KÖLYÖK

A játékgyártók csak röhögnek

2017. március 1., szerda 18:09 |

Szemet vetett a gyerek a Játékra, aztán, ahogy megneszelte, hogy közeledik a névnapja, elkezdte következetesen kívánni. Reggel-este mondogatja, hogy mennyire szeretné, sőt, milyen nagy szüksége van rá. Álmodozik róla, és sztorikat talál ki, én meg tudom, hogy nem fogja megkapni. Van egy kis baj ugyanis a Játékkal: harmincezer forintba kerül.

Direkt nem mondom meg egyébként, hogy konkrétan miről van szó, mert akkor mindenki a Játékot kezdené el megítélni, és nem a szituációt: sosem venne a gyereknek ilyet, hülyeség, vagy a legjobb játék, minden pénzt megér, szóval maradjunk annyiban, hogy nagyjából tök mindegy, hogy mi az. Képzeljenek csak el egy játékot, akármit. A gyereknek úgyis más szempontjai vannak, mint egy felnőttnek, különben ez a cikk egy kubai nyaralásról szólna, és nem egy fröccsöntött szarról. Egy harmincezer forintos fröccsöntött szarról.

Szóval, a gyerek vágyakozását látva kezdtem meginogni, ej, nem is olyan nagy pénz ez a kisfiam öröméért. Aztán belegondoltam, mennyit kell dolgozni ennyiért, és mi mindent lehetne vásárolni harmincezer forintból, aminek értelme is van. Mondjuk kaját egy hétre. Teljes tavaszi ruhatárat, mert néhány hónap alatt persze mindent kinőtt. Átmeneti cipőt mind a két gyereknek. Igaz, Kubába pont nem mehetnénk el belőle, de egy hétvége Sopronban, egy szerényebb szálláshelyen simán kijönne belőle négyünknek, ilyenkor tavasszal, úgyis verhetetlen a környék.  Végül már ott tartottam, hogy bármi, minden fontosabb és értelmesebb, mint a Játék, amivel mondjuk, nem is állok túl távol a valóságtól.

Csak hát egy perc múlva már el is szégyelltem magam: micsoda anya vagyok én, aki ilyen racionalitásokkal jön, ahelyett, hogy azt nézné, hogy a gyerek minek örül. Mert hát a szeretet definíció szerint az, amikor az ember azt adja a másiknak, amire neki szüksége van. 

Nos, itt is van egy kis bökkenő, mivel egyáltalán nem gondolom, hogy a gyereknek szüksége van a Játékra, mivel lassan el sem fér a szobájában a sok bizbasztól, de hát ezen a körön már túl vagyunk, szerinte meg igen, nagyon is szüksége van rá. Mert szeretné. 

Ezen a ponton éreztem, hogy el kell távolodni a dologtól, és meg kell próbálni kívülről nézni. Mennyire normális dolog, hogy emberek kiadnak harmincezer forintot egy műanyag játékért? Vajon a realitásérzéknek melyik fokán helyezkedik el az a felnőtt, aki szerint tök oké megvásárolni harmincezerért egy fröccsöntött, és teljesen haszontalan akármit, azért, mert a gyerek arra vetett szemet?

Egyébként meg persze, hogy arra vetett szemet, mert az a legnagyobb, a legbulibb, azzal lehet igazán nagyot durrantani. Jól ki vannak ezek találva, fel van építve a kínálat, legalább úgy, mint az autóknál: lehet kapni kicsit és olcsót is, de hát mindenki nagyot szeretne, minél nagyobbat, ami csak a költségvetésbe belefér, meg még azon is túl.

A reklámban pedig mindig a legnagyobbal és legdrágábbal rambóznak, ezért nyilván arra az élményre vágyik a gyerek is, mert az az igazi. A többi meg csak gyenge próbálkozás. 

Persze, eltilthatnám a gyereket a tévétől meg a youtube videóktól, hogy ne lásson reklámokat, meg a jól szituált családban élő kishaveroktól is, akiknél szintén drága játékokat lát, hát, gratulálok hozzá annak, akinek ez bejött.

GettyImages-453041824
Fotó: Gerhard Joren / Getty Images Hungary

Meg próbálhatnék érvelni azzal, hogy a kisebb, olcsóbb is pont olyan jó, ugyanazt tudja, csak hát a gyerek nem hülye, nem veszi be. Az olcsóbb cucc, mondjuk húszezerért, legfeljebb arra jó, hogy csalódjon, rossz esetben egyenesen szegénységtudata legyen (húszezerért!): nekünk nem telik arra, amit szeretne, csak gyengébbre. És ez megint nem megoldás. Ennyiért meg pláne nem!

Aztán elkezdtem magyarázni a fiamnak az értékekről és arányokról, holott Douglas Adams óta tudjuk, hogy az arányérzék egy ekkora Univerzumban megengedhetetlen luxus egy gondolkodó lény számára. De azért próbálkoztam: Kisfiam, a névnap egy olyan ünnep, amire normálisan egy könyvet kap az ember ajándékba. Esetleg egy kis doboz Legót. 

