KÖLYÖK

Gyerek, otthon, egyedül - szabályok és tippek

2017. április 19., szerda 17:43

Jobb félni, mint megijedni, ezért idén jó előre szólunk (kezdjük el az olvasók paráztatását), hogy ideje elkezdeni megszervezni a gyerekfelügyeletet a nyári szünetre. Tizenegy hétről van szó, és már adtunk is rá egy csomó jó tippet, hogy hogyan lehet megoldani.

Bizonyos (de nem minden) szempontból könnyebb a helyzete azoknak az a szülőknek, akiknek már akkora a gyerekük, hogy ideig-óráig egyedül, vagy haverral, tesóval otthon lehet hagyni. Azért csak bizonyos szempontból, mert az első (százhuszonöt) alkalommal az ember természetesen rémeket lát: nem korai ez még? Nem fog félni? Nem fog pánikba esni valami hülyeségtől? Nem fog valami őrültséget csinálni? Ugye nem történik semmi baja, mondjuk, rárontanak a kardfogú tigrisek, vagy meteor esik a házra, vagy valami?

Nos, az esetek túlnyomó többségében természetesen semmi ilyesmi nem történik. A kérdést jellemzően túlfélik a szülők, de leginkább attól tartanak, hogy mások elítélik őket, ha magukra hagyják a gyereküket – ez derült ki a Kaliforniai Egyetem tavaly publikált kutatásából.

shutterstock 567207496

A tudósok különböző helyzeteket vázoltak fel, amelyben szituációnként változott a magára hagyott gyerek életkora (volt köztük 10 hónapos, alvó baba, és 10 éves gyerek is), hogy hol hagyták magára, és hogy milyen okból. A kutatók megfigyelték, hogy a megkérdezett szülők szerint, akkor van nagyobb veszélyben a gyerek, ha az anya hagyja őt magára, méghozzá szándékosan, akár azért, mert dolgozni kell mennie, akár azért, mert beugrik egy kicsit a konditerembe. Az apákkal sokkal elnézőbben voltak, ha ők hagyták magára a gyereket, azt sokkal kevésbé tartották veszélyeztetésnek.

A valóságban tehát nem igazán racionálisan ítélték meg a helyzeteket a vizsgálatban részt vevők: természetesen egyáltalán nem leselkedik attól nagyobb veszély a gyerekre, ha az anyja hagyja őt magára, mintha az apja. Ami pedig a szándékos, vagy véletlen magára hagyást (például baleset éri a szülőt) illeti: pont az ellenkezője igaz annak, mint ahogy megítélik.

Ha ugyanis a szülő előre tudja, hogy otthon kell hagynia a gyereket, akkor fel tud készülni, és meg tudja tenni a szükséges óvintézkedéseket, míg ha hirtelen leesik a létráról és elveszti az eszméletét, a nyolc hónapos babája pedig szabadon mászik a lakásban – oké, erre inkább jobb nem is gondolni.

De akkor hogy csináljuk, és főleg, mikor?

Rögtönöztem egy kis saját kutatást a témában, és arra a következtetésre jutottam, hogy általában nem jó ötlet túl korán, túl kicsi, mondjuk négy éves gyereket otthon hagyni, mert félni fog. Jé. 

Az egyik barátnőm még mindig emlékszik, hogy milyen rossz élmény volt ez neki, holott azóta jó sok idő eltelt, és négy gyereke is született. „4 éves koromtól rendszeresen otthon hagytak egyedül, és a kezdeti időkből nagyon rossz emlékeim vannak, többnyire rettegtem.

Anyám puszta jó szándékból úgy gondolt felvértezni a rám leselkedő veszélyekre, hogy elmesélt pár kékfényes bűnügyi sztorit gyerekekről, akik ajtót nyitottak idegeneknek, míg egyedül voltak otthon. Eléggé elvette a kedvemet az egyedülléttől. Míg iskolás nem lettem, többnyire a fotel alatt bőgve töltöttem azt a pár órát, míg haza nem értek. 

Nem kárhoztatom, az a nyolcvanas évek volt, kulcsos gyerekek kora, nagyon más volt még a felfogás a kérdésben. 

