A testéből élne, pedig jogász

A 28 éves Zs hozta fel a témát: ha netán elvesztené az állását, és nem tudja másképp eltartani a gyerekét, ő áruba bocsátaná – amúgy meglehetősen csinos – testét, végül is szereti a szexet…

Havonta egyszer összeülünk négyen, lányok. Még a gimiből ismerjük egymást, és hosszú évek múltán is szoros a kapcsolat. Hol az egyikünk főz, hol a másikunk süt, a közös programokat mindig az étkezőasztal köré pozícionáljuk. Miközben feszülésig tömjük és spiccesre iszunk magunkat, igazi csirkék módjára locsogunk-fecsegünk, kibeszéljük az épp távol lévő áldozatokat, politizálunk, egy kicsit dolgozunk, majd az elfogyasztott alkohol mennyiségének mértékében válunk szentimentálissá, érzékennyé és hisztérikussá. Hirtelen egymás nyakába zúdítjuk minden nyügünket, és addig beszélünk, míg már nincs miről – vagy már nem tudunk. Legutóbb a válság volt terítéken.

A fogyasztói társadalom gyöngyszemei vagyunk, mind a négyen komoly hiteleket törlesztünk valamelyik bank felé hónapról hónapra – a huszonöt év futamidőből pedig huszonhárom még hátravan. De ha az évek súlyát nem is nagyon tudjuk felfogni, mindig nagyon szar érzés a hónap vége. Na de ez nem a panasz helye, ami engem illet, csak azért is megeszem, amit kifőztem magamnak, ám ami szörnyű, parás helyzetben milyen rém gondolatok kúsznak be az ember fejébe.

Zs. 28 éves, egyedül neveli lányát, végzettsége jogász, a gyerek miatt nem szakvizsgázott, egy jól ismert multinál tolmács. Nem keres rosszul, a válság óta egyedülálló anyaként nap mint nap gyomorgörccsel fekszik, attól retteg, hogy elbocsátják, és akkor „huss” biztos megélhetés meg szép lakás. Zs. igazi érett szépség, aggódó anyaráncaival is rettentő szexuális. Ő hozta fel a témát. Elszánt. Ha kell, ő a testével keresi majd meg a szükséges pénzt. Számtalan álmatlan éjszaka van a háta mögött, nincs kire számítania, a gyerek nem nélkülözhet, neki mindet meg kell kapnia. Megbeszélte magával, legvégső esetben képes lenne pénzért szexelni.

Ahogy vörösboros józanságában ezt odabökte, egy pillanatra elnémult a társaság. Picit emészteni kellett a hallottakat. Nem kezdtünk el kézzel-lábbal tiltakozni, hiszen mindannyian megtapasztaltuk már, milyen éppen csak kijönni a havi fizetésből, az azonban egyikünk agyán sem futott még végig, milyen lenne, ha pénzért kellene bárkivel is lefeküdni – legalábbis ezt feltételeztem, amikor hosszas hallgatás után P. (27) is kibökte a magáét. Kis csapatunk éjszakai pillangója őszintén beismerte – ha már témánál vagyunk –, ő odáig van a szexért. Egyszer-kétszer megfordult már a fejében, ha kiválaszthatná, hogy kivel bújhatna ágyba, nem tiltakozna, simán elfogadna pénzt is érte. Még soha nem próbálta, de a „kellemest a hasznossal” alapon ez akár egy jól fizető, sőt, kényelmes állás is lehet. Tulajdonképpen eddig sem a szeméremről volt híres, miért lenne bűn, ha pénzt kérne a dologért – tette hozzá őszintén.

Kompromisszumkereső, arany középutas énem kicsit zavarba jött, nem tudtam, mit is mondhatnék. Nem helyeseltem, és nem is tiltakoztam. Mit tudom én, milyen egy egyedülálló anya helyezte, és a vérem se forr megállás nélkül, a szex csak akkor megy, ha társul hozzá bizalom. Tulajdonképpen nem tudtam átérezni a hallottakat. Zs. vállát finoman megsimogattam, mondván, nyugi, nem hagyjuk, hogy erre sor kerüljön, míg P.-re cinkosan rákacsintottam, ezzel adtam tudtára, egy igazi ribizlinek tartom. De a beszélgetés nem merült ki az én semmitmondó rekaciómtól, és a beszélgetésbe most már Á. (27) is bekapcsolódott. Vallásos, finom lelkületű barátnőnket szó szerint kihozták sodrából a hallottak, és vörösen izzó fejjel, minden előzetes rákészülés nélkül megkérdezte, egészen pontosan visítva szegezte nekünk a kérdést: tulajdonképpen ugye mi most hülyéskedünk, mert nem akar hinni a fülének! Felszólította Zs.-t, hogy szégyellje magát, okosabbnak tartotta ennél. Eszes, szép és nem utolsósorban felelősségteljes anya, P. meg egyszerűen undorító, inkább keressen fel egy pszichológust, mert az aztán végképp nem normális, hogy egyik ágyból a másikba bújik.

De ha már a gondolattal játszunk, Á. mindenáron tudni akarta, ha prostitúcióra adnánk a fejünket, mégis, hogy az életbe állna össze a tarifatáblázat?! Ezen gondolkodtunk-e… Nagyon felhergelte magát. Ő, aki a szeretet és a béke szőke védőszentje, aki soha nem káromkodna, olyan tiszta és nemes, most keményen bekérdezett: mennyi lenne harminc perc szopás gumival? Hát az anál? Egy teljes kombi? Lakásra mennének vagy a saját otthonukban intéznék el az intim üzletet? És csak feszítette a húrt. Szó szerint felszólította a jelenlévőket, hogy fogalmazzák meg neki, ki mennyire tartja a testét! Tudni akarta, mekkora az összeg, hány nulla kerül a számjegy mögé, mit és hogyan képzeljük ezt az egészet?! Szex után mindig menne a mosógép meg a hüvelyöblögetés, tus után meg irány a pláza? Új cipő, tankolás, háromszínű koktél? Majd a délutáni numera után példamutató, hiteles felnőttként nézünk a gyermek szemébe, miközben azzal védekezünk, hogy miatta tettük?! Most jött ki csak igazán a sodrából, és szépen elővett engem is: én se vagyok jobb, virtuális térben pucérkodom, álnéven bűvölöm az erotikus szavakat, és úri kislány módjára, ropogósra vasalt ingben álszentkedem a munkahelyemen. Pontosan tudja, romlásnak indultam én is. (Kössz szépen).

Olyan ideges volt, mint még soha a tizennégy év alatt, amióta ismerem. Négyünk közül neki megy legrosszabbul a sora: épp csak a minimálbér fölött keres, egyetlen luxus az életében a lakástörlesztő. Volt főiskolai csoporttársával él együtt, szűkösen, de boldogan. Tulajdonképpen neki a legnehezebb, mégis benne van a legnagyobb erő, de ami a legfontosabb: tartás. Á. negyedórás monológja után teljesen kijózanodtunk, úgy ültünk ott hárman, mint a kisdiák az igazgatói intő után. Csak bámultunk Á.-ra, aki vészes hirtelenséggel újra visszanyerte puhaságát, felkapta a a levesestálat, és bejelentette, hogy akkor ő most elmosogat.

 

Oszd meg másokkal is!
Mustra