Mondanom sem kell, nem hatotta meg az érvelésem.

Félreértés ne essék, a gyerek nem követelőzik, ordít és toporzékol, szó sincs róla. Egyszerűen csak látom, hogy ez a szíve vágya, mert mesél a Játékról, és az ő, racionalitásokkal meg nem zavart kis gyerekfejében már úgy állt össze a dolog, hogy meg fogja kapni, csak mert vágyik rá. Sőt, úgy érzi, már a kezében is tartja.

Hát nagyjából itt feneklettem meg a dologgal: ő szeretné, és nyilvánvalóan csalódott lesz, ha nem kapja meg a Játékot, másrészt viszont hatalmas lúzerségnek érezném, ha ennyi pénzt kiadnék egy ilyen izére.

Persze tudom, ez csak picsogás, ha villanyszámlára vagy kenyérre kellene ez a pénz, fel se merülne a kérdés, nem is lenne min gondolkozni.

Egyébként röviden megszondáztam a közvéleményt (na jó, a kolléganőket), és az derült ki, hogy akinek nincs gyereke, vagyis tiszta fejjel, érzelmektől mentesen tud gondolkozni a dologról, már a felvetést is hülyeségnek, teljesen abszurdnak tartotta. Akinek meg van gyereke, csak lemondóan legyintett: majd megtudod, csak egyszer nézzen rád nagy, vágyakozó bociszemekkel a gyereked!

Alighanem ezt használják ki a játékgyártók: ha megtehetik, akkor is megveszik a szülők a még drágább játékot is, még akkor is, ha pontosan tudják, hogy semmi értelme. Úgyhogy, ha ettől a cikktől nem is vagyunk beljebb, mert a megoldást még mindig nem tudom (elkényeztetett kis majom vs. csalódott gyerek), legalább már megvan a felismerés: ennek sosem lesz vége. 

És ön mit csinál, ha a gyerek a racionális értékhatáron kívül eső játékra vágyik? És ha nagyon-nagyon vágyik, még az ölébe is bújik, és cuki fejjel mesél róla önnek? 

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2017.03.01 20:43:07Tibi !

    Mondjuk nem olcsó a műanyag. 1kg ABS nyomtatószál 7 ezertől kezdődik.

  • 2017.03.01 21:03:26SH4RK

    @Tibi !
    "Hát, ez körülbelül a 30 ezer forintos fröccsöntött bizbasz kategória, csak felnőttben. "
    Nem tudom, te hogy vagy vele, de én emlékszem a gyerekkori kirándulásokra, azok megmaradtak. De rengeteg játékom pár éven belül kikopott.

    "Mondjuk nem olcsó a műanyag. 1kg ABS nyomtatószál 7 ezertől kezdődik."

    Azért ne keverjük a 3D nyomtatóba való túlárazott, precíz méretű szálat a fröccsöntőgépbe való granulátummal.

  • 2017.03.01 21:22:00Macskond

    1. TE ezt már rég eldöntötted hogy nem veszed meg.
    2. NE vedd meg.
    3. Saját rossz tapasztalatomat ha megoszthatom veled: Nálunk a fiúk minden sz@rt megkaptak, még azt is amit nem akartak. Részben mert megtehettük, részben, egyéb okokból, mint pl "kompenzáció". (így utólag vagyok ám okos, mikor benne voltam még nem igy látszott)
    A következménye, hogy ezek a dolgok devalválódnak, értéktelenek lesznek a számára, miközben csiliárdokat öltél bele.
    Az a javaslat egy sokkal jobb megoldás, hogy kelljen valamit tennie érte, gyüjtsön rá, "dogozzon meg" érte. NEm olyan egyszerű megtartani, de messze jobb gyakorlat.
    HA mindent megkapnak mert "szépen néznek" akkor elmarad az a tanulási folyamat hogy a dolgoknak attól van értékük hogy tenni kell értük valamit.
    Az utazós élményekkel kapcsolatban az a megfigyelés, hogy vittük őket mindenfelé. Aztán fura élmény volt hogy 10 év után visszatérve Krka-ba meg Plitvicébe, (ami azért egész gyerekkompatibilis élmény volt mindkétszer) kiderült hogy már semmire nem emlékeznek belőle.
    :-O Szóval 10 éves kor alatt kb elég a Balcsira elmenni, az fog számítani hogy mit csinálsz velük együtt, nem az hogy hol.
    Mai fejjel nem igy csinálnám, mint ahogy akkor csináltam.
    DE hát Hofi óta tudjuk : "...előre lettem volna olyan okos mint az anyósom utólag! "

  • 2017.03.02 05:36:57zdyzs

    Egyetértek azokkal akik szerint élményeket kell adni, nem dolgokat. A dolgok rövid távú kielégülést adnak (ha adnak egyáltalán), az élmény örökké megmarad. De az is igaz, 8-10 éves kor alatt nagyon meg kell válogatni hova viszed a gyereket. Csak olyan helyre ami neki élmény. Ebbe a nemzeti park ritkán tartozik bele. Mi a három kölökkel ebben a korban sokat voltunk a Velencei-tónál és néha a török Riviérán. Mindkettőre nagy örömmel emlékeznek. Mi is voltunk a Plitvicei-tavaknál is, na arra csak a fotók miatt. Egyébkén se kép, se hang.

    Aztán kiskamaszként már érdemes sok helyre elvinni őket, ahelyett hogy dolgokat vásárolnánk nekik.

  • 2017.03.02 07:49:26R2D2 & C3PO

    A játékhalmot add el, a pénzből kijön a különbözet. (Társasok egy ezresért, babák ruha nélkül 500, ruhákkal 2-3 ezer, babázós kellékek 500-5000, egy kiló fakocka, asztalnyi vasútszett 5ezer, a legófélék hiánytalanul árában, hiányosan durván félárban eladhatóak.)

    Valamint aliexpress. Gondolom, kínai fröccsöntött vacak nagy szemekkel...

  • 2017.03.02 08:18:03Nevoeiro66

    Meg kell mondani neki hogy drága, nem éri meg, másra kell a pénz. Válasszon valami mást. A gyerek kicsi, de nem hülye, meg fogja érteni. És nem, nem fogsz neki ezzel maradandó érzelmi sérüléseket okozni.

  • 2017.03.02 08:30:31croc

    muszáj kibírni, ha a gyerek csalódik egyszer-kétszer, még ha nehéz is.
    szvsz nem érdemes azzal érvelni, hogy a játék drága, azt kell neki elmagyarázni (sokszor, nagyon sokszor) hogy egyszerűen rossz játék (műanyag sz@r) és hosszú távon rosszat tesz neki, ha ezzel játszik. ami igaz. (kb. két nap után ott is fogja hagyni és nem játszik vele többet)
    ugyanaz, mint a csoki - sose adhatsz neki annnyit amennyit szeretne, hiába könyörög.

  • 2017.03.02 08:44:06Fodor Balázs

    [link]

    De tudom, ballibsi baromság.

  • 2017.03.02 08:55:00Exide

    Valamennyire kapcsolódó cucc, hogy nálunk gyerekkoromban a "haszontalan bizbasz" volt a legmenőbb sláger a játékok kapcsán (azért kaptunk eleget, de még amellé is megemlítették) és teljesen úgy nőttem fel, hogy amit nem látok hasznosnak azt értéktelennek érzem.

    Tibi! hasonlatán nagyot nevettem, mert tök így látom. Anyámék mindig szerettek utazni meg fényképezni (drága géppel) ami engem sose mozgatott meg és ott állok mellettük a "minek ez a sok bizbasz" fejjel. :)

  • 2017.03.02 09:04:17svonk

    En probalom sokszor osszehasonlitani neki, hogy mennyibe kerulnek a dolgok:pl. hogy ennyi penzbol el lehet utazni a Mamaekhoz, vagy egy hetig lehetne enni belole. Sajnos a jatekokkal nem nagyon mukodik, de peldaul multkor a kozlekedesi birsagot megertette, hogy abbol telepakolhatjuk a hutot finomsagokkal.

  • 2017.03.02 09:21:54_z_

    Nalunk megertik azt, hogy tul draga. Valahogy erzekeltetni kell nekik a penz erteket, mert egy gyereknek az csak log a levegoben. En ugy szoktam nekik magyarazni, hogy mennyit jarok en dolgozni annyi penzert.
    Meg ha mar szo volt az utazasrol: Sokan mondogatjak, hogy a gyerekek miatt nem erdemes, ugysem emlekszik ra, ugyanolyan neki a Palatinuson, mint a horvat tengerparton, stb. Ez igy is van. DE! De a szulonek nem olyan! Persze, hogy fontosak a gyerek, az ev 350 napja roluk szol, de abban a maradek ket hetben, amikor szabadsagon van a szulo, had szoljon mar rola is egy kicsit. Had ne kelljen csak azert a Palatinusra menni Horvatorszag helyett, mert a gyereknek mindegy. Nalunk 6 es 4,5 evesek, es sokat utazunk veluk. Lehet, hogy nem fog ra emlekezni, de egyreszt mi, a szulok igen, masreszt meg attol meg jol erzik am magukat. Ez az en velemenyem.

  • 2017.03.02 09:53:43Csakegyszóra

    Ha azt mondod neki: az túl drága, akkor egy idő után elkezdi mondogatni, hogy "sajnos mi szegények vagyunk, nincs elég pénzünk" és elkezd egyre többet beszélni arról, hogyan lehetnénk gazdagok. Ez pedig akár a felnőttkorára is kihathat, azt hiheti, hogy a felnőtt lét értelme, hogy gazdagok legyünk, ha ez nem jön össze, akkor nem vagyunk sikeresek. Ezt pedig a nyakkendős balfaszokon kívül senki sem gondolja így, a gyerekének meg főleg nem ezt akarja adni életfilozófiaként. Szóval ez a "túl drága/nincs rá pénzünk" dolog sem biztos, hogy a legjobb út.