Persze 9-10 évesen már nem rettegtem, addigra egyedül hordtam haza a húgomat az oviból, és együtt vártuk haza anyut, aki volt, hogy csak fektetésre, 9-re ért haza. Olyankor egyedül megvacsoráztunk, megfürödtünk és pizsiben vártuk egy jóéjtpuszira. Ez se volt mindig egyszerű kör egy óvodással, ekkor már nem a para dominált, hanem a bosszúság, mikor egyedül kellett boldogulnom egy hisztis középsőssel.

Ezt se feltétlenül szervezném meg a saját gyerekeimnek.” – zárja sorait Vanda, aki egyébként még egyszer sem hagyta magukra a 8-9 éves nagyokat sem. Igaz, a nagymamáék egyszer, egy kirándulás alkalmával félreértésből otthon hagyták a legnagyobbat a nyaralóban, aki, hogy színesítse a programot, még pirítóst is sütött az enyhén zárlatos szerkezeten, de szerencsére semmi baj nem történt.

Dorka is legfeljebb tíz percre hagyta eddig magára a lányát, nagyjából nyolc éves korától kezdve, egyébként mindig megoldotta valahogy a felügyeletét a két másik tesó mellett is. Igaz, olyan előfordult, hogy úgy tudta, hogy a nagymama kertjében játszanak a gyerekek, miközben tárva-nyitva állt a kapu, a porontyok meg sehol, de szerencsére hamar meglettek.

Andi remek hajmeresztő sztorikat mesélt: „Van olyan barátunk, akik ilyen szuperlazák, simán megcsinálták, hogy elmentek egy késői moziba, és otthagyták az alvó gyerekeket a lakásban, de úgy értsd, hogy mondjuk a 6 évest meg a négy évest, és nem is szóltak nekik. Aztán ahogy nagyobbak lettek, már nem lehetett sunyiban csinálni, akkor otthagyták őket megmondva egyedül. Valószínűleg mégiscsak parázhattak, mert egyszer csak telefonált a szomszéd nő, hogy nála vannak a gyerekek. Mostanában csak olyat hallok, hogy ha a szülők nincsenek, akkor valamelyik gyerekes szomszédhoz kéróznak be a kölykök, szóval valószínűleg kicsit mégiscsak korai volt négy-hat évesen elkezdeni.”

„A múltkor beszélgettem egy ismerős kislánnyal (13), és ő mondta, hogy nekik már néha kell egyedül maradni az öccsével (9) este, de nagyon nem szereti, mert olyankor mindig fél, és minden zajtól beparázik. Mivel ez egy elég talpraesett csajszi, úgy döntöttem, nem fogom erőltetni még az enyémeknél.”

És hogy mi a helyzet Andi saját gyerekeivel? „Nálunk (majdnem 10 és majdnem 12) nappalra egyedül lehet hagyni már őket pár órára, éjszakára (értsd: amikor esti programunk van), akkor nem szeretnének itthon maradni egyedül, olyankor még jön a bébiszitter, vagy a barátoknál alszanak. Azt mondják, félnének, én meg nem erőltetem.

shutterstock 495723265

Mikor kezdődött? Nem is tudom pontosan, szerintem olyan 6 és 8 éves korukban el kell ugranom a kisboltba valamiért. Eleinte ugye mindannyian felcihelődtünk ilyenkor, később meg, ha épp nagyon benne voltak valamiben, mondták, hogy inkább megvárnak otthon.

Aztán ezek lettek egyre hosszabbak, most már a nagybevásárlásra is nélkülük megyek. Mostanra ez sokszor praktikus szempontok miatt is van így, hazaérünk edzés után, nekik még nincs kész a leckéjük, de nincs otthon kaja, ők bejönnek, én elmegyek vásárolni.

Eleinte a hosszabb egyedülléteknél (mondjuk 1 óra) hagytunk nekik otthon egy telefont (az enyémet), megtanultuk, hogy kell az enyémről felhívni az apjukat, és akkor kb. 10 percenként telefonáltak, hogy 

a, mi van velük

b, mi van velünk

c, mikor jövünk már

Mostanában már nem nagyon hívogatnak.

