INTIM

Szerelmes vagyok a legjobb barátomba!

2010. március 10., szerda 11:29

„Tegnap összejött egy nővel. Moziban voltak, majd vacsorázni vitte. Éjfélkor meg engem hív, hogy beszámoljon arról, mekkora főnyeremény a csaj. Tökéletes alak, tökéletes segg, tökéletes agy, tökéletes fogsor. Alig bírtam hallgatni, legszívesebben rácsaptam volna a telefont!."  

legjobbKolléganőm sorai ezek, aki két irodán túlról, chat formátumban küldi bánatos kis üzeneteit, amelyek mindig ugyanarról szólnak: egy férfiról, kinek életében csak a legjobb barát szerepét osztották rá.
Vannak azok a nők, akiket randizni hívnak, és vannak olyanok is, akiket nem, néhányukat például azért nem, mert sokkal jobban beválnak barátnak, semmint kedvesnek, szeretőnek, netán társnak. Legjobb barátnak lenni nagyon hálátlan szereposztás akkor, ha a nő többre vágyik. Ilyenkor a napi e-mailváltás, a rendszeres telefon, a közös programok, a 0-24órás chatkészenlét, az átbeszélgetett éjszakák, a lelki nagytakarítás, a mozi, az uszoda, a közös utazás amennyire örömteli, annyira lélekölő is egyben. Egyszerűen kilátástalan.


A remény és a frusztráció keveréke ez, ami az egyik percben arra bíztat, hogy „ne add fel, rá fog jönni, ő is érzi, muszáj, hogy érezze", a másikban meg jól pedig fejbe vág, és az ember kihasználtnak, szerencsétlennek és reményvesztettnek érzi magát - és mindez úgy ismétli magát, mint a sinus-görbe. Elég egy kedves pillantás, egy gyengéd gesztus, amitől a remény újra megizmosodik, majd jöhet egy újabb arculcsapás, például egy részletes randi-beszámoló formájában.


„Csak akkor érzed, mekkora sz...ban vagy, amikor már nyakig benne ülsz" - mondja D., a kolléganő. Észrevétlenül csöppent bele az állapotba. Előbb csak csoporttársak voltak, majd haverok; idővel egyre jobban megértették egymást, a bulik, a közös programok mind gyakoribbak lettek, a kötődés pedig egyre erősebb. Egy ideig minden tökéletesen működött, nem jelentett problémát a másik előtt melltartóban lenni, 5 kilót hízni, smink nélkül, kócosan várni rá. Gondtalanul szerették egymást, D. rátalált a maga kis betegére, akinek a lelkét ápolhatta, szerette, hogy szükség van rá. Legelőször akkor merült fel benne, hogy baj van, amikor egy kiállítás alkalmával összetalálkozott a férfival, aki egy másik nő társaságában érkezett.


D-t a sírógörcs környékezte, dühös lett, és egy háromperces haláltusa után jobbnak látta, ha elviharzik a színhelyről. Akkor este döbbent rá, itt valami nagyon nem stimmel. Mindennek öt éve már. A legjobb barátnő szerepkörben azóta süllyed egyre mélyebbre és mélyebbre. A megoldást nem találja, a férfiról és a legjobb barátnő szerepből adódó „kiváltságokról" lemondani képtelen, és míg az egyik percben keményen bünteti a másikat annak vakságáért, a másikban őszinte és erős támaszként van jelen a férfi életében. Reménytelen harcot vív, ezt ő is tudja.


Ezerszer próbálta elmondani, leírni, mit érez, de a félelem a visszautasítástól, a másik elvesztésétől mindig erősebb. Eszével világosan látja helyzetét: ha eddig nem kellett a másiknak, eztán mitől változna meg a helyzet; és néha még azt is beismeri magának: minden egyszerűbb lenne, ha megmondaná, ha ezzel elveszíti, legalább véget érnek majd a szenvedések. A döntést még nem hozta meg.

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.03.11 20:42:45inf3rno

    Drukkolunk! :-)
    Ne félj, ha önbizalommal fogsz a dologba, sokkal nagyobb a siker esélye. Ha arra koncentrálsz, hogy a lehető legtöbbet kihozd a helyzetből, nem pedig arra, hogy neked ehhez nincs önbizalmad, meg "jajj de fájni fog", akkor jobban fog menni a dolog.

  • 2010.03.11 20:45:04Lawliet- Ryuuzaki

    Előre leszögezem, senkit sem szeretnék megbántani, de egyáltalán végiggondoltátok már hogy sokkal több az ember a másik szemében egy szimpla kapcsolatnál, akit az ágyába visz? Az emberek, tisztában vannak a saját korlátaikkal, és meglehet, tudja, hogy nem működne, de nem akar elveszíteni, mert annál esetleg jobban szeret. Tapasztalatból tudom, két olyan barát is volt eddig az életemben, akiért a fene evett volna meg, de aztán rájöttem, hogy amit szeretek benne barátként, testvérként, azt nem bírnám elviselni, és megőrülnék, ha azt egy párkapcsolatban tenné meg velem. Imádtam velük kocsmázni, mind a mai napig eljárunk, és párom tolerálja. Hogy miért? Mert az elején korrektül elmagyaráztam, hogy hogyha meg akarnék bárkit is, már ég megtehettem volna, de nem tettem, akkor innentől kezdve a dolog engem nem izgat, ő is menjen a haverokkal, barátnőkkel. Furcsa módon működik.

  • 2010.03.11 20:58:34infinity

    Sziasztok! Számomra is ismerős ez a helyzet, ezért gondoltam én is hozzászólok a témához. Szerintem az a legjobb megoldás, hogyha valamilyen formában közlitek ezzel a "baráttal", hogy a szívetek olyan területére nyert bebocsájtást, ahova kevesen jutnak el... Szituációtól függően erre többféle megoldást ki lehet találni, mert nyilván nem akartok (vagy nem is tudtok, de talán nem is érdemes) ajtóstól a házba rohanni. Így talán érdemes lépcsőzetesen kezelni a dolgot. Például egy könnyed esti sörözés/borozás jó alkalmat adhat ennek elkezdésére, vagy egy hétvégi éjszakai beszélgetés, ha át tudjátok invitálni magatokhoz, hogy ott aludjon. Nem kell egyből kitárulkozni, kicsit burkoltan első lépésként el lehetne érni azt, hogy meglássa bennetek a vonzó férfit/nőt.

    Amit mindenképpen el kellene kerülni: Ne bálványozzátok. Ne játszatok el azzal a gondolattal, hogy milyen volt vele találkozni legutóbb, és ha tehetitek, akkor a részletekbe semmiképpen ne menjetek bele. Nagyon könnyen a saját csapdátokba eshettek, ha arra gondoltok, hogy milyen volt a mosolya, az illata, hogyan érintett meg, hogyan táncolt. Ez eleinte édes, hetek-hónapok múltán kesernyés, aztán viszont csak keserű érzéseket fog ébreszteni.

    Mindegy, hogy melyik nemhez tartoztok, ha akartok valamit, akkor tegyetek érte. Lehet, hogy elviselhetetlennek érzitek most a visszautasítás lehetőségét, viszont már egy ideje egy helyben toporogtok. Rossz esetben ez akár azt is jelentheti, hogy évekig nem lesz egy felhőtlen kapcsolatotok emiatt. Ugye nem akarjátok ezt?

    Legyetek szeretteljesek és őszinték vele, ahogy egy baráttal szokás, és ha nem kapjátok vissza ugyanezt, akkor az egész csak egy általatok kreált illúzió, ami előbb-utóbb úgyis kipukkant volna. Ha pedig végül meg tudjátok beszélni vele, akkor mindenképpen tovább fogtok lépni, attól függetlenül, hogy barátok maradtok, szeretők, stb, vagy elbúcsúztok egy időre. Innentől nincs tovább bújkálás, emelt fővel léphettek tovább...

    Sok sikert, szerelmet és szeretetet kívánok Nektek! :)

  • 2010.03.11 21:11:30jmc

    Szia,
    Okos tanácsot nem tudok adni, mindben van kockázat. De a bizonytalanságnál a biztos rossz is jobb. Ha nem mondod el, örökre ott marad, a "hátha mégis...".
    Visszautasítást elszenvedni fájó dolog, kínos, hogy kiadta magát az ember, de megalázó csak akkor lesz, ha a másik fél viselkedik megalázóan. De akkor nem is volt igazi barát.