    Az utazáshoz annyit, hogy valóban mindegy a gyereknek, hogy Dagály vagy Seychelle-szigetek, de mivel a szülőnek nem mindegy, a szülő jobban érzi magát a Seychelle-en vagy XY nyaralóhelyen. Ezt pedig a gyerek is megérzi, közvetetten a szülő jobb kedvét látva ő is vidámabb, közvetlenül pedig a jó kedvű szülő többet és minőségibben foglalkozik vele annál, mint ha "vasárnap délután leugrottunk a Palára és bekapunk egy lángost, de holnap hétfő"-érzéssel ül mellette a szülő unottan.

  • 2017.03.02 10:06:03Mr. Waszabi

    Nehéz ügy ez. Én végül abba tudtam megkapaszkodni egy-egy ilyen döntés során, hogy azt mondtam: ok, megveszem. No de, mit fogok venni legközelebb? Toronyórát lánccal? Ez segített eldönteni sokszor, hogy mi a helyes, józan lépés. Azóta felnőtt, és tök normális ember lett belőle.

  • 2017.03.02 10:22:01Lady Ann

    A tesómék nagyobbik gyereke nézett ki karácsonyra egy ilyen "Jákék"-ot, hasonlóan várta, mint a posztolóé, az ára és az anyaga is hasonló volt. Nem kapta meg, pedig biztos volt benne. Óriási hiszti lett belőle, a bátyám úgy kiakadt a kölyökre, hogy elment otthonról. Azóta a kölyök mindjárt érettségizik és nem lett lelki sérült, mert akkor nem kapta meg az áhított "Játékot". Sztem ne vedd meg, max. pár hét és nem fogja érdekelni.

  • 2017.03.02 10:33:35Dorina Farkas1

    Szerintem meg kell vele beszélni, hogy melyik játékoktól válna meg szívesen amiket nem használ már
    azt értékesíteni valamelyik internetes felületen ( több ilyen létezik kimondottan gyerek játékokkal) és egy ilyen felületen megvenni az ohajtott játékot.

  • 2017.03.02 10:37:08babó

    Ezen a "szegények fogja érezni magát" dolgon most elgondolkodtam egy kicsit. Az írás alapján, reálisan nézve a magyar viszonyokat, pusztán abból, hogy felmerül a kérdés azt tippelném, hogy minimum az ország felső 20%-ban vannak. Tehát objektíve ugye nem igaz.Másrészt ha igaz is lenne: mi a fiszemfaszomért szégyen az? Ó erre jön a válasz, hogy de a többi gyerek, olyan kegyetlen az oviban/suliban. De az a büdös nagy helyzet, hogy ők azért ilyenek, mert a tisztelt szülői (és esetleg pedagógusi) gárda körülöttük ezt hagyja, mi több szítja az otthonról hozott mintákkal.
    Mindenki nézzen magába: leszóltál már valakit, mert szakadtan öltözik? Megveszed magadnak az ezredik csini rucit/menőbb telót/szupibb autót mert csak? Minden ésszerűség nélkül? Hátugye. És még büszke is vagy rá.
    Simán el lehet mondani a gyereknek, hogy nem, mert drága (ár-érték arányban. az enyémek már értik a szót), és, hogy magamnak is szabok határt, nem veszek fel hitelt plazmatévére stb. Nem kötelező megfelelni a sok idiótának, aki esetleg erején felül költekezik, hogy menőnek látsszon.
    Utazás kérdéskörben pedig _z_nél a pont.

  • 2017.03.02 11:41:24umarcsi

    És csak a játék drága????
    Mert a kamaszok okostelefonjai sem olcsók és bizony sok nem elégszik meg az olcsóbbal, mert neki i-Phone kell, mert az a menő. (Aztán láttam hallgatót ilyet megúsztatni teljes tönkremenetellel - na annak is látni kellett a fejét... joggal, de megvételkor erre nem gondolnak?)
    Szerencsére nálunk megelégedtek az olcsóval is. De a nem hülyeség játékok is nagyon drágák, vegyünk csak egy nagyobb Playmobil vagy Lego készletet... nem véletlen, hogy ezeket is igyekeztünk használtan beszerezni.

  • 2017.03.02 12:12:51encir

    Rá kell beszélni, hogy ő okosabb annál, hogy ilyen egyszerhasználatos/eldobható drága vacakkal játsszon, válasszon valami értelmesebbet. Vagy tényleg, gyűjtse össze rá a pénzt, a régi játékai eladásával...ezenközben rájön, hogy a kisírt régebbi játékok is hidegen hagyják már, ez lesz a sorsa A JÁTÉKnak is.