Az az érdekes, hogy ők ugye ketten vannak, és egyedül-egyedül nem nagyon akar egyik sem itthon maradni. Ha az egyik úgy dönt, hogy jön, akkor legtöbbször inkább a másik is. Meg az is érdekes szerintem, hogy a kicsi a bátrabb, szerintem eredetileg is ő mondta először, hogy menjek, ők megvárnak inkább itthon.

Az utolsó komolyabb áttörés éppen a napokban volt, elmentünk, és megbeszéltük, hogy nyolc, fél 9 körül jövünk, és nagyon gáz, de elkéstünk egy jó fél órát. És addigra a két gyerek ágyban volt megfürödve, sőt, a nagy már a mesét is felolvasta a kisebbnek.”

Kriszti nagyjából kétéves korától otthon hagyta a kisebbik gyerekét a nagyobbal, aki akkoriban 9 éves volt. Persze nem buliból: dolgozni kellett menni. Szerencsére a nagyobb lánya nagyon megfontolt és megbízható volt mindig, nem is történt soha semmi bajuk, pedig ennek már vagy nyolc éve.

A szabályokat viszont pontosan lefektették, amit be is tartanak a lányok. A múltkor például mesélte a postás, hogy csomagot vitt, a gyerek kinézett az ablakon, és közölte, hogy még kiskorú, úgysem veheti át, dobjon be értesítést, viszontlátásra.

A szabályok

  • Nem nyitnak ajtót senkinek. Se a vízóra leolvasónak, se a postásnak, senkinek. Ha barátot várnak, neki persze igen, de arról előre tájékoztatják a szüleiket. 
  • Nem főzhetnek, nem gyújthatnak tüzet. Egyáltalán. Ha egyedül vannak, az elektromos szerkezetek közül is csak azokat használhatják, amik nem forrósodnak fel (pl. vasaló szóba sem jöhet).
  • Nem mehetnek el otthonról. 
  • Ha bármi rendkívüli esemény történik, telefonálnak a szüleiknek 
  • És lehetőleg semmi hajmeresztő kísérletbe, tevékenységbe nem kezdenek 

Kriszti azt mondja, nyugodtan otthon meri hagyni a lányait, bár nem is nagyon van más választása, ha dolgozni szeretne. Igaz, a nagyobb idén már érettségizik, de három-négy évvel ezelőtt sem aggódott emiatt. Szerinte sok múlik a gyerekek személyiségén, érettségén, és ő elég szerencsés ebből a szempontból.

Ti hány éves kortól hagytátok otthon először a gyereket? És egész napra? 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.04.19 19:24:08sírjatok

    5-10 percre szerintem egy kisebbet (4-5) is magára lehet hagyni, csak be kell rakni egy mesét és a lelkére kötni, hogy innen max. a vécéig mehet el.

    9-10 éveset szerintem már nem para egy estére, pár órára otthon hagyni, persze a fentebbi utasításokkal (kísérletezés nuku, telefon van, senkinek ajtót nem nyit, nem főz-süt, hegyes botokkal nem játszik, stb).

    13-14 fele meg már kb. bármit lehet.

  • 2017.04.19 19:35:46ubu1a

    Amennyire emlékszem, én tizen-egynéhány éves koromtól maradtam otthon egyedül. Volt olyan rokon vagy ismerős, aki nem merte vállalni a felügyeletet. A határ kb. ott volt, hogy elektromos kísérleteket, szereléseket csak törpefeszültséggel (max. 42 V) végzek. De nem baj, sós vízből elektrolízissel klórgázt így is lehetett fejleszteni. :-) Na, aztán mégis itt vagyok és a lakást sem gyújtottam magamra. Szóval, kár parázni...

  • 2017.04.19 20:14:41susuaasarkany

    Kb.6 évesen hagytam először egyedül 20-30 percre a lányomat, nagyon felelősségtudó gyerek, tudtam hogy nem csinál semmi butaságot. Így is lett, ez időnkét előfordult, leginkább mesét tettem be addig neki. Most már 8 lesz, de pont pár hónapja egy ilyen alkalomnál megijedt szegény, mert a tetőről lezúduló hó nagyon hangos volt, és fogalma sem volt mi lehet az. Felhívott ahogy kell, de alig értettem mi a baj, csak hogy megijed. Nem volt könnyű 20 perc míg hazaértem, és kiderült hogy semmi gond. Addig a pontig ő is nagyon akarta hogy néha egyedül maradhasson, ettől nagylánynak érezte magát, azóta nem igényli, és én sem erőltetem. Talán egy év múlva visszatérhetünk rá gondolom.

  • 2017.04.20 08:20:48saláta boglárka

    én imádtam egyedül lenni, legjobb emlékeim gyerekkoromból...

  • 2017.04.20 08:34:30R2D2 & C3PO

    Egy éve durván, 4 éves kortól. A szemetet leviszem, meg a kutyát sétáltatom (ha nem jön, ő dönt.)
    Egy kicsit fél, de el tudja viselni - különben jönne pisiltetni. (Régen ő is pisilt a kutyával. Fogtam a fejem párszor...)

  • 2017.04.20 08:39:41'it's cool to know nothing'

    Ha 14 év alatti, akár csak 5 percre magára hagyott gyerekkel akármi történik, az kiskorú veszélyeztetése és böri jár érte.

    Ezt csak mint tényt írtam le.

    "Általános szempont, hogy az a gyerek, aki még nem töltötte be a 14. évét, jogi szempontból cselekvőképtelen, tehát a szülőt, a gondviselőt vagy a pedagógust terheli a felelősség, ha bármi történik a gyerekkel, amikor egyedül marad. Ez lehet kiskorú veszélyeztetése vagy foglalkozás körében elkövetett gondatlanság."

  • 2017.04.20 09:28:03kismokus41

    Kórtól???? A kor és a kór nem ugyanaz a magyar szó! Mikor tanultok már meg végre magyarul???

  • 2017.04.20 09:33:35selgabor

    kismokus41
    +1

  • 2017.04.20 09:50:00fabirka

    A gyerekem 10 éves korától egyedül jár haza a suliból másik kerületből, BKV-val. Semmi baja nincs vele, sőt élvezi, hogy egyedül utazhat, lehet otthon. Pedig a 2 nyugdíjas nagymama 3, illetve 5 perc sétára van a sulitól és imádják egymást mindegyik nagyszülővel.
    A most 12 éves lányom viszont hallani Sem akar arról, hogy egyedül utazzon, vagy egyedül maradjon otthon, úgyhogy ő meg nem marad. Mi igyekszünk kicsit rábeszélni őket az önállóságra Pl. a 2 sarokra lévő boltva a fiam már 6 évesen, néha az akko 4 éves lányommal közösen ment ki mondjuk vajért. Igaz az első 2 alkalommal még észrevétlenül követtem őket, hogy mit csinálnak.
    Ma már ketten is otthon lehet hagyni őket akár nappalra, akár éjszakára. Veszélyeztetés? Jogilag lehet, de nem nevelhetek olyan önálló nyomorékokat, mint a mai gyerekek 80%-a.

  • 2017.04.20 10:19:43zizi77

    A nagyot 9 éves kora óta 1-1 órára. Pl ha beteg vlt, de a kicsiket levegőre kellett vinni.
    A kicsiket a most 11 éves naggyal pár percre. Pl míg kiviszem a szemetet, vagy kaját viszek a szomszédba a dédinek.
    Én 7-8 éves kor alatt nem merném pár percnél tovább, mert kiszámíthatatlanok.

  • 2017.04.20 12:11:27Void Bunkoid

    @fabirka: az utolsó mondatod nagyon találó, én azon nevettem, amikor annak idején másoddiplomára felvételiztem 28 évesen, és az évnyitón-beiratkozáson ott tolongott a tömérdek 18-20 éves fiatal A SZÜLEIVEL. Érted...Már jogilag szavazhat, de egy rohadt beiratkozáshoz még kell anyu istápolni????