  • 2010.03.11 21:14:30inf3rno

    Az emberek többsége nincs tisztában azzal, hogy mit akar, ha szerelmes, akkor meg pláne nincs. Amit te észérvekkel képes voltál elintézni, az nálunk elfojtás lenne, mert már kialakítottunk egy túl erős kötődést. Máshogy működsz, mint mi.

    Mi ilyen helyzetben szeretnénk kommunikálni, hogy szerelmesek vagyunk, és nem gondolunk bele a kapcsolat jövőjébe. Sőt tovább megyek, én úgy gondolom, hogy a kapcsolatok az alkalmazkodásról is szólnak, szóval nehéz megmondani előre, hogy meddig tartana egy ilyen kapcsolat.

    (Nehéz megfogalmazni, hogy a T/1 alatt pontosan mit értek, mert nem tudom, hogy mi az átlagos ebben a szituációban. Akik ide írtak, azok közül a többség elmondta, hogy mit érez, te pedig a kisebbség vagy. De mivel ez az egész nem reprezentatív, ezért nem mondhatom, hogy "az átlag" stb.. Lehet, hogy egy kicsit szőrszálhasogató vagyok. ;-) Meg így egy kicsit zavaros lett, amit írtam, talán ki lehet hámozni belőle, hogy mire gondolok. )

  • 2010.03.11 21:17:20inf3rno

    +1 :-)

  • 2010.03.11 21:28:46jmc

    Félre ne érts a legkevésbé sem akarok elítélő lenni. Tudom, hogy nem kis lekitusába került a döntés. A menekülést meg magamra értettem. Én menekültem más kapcsolatokba mert elhagyni a teljes baráti kört nem tudtam...akkor még.
    Nem tudom, más hogy van vele, de nekem ahhoz hogy valakibe beleszeressek, kell, hogy valamennyire a barátom is legyen, hogy egy hullámhosszra kerüljek vele, ne csak a fizikai vonzalom legyen meg... ebből pedig szinte szükségszerűen keletkezik az itt tárgyalt helyzet.

  • 2010.03.11 21:33:36krisz

    Igen, nem vállalta fel a bonyodalmakat. Biztosan nem vagyok túl rajta, érzem. Újra felkavarna ha találkoznánk.

  • 2010.03.11 21:35:07irisz

    Sziasztok! Szerintem a cím így pontosabb lenne.: „Szerelmes vagyok egy férfiba akivel hosszú ideje „legjobb barátomosdit játszom/játszunk/. Ha e legjobb barátja lenne akkor ez a kérdés fel sem merülne.Ez csak azért írom, hogy szerintem az alap fogalmaknál kéne tisztázni a dolgot. Még csak azt sem „róhatja” fel a férfinak, hogy „sejthetné” hogy mit érez a „barátnő „ iránta, mivel ilyen alapon a barátnő is sejthetné, hogy a férfi ezt másképp gondolja.
    Hosszú éveken keresztül „legjobb barátot” játszani elhiszem , hogy nem könnyű dolog, de sajnos mégis azt kell mondanom, hogy kicsit olyan szinezete van , mint ha a „barátnő” az „önfeláldozásával” megakarta volna vásárolni a „barát „szerelmét. Éppen ezért nem szerencsés ezt „legjobb barátságnak nevezni” , sokkal inkább tünik úgy mint egy viszonzatlan szerelemről lenne szó. Most abba ne menjünk bele, hogy a „barát” vajon mennyire a legjobb barát, ez a barátnőn nem fog segíteni.
    Elhiszem hogy nem könnyű a „barátnő „helyzete, mert egy viszonzatlan szerelem esetében milyen tanácsot lehet adni? Maximum annyit , hogy tisztázza először magában , hogy az elvárásokon alapuló „barátságtól” nem várhatjuk hogy bejöjjön a kölcsönös szerelem. A szerelem nem megvásárolható.Sőt még az is meglehet, hogy a „szerelem megérzi”, hogy ha megakarják vásárolni, és akkor még meszebb kerül attól aki megakarja vásárolni. Tudom , kicsit szigorú vagyok, de szerintem legfontosabb először a magunkkal szembeni őszinteség, majd jöhetnek a többiek. Kívánom a legjobb döntést az őszinteség irányába!.:)))) Sok sikert kívánok!..))

  • 2010.03.11 22:14:25Lawliet- Ryuuzaki

    Igen, tudom hogy erősen racionalista vagyok, viszont ahogy Irisz írta nagyon jó meglátással,. ez jelen esetben inkább volt egy egyoldalú szerelem vagy a vágy a szerelemre, ami hosszú ideje lappangott. De lehet az önmagunk elfogadásának problémája is. Erről eszembe jutott egy sztori, mikor a lány kicsinosítva találkozott a fiú barátaival, akik észrevették, hogy valamiért szorong. Megkérdezték tőle, mi a baj, mire ő azt válaszolta, hogy rosszul esik neki, hogy nem veszik észre, hogy direkt csinosítgatta magát. Mire az egyik srác csak annyit kérdezett, hogy miért, jól esne, ha nőnek néznék, és csak meg akarnánk... Addig örülj, amíg a barátod nem néz nőnek.
    Ergo el kell dönteni, mi a fontosabb. Egy igazi barátság, amikor az ember számíthat a másikra, és esetleg meg tud olyat beszélni vele, amit mással nem, és aki őszinte lesz vele, vagy uccu neki, eléállni, színt vallani, és utána nem meglepődni, hogy kétesélyes lesz a dolog. A harmadikat jelenleg azért nem említem, mert ez nem egy romantikus limonádé. Vagy lesz egy fergeteges éjszaka, és egész életén keresztül bánni fogja, hogy megtette, mert a másik lelép, vagy egyszerűen csak emberünk azt mondja, hogy bocs, de nekem nem jössz be mint nő, de imádlak mint a barátomat, viszont nem akarlak kínozni. Mi is a jobb?

  • 2010.03.12 00:29:50ablakmanufaktura

    Hát, érdekes..
    ha csak barát, miért hív éjfélkor!?

    egy barát ennél lehetne tapintatosabb is.. legtöbb ember ilyenkor ugyanis alszik, és másik legtöbb ember ezt tudja is róla..

    ha meg joga van Téged éjfélkor is felcsörgetni, akkor több mint barát. Na, az viszont ne hívjon fel a hódításaival, nem?

  • 2010.03.12 00:35:21ablakmanufaktura

    Szia Zsuzsa!

    szerintem ne a barátságnak vess véget, hanem a ki nem mondott rajongásnak.
    Igaz, ez mondjuk vagy az érzéseid megvallásával, vagy a kiccsávó lapátra tételével jár...

  • 2010.03.12 00:48:43ablakmanufaktura

    hát, én csak annyit mondanék Neked férfiszempontból, hogy ha órákat szkájpoltatok :) és beszéltetek telefonon, akkor van esélyed a fiúnál..
    helyesbítek:

    Oda van Érted.
    Hidd el nekem. Férfi ember potyára nem ül gép elé.. :)

  • 2010.03.12 00:56:22ablakmanufaktura

    Bocsi, most olvastam végig a hozzászólásokat, és látomm, kicsit túlhaladottá vált a megjegyzésem.

    Jó éjt, Szép Napot, Ki mikor olvassa!

  • 2010.03.12 05:46:15Bingi

    Ha összejön, az tényleg nem, de ha nem jön össze, az elég jó tájékozódási pont.

