárison: a kamaszok imádni fogják

ermiz 2016. január 15., péntek 15:56

Űrrepülő, Darth Vader és Мир űrállomás, na meg egy csomó furcsaság- ezek fogadtak minket csütörtök reggel a sajtóbejárás alkalmával a Millenárison. Ugyanis ma nyílik meg a B csarnokban a Gateway to Space Nemzetközi Űrkiállítás, amelyről sugárzik, hogy amerikai modell alapján készült. A NASA és a US Space and Rocket Center utazó kiállítása számos európai nagyváros után landolt nálunk. 

Az alapgondolat az űrkutatás és az űrutazások bemutatása, a NASA tevékenysége a holdraszállástól napjainkig. A kiállítás infotainment jellegű, szinte mindenbe bele lehet ülni, ki lehet próbálni, meg lehet fogdosni, ha meg nem, akkor is menő fél méterről bámulni a Lunar Roving holdjárót, amiről persze kiderül, hogy csak makett, viszont a magyarok nélkül ez sem készülhetett volna el. Ezzel, és a kedves kezeslábasba öltöztetett lánykákkal vége is a lelkesedésünknek, felnőtteknek a wow élmény elmaradt.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Öt tipp, hogy szóbaálljon önnel a kamasz

Dívány 2016. január 13., szerda 08:12

Barbara Greenberg kamaszokkal foglalkozó pszichológus, aki rengeteg kérdést és panaszt hallott már szülőktől. "Megszakadok, hogy neki mindene meglegyen, és mit kapok?". Vagy "Csak a szemét forgatja, és odaböfögött egyszavas válaszokat!'

A szakember maga is kamaszgyerekes anya, a Huffington Poston szedett össze egy ötös listát arról, tapasztalatai szerint hol siklik félre gyakran a kamaszok és szüleik között a kommunikáció, és mit tehetünk, ha arra vágyunk, hogy több igazi beszélgetés, és kevesebb szemforgatás legyen a családban.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Nem vagyok különleges, csak szeretek tanítani

Primilla 2016. január 11., hétfő 10:24

Ma már szinte minden gyerek zsebében ott lapul az okostelefon, ami éppen alkalmas arra, hogy az iskolai tananyagot érdekessé és izgalmassá tegyék vele – vélekedik Bognár Amália, akit pár hónappal ezelőtti cikkünkben csodatanárnak neveztünk.

Nem véletlenül, óráin kincskeresőznek, MineCraftoznak, és közben persze tanulnak, digitális jártasságot szereznek a tanítványai, és elsajátítják az internet biztonságos használatát is. A csornai magyar-történelemszakos tanár szerint egyébként egyáltalán nem gond, ha a gyerekek ügyesebben használják a kütyüket, mint a tanár, sőt, az sem biztos, hogy minden esetben az elektronikus eszközök után nyúlnának. Interjú Bognár Amáliával a tanárszerep változásáról, játékosításról, és a digitális írástudásról. 

12516756 677300815744899 495394479 o

Dívány: - Honnan jött, hogy nem elégszel meg azzal, hogy leadod az anyagot, hanem új utakat, módszereket keresel és alkalmazol a tanításban?

Bognár Amália: - Abból indultam ki, hogy olyan tanórákat és iskolát szeretnék, ahova szeretnek járni a gyerekek. Nyilván ez nem megy egyszerre, mint mindent, ezt is valahogy fel kell építeni. A motivációra fektettem hangsúlyt. Nemcsak digitális eszközöket használok egyébként, hanem olyanokat is bevetek, amelyekkel megmozgathatom őket az órán, vagy olyan kellékeket gyártok, amelyekkel valamennyi érzékükre hathatok. Fő célom az volt, hogy úgy tanítsam őket, hogy közben gondolkodó emberré váljanak, és az érzelmi világukra is hassak. 

A motivációt tekintve a digitális pedagógia jó útnak bizonyult, hisz olyan eszközt használtam, például okostelefon, amit ismernek és szeretnek.

Te is ismered és szereted?