  • 2017.04.20 13:32:59óðinn

    Amikor iskolás voltam, harmadiktól váltott műszakban jártunk, vagyis 8 éves kortól egyedül töltöttem otthon a délelőttöket minden második héten. Mondjuk már elsőtől egyedül jártam iskolába - közel volt, és nem Budapesten történt.

  • 2017.04.20 15:38:22sírjatok

    "Ha 14 év alatti, akár csak 5 percre magára hagyott gyerekkel akármi történik, az kiskorú veszélyeztetése és böri jár érte."

    Aham, szerintem akkor pereld be a sulikat a faszba hogy szünetben miért vannak egyedül a hatodikosok.

  • 2017.04.20 18:07:48cardiobascuralis 3

    Ezt a cikket a Google Translate írta?
    Illetve biztos nem, mert akkor nem lenne benne ennyi helyesírási hiba és magyartalan, szarul megfogalmazott mondat.

  • 2017.04.20 18:08:46cardiobascuralis 3

    Egyébként ha egy 12-13 éves gyerek fél otthon egyedül, akkor ott valamit nagyon elbasztak a nevelésnél a kedves szülők.

  • 2017.04.20 18:33:27Almandin

    A törvények valóban furcsák. Más téren is van sok rossz törvény, amit meg kellene változtatni. Életszerűtlen ugyanis, hogy az veszélyeztetésnek minősüljön, hogy pl. egy 13 éves kamasz, mialatt pl. délután az iskolából hazament, este 7-8-ig, amíg a szülők haza nem érnek, egyedül van otthon. Ha otthon leesik a létráról és kitöri a bokáját ez alatt az idő alatt, az szerintem szimpla háztartási baleset. Ha ez nem egy 13, hanem 3 éves gyerekkel történik, akkor az valóban szülői mulasztás, amiért felelősségre kell vonni.
    Úgy kellene átírni a törvényt, hogy a gyermekkorúakon belül is életkori kategóriákat kellene felállítani. Én ezt 10 éves korban húznám meg. Egy 10-11 éves gyereket néhány órára otthon hagyni szerintem már nem felelőtlenség. 10 éves kor alatt még az. De egy kisiskolás gyereket is pl. 10 percre már magára lehet hagyni, ha pl. az anya átugrik egy szomszédjához. 3 évest még addig sem.
    Amit Void Bunkoid ír, az sajnos nagyon is gyakori. 18-20 éves, éveik száma szerint felnőtt fiatalok nem tudnak gyakran önállóan ügyintézni, mert a szüleik önállótlanságra nevelték őket. 30-40 éve ilyen korú fiatalok már nem ritkán házasodtak, önálló életet kezdtek.
    Sőt, én találkoztam már olyan fiatalokkal is, akik még 23-24 évesen is ott tartottak, mint a fent leírt 18 évesek. Egyszer üzleti célból beszéltem egy 24 éves nővel, vele volt a nagypapája is. A hölgy kukán ült, a nagypapa referált helyette, ha a nőhöz kérdést intéztem, a papa felelt helyette. Látszott, hogy a hölgyike nem meri maga intézni az üzleti ügyeit, a felmenőitől várta, hogy intézkedjenek helyette.

  • 2017.04.21 08:20:47nemmegmondtamhogyne

    6 éves kortól mindkettőt nappal.
    1-2 órára-itt viszont az is a szabály, h addig nem ehetnek.
    8-9 évtől fél napra is ha kellett.
    S
    De ekkor már sokszor ő nem akart jönni vhova.

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ A 30-as évek fotókon

Graffitik, autók, emberek, hatalom, Amerika - John Gutmann a kamera segítségével megtanulta máshogyan látni a világot.

SZUBKULTÚR Utcai divat, de konkrétan, szó szerint

Ki hitte volna, hogy egy csatornafedél vagy irányítótábla ilyen tökéletes mintát ad a textilen. Utcai divat - szó szerint

FILMVILÁG Forog az új krimi Kulkával

Az X egy fordulatokban gazdag, skandináv típusú krimi. Kulka János a forgatás minden percét élvezte, tetszik neki a sztori is, és az általa játszott szereplő is.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés