KÖLYÖK

Honnan tudjuk, melyik szakma lesz jó a kamasznak?

2017. február 21., kedd 16:09

A híres „mi leszel, ha nagy leszel” kérdésre addig könnyű felelni, míg nincs tétje a dolognak. Az ötéves tudja, hogy tűzoltó, a tízéves is nyugodt még, ha a kérdést hallja, hiszen imádja az állatokat, tehát nyilván állatorvos, esetleg a zenét, és cseppet sem zavarja, reális-e, hogy rocksztár lesz.

És egyszer csak bekopogtat a valóság, legkésőbb akkor, mikor dönteni kéne, milyen fakultációra megy, ugyebár olyanra, ami kell az emeltszintű érettségire való felkészüléshez. És ilyenkor már nem árt, ha az embernek van arról elképzelése, hogy hova jelentkezik majd, ami azt is feltételezi, hogy van róla valamiféle képe, hogy a hátralévő életében mivel szeretne foglalkozni, hogyan képzeli el magát és a hivatását.

De sokakra korábban ránehezedik a nyomás, hogy most már komolyan gondolkodni kellene a jövőről, akár már a középiskola kiválasztásánál, hiszen az is ad egy irányt. Jó esetben ezt nem a gyerek dönti el, hanem a tini érdekei alapján és vele egyeztetve a szülő. Ám a tini is érti, ez a későbbi életére hatással lesz.

shutterstock 467176736

A fenti gyakorlatias kérdések akkor merülnek fel, mikor iskolától, felvételiktől teljesen függetlenül is ott motoszkálnak, majd harsognak a tizenévesben az identitáskeresés kérdései: ki vagyok én, mire vagyok képes, hol az én helyem, mi a dolgom? Tehát ezek akkor is érdeklik őt, ha a szülők és az iskola nem erőlteti a témát. Kérdés, hogyan segíthet a szülő? A tininek kell kimunkálnia saját válaszait, de az anya és az apa is könnyítheti vagy gátolhatja ezt a folyamatot.

A legtöbb szülő számára evidens, és azt hinnénk, erről nem is kell beszélni, de mégis mindig találkozunk történetekkel, amik megerősítik, hogy igenis, kell: ne próbáljuk ráerőltetni a gyerekre a saját utunkat! Elmondhatjuk neki, hiszen így igaz, hogyha a szülei pályáját követi, nyilván többet tudunk majd segíteni neki, hiszen otthon vagyunk azon a terepen (és magunk közt szólva: itt vannak ismerőseink). De attól még, hogy a dédapa, nagyapa és apa is sikeres orvos volt, nem biztos, hogy a gyermek számára is ez az üdvözítő út.

Lehet, hogy érdeklődése és vágyai őt más irányba viszik, de arra is látunk példát, hogy mivel a gyermek nem azokkal a képességekkel rendelkezik, amikkel szülei, sorozatos kudarcok érik, hiába szeretne szülei nyomdokaiba lépni. Gondoljunk bele, hogy érzi magát valaki, aki szembesül vele: egyrészt alkalmatlan a tervezett pályára, másrészt ez számára még azt is jelenti, valamiféle kakukktojás a családban.

Jobb, ha eleve úgy nézünk rá, ő különálló ember, aki lehet, hogy egészen más területeken ügyes és tehetséges, mint anya vagy apa. Mindenki jó valamiben, mindenki végezhet hasznos és értékes munkát, ha neki való pályát választ.

Figyeljük őt magát, és arról adjunk visszajelzést, tapasztalatunk szerint mik az erősségei. Ne feltétlenül tantárgyban gondolkodjunk, hiszen az élet sem aszerint rendeződik! Lehet, hogy észrevesszük, milyen könnyen teremt kapcsolatot, hamar szót ért a másikkal. Talán remekül és átéléssel mesél történetet, fenntartja a hallgatóság figyelmét. Meglehet, abban kiemelkedő, hogy nagyon el tud mélyedni egy témában, ha valami érdekli, akár órákig keresi az információkat. Ha így egymás mellé teszünk néhány állítást, hogy mik a gyerek erősségei, lassan kirajzolódik, miféle szakma lehet az, amiben éppen ezek hasznosíthatók.

A kamaszkor egyik fő feladata a szereppróbálgatás. Nehéz persze kipróbálni, milyen volna tőzsdecápának lenni vagy kamionsofőrnek, de sok terület van, amibe közvetetten bele lehet kóstolni. Például, ha valaki szeretné tudni, jó előadó lenne-e, akár kortárs segítőként tarthat egyes témákban előadást iskolában, például drogprevencióról (persze megfelelő előképzés után).

Ha az állatokat szereti, akkor is kereshet olyan szervezetet, ahol betekinthet a gondozásukba. Ha gyerekorvos lenne, bejárhat mesét olvasni gyermekkórházba. A szülő segíthet abban, hogy együtt gondolkodik a gyerekkel, hogy próbálhatná ki a számára érdekes területet. Minél többet tapasztal a tini az iskola falain kívül is, annál megalapozottabb döntést tud majd hozni róla, ténylegesen mi az ő útja.

shutterstock 200729426

Végül, a szülőre fontos feladat hárul abban, hogy reálisabbá tegye, valójában mi alapján érdemes választani, és hogy megóvja a gyereket, hogy túl nagy tétet tulajdonítson a döntésnek. Sok gyerek fejében van valamiféle sztereotip kép arról, milyen egy jogász, milyen egy szakács, és arra mond igent vagy nemet. A szülő árnyalhatja a képet, attól, hogy valaki egy szakmát választ, még sok részlet nyitva marad, hiszen számos alterület van mindenhol: nagyon különböző közegekben, feladatokban, munkatempóban, fizetésért dolgoznak egy szakma képviselői is. Tehát nem eszerint az általános kép szerint kell dönteni, hanem, hogy mi az a téma, amit annyira fontosnak érez, hogy oda tudná szentelni magát neki.

És azt se felejtsük el, hogy manapság már jellemzően nem egy életre választunk szakmát: közben mozoghatunk egyik területről a másikra, kiegészíthetjük a tudásunkat. Egy biztos: ha valaki a nap nagy részében olyasmivel foglalkozik, amiben értelmet talál, az egészen jó út a boldogság felé.

Cziglán Karolina
pszichológus 

KOMMENTEK

  • 2017.02.21 20:03:32Mancsakara

    A jövő digitális szakmáinak jó része még ismeretlen:[link]

  • 2017.02.22 09:32:54gyongyi70

    Én kb. 30 éves koromra találtam meg a hivatásomat, amiről ma már biztosan tudom, hogy szeretem, minden nap örömmel végzem. Korainak tartom, hogy 13-14 éves gyerekek egész életre szóló döntést hozzanak. Épp ezért támogatom, hogy minél tovább minél általánosabb tudást szerezzenek, mert akkor később könnyebb váltani, megtalálni a célt.

  • 2017.02.22 19:37:0519540511

    Gyöngyi70-nel értek egyet.

  • 2017.02.23 06:39:59tmm

    Végre egy olyan poszt, ahol ötletek is vannak, a szokásos, "bármit csinálsz, az rossz" típusúak helyett.

    Bár az én szakmámnak kétségkívül gazdag perspektivája van a jövőben, ennek ellenére nem szeretném, ha a gyermekem az én utamat követné. Sokan lesznek ebben a szakmában, ezért nehéz lesz olyan szintre eljutni benne, amivel elégedett lehet, akár anyagilag, társadalmi megbecsülés, vagy akár az önmegvalósítás szempontjából nézve.
    Ezért tantárgyak helyett sokkal inkább egy olyan képességre akarom megtanítani a gyermekemet, amit én csak 40 évesen sajátítottam el, viszont a jövőben (részben már ma is) ez fogja képezni mindenféle munkavégzés alapját.

  • 2017.02.23 10:41:56Csakegyszóra

    tmm, mivel nem írtad le, én úgy képzeltem el, hogy a szakmád prosti - így elég viccesen hangzik az írásod.

  • 2017.02.23 14:50:03cardiobascuralis

    Hát mondjuk a cikk elkövetőjének ezzel az íráskészséggel és helyesírással kurvára nem az újságírás lenne az ajánlott szakma.

    A pszichológia tudomány voltáról meg annyit, hogy amikor egy emberről 30 év alatt több tucat pszichológus nem tudja megállapítani, hogy csak megjátssza a hülyét (az Index írt pár napja erről), az kb. a homeopátiával és az asztrológiával egyenértékű tudomány. Magyarul szélhámosság, amit büntetni kellene. (És nem vagyok szcientológus.)

  • 2017.02.23 14:52:06cardiobascuralis

    gyongyi70:
    tmm:
    MILF pornószínésznő?

  • 2017.02.23 16:05:40Füles [Göd.HU.EU]

    cardiobascuralis: nem tudom nem észrevenni, hogy majdnem minden, általam is olvasott blogon, vagy kommentelhető cikk után megtalálhatóak a hozzászólásaid. Na most egyetlen egy sem volt, legyen az bármilyen, de tényleg bármilyen téma, ahol ne a posztolót gyaláztad volna és ne az abban a szakmában meglévő jártasságodat fitogtattad volna, legyen bár szó orvoslásról vagy gyereknevelésről vagy forgácsolásról.
    Kb. mint Birca, csak ő nem ilyen indulatos, ő csak közönyösen pörgeti az imamalmát. Semmi, csak úgy kikívánkozott, gondoltam elmondom...

  • 2017.02.23 17:52:49cardiobascuralis

    Füles [Göd.HU.EU]:
    Baromka, ha neked ez a szar minőség pocsék helyesírással és döcögő, magyartalan fogalmazással is jó újságcikként, akkor nagyon sajnállak.

    Amúgy meg tanulmányozd az ÉS szó jelentését, és mikor megvan, akkor az itteni hozzászólásomat.
    Vagy személyedben egy funkcionális analfabétát tisztelhetünk?

SZÓLJON HOZZÁ!

Blogok, amiket olvasunk

FAPADOS Új menetrend és a legjobb jegyek

Tippek a jó előre tervezőknek, mi az, amire most kell lecsapni, és mi az, amit egyelőre bottal sem piszkálunk, mert annyira drága még. Fapados tippek a profiktól.

FILMVILÁG Csapatjátékos, Robinson, filmes hős

"Most már megpihenhetsz, hiszen filmértékek sokaságát hagytad magad után." A népszerű-tudományos dokumentumfilmek csodálatos egyéniségétől búcsúzunk.

KETTŐS MÉRCE Gyerekek a rácsok mögött a határon

A menedékjogi törvény módosítása embertelen. Európa álszent, helyettük végeztük el a piszkos munkát. Bonyolult kérdés, sok erkölcsi buktatóval.
Ajánlok blogbejegyzést

Travelo utazási ajánlatok

  • Még több Málta Pazar látnivalók, színes programok és garantált napsütés Máltán.
  • Fedezze fel Madagaszkár, Burma, Peru kincseit, Indiát a kelet csodálatos világát.
  • Varázslatos gyöngyszemek az azúrkék tengerben, vagy Guadeloupe-tól Savonáig.
  • Vegyen ki egy-két hét szabadságot, és használja fel SZÉP kártyáját belföldön! Segítünk!

Hirdetés