  • 2017.03.02 12:22:47Fehalo Faja

    Nálunk ilyen gond sohasem volt. Az egyik nagymama ugyanis 200 m-re lakott tőlünk, a másik viszont 140 km-re. Úgyhogy a távolabbi nagymama - nehogy "elfelejtsék" őt az unokák - minden ilyen játékot megvett. Névnapokra duplán, mert "hogy néz már az ki, hogy az egyik gyerek kap ajándékot, a másik meg nem..."

    Soha nem lehetett őt meggyőzni.

  • 2017.03.02 12:47:44hovajutottunk

    Ja, ilyen nálunk is volt. De megtanultam kezelni. Mikor én, pedagógiai célzattal elmagyaráztam a gyereknek, hogy vmit nem veszünk meg, mert drága és hülyeség, és ugyanúgy nem játszik majd vele mint a többivel, már kezdte megérteni. Ha nagyon akartam volna, meg tudtam volna venni, de őszintén szólva sajnáltam rá annyi pénzt. Erre anyósom jófej akart lenni, meg talán kicsit aláásni a tekintélyemet, de mondjuk, ők jobban meg is engedhetik maguknak, hát megvette az egy szem unokának, bármi is volt a szíve vágya (persze, csak amíg meg nem kapta). Azóta, ha irreálisan drága dolgot kér, hozzájuk irányítom :)

  • 2017.03.02 13:02:29Plumper_

    Mattel vs Simba toys... a gyerek nem veszi be. :-D
    ti meg kereshettek havi 600ezret minimum, hogy lépést tudjatok tartani.
    vagy kiosztotok pár pofont.

  • 2017.03.02 13:20:46Csíkosmami

    Nálunk az működik, hogy ha szeretne a kölyök új, drága játékot, akkor helyette meg kell válnia 5 régi játéktól. Azokat vagy eladjuk neten vagy elajandékozzuk. Néha meggondolja magát és mégsem akar új játékot. Eddig semmit nem vettünk meg neki, ami drága és felesleges volt, de ki tudja később mi lesz. Remélem nem az,mint tesómnál, ahol az egyke fiú mindent megkapott, néha több százezres értékű felesleges cuccokat. Nem tanulta meg értékelni az ajándékokat, mindent természetesnek vett és a tanulást is elhanyagolta, mert azt hitte azt is meg lehet oldani pénzzel.

  • 2017.03.02 13:26:45StLui

    Nagyon jó írás, és kivételesen sok jó hsz is itt alatta (ez utóbbit ritkán tapasztalom az internet bugyraiban)

  • 2017.03.02 14:28:36szellemkor

    Fogadjunk hogy valamelyik csúcs NERF gun! :-D

  • 2017.03.02 14:45:00FlybyWire

    4 éves lesz a kisfiam, mindig megkapja, amit kér.
    Érdekes módon, soha nem a legdrágább cuccokat kéri, néha egy 600 forintos kisautótól is tök boldog.

    Remélem, soha nem lesz olyan kis hülye, akinek mindig a legnagyobb, legdrágább izé kell.
    Mondjuk akkor is megvenném neki, mert nálam soha, semmikor nem forog a fejemben olyasmi, hogy "bezzeg ezért mi minden mást is lehetne venni".
    Szerintem az ilyen utóbbi gondolkodás egy szülőtől ultragáz.

  • 2017.03.02 14:46:48Nancsibacsi

    @zdyzs

    "8-10 éves kor alatt nagyon meg kell válogatni hova viszed a gyereket. Csak olyan helyre ami neki élmény. Ebbe a nemzeti park ritkán tartozik bele."

    A 9 éves lányom nagyon rákattant a barlangos helyekre - voltunk már Lillafüreden, a Pálvölgyi barlangban is - látszik hogy valamikor el kell mennünk Aggtelekre is. Ami azért is tök jó, mert tavasszal-ősszel hová viszed vízpartra? Jó, nyilván Karib-szigetekre, de mondjuk ha nincs annyi pénzed, akkor bizony a nemzeti park is jó, csak olyan legyen ami érdekli a kölyköt.

  • 2017.03.02 14:47:36FlybyWire

    Na persze azt hozzá kell tenni, hogy a "mindig megkapja, amit kér", az az esetek 95%-ában nem azonnal megkapást, hanem Mikulás, húsvéti nyúl, születésnapkorra ütemezést jelentenek :)

    Egy kivétel van, amikor jól viselkedik, akkor kérhet 1-1 apróságot. Néha 5-600 forintos kisautó, néha újság... heti 1-2 ilyen belefér.

  • 2017.03.02 14:51:03FlybyWire

    "Mondjuk akkor is megvenném neki, mert nálam soha, semmikor nem forog a fejemben olyasmi, hogy "bezzeg ezért mi minden mást is lehetne venni".
    Szerintem az ilyen utóbbi gondolkodás egy szülőtől ultragáz."

    Átfogalmazom, mert így utólag látom, hogy már emelkedik is az agyvíz pár embernél... :D

    Szóval teljesen OK, hogy olyat nem veszünk meg, ami a jövedelmünkhöz, megélhetési költségeinkhez képest arányaiban túl drága. Ez alap.
    De ha egyébként simán belefér (2 szülő keres 7-800 nettót havonta), akkor egy 30-40 ezer forintos szép nagy legó, drón vagy akármi olyan dolog, amit habozás nélkül megvesz egy normális szülő, és fel sem merül benne, hogy ebből kijönne egy hétvégi teli kosár a madaras tescoban :)

  • 2017.03.02 14:59:49zizi77

    Amikor valami irreális dolgot szeretne a gyerek, akkor azonnal közöljük, hogy nem. Én nem hagyom, hogy belelovalja magát. Esetleg még az opció, hogy a család összedobja neki, de akkor azonkívül egy rágót sem kap a köv. ünnepig. Nálnk még a Jézuskának se volt elég pénze az irreális baromságokhoz, mert más gyerekeknek is kellett ajándék. A 2 kicsi még mindennek örül, de a nagynak is rá kellett már jönni, hogy egyszerűen képtelenség 3 gyereknek luxus marhaságokat vásárolni. Viszont a megunt dolgainak meg nagyon örül a következő gyerek, így azért kihasználódnak a játékok.:)

  • 2017.03.02 15:05:31zizi77

    FlybyWire, abban igazad van, hogy jövedelemtől is függ. De nem mindegy mit szeretne. Ha valami baromságot 30- ért, azt nem veszem meg, de pl karácsonyra digitális rajztáblát szeretett volna, ami kb ugyanannyi volt, azt megkapta. Imád gépen rajzolni, megy is neki, és így volt értelme.

  • 2017.03.02 15:08:43FlybyWire

    zizi77 - egy 4-5-6-7 évesnek teljes más a dimenziórendszere, ami számodra baromság, neki lehet, hogy a tökéletes ajándék.
    Én szeretem, hogy a saját kis alakuló álomvilágukban élnek :)
    Nem ítélkezem afelett, hogy mit szeretne vagy mit nem (nyilván, extrém dolgokat nem veszünk ide).

  • 2017.03.02 15:26:32zizi77

    FlybyWire, szerencsére az enyém már 11 lesz, de kisebb korában is megértette, hogy mi miért felesleges. Jól kell elmagyarázni, az ő szintjén. Már tapasztalatból megmondom, hogy mivel hány napig fog max játszani. :)

  • 2017.03.02 15:34:33zizi77

    Konkrétan, legoért kiadnék 30-at, ha tényleg valami extra, de nerf puskáért nem.

  • 2017.03.02 15:37:35sírjatok

    Vedd meg, de magyarázd el neki, hogy ez drága, és szerinted hülyeség, mert nem fog vele sokat játszani. És mikor tényleg így lesz, akkor is mindig vedd elő a játékot, mutasd be neki, hogy nem játszik vele, pedig drága volt, és lássa be ebből, hogy attól, hogy pillanatnyilag neki kell valami, attól az még nem igazán jó hosszútávú befektetés, faszság volt megvenni, és legyen szíves jobban gondolja meg a jövőben, hogy mi mennyire kell.
    De ettől persze vedd meg mert addig úgyse hagy békén.

  • 2017.03.02 19:12:09Бабаяга

    Az enyémek is sírtak műanyag vackokért, nem kaptak meg mindent, pedig a nagymamák erejükön felül is teljesítették a vágyukat, de a saját ízlésük szerint szelektáltak. A kikönyörgött vackokra már csak mi öregek emlékszünk, ők csak a közös kirándulásokra, nyaralásokra, a velük töltött minőségi időre.

  • 2017.03.02 19:39:58Phteven

    Ez alighanem egy Nerf puska lehet. :-D Nálunk is van kb. 10. Megjegyzem, bitang strapabíró cuccok, mert nem tudják kinyírni őket.

  • 2017.03.02 21:34:08Kishableany

    Es a kreativitas hol marad? Gyerekem meg nincs, de anno a hugomnak mindent meg tudtam csinalni. Apukam neha hozott jatekokat nyugati kikuldetesekbol, amik persze tele voltak prospektusokkal, hogy mire vagyjon a gyerek, es a kulfoldi tv csatornakon lattuk, hogy mi mindenre lehet vagyakozni.... Itthon nem lehetett kapni, apu ritkan utazott, es kulonben is a napidijabol ezernyi dolgot kellett hoznia, nemcsak azt, amit a kishugom kinezett maganak. Problema a kobon. De ra lehetett ot venni arra, hogy egyutt megcsinaljuk. Igy epitettunk peldaul egyutt Barbie autot legobol! Gyufaskatutyaban arult Mona-babaknak emeletes hazat dobozokbol. Egy ido utan leszokott a Barbie-rol, mert rajott, hogy papirbabakkal az egvilagon mindent meg tudunk csinalni, amit csak szeretne: egyik nap kimonos babakat rajzoltam, a masik nap Sisi hajviseletu babaknak szineztuk a krinolint az udvari balhoz, a harmadik nap afrikai bennszulotteket vagdostunk fuszoknyaban, es festettunk hozzajuk mindent: osszeragasztott A4-es lapokra fel szobat betolto Titanicot, postakocsit az Ausztral Express sorozat szimulalasara, fakat, allatokat stb. Megcsinaltunk mindent, amit csak latott a Tv-ben, festettunk, ragasztottunk, vagdostunk. Azzal, hogy mi csinaltuk a sajat kezunkkel, igy kikerult a kepbol az, hogy valami nincs, mert szegenyek vagyunk, es az is, hogy nyilvanvaloan a legjobban vagyott jatek sem volt erdekes ket nap utan. A legviccesebb az volt, hogy amikor apu egyszer tenyleg hozott nekunk egy igazi Barbie-autot Karacsonyra (gondolom egy vagyonert), a hugom fel nap alatt megunta, betolta az agy ala es a legobol epulttel jatszott tovabb :-)))

    Szoval, poszter, a Jatekot nem tudod valami kozos kreativkodassal kivaltani?

  • 2017.03.02 23:09:23Dagda

    Egyszerű.
    1. Tanítsd meg a gyerekedet a pénz értékére. Végeztess vele házimunkát stb. Nekem kiskoromban a visszaváltott üvegekből volt pénzem, plusz amit ajándékba kaptam pl húsvéti locsoláskor. Azt kellett beosztanom és abból lett bicajom 10 évesen, kétkazettás CD-s magnóm 15 évesen (mondjuk akkor már dolgoztam rendesen is, nyári munka volt).
    2. Ha megveszed, akkor egyre nagyobb igényekkel áll elő, rászokik arra, hogy a bociszem megoldás és te lapátolod kifelé a pénzt a semmire, egyre többet és ő egyre kevésbé becsüli meg a te munkádat.
    3. Ha nem veszed meg és nem érti meg a pénz értékét, akkor ez egy törés lesz benne, egy csalódás. Arra már nem fog emlékezni pár év múlva, mi volt a játék, de arra igen, hgoy álmodott valamiről és csalódnia kellett. Ezek a kis csalódások sajnos leülepednek és összegyűlnek.

    Az 1. pont viszont hosszú távú hasznot hoz.

  • 2017.03.02 23:29:40indapass

    Mi is még az elején leállítottuk az ilyen ábrándozást, bár kicsiknél nem egyszerű.

    Nálunk is van zsebpénz sulis koruk óta, meg feladatokhoz társított egyéb pénz.
    Kevés pénzt adnak ki kacatokra - mert saját pénzből, amiért megdolgoztak, drágállják.

  • 2017.03.03 14:04:19Egyallampolgar

    Nagy vonalakban egyetértek a szerzővel de ezt nem értem:
    "rossz esetben egyenesen szegénységtudata legyen"
    Ez mit jelent? A gyerek azt fogja hinni ő szegény? Az baj? A szegénység erkölcsi kategória? A szegénység morálisan elfogadhatatlan? A gyermek valószínűleg itthon is a felső harmadhoz tartozik. Szüleinek összes havi jövedelme 500k nettó felett lehet, ezzel pedig a Föld lakosságában a felső 5% -hoz tartozik. Szerencsés. Gazdag. Főleg mert tudatos felelős szülei vannak. Egyszer ezt meg fogja érteni.

  • 2017.03.03 19:51:22Jóléti Dán Kekszesdoboz

    Kb 9 éves koromban szereztem tudomást arról, hogy a LEGO megjelentette a 7740-es típusú KIBASZOTTUL KURVAJÓ INTERCITY VONAT készletet. 80-as évek elején. Horror pénzbe került, csak nyugatról lehetett beszerezni stb. Bömböltem, hogy nem kaptam meg. Végül harmincvalahány éves koromban ebayről megvettem az összes készletet. Ennyi. Egyszer raktam össze. Elmúlt azonnal a varázsa. Bedobozltam. Levittem a pincébe. Szerintem 20-30 év múlva egy vagyont fog érni.

  • 2017.03.03 21:56:11geegee

    .

  • 2017.03.03 21:57:37geegee

    Rohadt blogmotor, mégeccer. szóval én is aszondom, meg kell rendelni a kínai változatot háromezeré" , arra a három hónapra az is jó lesz, amíg meg nem unja... :D

  • 2017.03.04 18:37:18NemFoglaltNév

    Hány éves a gyerek? Fiú vagy lány?
    Én speciel előbbi voltam amikoris óvodás koromban apám születésnapomra fémépítőt vett, elvoltam vele évekig, valahol ma is megvan...
    Meg ha belegondolok hogy óvodás lehettem amikor megtanított forrasztani...
    Azzal ma is elvagyok

    Szval én speciel ezeknek utólag is nagyon örülök

  • 2017.03.04 18:37:19NemFoglaltNév

    Hány éves a gyerek? Fiú vagy lány?
    Én speciel előbbi voltam amikoris óvodás koromban apám születésnapomra fémépítőt vett, elvoltam vele évekig, valahol ma is megvan...
    Meg ha belegondolok hogy óvodás lehettem amikor megtanított forrasztani...
    Azzal ma is elvagyok

    Szval én speciel ezeknek utólag is nagyon örülök

  • 2017.03.05 10:08:32midnight coder

    @zdyzs:
    "Egyetértek azokkal akik szerint élményeket kell adni, nem dolgokat. A dolgok rövid távú kielégülést adnak (ha adnak egyáltalán), az élmény örökké megmarad."

    Egy fenét marad meg. Felnőtt korodra csak egy-két emlékszilánk marad esetleg, az hogy hat évesen egyszer elmentél Karakószörcsögre a hétvégén max. akkor, ha valami nagyon megrázó dolog történik veled.

  • 2017.03.05 10:11:03midnight coder

    @NemFoglaltNév: Én úgy 16 évesen kaptam a legnagyobb ajándékot: egy Commodore VC20-at, ami akkoriban egy félévi megtakarítását vitte el a családnak. De ma is szoftverfejlesztésből élek, és hogy erre a pályára kerültem, nem kis mértékben ennek a kis gépnek volt köszönhető.

  • 2017.03.06 10:20:26Neonknight

    Mondjuk lehet a gyereknek akármennyi legója, akkor is akarni fogja az újat huszon-harmincezerért, csak azért mert abban van 2db olyan bábú ami az övében nincs...

  • 2017.03.06 19:25:47Em.MA

    Egy ismerősömnek volt szimpatikus a nevelési elve. Ha leteszed az asztalra az ár felét, a másik felét én adom. Másik bicikli kell? Add el a régit, és kipótolom az árát.
    Nálunk ha extra igény volt, össze kellett spórolniuk a nagymamáktól kapott és egyéb pénzeket rá.
    Mi is megvehettünk volna mindent, amit a gyerek akart, de nem akartam luxusigényekre nevelni őket.

    Azokkal értek egyet, akik azt tanácsolták, hogy vagy váljon meg cserébe a felhalmozott játékok egy részétől, vagy valamilyen formában legyen a részese a költségeknek. Pl korának megfelelő házimunka elvégzése. Hamar meg fogja tanulni miért meresszen bociszemeket, mert a gyerek tényleg nem hülye, piszok jó üzleti érzékük van. :)

  • 2017.03.07 16:17:12PiszkosFreddy

    Úgy kell nevelni a gyereket az elejétől fogva,hogy kialakulhasson a normális értékrendje,és tisztában legyen a család anyagi helyzetével/korlátaival,és akkor eszébe sem jut pl. 30 / 40 /100 ezer forintos ajándékok,vagy űrrakéta után vágyakozni.
    Itt többen említették a gyerekmunka után kapott pénz beosztását,amit én nem véleményeznék.
    Anyám egyedül nevelt,nekem örömöt okozott,ha 10-12 évesen elmosogattam,kitakarítottam,vagy valami egyszerűbbet főztem,mire Anyám fáradtan hazajött a munkából,és büszke voltam, ha ezért megdicsért. Örültem,ha 1-2 évente kaptam egy pár 20-30 forintos teniszcipőt persze ez még a '70-es évek eleje-közepe volt. Életem legnagyobb szülinapi élménye az volt,amikor ez idő tájt Nagymamámtól kaptam egy 28 forintos matchbox autót.(Egy lángos,vagy egy gombóc fagyi 2 forint volt) Nyolcadik osztály után,mikor betöltöttem a 14.évemet,a nyári szünidőben dolgoztam egy hónapot,abból a 800 forintból vettem életem első nagyon áhított farmerét.Ezután már alig vártam,hogy újra nyár legyen,és tudjak dolgozni.
    A gyermekeimet is igyekeztem úgy nevelni,hogy ne a reklámok,és a futó trend határozza meg az igényeiket,és tisztában legyenek az anyagi realitásainkkal. ....úgy néz ki,hasznukra vált,és nem nyomorítottam meg Őket lelkileg. :)
    Így soha nem voltam érintett a játékgyártók gúnyos kacaja miatt.

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

KETTŐS MÉRCE Percenként keres annyit, mint más havonta

Mészáros Lőrinc tavaly 96 milliárd forinttal gazdagodott. Napi 263 millió, percenként 183 ezer forint gyarapodás. Nem rossz!

KREATÍV PSZICHOLÓGIA Ezek a játszmák teszik tönkre a kapcsolatainkat

A játszmákkal nem csupán saját magunkat tehetjük boldogtalanná, de embertársainkat is az őrületbe kergethetjük játszi könnyedséggel.

HATÁRÁTKELŐ Hogyan szerezzünk barátokat külföldön?

Négy éve költöztünk Svédországba, nulla kapcsolattal. Innen épült fel a társaságunk. Tippek barátkozáshoz.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés