INTIM

Nem vagy többé a barátom!

2010. április 19., hétfő 10:34

Középső csoportos lehettem az oviban, amikor egy huncutnak szánt csínytevés miatt a legeslegjobb barátnőm, Kata keményen a fejemhez vágta: „Nem akarok többé a barátnőd lenni!" Hogy hangsúlyozza gyűlöletét, még a nyelvét is kidugta... A felnőttek ezt egy kicsit másképp csinálják.

barik_mEmlékszem, ahogy Kata a kopogós kiscipőjében sarkon fordult. Faképnél hagyott és értésemre adta, az új legjobb barátnője eztán a csípőficamos kis Ágika lesz. A szívem darabokra tört. Heteken keresztül vigasztalhatatlan voltam. Nem tudtam enni. Gyötört a magány. Kata azonban nem engedett. Végleg szakított velem.

A nagyok viszont nem szakítanak. Legalábbis nem ilyen egyértelműen. Barátokkal valamiért nem szokás „hivatalosan" szétmenni. A leggyakoribb forgatókönyv, hogy valamilyen kézzelfogható dolog miatt összevesznek. Egymásnak mennek. Szitkozódnak. Majd sosem hívják egymást többé. De megesik, csak az egyik félnél törik el a mécses, elhidegül a másiktól és egyenes beszéd helyett mondvacsinált kifogásokkal igyekszik kikopni a másik életéből. A tiszta helyzet helyett inkább angolosan távozik.

Nagy „szerelem" volt a miénk

A munkahelyi nyelvtanfolyamon ismerkedtünk meg közel hat éve. Eleinte csak ebédelni jártunk együtt, majd később minden csajos dolgot közösen csináltunk: fodrász, torna, bevásárlás, főzés, kirándulás és utazás. Az évek során jó barátnők lettünk, fontosak egymás számára. Támaszok voltunk egymás nagy pillanataiban: én kísértem, mint tanú, mikor férjhez ment, ő az államvizsgákra tanult velem. Fogtam a kezét, amikor vajúdott, ő pedig főzött nekem, amikor hetekig a kórházban feküdtem. Biztos pontok lettünk egymás életében.

Minden úgy alakult közöttünk, ahogy az egy párkapcsolatban szokott: a kezdeti rajongást felváltotta a szeretetteljes megszokás, majd egyre jobban ki-és megismertük egymást. Kölcsönös volt a bizalom, de vitatkoztunk és hisztiztünk is, ha kellett. Voltak időszakok, amikor ki nem állhatunk egymást, a nagy kibékülést követő napokban pedig nem lehetett szétválasztani minket. Kapcsolatunk görbéje egyszer fent volt, másszor lent, mégis mindig sikerült együtt kormányozni. Aztán hirtelen mindennek vége lett.

Három éve már

Mindenről egy félreküldött e-mail tehet. Nem lett volna szabad megkapnom. Rólam szólt. Őszintén és nyersen. Nagyon fájt. Elárult.

Soha nem mondtam el neki, hogy megkaptam azt a levelet. Nem vontam kérdőre. Nem vetettem a szemére. Nem tisztáztam. Nem magyaráztam el. Nem tartottam többé fontosnak, hogy barátságunk megmentéséért akár csak egy lépést is tegyek. Hiába kérdezte, mi lelt. Miért nem találkozunk. Miért mondom le állandóan. Miért nem veszem fel a telefont. Nem értette, egyik napról a másikra mitől változott meg minden. Én mindig a rossz hangulatomra és a munkára fogtam mindent. Talán akaratlanul is a legelviselhetetlenebb büntetést választottam: kétségek között hagytam, magyarázatok nélkül.

Háromnegyed évbe került mire megértette, hiába keres. Tudom, nem akarom többé látni, mégis mind a mai napig bennem van a tüske, hogy nem jól zártam le a dolgot. Annyi kurázsi sem volt bennem, mint egy ovisban, hogy elé álljak, és egyenesen a szemébe mondjam: „Nem akarok többé a barátnőd lenni!"

 

cikk-tipus-linkek

Egy baráttal nehezebb szakítani

Ne maradj le semmiről!

KOMMENTEK

  • 2010.04.20 09:48:22deee

    Tipikus nő. Még véletlenül se mondaná el, hogy mi baja, majd kitalálja a másik szerencsétlen. Sosem értettem ezt, de igazábol nem is akarom megérteni. Szerintem butaság.

  • 2010.04.20 09:57:27sony

    Ha még mindig zavar, írd meg neki. Lehet hogy nem lesztek újra barátnők, de a tüskét kihúzza, legalábbis belőled. Muszáj túl lenni az ilyen dolgokon!

  • 2010.04.20 11:15:01eric cartmanné

    mi volt az e-mailben? megöl a kíváncsiság! léccccccccccccccccci!!!!!!!!!!!!!!!

  • 2010.04.20 14:45:30notinlist

    "Mindenről egy félreküldött e-mail tehet. Nem lett volna szabad megkapnom. Rólam szólt. Őszintén és nyersen. Nagyon fájt. Elárult."

    Azt hiszem itt a lényeg. Az elvek azt mondják, hogy hallgattassék meg a másik fél is és én is utálom, ha nem mondja meg valaki hogy mi a baja. A legtöbb esetben az szokott kiderülni, hogy nincsen igaza, mert nem tudott valamiről ami az egészet megmásítja, az információhiányt pedig nem informálódással hanem spekulációval töltötte ki és duzzogott.

    Ebben a konkrét esetben viszont el tudom képzelni azt, hogy nincsen miről beszélni. Legyünk nagyon óvatosak, hogy biztosan tudjuk, hogy erről az esetről van szó nem pedig az az imént felvázolt másokról!

  • 2010.04.20 16:20:52ikri

    Annál is inkább, mert attól még hogy az ő email címéről jött az üzenet, még nem jelenti azt, hogy ő is írta, mert volt már nem egy precedens eset hasonló tartalmú, egy postafiók tolvaj által szántszándékkal "félreküldött" email üzenetre :((

    Nem csekély esély van arra, hogy valaki durván megszívatott titeket, ezért is jobb lett volna előbb tisztázni a dolgokat vele. (amihez nem kell nagy lelkizős jelenet, elég egy-egy elejtett utalás is arra az emailre)

    Ja, s ha annyira utál téged, akkor szerinted miért keresett még vagy háromnegyed évig folyamatosan... ?

  • 2010.04.21 12:40:51Doris

    Szia Hervy!


    "Az ember nem vet szemétre egy egész életet , csak mert kicsit rozoga!" (Vágta c. film)

    Beszélj vele! De komolyan. Ha a barátod, akkor nem számít hány évig nem beszéltetek. Az én 14 éves barátságomban is volt már több, mint egy egy-éves szünet s tudtuk ott folytatni, ahol abbahagytuk. Pedig akkor még csak 5 éve voltunk barátok s ráadásul kamaszok is. (az ember leghülyébb korszaka)

    Szerintem beszéld meg a dolgokat! Persze van olyan is amire nincs bocsánat, de hátha ez nem olyan.

    Üdv:
    Doris

  • 2010.04.21 12:43:04Doris

    JAJ!!! Bocsánat, Harvey a névelírásért!!!!!!!!!!!!!!

  • 2010.04.22 12:07:48Frucsasz

    Igen, ez a lehető legszánalmasabb, legmegvetendőbb magatartás. Az egyetlen eredménye, hogy a másiknak fájdalmat okozol.

    A "Mi a baJ? Semmi."-effektről egy nagyon jó írás (nem az enyém):
    http://zolivagyok.blog.hu/2009/04/29/mi_a_baj_semmi

  • 2010.04.25 14:29:10oncogito

    Nekem egy munkahelyi kolléganőm volt sokáig barátnőm. Nem sok barátom van, ezért nagyon örültem a barátságunknak, pedig sokkal fiatalabb volt nálam. Összejártunk, a férje is szimpi volt és a munkahelyen is nagyon összetartottunk, fél szavakból is értettük egymást. Elmesélte titkait is, ami még közelebb hozott - és én soha senkinek nem mondtam el azokat.

    Aztán egy reggel, amikor bementem a munkahelyemre, nekem esett szemrehányóan és nyíltan, hogy szégyelljem magam, mert kiadtam családi gondját. Fogalmam sem volt, hogy miről beszél, mert én soha senkinek nem beszéltem arról, amit rám bízott. Kérdeztem, hogy miről van szó, mit is árultam én el?
    Nem válaszolt semmit konkrétan, azt mondta, nekem azt tudnom kell - és egy másik kolléganőmre hivatkozott, aki hallotta. Ő sem mondta meg, hogy miről is van szó, nem ismételt semmit sem nyíltan, sem négyszemközt.
    Hihetetlen trauma volt számomra. Máig biztos vagyok benne, hogy valami félreértés történhetett, de nem hagyta tisztázni.
    Később már közeledett volna, de akkor én már annyira megbántódtam, hogy képtelen voltam hozzá szólni egyetlen szót is, ami nem a munkával kapcsolatos volt.
    Kért több ismerőst/kolléganőt is, hogy beszéljenek velem, de az, hogy olyant feltételezett rólam hogy elárultam és még csak nem is mondta meg konkrétan, hogy miről van szó -- számomra elég volt ahhoz, hogy leromboljon minden barátságot, érzelmet, bizalmat.
    Máig sajnálom, hogy így történt, de úgy vélem, méltatlanra pazaroltam a barátságot.

Blogok, amiket olvasunk

MAI MANÓ 6 híres első kép a természettudomány világából

A tornádóról egészen odáig a legtöbben azt hitték, csak valami babonás mendemonda, ami nem is létezik. Híres első képek.

SCHRÖDINGER Közeli vagy távoli jövő a fejátültetés?

A sajtóban néha elő-előbukkan egy hangzatos főcím, néha olyan is, amely 2017 végére már komplett fejátültetést is sugall. Mennyi igazság lehet ezekben? Hol tart a tudomány jelenleg?

HEALTH A legjobb módszer, ha leszoknál a dohányzásra

A leszokás sikerrátája "natúrban" csak 5-7 százalék. Ha viszont felkészülten állsz neki, ezt 50-70 százalékra növelheted. Leszokás lépésről, lépésre.
Ajánlok blogbejegyzést

Hirdetés

Bookline - Szívünk rajta