  • 2010.03.12 06:38:57mazsola

    Sziasztok!!
    az a helyzet hogy egy kicsit örültem a témának és hogy ennyien szóltak hozzá mert igy tudom hogy nem én vagyok az egyedüli aki ezt átélte és talán a mai napig a hatása alatt van.énn jelenleg kb 1,5éve külföldön élek de a mai napig eszembe jut az akit otthon nagyon szerettem és a mai napig szeretek.párkapcsolatban éltem van egy gyönyörű kisfiam de "Ő" mindig is mellettem volt.az első időkben csak barátként aztán 1 év elteltével úgy éreztem hogy szerelmes lettem és ezt el is mondtam neki aminek most igy utólag belegondolva nagyon is örült de én az utolsó percben mégis a kisfiam apját választottam.aztán teltek múltak az évek terhes lettem megszületett a fiam és Ő folyamatosan az életemben volt mint a legjobb férfi barátom.aztán újra éreztem hogy ez több mint barátság és ismét elmondtam neki de most már nem az volt a reakció ami régen.ha belegondolok teljesen igaza volt!!!szóval nagyon jó barátok maradtunk illetve egy kicsivel "több"is de nagyon rövid ideig mert megismerkedett valakivel aki 3 hónap múlva terhes lett és igy megtartotta magának a férfit mert "Ő" mindig is családra vágyott és most megkapta!!!szóval másfél éve nem láttam de nincs olyan nap hogy ne gondoljak rá pedig ismét megtalált a SZERELEM és nagyon jól érzem magam de mégis a szívem egy csücske örökre az övé marad!!!talán azért mert ez a szerelem beteljesületlen maradt vagy másért de nagyon jó érzés még most is!!!talán egyszer ha hazamegyek majd találkozunk egymásra nézünk és pontosan fogjuk tudni mire gondol a másik!!!!!!ez csak vele működik!!!!!

  • 2010.03.12 06:40:21mazsola

    www.pattayaingatlanok.hu

  • 2010.03.12 07:29:16infinity

    Azért hatalmas különbség van aközött, hogy valakiben meglátja egy férfi a nőt (vagy fordítva) vagy csak meg akarja kapni. Talán a rossz mintát követő tizenéveseknél még így van, meg ugye azoknál a 20+ éveseknél is, akiknél valamiért lelassult/megállt a szellemi fejlődés (sajnos túl gyakori eset). Nincsen szükség arra, hogy valaki különlegesen öltözzön vagy sminkeljen, mert ha valaki nyitott szemmel jár, akkor az mindenkiben meglátja nőt/férfit. Mindegy, hogy kócos a haja, nincs rajta smink, nincs parfűm, vagy teljesen maga alatt van éppen. Kifejezetten jó érzés az, amikor a barátaitól dícséretet kap az ember a nőiességével/férfiasságával kapcsolatban. Nyissuk ki a szemünket...

    A logika és az érzelmek még köszönő viszonyban sem nagyon vannak, ezért nem lehet csak úgy eldönteni, hogy most szerelmes vagyok, most csak barát leszek, most nem leszek semmi. Nyilvánvaló, hogy az egyik ember ebben a kapcsolatban így rosszul érzi magát, ezért minél előbb érdemes valamilyen irányba elmozdulni. Nem kell egyből letámadni a másikat, hanem finoman a tudtára lehet adni, hogy valami megváltozott. Ha tényleg igazi barátságról van szó, akkor simán meg lehet beszélni a dolgot. Ha viszont ezért elrohan és onnantól kezdve nem keresi az ember társaságát, akkor jobb hogy mielőbb kiderült a dolog, mert sosem volt az a barát, akire bármilyen probléma megoldásában számítani lehet, inkább csak az ő problémáinak a megoldása volt a lényeg. Ha máshogy nem megy, akkor beszéljük meg azt, hogy egy ideig nem találkozunk. Nem vagyunk mazohisták, ugye? Jobb magától nem lesz, úgyhogy tessék lépni az ügyben! :)

  • 2010.03.12 10:53:25Doris

    Sziasztok!

    Nagyon tetszett a cikk is, és a rengeteg hozzászólás is.

    Méghogy férfi és nő között nincs barátság...

    Még kamaszként egyszer vallottam szerelmet a barátomnak... Nem kellett volna. Telefonon mondtam egy igen rossz napom után. Na azóta nem láttam a fiút. Akkor rosszul esett persze, de rájöttem, hogy hülye voltam, én rontottam el. Kicsit odafigyelek rájövök, hogy nőként semmi esélyem nem volt.

    Most viszont felnőtt fejjel (28 évesen) van két nagyon jó barátom. B. és T.

    B.-ért szó szerint rajongok. Egyszerűen imádom a fiút. Nagy kujon, de ezt is szeretem benne. Van barinője, de minden lehetőség megragad a félrelépésre. Bárkit megkaphat. De engem mégsem :-) Pedig azt hiszem néha roppantul szeretne, de mégse akar annyira hogy kezdeményezzen. Nehogy azt higgyétek, hogy ez dühít, épp ellenkezőleg. Nekem pont ez mutatja hogy sokkal fontosabb vagyok számára, mint egy kóbor numera. Azok a lányok, akik megfordulnak karjai közt, csak egy éjszakára ölelik a fiút, én viszont egészen addig tehetem, amíg a barátom akar lenni. Azt hiszem a mi kapcsolatunknak pont akkor lenne vége, ha lefeküdnénk. Oda lenne az elérhetetlenségem, engem meg elkezdene dühíteni, hogy mekkora kujon, amit most szórakoztatónak találok. Olyan lennék mint a többi lány, csak egy közülük, de nem az egyetlen. Nem vagyok bolond, tudom, hogy nem én leszek az a nő aki megváltoztatja, mivel nem is akarnám megtenni. (a barátnője meg külön téma... szegényke, ráadásul ismerem is)
    Számomra többet jelent, hogy engem hív fel, amikor történik valami jó/rossz az életében, vagy csak volt egy újabb kalandja, amit valakivel szeretne megosztani és kiváncsi a véleményemre.

    S ott van T. Szeretem. Azt hiszem mindent birok benne, még amikor hisztis, nyűgös akkor is. Rajta viszont sose fogok elmenni. Néha olyan érzést kelt bennem, hogy szeretne valamit, de sose egyértelmű. Már égette meg magát "barátságból csináljunk szerelmet" dologgal. Nem sikerült. A lánynak nem kellett. Amíg élek nem fogom megérteni hogy van nő ezen a bolygón aki nem teszi össze két kezét T-ért..

    Ami mindig meglep, hogy mindkét férfi szeret engem. Fontos vagyok nekik, felhívnak, keresik a társaságom.

    Hogy mit reagálnának rá, ha egyszer csak belehabarodnék valamelyikükbe, s ezt közölném is??? Fene tudja. De kétlem hogy megmardna a barátság. Szeretni valakit és szerelmesnek lenni óriási különbség.

    Ellenkező esetben, ha valamelyikük elém állna, hogy belémszeretett, hát húú.... Nem is tudom... valószínű belevágnék. Ha nem tenném tuti elveszítem, ha megpróbálom, ki tudja, lehet úgy belezúgok mint maci a málnásba. Esély mindenkinek jár, miért pont nekik ne adnék. Hisz szeretem mindekttőjüket.

  • 2010.03.12 14:16:28valakimas

    Hát tényleg az a helyes, ha nem barátkozik azzal az ember, akibe egyodlalúan szerelmes, mert sosem keveredik ki belőle, s közben elmulaszt kölcsönösségen alapuló lehetőségeket.
    Nem lehet csak lelki az ember, időnként rá kell néznünk kívülről-felülről magunkra, életünk eg y-egy projektjére, hogy hoygan is állunk. Ha azt látjuk, nem megy előre, akkor mindegy mit éreztünk, mit gondoltunk - nem volt megfelelő. Ha megértjük, hogy nem volt helyes a viszonyulásunk, akkor már csak ki kell dobni azt az érzelmet/gondolatot és helyet adni a jónak.

  • 2010.03.12 19:06:16Zsuzsa72

    Hát éppen ez az. Az elsőt sose tudnám megtenni, a másodikat meg ma próbáltam, de ő hallani se akart róla...

  • 2010.03.14 09:18:02net631

    Sziasztok!
    Beleolvastam az írásaitokba, és azt veszem észre, hogy rendesen körbe járjátok ugyanazt, és senki sem meri kimondani a lényegest, pedig nagyon sok okos dolgot írtok.
    Picit kategorikus leszek a hozzászólásomban, de ez ne riasszon el senkit sem.
    1/ Kár azon agyalni, hogy lehet-e férfi és nő között igaz barátság vagy nem, mert a válasz az, hogy sohasem!
    Indoklás: a/ Soha sem sikerült még senkinek tisztázni, hogy mit jelent a barátság. Ahányan vagyunk, annyi félét gondolunk róla. b/Az sem tisztázott, hogy hol vannak a barátság határai. c/ Az sem tisztázott, hogy milyen mélységig mehetünk bele valakinek a lelki életébe? Stb.
    2/ Egy férfi és egy nő barátságáról kezdetben csak annyit lehet mondani, hogy a párkapcsolat egy bizonyos hőfokán született. A kimenetele teljesen bizonytalan.
    3/ A legtöbb párkapcsolatra az a jellemző, hogy rövid távra, és rövid távú célokra születnek. Így van ez férfi és nő barátságával is. Vannak is sokan, akik menet közben definiálják, hogy ők csak barátok, és semmi több… Holott a barátság egy tudatos, magasabb szintű értelmi/érzelmi állapot, mint az ösztönös kapcsolat, amiről úgy nyilatkoznak, hogy „semmi több”.
    4/ Nem hiszem, hogy van normális ember, aki a bimbózó kapcsolat elején nyilatkozni tudna a hosszú távú célokról. Ha ilyen mégis lenne, akkor a kapcsolatok nagy része már az elején befuccsolna. Hiszen hosszú távon másról álmodik a fiú, és másról álmodik a lány. A jövőt leggyakrabban úgy képzelik, hogy majd még lesz idő az összecsiszolódásra.
    5/ Ha most őszinték vagytok önmagatokhoz, akkor válaszoljátok meg önmagatoknak a kérdést, hogy - Hosszú távon milyen célokban gondolkodik egy nő, és milyen célokban gondolkodik egy férfi, azaz mit vár el a hosszú távú párkapcsolattól? A legvalószínűbb válasz az lesz, hogy a férfi nem ugyanazt akarja hosszabb távon a nőtől, mint a nő a férfitól. Persze a kapcsolatukról, mint közös nevezőről mindenki úgy vélekedik, hogy abba ez is, meg az is belefér ám!
    6/ Igazából néhány év alatt kiderül, hogy mindegyik fél mást akar, mégis a rövidtávú cél érdekében lefojtják, elhallgatják távoli vágyaikat.
    7/ Ne értsetek félre, amikor a testi kapcsolatra az ösztönös jelzőt használom. Sajnos, de ki kell mondani, hogy a média sokat ártott az embereknek azzal, amikor a profit növelése érdekében belement abba a kereskedelmi fogásba, hogy férfi és nő testi kapcsolatát egy olyan szintre terelte, amivel nem tud mit kezdeni az emberiség. Igen! A magát civilizáltnak nevező világ tette ezt velünk. Egyszerűen kialakította a ködösítés magasiskoláját (lásd: reklámtevékenység), csak azért, hogy felpörgesse a fogyasztást. De maradjunk a lényegnél: A testi kapcsolatban a tisztaság, és a bensőségesség dominanciáján kívül nem szabad semmi feleslegeset belemagyarázni. Nem szabad túlmisztifikálni, mert akkor elérte a célját a reklám, és abba bele lehet zavarodni. Nem is akartam ebbe most belemenni, mert más irányba terelné a mondanivalót.
    8/ Sajnos a fiatalok nagy többsége nem ismeri, vagy nem gyakorolja a tárgyilagos beszélgetést. Egyáltalán nem, vagy rosszul működik a közöttük a verbális kommunikáció, mert azt hiszik, hogy ha ösztönös, testi kapcsolataik szintjén minden rendben van, akkor az életük más szintjein is úgy kell lennie. Nem szabad túlmisztifikálni, a testi kapcsolat jelentőségét, mert akkor a saját csapdánkba esünk bele, és azt hisszük, hogy már egyszerre képesek vagyunk egymás gondolataiban olvasni, ezért már ki sem kell mondani a szavakat. Ezzel, észrevétlenül is, a kapcsolatuk tűrőképességét tesszük ki egyre nagyobb próbának. Érthető módon az agyunk a hosszú távú célokra van beállva, és közben mindkét fél a rövidtávú célok árnyékában, a kapcsolat közös nevezőjére hivatkozva, a temperamentumától függően, és tudat alatt építgeti a saját céljait/elképzeléseit. Ez pedig normális kommunikáció hiányában a megütközések sorát váltja ki. - Drágám! Látod? Nem ebben állapodtunk meg…!
    9/ Az emberek közötti kapcsolatok másik, és nem kisebb fokmérője lehetne, hogy ki, és milyen szinten tiszteli meg a közösséget, - aminek nyilván ő is tagja - , azzal, hogy betartja az emberi együttélés íratlan és írott normáit, vagy éppen ellenkezőleg, egoista módon, a saját kénye kedve szerint rendeli alá a körülötte élő közösséget a saját, önös érdekeinek. Korunk világméretű betegségének is lehetne nevezni az önzés elterjedését. A gátak ész nélküli lerombolásával olyan embertípus jelent meg, aki csak jogokat ismer, és annak nyomatékosan/hangosan teret is ad, de amikor cselekedni kellene, akkor nem található sehol. Ennek a típusnak az előretörése napjaink egyik láthatatlan veszélye, képletesen szólva taposóaknája.
    10/ Kis hazánkban a munkalehetőségek beszűkülésével, és a szolgáltatóipar előretörésével, valamint a külföldi árudömping megjelenésével, a gyermekek kötelességre nevelése, és kötelességszerű munkára való nevelése alaposan zátonyra futott. Ebbe az is belesegített, hogy a fiatalok munkavállalása 16 éves kor előtt nem törvényes. Mivel több olyan generáció nőtt fel a rendszerváltás óta, amely elvétve látott maga előtt jó példát, így nem várható, hogy a gyermekeink kötelességtudó, megbízható, szorgalmas felnőttekké váljanak. Ennek messzemenő hatásai, már most tapasztalhatók.
    11/ Mielőtt visszatérnék az eredeti témára, engedjetek meg még egy kis kitérőt. Tudjátok kiből lesz a jó vásárló? Abból, aki éhes, és nem gondolkodik. Nem akar, vagy nem tud gondolkodni. Ha pedig éhes, akkor nem képes gondolkodni. A társadalom vásárlói szintre való lezüllesztésének tehát ez az ára, hogy minél előbb nincstelenné kell tenni a társadalmat. Agyilag is, és anyagilag is. Nem számít, hogy nincs miből vásárolni. Majd elibéd siet a BANK, aki megelőlegezi neked, hogy ismét vásárolhass. Ne is törődj azzal, hogy ezzel mindenből kifosztottak. Emberileg is, anyagilag is. Egy kifosztott, lezüllesztett társadalmat látsz ma a lábaid előtt heverni, akit újfent megkínálnak a fogyasztás látszólagos örömével. Csak akkor jössz rá a trükkre, mármint arra, hogy tudatosan átvertek, amikor hazacipeled a sok motyót, leroskadsz, és kiderül, hogy se erre, se arra nincs is igazából szükséged. Tényleg, megkérdezted-e már a háziorvosodat és a gyógyszerészedet, hogy normális vagy-e?
    12/ Visszatérve férfi és nő barátságára. A fentiekből kiderül, hogy mitől is várhatnánk, hogy az egyének tudati/érzelmi téren mást gondolnának, mint általában szoktak? Mitől lenne tartalmasabb egy mostani barátság, mint akkor, amikor a fehéret még mindenki fehérnek látta, a feketét meg feketének?
    Elég rendesen el vagyunk már rontva. Ugye?
    Ha most a normális irányba mennének is a dolgaink, akkor is minimum 50 évre lenne szükség ahhoz, hogy a sok mocskot, ami ellepte, éppen kiheverje ez az ország. És akkor még nem beszéltünk előrelépésről!

  • 2010.03.14 14:11:37borostyán

    Sziasztok!

    Elismerem, nem lehet könnyű ez a szitu, de azt gondolom, jobb tisztázni a dolgokat, mint még talán évekig csak csendben szenvedni.

    Azzal viszont nem értek egyet , hogy egy nő ne mondhassa el mit is érez, ez nem olyan, mintha a diszkóban szólítasz le egy srácot....abban az esetben tényleg ciki a visszautasítás!!!

    A félelem nem jó indok, és különben sosem lehet tudni, talán ez lesz az eddigi legjobb döntésetek!
    Ha pedig vége szakad a barátságnak, biztos nem lenne egyszerű feldolgozni, de egyszer azon is túl lesztek, ez jobban hangzik az évekig titokban szenvedésnél!

    Szóval amondó vagyok, hogy hajrá, vágjatok bele! Aki mer az – néha - nyer!:)

    Drukkolok!:)

  • 2010.03.14 17:22:01kató

    Sziasztok!
    Kényes helyzet, az tuti. Nálam is volt valami hasonló. Azért csak hasonló, mert nem voltam szerelmes a barátomba, de úgy adódott és összejöttünk. Nem volt villámcsapás, vagy ilyesmi.
    Rájöttünk, hogy nem működik, aztán egy ideig nem találkoztunk. Eltelt egy kis idő és megint sűrűbben találkoztunk. A barátság megmaradt, igen régen tart már.
    Másik barátommal pont az ellenkezője volt. Még nem voltunk barátok, amikor úgy éreztem, hogy beleszerettem. Ő foglalt volt már akkor is, emiatt én majd megőrültem. Aztán volt köztünk egy bizalmasabb beszélgetés, amikor is tulajdonképpen felajánlotta a barátságát. Én elfogadtam, és azóta csakis barátként gondolok rá. Rájöttem, hogy ez egy magasabb rendű kapcsolat. Mindent megbeszélünk, a pasiügyeimet is. Talán ő az egyetlen aki megért.

  • 2010.03.15 07:30:03irisz

    Kedves „net631”!

    Beleolvastam az írásodba és azt vettem észre , hogy rendesen körbe járod Te is ugyanazt , de Te sem mondod ki a lényegest, pedig nagyon sok okos dolgot írtál. / de most én majd meg mondom a tutit/ .:)) Na jó , ..én sem hagyhatom ki ha látok lehetőséget egy kis „egos játékra”.:))))) Mi is az igazán lényeges? Nem tudom. Bizonyára fontos lehet , hogy tisztán megértsük a dolgainkat történéseinket, önmagunkat , másokat .Viszont elgondolkoztat az, hogy pontosan mit is jelent az , hogy tisztán megérteni történéseinket magunkat. Elménk szintjén megérteni , hogy kik vagyunk?Elménk szintjén megérteni a történéseinket? Nem tudom….de nekem úgy tűnik , hogy ez önmagában kevés. … bár igaz, hogy elmém szintjén sok mindent megérthetek, de vajon ez elég. Elmém szintjén nagyon jól körül járhatok sok mindent , sőt még az „igazságot is”. ….nekem úgy tűnik, hogy az „igazságot” (nevezzük őt a „lényegesnek) maximum csak körül járhatom. Tehát szerintem nem mondhatom, hogy ez , vagy éppen az az igazság. Ha nagyon „okos „vagyok akkor megérthetem a dolgokat , és nagyon jól el is magyarázhatom.(de ez csak az elme szintje) Ha bölcs vagyok akkor ezeket be is építem a mindennapjaimba. Na ez már jóval nehezebb.
    Lehet , hogy ez lenne az igazán lényeges? Lehet , hogy az lenne az igazán lényeges, hogy teljes lényemmel megértsem átéljem a dolgokat , és nem csak az elmémmel? Lehet, ha teljes lényemmel átélem a dolgokat, akkor teljesen más minősége lesz annak ha beszélek arról amit átéltem? Annak már nem lesz oly egos kisugárzása? Nekem úgy tűnik, hogy ugyanazt a dolgot elmondom valakinek (amit addig csak az elmémmel értettem meg) , más hatása lesz , mint ha ugyan azt a dolgot azután mondom el ha teljes lényemmel megéltem megértettem. Az elöbbinek olyan egos szinezete lesz , az utóbbinak olyan bölcs hatása.
    Mi is a lényeges? Nem tudom. Nekem akár most az is lehetne, hogy teljes lényemmel megértsem, (nem csak az elmémmel) hogy ez is csak egy egos játék amit most csinálok.:)))))))
    Üdv!.:)))

  • 2010.03.15 18:52:41net631

    Kedves Irisz!
    Tetszik a fejtegetésed. Veszem a lapot, és nem szívom mellre a szatírát. Egy kis elmélkedés erejéig még belemegyek a játékba! :)))) Én valóban szétválasztottam a lényemet. Tudatosra, érzelmesre, és teljes lényemre. Bizony gyakran félre kell tennem az érzelmes, lelki részemet, amikor tárgyilagos akarok maradni, mert az nem biztos, hogy jó tanácsadó. Gyakorlás kérdése az egész. Bevallom, én is kissé tudathasadásos állapotnak élem meg ezt, de kénytelen vagyok időszakosan félretenni az énemnek egy részét, hogy tisztességgel el tudjak számolni magam felé. Hogy el tudjak számolni azokkal a cselekedeteimmel, ahogyan viszonyulok a mai felfordult világhoz, azért, hogy ne kelljen naponta többször is meghasonulnom a saját belső törvényeimmel, erkölcsömmel, illemtudásommal.

    Én sem gondolom, hogy amikor elengedem magam, vagy átadom magamat az érzéseknek, akkor a tudatom ellenőrzése alatt lennék, hisz akkor elvesztené a varázsát a dolog. Első fejtegetéseimmel éppen azt akartam üzenni, hogy létezik a dolgok megértésének egy olyan szintje, amikor az ember tárgyilagosan el tudja azt dönteni, mégpedig jóval előtte, mielőtt eszét vesztené a pillanat varázsától, hogy XY barátommal érdemes-e belemennem abba a játékba, hogy szerelmes leszek belé, ha úgy adódna, vagy nem teszem kockára a barátságunkat, és határozottan leállítom a barátomat, ha éppen a barátságunk szerelmes elmélyítésén munkálkodna. :)
    Ebből is látható, hogy azoknak az oldalán állok, akik azt vallják, hogy a szerelemmel, akár örökre el is ronthatom a barátságunkat. Azzal bizonyára Te is egyetértesz, hogy a történet szerelembe fordulása mindkét félnek először csupa jóval kecsegtet, de történhet másként is. Most a történetnek az a része érdekel, hogy megmenthető-e még a barátság, ha a szerelem valami miatt mégsem jönne össze? Hiszem, hogy a szerelem állapotából való kihátrálások erősen függenek a felek intelligenciájától, és toleranciájától. Most válasszuk azt a lehetőséget, hogy a volt barátok nem esnek egymásnak, mint az állat, hanem sikerül közös megegyezéssel szakítani. Azt még nem is sejtem, hogy a szakítás melyiküknek, hogyan borítja fel az érzelmi életét, és mennyi időre? Ez nagyon is temperamentum, és korábbi tapasztalat függő. Például, ha két teljesen eltérő temperamentumú fél (korábban barát) szakítja meg bármilyen okból a szerelmi kapcsolatát, az a korábbi barátság ellenére nagyon el is durvulhat. Igaz? Akkor? Megint adódik a kérdés: Érdemes a barátságot kockáztatni? Ha nagyon tudatos lennék, akkor a történet szerelembe fordulása előtt azzal hűteném le a partneremet, hogy megkérdezném tőle: "Ugye tudod, hogy most, azzal amit teszünk, mindketten felelősek leszünk azért, hogy kockára tesszük az eddigi barátságunkat? Megéri neked kockáztatni?" Természetesen a magam álláspontjával már tisztában vagyok. Nekem is a pillanat hevében kell döntenem a barátságunk jövőjét illetően, attól függően, hogy milyen választ kapok. Természetesen vannak "egyéniségek", akik egy kis játszadozásért képesek kockára tenni a korábbi barátságukat. Akkor az, valószínű nem is volt igazi barátság, inkább mindkettejüknek egy hosszan tartó játszadozás volt. Tekinthetjük a szerelem előszobájának is.
    Kedves Írisz! Most önmagammal kerülök ellentmondásba, mert korábban azt írtam, hogy nem hiszek a férfi-nő igaz barátságban. Ki kell javítanom magamat. Ha mégis lenne ilyen, akkor az csak az előbbi véleményemet erősítené.
    Utóirat: Ha a két "barát" közül az egyik előbb esne szerelembe a barátja iránt, és a barát ezt nem akarná észrevenni, akkor ott nincs is helye az elmélyülésnek, mert a másik félnek hiányzik egy igen lényeges szenzora, amire később nagy szüksége lenne mindkettejüknek. Ha meg tudatosan nem akarná észrevenni, akkor nagy szemét, és azért azonnal kell kirúgni a kapcsolatból.
    Üdv: :))))))

  • 2010.03.16 09:31:25HBabe

    Hát én tudnék durvát mesélni sajnos. A 10éves korom óta legjobb fiúbarátom másfél éve jelentette ki hogy x ideje szerelmes belém, nem bírja tovább, legyünk együtt. Mondtam neki, csak akkor, ha komolyan gondolja, mert én el tudom vele képzelni az életem. Össze akartunk költözni, mindent szépen sorban, egy életre vele maradtam volna. Családok örültek, mindenki imádott mindenkit, nagy boldogság. Most október elején makogott valamit, hogy 1hétig gondolkozik, azóta nem hallottam felőle. Ja, írt egy smst, hogy beszéljünk, talán januárban. Nem feleltem neki. Legjobb barátnőm rokona volt, azóta arról a részről mindenkivel megszakadt a kapcsolatom, családjaikkal is. Minden hidat felégettem, minden kommunikációt elvágtam. Mondtam neki anno, hogy ez így lesz, de nem hitte ő sem, hpogy tényleg sor kerül rá, hogy ennyire eltűnök, ha elhagy. Kezdek talpra állni, új kapcsolatra nem tudok gondolni, sajnos őelőtte is csak rossz tapasztalataim voltak. Jelenleg úgy érzem, mintha a fél karom vesztettem volna el. Nem egy kapcsolatot kell elfelednem, vagy egy pasit, hanem egy fél életet.

  • 2010.03.18 09:10:28a barna, aki szőke

    Sziasztok. Én is tanácsra szorulok. A férjem tavaly összeismerkedett egy társasággal az idióta travián játékon, ahol egy csaj ráakaszkodott. Rengeteget beszéltek titokban, emiatt a csaj szakított is a pasijával. Miután szakítottak, még többet beszéltek. A csaj adott egy szerelmes üzenettel ellátott tollat a férjemnek, amit egy CD keresése közben a szekrény tetején megtalátam. Férjem hazudozott hónapokon keresztül, mígnem csak bevallotta a csajt, de állítóleg semmi nem volt köztük, "csak beszélgettek" 130 km távolság van köztük, de hát ez tudjuk nem akadály. Kérésemre lezárta az ügyet, erre a csaj megint elkezdte hívogatni... Ja a csaj a mai napig mindent tagad..... Kinyírhatom?

  • 2010.03.18 12:58:31shallbe

    Sziasztok ! A legjobb barátom meghívott az esküvőjére.A ceremónia után bevallotta, hogy szerelmes belém, mindig is az volt de nem merte elmondani, mert félt, hogy elveszít . Nagyon váratlanul ért, nem tudtam mit mondani neki, én mindig csak barátnak tekintettem, egyébként is akkor már férjnél voltam, senkinek nem mondtam el, azóta sem beszéltünk róla, de a fiam keresztapja lett, és a mai napig összejárunk.

  • 2010.03.18 19:28:36Zsuzsa72

    Ki bizony :-). Lehet, hogy a férjed nem volt elég határozott, amikor lezárta az ügyet. Magyarul a csaj nem értett a szóból. Vannak ilyen nők, nem bírják felfogni, hogy nem kellenek a pasinak. Az egyetlen megoldás, hogy ne vegye fel a telefont, ne válaszoljon sms-re sem, msn-en tiltsa le. Nem irigyellek, mert úgy érzem, folyamatosa n gyanakszol rájuk. Teljesen érthető. Egy ismerősöm hasonló helyzetben volt, csak ott a férjnek szeretője volt. A feleség a férjével együtt elment a nőhöz és elmagyarázta, hogy ez itt az ő férje és szálljon le róla. Hatásos volt. A személyes látogatást telefonbeszélgetés is pótolhatja, az is tja, az is elég ciki tud lenni. Hajrá!

  • 2010.03.18 20:32:19irisz

    Kedves „net631”!..))
    Most kerültem gép közelbe. Reméltem,s talán sejtettem is , hogy nem veszed sértőnek előző válaszomat.:)))
    No meg aztán kicsit rá is kellett hangolódnom az írásodra, mert úgy látom, (velem együtt) Te is igen csak szeretsz úgy „Isten igazából” belemélyedni dolgokba. Mind e mellett úgy látom, hogy érzed Te is , hogy „igazságainkban” valahol mindig ott lapulnak az „ellentmondások”. „ Az élet csupa ellentmondás” bölcs gondolat értelmét sokáig nem értettem, ameddig el nem váltam. El kellett válnom, hogy rájöjjek, hogy „nincs értelme” elválni.:)))
    Érdemes e kockáztatni a barátságot? Érdemes e nem kockáztatni? Végül is mit kockáztatunk? ( no meg kérdés, hogy adott esetben miért kockáztatunk, vagy éppen miért nem kockáztatunk)Ha pl. nem” kockáztatunk” , akkor abban van némi félelem is (szerintem) , mert hogy pl.„elveszítem a barátot”. Ha viszont meg jelenik a félelem a barátságban , akkor abból adódik a „megfelelés”, illetve a különféle elfojtások. Ebből meg adódik az „őszintétlenség”ami a barátságot megölheti. Viszont felmerülhet a kérdés, amit az első hozzászólásodban említettél is. Egyáltalán mit jelent az igazi barátság? Egyáltalán lényeges e az „igazi barátság”? Esetleg nem lényegesebb e maga az ÚT amig odáig eljutunk? ........................... Tudod most éppen az jutott eszembe, hogy igazából melyik a fontosabb, hogy az „alap kérdésre „ megadjuk e a „tökéletes választ”, vagy éppen az ÚT amelyen haladunk a válasz felé.?.:)) A válaszaid elgondolkodtatnak. A rugalmas hozzáállásod hat rám, és már nem is biztos, hogy az a legfontosabb a számomra e párbeszédben, hogy mi is valójában az „ igazság”.:))) Lehet, hogy ezt a hozzáállásomat ki kéne terjesztenem a többi embertársam irányába is !? .:))))
    Köszönöm a tanítást!.:))) Üdv!.:))))))

  • 2010.03.19 03:25:07net631

    Kedves Irisz!
    Köszönöm értékes válaszaidat. Sokat tanultam Tőled. Tetszik a válaszodban az ÚT szó értéke. Bizony, az ÚT elemzéséből sokkal többet megtudhatunk, mint a pillanatnyi állapotból. Az ÚT sokkal komolyabb dolgokra enged következtetni. A magunk ÚT-ját is állandóan értékelni/elemezni kell, hogy a jó ÚT-on maradhassunk. Nem lehet ezt nem komolyan venni! Ez persze nem jelenti a humorérzék hiányát, de csak egy életünk van, és azt nem dobhatjuk ki az ablakon. Nincs "GAME OVER". Nekünk itt, és most kell értékesen élnünk. Magunk, és mások számára is! Azt hiszem kimondtad a lényeget. Ehhez a hozzáálláshoz kívánok sok erőt és egészséget! Búcsúzom tisztelettel:
    Egy 55 éves, 3 gyermekes családapa
    ;-)

  • 2010.03.19 09:35:13vcsanad

    Kedves NŐI hozzászólók! Nem fogtok örülni, ami most olvastok, de jobb, ha felkészültök egy nagy igazságra. Nyolcadik éve járok a legjobb barátaimhoz (mind a 4 nő) Megünneplik a születésnapomat, jókat eszem-iszom náluk, szóval kényeztetnek. Egyébként egyedülállók, szerelmesek belém, kettő megmondta, kettőnél érzem. Csak várnak. És VÁRNAK.... Hátha megváltozik valami és közelebb kerülünk egymáshoz. Én meg adadgolok. Kis puszi a nyakra ("jaj, ha nem lennénk barátok, mit tennék veled") kis seggfogdosás, igérgetés. Beveszik. Egyébként nagyon jókat beszélgetünk, meghallgatom őket, szükségünk van egymásra, de semmi több !!! És működik!

  • 2010.03.19 15:22:02borostyán

    Szia Zsuzsa72!

    Sikerült elmondanod a "barátodnak", hogy mit is érzel iránta?

  • 2010.03.19 19:59:44Zsuzsa72

    Szia!

    Dehogy sikerült, meg sem próbáltam. Nő lévén ilyenre képtelen lennék, vagyok. Tudom, hogy ezt sokan másképp gondolják, de én ilyen vagyok, mit csináljak? A barátságnak próbáltam véget vetni, de nem sikerült. Egyelőre semmi változás, minden megy tovább, ahogy eddig...

  • 2010.03.21 16:38:35Zsuzsa72

    Te ezt barátságnak nevezed? MInd a négyüket kihasználod, ők pedig valamiért hagyják. Tudnak egymásról? Ha velem a legjobb barátom ilyeneket művelne, már régen nem lennénk barátok, mert arra sem érdemesíteném, hogy ránézzek. Néha nem értem a nőtársaimat.

  • 2010.03.22 10:46:49Doris

    Sziasztok!

    Pár bejegyzéssel fentebb írtam, hogy van két jó barátom B. és T. Nos történt valmai amiről azt gondolom hogy igencsak a témához tartozik:
    Szombaton buliztunk és T. megcsókolt. Nem voltunk józanok ezt meg kell hogy valljam. És ezt az eltévelyedett csókot az is látta akinek nagyon de nagyon nem kellett volna. Az egész értelmetlen volt, és kár hogy megtörtént. Részletekbe nem bocsátkozom de szó szerint rettegek, hogy leveszítem T-t.
    Szóval az én tanácsom az minden lánynak, akinek van egy jó barátja, és netán elkezd morfondírozni azon hogy vajon a kettőjök közt lévő kapcsolat több-e mint barátság, hát szólok, hogy ne tegye!!!! Ha valaki a barátod hát tartsd meg annak. Mert hogy szerelem nem lesz belőle az is ziher! Ez maximum a filmvásznon mutat nagyon jól, de az élet nem így működik. Vannak kivételek, csakhogy azt kell észrevenni hogy mi a szabály vagyunk nem a kivétel. Ha egy fiú csak barátkozik veled, és barátod már 3. éve és soha nem közelített, majd egy görbe estén bekattan neki valami és lekap, az nem több mint egy szájbalökött hülyeség. Aztán ott állsz totál hülyén hogy most mi a fene van???!!! Ennél rosszabb szitu nincs. Higgyetek nekem, én épp benne tapicskolok abban a bizonyosban. Halvány gőzöm nincsen afelől hogy hogyan tovább. Hogy miért tette? Hogy fel fog-e még hívni valaha, vagy arra vár hogy én keressem. Mi lesz ezután? Én továbbsiklom felette, mert csak egy célt tévesztett buta csók volt. De ő? Aki néha olyan lelkis tud lenni. Minek láthat most engem, mit gondol rólam? Tényleg engem akart megcsókolni, vagy inlább a barátnőmet? Ha most felhívnám és közölném vele, hogy tegyük túl magunkat ezen az egészen, és felejtsük el, mi van ha ő mégis többet akarna? Akkor eleve elvágom a lehetőséget magam előtt. De ha ő is azon agyal, hogy vajon most akkor én karhatok többet, akkor viszont jó lenne ha megnyugtatnám.
    Szóval pocsék egy szitu. Ha tudnám visszacsinálnám a szombat estém.

    Ha valakinek van valami ötlete hogy másszak ki ebből úgy hogy megmaradjon barátomnak T. az kérem írjon!

    üdv mindenkinek

  • 2010.03.22 11:05:55Zsuzsa72

    Szia!

    Ami történt, megtörtént, szerintem két lehetőséged van: vagy úgy teszel, mintha semmi sem történt volna, vagy a legközelebbi találkozáskor megbeszélitek. Végül is "csak" egy csók volt, több nem történt, ennyi még belefér. Ha te hajlandó vagy elsiklani a dolog felett, akkor tedd azt, ne is hozd szóba. Ha viszont ő említi meg, akkor beszéljétek meg. Kár lenne a barátságot egy csók miatt elveszíteni.

  • 2010.03.22 11:22:07Doris

    Szia!

    De mi van ha nem keres többet? Ha nem hív fel? Ha azt hiszi hogy én akarok többet? Az a baj, hogy ott este rettenet hülyén viselkedtem utánna, de nem miatta, hanem a barátnőm miatt. Ő az akinek nem kellett volna látnia ezt a csókot... mindegy.. Lényeg hogy egy szó nem hangzott el közöttünk a barátnőmmel de rettenet összevesztünk. Ismerjük egymás gondolatait és elég volt egymás szemébe nézni, s tudtunk, hogy ez most több volt mint elég, s itt a vége. Mindig féltettük a barátságunkat, nehogy vlamai történjen. Hát ez volt az a valami. Ismerjük egymást 14 éve, és ez a kóbór csók betett. Neki valamikor tetszett T. Én mutattam be őket egymásnak. De aztán barátnőm azt mondta túl van rajta, és van neki más akiért rajonghat. Sose jött össze T.-vel. Még barátnőm érdeklődött hogy miért nem jövök össze T.-vel én. Közöltem, hogy nem, mert ő a barátom, és szeretném ha az is maradna. A barátnőmet lehet elvesztettem, 14 év ide vagy oda, kivételesen nincs igaza. Haragszik rám mert megcsókolt a barátom és nem toltam el magamtól. Csak azt felejti el a barátnőm, hog ő ennél sokkal csúnyább dolgot művel méghozzá a hátam mögött, de túltettem magam rajta, mert úgy voltam vele, hogy végülis nem ér annyit az a nyikhaj srác. Lényeg, hogy T. biztos nem tudja hova tenni hogy mi a frászért voltam olyan hülye az est további részében.
    Ma meló után bemegyek a munkahelyére, tud róla, de bevállalom a rozsdás bökőt hogy ő addigra nem lesz ott. Nem fog megvárni.

  • 2010.03.22 12:56:07Zsuzsa72

    Nem hiszem, hogy úgy gondolja, te akarsz többet. Ő kezdte a csókot, nem te. Nem tudom, mit értesz azon, hogy hülyén viselkedtél. A barátnőd viselkedése meg végképp érthetetlen. Ha nem is voltak együtt, ő saját bevallása szerint túl van rajta, akkor se oka, se joga haragudni. Még ha valamikor együtt jártak volna, akkor se lenne. Ha neki ér annyit a barátságotok, hogy megbeszéljétek ezt a dolgot, akkor majd szól.
    Ha pedig T. ma nem vár meg, akkor semmiképpen ne keresd. SE telefonon, se sms-ben. Egyébként pedig ha igazi a barátság, nem múlhat egy csókon.

  • 2010.03.23 09:56:10a barna, aki szőke

    szia. Nem is reméltem választ.... Felhívta a nőt és állítólag megmondta neki, ne keresse többet. De hihetek e neki? Mivel a csaj igencsak kijátszotta az empátiáját, már már pszichiátriai eset a nő... Szívem szerint kikiabálnám a nevét, lakhelyét a világnak, hogy mindenki óvakodjon tőle... Amikor felhívtam baromira zavarba jött, hebegett habogott, majd amikor mondtam neki, hogy magyarázattal tartozik, akkor "Nekünk erre nincs időnk" felkiáltással, lecsapta a telefont..... én meg jót röhögtem.... tényleg skizofrén :D
    Nem mellékes, van 3 gyerekünk, fiatalok vagyunk.... és szeretjük egymást, vagyis szeretnénk, ha ez a nő eltűnne az életünkből....
    Van szégyenfal? ahova az ilyen emberek nevét telefonszámát lakhelyét fel lehet tenni?
    Ha nincs, esküszöm csinálok egy honlapot, amin lesz szégyenfal... :D

  • 2010.03.23 15:50:25Doris

    Szia!

    Megoldódott az egyik fele :-) T. megvárt :-) beszélgettünk egy jót és éreztem rajta, hogy semmi probléma. Szóval vele minden rendben. (Megjegyzem, alig bírtuk ki röhögés nélkül, láttam rajta hogy ott játszika mosoly a szája sarkában)
    A barátnőm, F., egy komolyabb falat. Kaptam tőle egy mail-t, ma találkozunk és megpróbálom megbeszélni vele a dolgot. Nagyon úgy viselkedik, mint aki drámázik a dráma kedvéért. Olyan érzésem van, mintha egy szappanoperába csöppentem volna, ahol rám osztották a bűnös szerepét, akinek most a szőnyeg alatt kellene kúszkálnia és megbocsátásért könyörögnie. Úgy viselkedik F., mintha egy párkapcsolat lennénk, ahol én őt megcsaltam és most küzdenem kellene a bizalmáért. De nem érzem úgy hogy jogos az elvárása. Majd kiderül mire jutok vele ma du.-n.
    De nagyon köszönöm a válaszaidat!!!

  • 2010.03.23 18:16:39Zsuzsa72

    Na, legalább az egyik barátság megmaradt! Hátha a másik is megmenthető. Szorítok!

  • 2010.03.23 18:19:14Zsuzsa72

    Szia! Ezek szerint megoldódott a problémád! A nő eltűnt az életetekből. Ideje volt! Minden jót kívánok nektek!

  • 2010.03.24 08:24:55a barna, aki szőke

    Szia Zsuzsa,
    nem vagyok biztos abban, hogy eltűnt....gerinctelen, érzéketlen és baromira nem érdekli az sem, hogy ha szétrobbant egy családot. Hihetetlen, de nem hajlandó szóbaállni velem, nem vállalja fel azt, hogy igen ő szereti a férjemet. Inkább alattomos módom próbál befurakodni az életébe, ezáltal az enyémbe is. Ha nem lenne ez egyoldalú, akkor valószínű nem lenne mellettem a férjem, így nem nagyon értem részéről a próbálkozásokat.....

  • 2010.03.24 19:24:51Zsuzsa72

    Vannak ilyen nők, nem értenek a szóból. Valószínűleg régebben bátorítást kapott a férjedtől és nem érti, hogy annak az időnek vége. Az egyetlen megoldás, hogy a férjed nem reagál hívásokra, sms-ekre, satöbbi. Előbb-utóbb abba fogja hagyni, csak bírjátok idegekkel...

  • 2010.03.29 20:19:46tobys

    Szia, remélem olvasod még.
    Én megmondtam neki. Nem szaladt világgá. Kedves volt, nem nézett sem hülyének, sem megalázottnak. Sőt. Azóta is barátok vagyunk. Akkor kértem tőle egy kis egérutat, megkaptam. Hónapok múlva jelentkeztem, megvárta, hogy én kezdeményezzem újra a kapcsolatot. Azóta is barátok vagyunk. És én újra tudok szeretni. Mást:)

  • 2010.05.05 19:02:52Lány88

    Sziasztok! Én egy 22éves lány vagyok. Néhány hónapja ismerkedtem meg egy lánnyal aki a legjobb barátnőm lett. Eleinte még nem is találkoztunk sokat mert a munkától elvoltunk teljesen havazva. De azóta szinte sűlve főve együtt vagyunk mindent együtt csinálunk. Egyébként nagyon jó csaj és szép is. Én már rosszul vagyok ha nem lehetek vele. A multkor összevesztünk de nekem olyan rossz volt hogy majd belegebedtem. Ő nem mondta ki hogy hiányoztam neki de alkohol hatására kimondta hogy rossz volt neki is. Ha együtt bulizunk többet táncolunk egymást ölelve mint külön. A multkor kérdezi tőlem hogy ugye sosem hagyom el?! De csak akkor ha iszik akkor mondd ilyeneket akkor ölelget mindig meg símogatja a derekam. Szerintetek ő is többet érez irántam mint barátság vagy ez csak az alkohol hatása és józanul nem meri kimondani a dolgokat? De az a baj hogy én sem mert félek hogy elveszítem! Szerintetek ez az én részemről már szerelem? Segítsetek kérlek!! Minden pasira féltékeny vagyok aki a közelébe megy de közbe meg a bátja is nagyon tetszik nekem. Ilyenkor mi a teendő? Válaszotokat előre is köszönöm.

  • 2010.06.01 16:36:54Zsuzsa72

    Szia, remélem olvasod, sajnos elég későn tévedtem vissza ide.
    Nem hinném, hogy szerelmes vagy a barátnődbe, inkább valamiért túlságosan ragaszkodsz hozzá. Nagy szükséged van a szeretetre és "ráakaszkodtál" az első emberre, aki viszonozta az érzéseidet. A ráakaszkodást nem negatív értelemben írtam. Ha gondolod, írj a címemre, rivadelgarda@freemail.hu, ott folytatjuk, mert ide nagyon nehéz írni, fél perc, mire megjelenik a képernyőn egy szó, amit leírtam.

  • 2010.06.29 23:08:17Fritz

    Szia Zsuzsa72!

    Remélem még olvasod ezt a fórumot...
    Nos én is eléggé szar helyzetben vagyok, mert beleszerettem egy lányba aki történetesen a legjobb barátnőm volt/ és az is!
    Magát a barátságot is Ő kezdeményezte...a barátommal járt aki nagyon csúnyán kiszúrt Vele és kérte egyik este, hogy hívjam fel. Onnantól kezdve órákat beszéltünk/beszélünk minden este. Már az egész családját ismerem kb. és Őt is jobban mint valaha bárkit ilyen rövid idő alatt(1,5 hónap). Mikor arra jöttem rá, hogy többet jelent mint barát egyrész ideges voltam, mert én sem akartam viszont most meg folyton Vele akarok lenni...nos persze "barátomnak" hála megtudta és mondta, hogy beszéljünk. Mivel sok verset szoktam írni a lányoknak akiket szeretek(de nem feltétlenül adom oda nekik) Neki is versben írtam le, hogy mit érzek iránta. Mikor elolvasta sírt és mondta, hogy hogyan tudom ennyire szeretni. Megbeszéltük, hogy maradunk barátok, mert nagy szükségünk van egymásra és tudom is moderálni magam(bár szenvedés az egséz). Volt, hogy náluk aludtam, rengetegszer viszem el különböző programokra és mindig felvidítom akár sok kis apróság révén is. Közben sorra pattintja le a fiúkat, mert egyik sem megfelelő neki na meg az a baja, hogy nem ismerik eléggé és máris összeakarnak jönni Vele. Én meg halgatom ezeket na meg , hogy kivel, hogy smárolt és egy világ tudna összedőlni bennem. Lehet egoistán hangzik, de tudom, hogy én mindent megtudnék adni neki amire vágyik. Nos nem vagyok egy Brad Pitt, de azért nem is a Notredami toronyőrhöz hasonlítok!
    Jah igen és mikor megbeszéltük ez az egész helyzetet, mondta, hogy nem az ilyen típusú fiukkal szokott összejönni, mint én hanem deszkások meg stb.. abban reménykedem, hogy most megy Franciaországba és kiszellőzteti a fejét és hátha rájönn mit is akar...

    Kérlek adj tanácsot: Egy 17 éves fiú!

Blogok, amiket olvasunk

JEGYZETLAP Posztnyár szindróma

Ha csak sóhajtozunk, és utáljuk, hogy vége, egyre nyomorultabbul érezzük magunkat. Négy lépés, hogy a szeptembert is élvezni tudd!

STÍLER Netes szépségdilik: ezeknek ne dőlj be

Ha nem akarsz úgy kinézni, mint egy cirkuszból szabadult bohóc, ne a csodatévő appok képeinek higgy, hanem a tükörnek. Az ugyanis nem halványítja el a bőrhibákkal együtt a sminkedet is.

HOMÁR Fifikás, de bebukott parkolóteszt budán

Jó napot, miért büntetnek meg, ha még a fizetőövezet kezdetét jelző tábla előtt parkolok, a nem fizető zónában? Csak. Parkolócég, 12. kerületi módra.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta