A szomszéd fiú a minap otthon felejtette a tesicuccát. Sebaj, gondolta az anyukája, ő úgyis otthon dolgozik, legfeljebb visszajön a tornazsákkal, és minden rendben lesz. Csakhogy hiába, az iskola portása nem engedte be. Azt mondta, az igazgató megtiltotta, hogy a szülők a gyerekek után vigyék a holmijukat, mivel az iskolaszereket összekészíteni nem a felnőttek dolga, és nem is lenne igazságos, ha ők korrigálnák a tanulók hibáit. Ugyanis nem minden szülő teheti ezt meg, akár azért, mert nem tud eljönni a munkahelyéről, akár azért, mert távol lakik, az iskolavezetés pedig nem szeretne senkinek sem kedvezni.
Elvileg ez egy méltányolható érv, meg is értette az anyuka. Tényleg nem lenne fair, ha a gyereke elkerülné a feledékenysége következményeit, csak azért, mert a szülők a hóna alá tudtak nyúlni. Mivel a szomszédasszonyom egy emelkedett lélek, csak csendben, nekem érvelt azzal, hogy ha jobban belegondolunk, az egész világ így működik: a szerencsések el tudják kerülni a tetteik következményeit, és nyilván mindenki erre törekszik, a szegény embert meg még az ág is húzza, de persze megérti, hogy az iskolában ezt nem táplálják, nagyon helyesen.
Ugyanakkor, ha a hatékonyságot nézzük, nem tökmindegy, hogy ki viszi be azt a tesicuccot az iskolába? Az a lényeg, hogy a gyerek részt tudjon venni az órán, vagy, hogy be lehessen vágni neki az egyest?
Körbekérdeztem az ismerőseimet, hogy mi a helyzet más iskolákban. Többen nagy kerek szemekkel néztek, azt mondták, az ő gyerekük iskolájában ez egyáltalán nem ügy, senki sem törődik vele, hogy a gyerek után viszi-e a szülő az otthon felejtett holmit. Bár azt is megjegyezték, hogy felsőben már egyáltalán nem jellemző, hogy a szülők rohangáljanak a tizenévesek holmijával, sőt, nekik lenne kínos.
Éva viszont érdekes sztorit mesélt, a lánya osztályában a szülők gyakorlatilag kiutálták az egyik anyukát, aki hetente többször, akár óra közben is beadta a gyereke otthon felejtett könyvét-füzetét. Lehet, hogy ebben az anyuka stílusa is benne volt, de a többiek egyáltalán nem érezték sportszerűnek, hogy míg a többiek emelt fővel vitték haza a jól megérdemelt feketepontokat, később kisegyeseket, a szóban forgó szülő gyereke mindig kisunnyogott alóla.
Önök a gyerekük után szokták vinni az otthon felejtett holmit? Ha megtehetnék, utána vinnék? Vagy úgy gondolják, hogy az ő dolga gondoskodni róla, hogy minden meglegyen, és ellenkezik az elveikkel kihúzni őt a csávából?