Igen én is. Mivel ezt az eszközt választottam, nekem is ismernem kellett, és használnom is. A digitális pedagógia online jelenlétet is feltételez, hisz itt keresgélem az ötleteket, melyeket a saját órámhoz, a tananyaghoz, tanítványaim igényeihez, képességeihez és pedagógiai célomhoz alakítok át, és olvasom a szakirodalmat, vagy kollégáim tapasztalatait.

Érzékeled a szakadékot a „digitális bennszülöttek” és a „bevándorlók” között? Tudom, ma már utálják ezt a kifejezést, másképp kérdezek: nem tartasz attól, hogy a gyerek ügyesebb, mint a tanár?

Természetesen előfordulhat, de ha valaki akar fejlődni, a gondolkodásmódján változtatni, akkor megoldható ez is. Igazából erről szól az élethosszig tartó tanulás is. Nemcsak új ismereteket szerzek, hanem, ha éppen szükséges vagy szeretnék, változtatok a szemléletemen.

Az nem baj, ha a gyerek ebben ügyesebb, mint a tanár, nekem is javasoltak már programokat a tanítványaim, melyeket kipróbáltam, és eldöntöttem, hogy ahhoz az oktatási-nevelési célhoz, amihez fel akarom használni, passzol-e, vagy sem.

A tanárra szükség van, hisz ő rendelkezik a szaktárgyi ismeretekkel, pedagógiai és pszichológiai tudással, amellyel nevel és oktat. Csak korszerűbb gondolkodásra van szükség, ahol a tanár már mentorként jelenik meg. Mindez azonban hatalmas előkészületeket kíván, egy órát úgy felépíteni, hogy azon a digitális eszközök megfelelő hatást érjenek el, vagyis a diák elsajátítsa a tananyagot, fejlődjenek a különböző képességei. Nem gondolom egyébként, hogy a hagyományos módszerek nem működnek, csak mindig meg kell találni az adott osztálynak megfelelőt. Sok szempontot kell figyelembe venni, hogy a kellő hatást, eredményt elérjük. Nem is biztos, hogy mindig sikerül, de akkor jön a következő próbálkozás.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Van jó is abban, hogy kamaszodik a gyerek!

Cziglán Karolina, pszichológus 2016. január 10., vasárnap 12:08

A kamaszkor kapcsán leginkább problémákat szoktunk említeni. Az első asszociációk, amik eszébe jutnak az embernek a szemtelenség, harsányság, lustaság, vadulás, ivás stb. Sokat beszélünk arról, hogy lehet elviselni a tinit, hogyan lehet tompítani a feszültségeket. Ezek szerint a kamaszkor egy merő probléma? Azért nem kell ilyen sötéten látni, sok jó, kellemes, hasznos változást is hoz. Vegyük észre ezeket is!

Távolról sincs vége, olvasson még »

Így neveljen kütyükkel és mesékkel

mzd 2016. január 9., szombat 11:40

November elején írtuk meg, hogy milyen elképesztően sokat töltenek okostelefonon és tableten lógva a fiatalok. Minket akkor sem riasztottak el a statisztikák: inkább azt az oldalát néztük és nézzük most is, hogy miként lehet a jelenségben rejlő potenciált megragadni, és a kütyük, illetve a tévé segítségével olyannak nevelni a gyermekünket, amilyennek mindig is elképzeltük.

Bármennyire is igyekszünk, ezt megvalósítani nem mindig könnyű - éppen ezért örültünk annak, hogy a Common Sense Media oldalán csoportokba gyűjtve találhatunk a témához kapcsolódó tippeket. Azt szedték össze, milyen elveket kell szem előtt tartani, ha a gyerek bármiféle "tartalmat fogyaszt", vagyis a tanácsok egyaránt vonatkoznak a könyvekre, rajzfilmekre, filmekre, az online világra és a játékokra is.

Távolról sincs vége, olvasson még »

A legbizarrab diákmunkát a japánok találták fel

Menő/Ciki

Divany.hu 2016. január 8., péntek 13:57

Jó hírünk van, amennyiben ön egy olyan pedofil, aki nehezen kel fel, hiszen kitalálták, hogy mostantól simán ébredhet kellemes, élő középiskolás lány hangjára is! Az új szolgáltatás neve JKmorning, és nagyjából annyi a lényege, hogy  az erre fogékonyak ébresztő hívást kaphatnak egy valódi, japán iskoláslánytól tudtuk meg, hála a Dailydot-nak. 

jk

Ön szerint ez milyen?

  • 187
    Gáz
  • 133
    Undorító
  • 224
    Tök jó, végre!
  • 153
    Trükk, hogy pedofilokat fogjanak

És ez állítólag nem vicc, a JK ugyanis a japán joshi kosei kifejezésből származik, ami annyit tesz középiskolás lány. Olyannyira hús-vér gimisről van szó, hogy az összes hívónak lecsekkolják a diákját, mielőtt munkába állna. 

A hívásokat a hívott fél PayPal rendszeren bonyolítja, hiszen nyilvánvalóan fizetős hívásokról van szó, így ráadásul nyoma sincs, hogy hova is ment a pénz, bár ez amúgy sem probléma, hiszen elvileg senki nem csinál semmi rosszat. Vagy igen? 

Amúgy a szolgáltatás egyelőre nem elérhető (talán csak felmérik az előzetes igényeket), ám ha ön szeretné tudni, mikor is indul, csak be kell gépelje az email címét! 

Távolról sincs vége, olvasson még »
643 szavazat 697 szavazat

Ezek már az ingyen tankönyvnek sem tudnak örülni!

Primilla 2016. január 7., csütörtök 12:24

Eleinte még jó ötletnek tűnt a tartós tankönyvek rendszere, mostanra azonban kiderült, hogy már megint nem tudnak őszintén lelkesedni az érintettek. Ami így elsőre értelmetlen fanyalgásnak tűnik, mert mit lehet annak nem örülni, hogy a gyerek ingyen kapja a tankönyveket?  Azután év végén visszaszolgáltatja az iskolának, hogy a következő gyerek is megtanuljon belőle olvasni, vagy megértse a víz körforgását. A betű ugye nem fogy el attól, hogy olvassák, és még spórolunk is a valaha szebb napokat látott magyar oktatásnak/a családnak, otthon meg úgyis csak kerülgetnénk a nyakunkon maradt, soha többé nem használt tankönyveket.

Hát igen, ez elég szépen hangzik, és nincs is azzal semmi baj, ha az eldobható tárgyak társadalmában a gyerekek valahogy mégis megtanulnak kicsit vigyázni a holmijukra. Csak hát sajnos vigyázni, azt lehet, hogy megtanulnak a könyvre, de sajnos a benne lévő tananyagot már nem tanulják meg. Márpedig a tankönyvnek mégiscsak ez lenne a funkciója, ugyebár.

Három éve vezették be a tartós tankönyveket, az új rendszer lényege, hogy az iskola megveszi, könyvtári állományba helyezi, majd kiosztja a megfelelő évfolyamnak. A gyerekek egész évben (vagy amíg szükség van rá), használják, végül hibátlan állapotban visszaszolgáltatják, hogy a következő évfolyam is tanulhasson belőlük. Ezzel van az első gond, a hibátlan állapottal.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Még jobban elhíznak az önmagukkal elégedetlen kamaszlányok

Puskás Pálma 2016. január 6., szerda 18:09

Ha az ember túlsúlyos kamaszlány, akkor viszonylag kicsi az esélye, hogy elégedett legyen a testével, különösen, amikor minden lehetséges médiafelületen a soványságot éltetik. Arra is gondolhatnánk, hogy a testtel való elégedetlenség kifejezetten előnyös, hiszen ha eléggé utálja magát a kövér tizenötéves lány, akkor nagyobb eséllyel fog lefogyni.

Egy tíz évet felölelő, követéses vizsgálat cáfolja ezt az előítéletet, sőt: arra hívja fel a figyelmet, hogy a testtel való elégedettség inkább összefügg a későbbi normalizálódó testsúllyal. Azaz minél elégedettebb a testével a túlsúlyos tizenötéves, annál nagyobb eséllyel lesz képes később fogyni.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Három fontos dátum továbbtanulóknak

mzd 2016. január 5., kedd 14:16

Oktatási időszámítás szerint a január és február nemcsak a félév időszakát jelentik, fontos dátumok és határidők vannak ilyenkor a továbbtanulók számára - ezeket szedtük most össze.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ezért teljesen értelmetlen a házi feladat

Primilla 2016. január 3., vasárnap 15:50

Most, hogy levezettük, miért fölösleges egy csomó tantárgy, és sokan legszívesebben a nulladik órát is eltörölnék a föld színéről, elmagyarázzuk, hogy miért nincs a világon semmi értelme a házi feladatnak.

Több tanárt is megkérdeztünk, a beszélgetéseink, röviden összefoglalva a következőképpen zajlottak:
Bevezetés: Ja, a házi? Hát az muszáj.
Tárgyalás: Tulajdonképpen szólnak ellene is érvek.
Befejezés: Ott gebedjen meg, aki kitalálta.

Persze volt, akivel az utolsó bekezdésig már nem jutottunk el, mert ütötte a vasat: márpedig házi feladat nélkül nincs értelme az iskolának, de ők voltak kisebbségben. Érveik azonban szintén nagyon értékesek számunkra. 

Nézzük tehát az indokokat. Márta gimnáziumi nyelvtanár, és kimondottan ellene van a házi feladatnak. Nem elvi szinten, nyilván el tudná képzelni azt a szituációt, amiben lenne értelme leckét íratni a tanítványaival, a jelenlegi helyzet azonban nem olyan. „Azt láttam, hogy a gyerekek 60, de megkockáztatom, 70 százaléka az iskolában másolja le a házi feladatot. Az a kevés gyerek pedig, aki otthon tisztességesen megcsinálja, erőn felül teljesít. Úgyhogy eljutottam odáig, hogy inkább nem adok, mert nincs értelme.”

Távolról sincs vége, olvasson még »

Ez a baj a magyar oktatással az OECD szerint

Primilla 2016. január 2., szombat 11:16

Nem régen napvilágot látott az OECD Education at a Glance jelentése, melynek adatai meglehetősen lehangoló képet festenek a magyar oktatásról, a tanárok fizetésétől egészen a felsőoktatásban való részvételig több téren is.

A felmérés egyik fontos megállapítása az volt, hogy az összes OECD ország közül Magyarországon van a legkevesebb órája az általános iskolásoknak. Míg az átlag (tehát nem a legmagasabb érték, hanem a 34 ország átlaga) 7570 óra, nálunk ez negyedével kevesebb, csak 5553 óra.

Közben folyamatosan azon sírnak a szülők, a tanárok, a gyerekek (és mi is), hogy milyen fáradtak és leterheltek az általános iskolások. Ezt az ellentmondást szerettük volta feloldani: hogy lehet, hogy rekordkevés az óraszám, a gyerekek mégis alig bírják. Úgyhogy utánajártunk.

A jelentés adatait alapul vevő számítás szerint Magyarországon egy alsósnak átlagosan napi 4,8, egy felsősnek pedig napi 5,5 tanórája van. Ez valóban nem tűnik soknak, viszont akinek van gyereke, az nem is ezt tapasztalja, sokkal inkább a nulladik és a hetedik-nyolcadik órákkal küzdenek nap mint nap. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Őket nézik a gyerekeink a youtube-on: a Szirmai-Kiss duó

ZZs 2016. január 1., péntek 19:43

Négy Youtube csatorna, csaknem félmillió feliratkozó. Szirmai Gergely és Kiss Imre youtuberek. Pár éve kezdték, azóta jelentős sikereket könyveltek el, közülük csak egy, hogy a Fox Szirmait vitte Londonba Tom Hankssel és Spielberggel interjúzni - egyedüli magyarként. Velük beszélgettünk a vloggerkedésről és arról, mit is csinálnak valójában. 

Hogy kezdődött a videózás?

SZG: Nagyon szerettem a videóblogolást, nagyon szerettem nézni az embereket. Amikor kikerültem Amerikába hangszerkesztő órákra jártam, kipróbáltam, hogy van-e ezzel keresnivalóm, ezért csináltam egy animációs sorozatot, melyben filmekről beszéltem. Ez lett a Hollywood hírügynökség első 4 része. Aztán felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, ahol egy tanárom, Gerényi Gábor azt mondta, próbáljuk meg, és legyen most élőben. Gerényi segített elterjeszteni, feltette az indexre,

És Imi, te hogy csatlakoztál Gergőhöz?

KI: Osztálytársak voltunk  az SZFE-n (Színház- és Filmművészeti Egyetemen) Greg elkezdte a hírügynökséget, a Gábortól (Gerényi Gábor - a szerk.) is kapott támogatást, és akkor láttuk páran az osztályból, hogy ez jó dolog vala, és arról beszélgettünk Gergővel hogy kéne csinálni egy gémer csatornát. Mert szeretünk játszani, és úgy gondoltuk, hogy lehet okosan beszélni a játékokról, hogy azt amit mi dramaturgiából meg filmelméletből tanulunk az egyetemen, azt lehet alkalmazni játékokra is.

Azt tudtuk, hogy nincs időnk az egyetem mellett annyit játszani és annyit foglalkozni vele, amennyit kéne. Én még nem mondtam meg neked, hogy én voltam a legjobban meglepődve, amikor azt mondtuk, hogy ha vége az egyetemnek azonnal elkezdjük. Elmentünk a diplomaosztóra és egy hónapja rá tényleg felhívott a Gergő, akinek akkora már 80-90 ezer feliratkozója volt, hogy csináljuk meg a csatornát. Azt hittem, hogy már el van szállva, de nem.

És akkor megcsináltuk a Gameday irodát.

Ezt brandként kezdtétek felépíteni?

Sz.G: Ezt a szót azért nem jó dobálni. Nincsen bajom vele, de a brandet úgy kezelik az emberek, mint az Adidast, de itt nem erről van szó. Üzenet és életstílus köré is lehet építeni brandet, és egy elcsépelt konstrukció köré is. Ez nem brand, hanem konstrukció, műsorterv és médium.

Az elsősök ötöde, az ötödikesek fele szégyelli a testét

Puskás Pálma 2016. január 1., péntek 12:14

Az énképet és az önértékelést jelentősen meghatározza a testképünk, vagyis az az attitűd, ahogyan saját testükhöz viszonyulunk. Különösen igaz ez a kamaszlányokra, akiknél a változó test vélt vagy valós tökéletlenségei hatalmas súllyal esnek latba. Ugyanebben az időszakban, azaz a kamaszkorban a lányok egy jelentős része abbahagyja a sportolást, ráadásul minél elégedetlenebb egy lány a testével, annál kevésbé valószínű, hogy sportolni fog. Mégis, mit tehetnénk, hogy kamaszlányaink ne boruljanak ki két plusz kiló miatt, és néha elmenjenek futni? Például mutogathatnánk nekik sportoló nőket.

A testképet már gyerekkortól kezdve lényegesen befolyásolja a környezet véleménye, amibe beletartoznak a társadalmi elvárások, és természetesen a média által közvetített értékek. Ez utóbbiak jelen pillanatban a szexuálisan vonzó és alacsony testsúlyú, azaz vékony és dögös nőket helyezik a kamaszlányok és felnőtt nők elé példaként - kezdjük ott, hogy minden nőnek átlagosan hat kg-t kellene fogynia ahhoz, hogy vonzó legyen. 

Nem sportolok, mert szégyellem a testemet

Úgy tűnik, a nők vagy jobban vevők a testképüket negatívan befolyásoló üzenetekre, vagy szimplán többet kapnak belőlük - az azonban biztos, hogy elég hamar sikerül elbizonytalanítani a kislányokat. Már az óvodáskor végén (5 éves korban) jellemző, hogy a lányok érzékenyebbek a testre, alakra vonatkozó visszajelzésekre. A további évek során a helyzet egyre romlik: míg az általános iskola első osztályosoknak "csupán" 17,4 százaléka, addig az ötödikeseknek már több mint fele szégyelli a testét.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Az iskolarendszer ma hivatalnokokat képez

Primilla 2015. december 30., szerda 17:47

Mennyivel jobban érezné magát mindenki, ha az iskolában többé nem akarnák beleverni a gyerek fejébe a tananyagot, hanem hagynák, hogy mindenki azzal foglalkozzon, ami érdekli. Nem utópia ám ez, lassan évtizedek óta tartó megfigyelések, kutatások bizonyítják, hogy más jó megoldás is létezik a tanulásra, mint amit a jelen iskolájában művelnek – sőt!

Sugata Mitra, a Newcastle University professzora szerint még tanárra sincs szükség, csak szélessávra, együttműködésre és bátorításra, és a hat-nyolcéves gyerekek simán rájönnek maguktól is, például, hogy hogyan működik a DNS reprodukciójának biológiája. Ráadásul ez a fajta fejlődés mindenkinek elérhető, a szegény és a gazdag gyerekeknek egyaránt. 

A dolog lényege, hogy fel kell kelteni a gyerekek érdeklődését, majd hagyni kell őket, hogy megoldják a problémát. Ami egy rendkívül sikeres "oktatási módszer".

Sugata Mitra programozó tanárként dolgozott Delhi egyik módos gyerekeket tanító iskolájában, a szülők pedig sorra áradoztak a gyerekeikről, hogy milyen okosak, szuperintelligensek. Van otthon egy számítógépük, amin csuda dolgokat művelnek. Elgondolkozott, hogyan lehet az, hogy a gazdag emberek gyerekei mind zsenik, a szegények biztos elrontanak valamit. Ezért a szomszédos nyomornegyedbe kitett egy falba épített számítógépet. (Innen kapta a nevét Sugata Mitra projektje: Hole in the Wall). Az ottani gyerekek még sose láttak ilyet, ezért odagyűltek, nézegették. Megkérdezték, hogy hozzányúlhatnak-e. Persze, hogy hozzá. Nyolc óra múlva már egymást tanították a neten böngészni. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Minecraft töriórán? Miért ne?

Primilla 2015. december 30., szerda 11:05

Oktatás témában sokszor eléggé lehangoló hírek érkeznek, de szerencsére időről időre felbukkannak olyan ötletek, fejlesztések, és főleg tanárok, akiktől az ember rögtön visszanyeri a hitét, hogy még sincs minden veszve. Korábban már írtunk Bognár Amáliáról, arról a történelem-magyar szakos tanárról, aki nemhogy tiltotta, hanem egyenesen biztatta a diákjait, hogy használják az óráin a mobileszközeiket.

Most pedig még egyet ugrott fölfelé az izgalmas tanítás létráján, és elkezdte az iskolások kedvenc játékát, a Minecraftot használni az óráin. A tapasztalatait a Tanárblogon írta le, és úgy megörültünk neki, hogy összefoglaljuk.

Bognár Amália abból tapasztalatából indult ki, hogy a gyerekek sokkal gyorsabban és hatékonyabban tanulnak meg minden olyan dolgot, ami tényleg érdekli őket. A Minecraft (tudják, a számítógépes LEGO) pedig, mit szépítsük, a legtöbb gyereket érdekli. Elkezdett kutakodni a neten, és egy csomó magyar és külföldi példát talált arra, hogy mások hogyan alkalmazzák a programot a tanórákon. Matematikaórán az alapműveletekben és a téglatestek tulajdonságainak megértésében segít, fizikából például a függőleges gyorsulást lehet bemutatni rajta, biológiából pedig a genetika témakörében kalauzolják el a segítségével a gyerekeket. Angolórán pedig a chat ablakon keresztül tárgyalták meg a gyerekek, hogy mit csináljanak. 

Távolról sincs vége, olvasson még »

Időgazdálkodási kisokos tiniknek

Becca 2015. december 29., kedd 14:00

A HuffPost összegyűjtött pár praktikát, amik elsajátításával a gyerek rendszerezettebb életet tud élni, és ezáltal könnyebben veszi majd a terheket, amiket az iskola rájuk tesz. És bár valójában egyik tipp sem forradalmi, mégis jó, ha ezeket időnként végigvesszük a kiskamasszal, kamasszal, hiszen legtöbbünknek szintén tanulási folyamat volt, mire ezekre rájöttünk.

Szülői segítséggel, pláne, ha van egy kis belső motiváció, a kamasz gyerekeinknek is segíthetünk, hogy kevésbé essenek szét, és ne kerüljenek állandó időzavarba.

GettyImages-50672514
Fotó: Walter Sanders / Europress / Getty

Készüljenek fel a soron következő hétre

Minden vasárnap szánjon egy kis időt arra, hogy átbeszéli gyerekével, hogy mi lesz a következő héten. Ezek után készítsenek közösen egy listát, amelyek a következő kategóriákba kerülhetnek:

  • Készen kell lenni vele (amit feltétlenül meg kell csinálni)
  • Szeretnék kész lenni vele (egy kicsit várhat a megvalósítás)
  • Amit szeretnék csinálni (rekreációs tevékenység)

Ezek után rendszerezzék hétfőtől-péntekig, hogy mikor és mennyi időt fog az egyes tételek megvalósítására szánni a gyerek.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Szülő tervez, kamaszkor végez

Cziglán Karolina, pszichológus 2015. december 27., vasárnap 09:00

Szülő tervez, kamaszkor végez, legalábbis ami a tiszteletteljes, nyugodt, egymáshoz jóindulattal forduló kommunikációt illeti. Nem az ijesztgetés a cél, inkább a megnyugtatás: az, hogy tizenéves korában gyakran felcsattan a gyerek, és sokszor úgy tűnik, mintha dühös lenne anyjára, apjára, noha erre semmi konkrét oka nincs, nem jelenti, hogy elrontottak bármit is. Nem jelenti, hogy valamivel megbántották, hogy csapnivaló szülők, akik elszúrták a gyereknevelést.

shutterstock 283178228

Sok szülő számol be kétségbeesetten, hogy minden elképzelhető taktikát kipróbált a tizenévessel, de így sem tudja elkerülni, hogy rendszeresen megsértődjön a gyerek, ráförmedjen, vitát generáljon a semmiből. És itt nem azokról a családokról van szó, ahol tényleg hibádzik valami, és a gyerek kétségbeesetten próbálja megértetni a szüleivel, mi nem jó. Hanem az eléggé jól működő családokról is, ahol jó a kapcsolat a szülők közt és a gyerekekkel is, azaz van élő, működő kommunikáció, tudnak normálisan is beszélgetni (ha mindenki olyan hangulatban van), akár még meg is ölelik, puszilják egymást, sőt, az is előfordul, maga a tini jön rá, túllőtt a célon, és ő megy oda anyához, apához, simogatja meg a vállát, és a maga módján valahogy bocsánatot kér. Azaz van igazi szeretetkapcsolat, és mégis elkerülhetetlennek tűnik, hogy a másnap elteljen egy újabb ütközés, mordulás, veszekedés nélkül.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Lányoknál sokszor észre sem vesszük az autizmust

Puskás Pálma 2015. december 26., szombat 09:02

Az autizmussal élők jelentős része férfi: fiúknál háromszor olyan gyakori a szindróma, mint lányoknál. ennek megfelelően az autista lányok kevesebb figyelmet is kapnak, mind a diagnózis, mind a fejlesztések terén háttérbe szorulnak a fiúkhoz képest. Gyakran előfordul, hogy félrediagnosztizálják őket, és emiatt nem jutnak megfelelő segítséghez.

A The Atlantic cikke egy olyan lány esetét idézi, aki saját bőrén tapasztalta meg a fentieket: Majának tíz évbe telt, mire rájöttek, hogy autizmus spektrum zavara van, ezalatt összesen 17 pszichiáternél járt és kilenc különböző diagnózist kapott. Szimplán elhanyagolják a lányautistákat a pszichiáterek? A helyzet ennél egy fokkal bonyolultabb.

Távolról sincs vége, olvasson még »

Önmegvalósítson közösen a gyerekkel!

Primilla 2015. december 25., péntek 21:35

Kicsi gyermeket nevelni még azoktól is jó nagy áldozatokat követel, akik egyébként az önmegvalósítás legmagasabb minőségének tartják, hogy gyereket/unokát szüljenek. Nem, az éveken át nem alvás és a szétrágott mellbimbó eredetileg nem volt benne az alkuban. De hát persze a gyermekéért szívesen megtesz az ember bármit, és most itt nem fél vesére meg májsejtekre gondolok, hanem, mondjuk a homokozó széli végtelen ücsörgésre és golyók gyúrására szakmányban, meg hasonlókra. Mert hát ugye ez az anya dolga.

shutterstock 219277132

Nem rég olvastam egy kommentet, amely szerint nem hiteles a rózsaszín vödörrel a játszótéren prüntyiző „kiherélt” apa. Mondjuk, szerintem a rózsaszín vödörrel prüntyiző anya sem hiteles, én legalább is önszántamból még sosem kezdtem el homokozni, azután, hogy elértem a tízéves kort, és a felnőtt, gyerektelen kortársaimat se láttam munka után a játszótérre sietni, mert a homokozás volt a hobbijuk, meg csillámpónit se vásárolt magának egyik sem, lakásdekornak. Szóval maradjunk abban, hogy maguktól a nők sem választják ezeket a dolgokat, hanem csak megteszik a gyerekükért. Arra pedig bárki képes, ugyebár.

De hát szerencsére, ahogy nőnek a gyerek, bizonyos szélsőségektől eltekintve egyre több találkozási pont akad a kamasz meg a szülők ízlése, érdeklődése és képességei között. Vagyis elvileg egyre több dolgot lehetne együtt csinálni, amit tényleg mindenki élvez, és nem „megteszi” a másikért.

Jó, lehet, hogy az aktuális kedvenc zenekarát nem annyira bírjuk, de hát arra ott van neki a fülhallgató. A kérdés inkább az legyen – hogy legalább karácsony táján ne legyünk már ilyen állandóan fanyalgó meg mindent lekutyázó savanyújóskák - hogy mi legyen az. Mármint amint külön-külön is mindenki szeret, szóval nem egymás, a jófejség, a béke, meg a karácsony kedvéért tűrjük el a másiktól, hanem együtt csinálni is jó, sőt, úgy a legjobb. Sőt, egyenesen igényünk van rá, hogy együtt csináljuk.

Távolról sincs vége, olvasson még »
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27

Blogok, amiket olvasunk

HATÁRÁTKELŐ A finn csoda testközelből is csoda?

Tényleg a finn a legjobb iskolarendszer? Mesés ott anyának lenni? Mindenki jól él? Tapasztalatok első kézből, hat év után.

TÉKOZLÓ HOMÁR Tényleg bármit kicserélhetünk 3 napon belül?

Három munkanapon belül visszavihetjük a terméket a kereskedőhöz, aki köteles azt kicserélni vagy visszafizetni az árát? Van ilyesmi, de jó tudni, mikor élhetünk a lehetőséggel!

KISZÁMOLÓ Mennyire koszos a pénz?

Nem biztos, hogy megnyugtató ötlet azt vizsgálgatni, mi minden van a bankjegyeken. De azért megvizsgálták.
Ajánlok blogbejegyzést

Travelo utazási ajánlatok

Hirdetés